Ex Symposion, 1994 (8-12. szám)
1994 / 8-9. szám
A SÁR Bárhová mész, reád vár? (Könnyen meglehet - diktálja az időnként elhatalmasodó, nyakig vagy torkig érő hangulat.) Tulajdonképpen szinte mindenütt fellelhető, mindenütt lehetséges a sár - az ilyen vagy olyan: sűrűségű, vastagságú, árnyalatú, couleur locale szagú, sőt ízű sár... Nem biztos, hogy éppen rád vár, de ott van. Meg amott. Módfelett könnyen, akár elegánsan is bele lehet gyalogolni. Belebukni, elterülni, elmerülni, akár úszni benne, hovatovább - röffentve - gondolkodni. (Sárvigasz.) Gondolatok a sárból. Sárból lettek, sárrá lesznek. Sárba szökkennek, elhervadnak... Megszáradnak, szétrepedeznek. (A por mint sárőrlemény, sárpúder, szárított víz, antisár. Más a sárított víz... Azaz: az az.) Ha a sár vár, akkor Sárvár. Sárvárból visszalőni: sárgolyó. Rémület: sárga. Szép szerelem talajközelben: Sárika. Gyertyafény a folyóparton: sártorta. Nosztalgikus kollégium: Sárospatak. Embermértékű falu: sárfészek. Móricz: Sárarany. Mosás: sárhányó. Súly: sárkolonc. Anyós: sárkány. Stb... Illuzórikus védekezés: sárcipő. Illuzórikus merülésgátló: sárkantyú. Megzenésített népi szemrehányás: „Rámás csizmám térdig lucskos, nagy tifelétek a sár.” (Arra sárfány nő.) Sáremberek pletykabeszéde: sárogás. Parasztkocsik különleges kiképzésű, sárszűrő szerkezete tájszólásban: a saraglya stb... (egészen a vályogvetők sérvéig, a sérvig kikereshető vagy nem: az értelmező és az értelmezéstől szigorúan elzárkózó, attól idegenkedő szótárakban). Mi is valójában a sor? Mindezen színes példák után csaknem felesleges - ad captum vulgi - pontosan megfogalmazni, mit is jelent a címadó kifejezés, hiszen annak értelmével és elsősorban gyakorlati mibenlétével mindenki tisztában van vagy lehet, akit nem selyemkendőbe bagyulálva neveltek a vakablakban vagy a háztetőn. (Gólyafészekben, ahol hideg tücsköt-békát nyelni mégiscsak lehet.) Elég az hozzá, hogy a sár két létfontosságú elem, a csapodár víz és a száraz anyaföld „nászából” származik, s többnyire az időjárás, esetleg a történelem kotyvaléka. Nemegyszer egységes masszát képez, amelyben azonban rengeteg dolog előfordulhat a rozsdás szögtől az eltűnt versekig. Színház is akad benne így vagy úgy. Tragédia három felvonásban és négy süllyedésben. (Sárral töltött hüvelyekkel, tarkólövéssel.) Abszurdum a sárban. Technikai okokból a katarzis elmarad. Néha szöveg sincs, mert bedugult a súgólyuk. Magyarhonban van Ibusár is. És lehetne még vidáman szomorúan dagasztani-dagonyázni tovább az alkalmazott végtelen sáros falfirkálmány irányában, de itt lassan sárba fullad a szó. (Tájszólás szerint...) Ah, de azok a gyönyörű kanizsai sarak! Erről kell még két szót ejteni. A kanizsai (volt jugoszláviai) cuppogós sárból időnként (mindig is szerény megítélésem szerint!) eléggé bizarr figurák tudtak előmászni. (DEBELO...) A mellékelt fotón két jeles példány látható: emberi nevükön Nagy József és Bicskei István (sorrendben fordítva!) - holmi tipikus (sár)előadásban remekelnek Budapesten. Most francia sarat dagasztanak tovább. Mindig is visszavárjuk őket. Kérdés: hová? És kik vagyunk mi, eső emberek (mindig „Sárpalotán”)? (A kérdés is oly kemény, súlyos, mint a sár!) BALÁZS ATTILA