Ex Symposion, 1994 (8-12. szám)

1994 / 8-9. szám

A SÁR Bárhová mész, reád vár? (Könnyen meglehet - dik­tálja az időnként elhatalmasodó, nyakig vagy torkig érő hangulat.) Tulajdonképpen szinte mindenütt fellelhető, min­denütt lehetséges a sár - az ilyen vagy olyan: sűrűsé­gű, vastagságú, árnyalatú, couleur locale szagú, sőt ízű­ sár... Nem biztos, hogy éppen rád vár, de ott van. Meg amott. Módfelett könnyen, akár elegánsan is bele lehet gyalogolni. Belebukni, elterülni, elmerülni, akár úszni benne, hovatovább - röffentve - gondolkodni. (Sárvigasz.) Gondolatok a sárból. Sárból lettek, sárrá lesznek. Sár­ba szökkennek, elhervadnak... Megszáradnak, szétrepe­deznek. (A por mint sárőrlemény, sárpúder, szárított víz, antisár. Más a sárított víz... Azaz: az az.) Ha a sár vár, akkor Sárvár. Sárvárból visszalőni: sárgolyó. Rémület: sárga. Szép szerelem talajközelben: Sárika. Gyertyafény a folyóparton: sártorta. Nosztalgikus kollégium: Sáros­patak. Embermértékű falu: sárfészek. Móricz: Sárarany. Mosás: sárhányó. Súly: sárkolonc. Anyós: sárkány. Stb... Illuzórikus védekezés: sárcipő. Illuzórikus merülésgátló: sárkantyú. Megzenésített népi szemrehányás: „Rámás csiz­mám térdig lucskos, nagy tifelétek a sár.” (Arra sár­­fány nő.) Sáremberek pletykabeszéde: sárogás. Parasztkocsik különleges kiképzésű, sárszűrő szerkezete tájszólás­ban: a saraglya stb... (egészen a vályogvetők sérvéig, a sérvig kikereshető vagy nem: az értelmező és az értel­mezéstől szigorúan elzárkózó, attól idegenkedő szótá­rakban). Mi is valójában a sor? Mindezen színes példák után csaknem felesleges - ad captum vulgi - pontosan megfogalmazni, mit is je­lent a címadó kifejezés, hiszen annak értelmével és el­sősorban gyakorlati mibenlétével mindenki tisztában van vagy lehet, akit nem selyemkendőbe bagyulálva neveltek a vakablakban vagy a háztetőn. (Gólyafészekben, ahol hideg tücsköt-békát nyelni mégiscsak lehet.) Elég az hozzá, hogy a sár két létfontosságú elem, a csapodár víz és a száraz anyaföld „nászából” szárma­zik, s többnyire az időjárás, esetleg a történelem koty­­valéka. Nemegyszer egységes masszát képez, amely­ben azonban rengeteg dolog előfordulhat a rozsdás szögtől az eltűnt versekig. Színház is akad benne­­ így vagy úgy. Tragédia három felvonásban és négy süllye­désben. (Sárral töltött hüvelyekkel, tarkólövéssel.) Abszurdum a sárban. Technikai okokból a katarzis elmarad. Néha szöveg sincs, mert bedugult a súgó­lyuk. Magyarhonban van Ibusár is. És lehetne még vidáman­ szomorúan dagasztani-da­­gonyázni tovább az alkalmazott végtelen sáros falfir­­kálmány irányában, de itt lassan sárba fullad a szó. (Tájszólás szerint...) Ah, de azok a gyönyörű kanizsai sarak! Erről kell még két szót ejteni. A kanizsai (volt jugoszláviai) cup­­pogós sárból időnként (mindig is­­ szerény megítélé­sem szerint!) eléggé bizarr figurák tudtak előmászni. (DEBELO...) A mellékelt fotón két jeles példány látha­tó: emberi nevükön Nagy József és Bicskei István (sorrendben fordítva!) - holmi tipikus (sár)előadásban remekelnek Budapesten. Most francia sarat dagaszta­nak tovább. Mindig is visszavárjuk őket. Kérdés: hová? És kik vagyunk mi, eső­ emberek (mindig „Sárpalo­tán”)? (A kérdés is oly kemény, súlyos, mint a sár!) BALÁZS ATTILA

Next