Ex Symposion, 1999 (25-29. szám)
1999 / 25. szám
A PULTNÁL Most benyitok a kedvenc kocsmámba, felülök a pulthoz, kérek egy mentateát, és elmondom neked, aki mellettem állsz ezen az elhagyott órán, zárás előtt, hogy az alkohol mitológiája akkor kezdett izgatni, amikor Hajnóczy Péter összegyűjtött műveit olvashattam második gimnazista koromban, Hajnóczy novelláit és kisregényeit, amelyekben az alkoholizmus a szenvedés misztériuma, passió, az alkoholista a Golgotát járó Sziszüphosz, az ivás a lélek szabadulása, szabadsága, hogy felismeri megváltatlanságát, ezért hosszú ideig az ivást tartottam az egyetlen hiteles életformának, Hajnóczy műveiben és az írásaiból megismert Malcolm Lowry-regényben, a Vulkán alattban mű és élet szétválaszthatatlanságának, tragikus egységének bizonyítékait láttam, áldozathozatalt, szükségképpen torzóban maradó életművet, aztán ez a mitológia újabb rétegekkel gazdagodott, az oroszok szenvedésmisztikájában, Dosztojevszkijtől Venegyikt Jerofejevig, az alkohol állandó jelenléte megerősítette bennem, hogy az italnak, az italozásnak spirituális fontossága van, a világ látható, ok-okozati szerkezete mögött húzódó valóság megismerésének lehetősége, a felismerések lehetősége, amelyeket az igazán nagy művek is revelálnak, az alkoholhasználat olyan élmények forrása, az én kitágításának olyan egyetlen segédeszköze, ami az életünkben végképp elsikkadni tűnő érzékenységünknek, saját szemszögünknek helyreállítását hivatott szolgálni, ezért az alkoholos befolyásoltság, hogy ezt a hivatalos rendőri fordulatot használjam, a gyerekkor világát is idézi, amikor minden tapasztalás, találkozás közvetlen és ismételhetetlen élmény, az alkohol lerombolja minden várakozásunkat, az események kiszámíthatóságába vetett hitünket, kibernetikus gondolkodásunk támpontjait, minden romokban hever, de a lerombolt „városon túl édesvizű patak folyik, és zöld, ismeretlen nevű fák levelei remegnek a nyugati szélben", ismerőseinkről kiderül, hogy a legjobb barátaink, régi barátainkról, hogy legfeljebb az ismerőseink, barátnőnkről, hogy soha nem volt a szerelmünk, egykor elengedett szerelmünkről, hogy nem tudunk nélküle élni. (Folytatás a hátsó belső borítón)