Ex Symposion, 2003 (42-45. szám)
2003 / 42-43. szám
Mészáros Sándor Mi történt a faluval? Hosszú ideig ez a huszadik századi magyar irodalom élő és termékeny kérdése volt. Mára azonban mintha már nem tennénk föl, mivel inkább ennek az irodalomnak a válságáról és/vagy kimerüléséről szokás beszélni. Persze ez gyors és ideologikus válasz, hiszen irodalmi önszemléletünk elfordult ettől a kérdéstől. Vagy csak a falu, a vidék világától? Vagy csak azért történt így, mert az irodalom nem kérdezett többé, hanem a régi válaszokat ismételte? Vannak-e új kérdései, netán válaszai? Egyáltalán: van-e értelme ennek a kérdésnek? Van-e falusi irodalom? Még és már? S ha igen, milyen? Foglalkoztatja-e még ez az új irodalom képviselőit? Látható, hogy ezen kérdések körül mekkora a bizonytalanság — nemcsak retorikailag. Hiszen már a fogalomhasználat körül is zavart észlelünk. Sőt, mintha a kölcsönös ideológiai-politikai vádak, lenézések és elhallgatások terepe lenne a falu és a vidék világa a mai irodalmunkban. Egyfelől az elmaradottság, a „mucsaiság" szinonimája, másrészt az emancipatorikus irodalom utópiáinak és kudarcainak színhelye. De talán éppen ezért érdemes föltenni és megvitatni mindezt. Hogy föloldhatóak legyenek az efféle pozíciók: élet- és valóságismeret kontra műviség, nyelvismeret versus tapasztalat, stb. Gyógymódok helyett diagnózis. „Tapasztalatvilágunk provinciális. Néha veszélyes (és büntetéssel jár) a provinciális gőg fülébe súgni ezt, előfordul azonban, hogy a sors szavát halljuk ki belőle: a vidék a mi balsorsunk és kegyetlen végzetünk. Változás nincs, és nem is lehet. A történelem, mintegy szórakozottságában elfelejtett bennünket. A vidék világa, a falu és a város között tengődve, elfeledve, se falu, se város. Szelleme beékelődött az eszményien egységes törzsi szellem meg az eszményien egységes nagyvilági szellem közé. Amikor e szellem a saját balsorsát hánytorgatja fel, akkor a történelemből való kimaradásról beszél. Ám amikor átoknak mondja, még akkor is akarja ezt a kimaradást." — írta Radomir Konstantinovic A vidék filozófiája című művében 1969-ben. (Magyarul: Kijárat Kiadó, Bp. 2001. — Radics Viktória fordítása.) A könyv kérdései ma aktuálisabbak, mint megjelenésükkor. És az sem véletlen, hogy itthon alig vették észre. Ahogy a faluról és a vidékről is alig beszél valaki — anélkül, hogy ne az öreges, megunt válaszokat ismételné. Mindenesetre az EX Symposion folyóirat kísérletet tett arra, hogy megszólítsa azokat az írókat, alkotókat, akik érdekeltek voltak, illetve lehetnek ebben a témában, hiszen egy folyóiratszám felnyithat egy diskurzust: olyan szerzőket „fedezhet fel" ill. olyan szövegeket hívhat életre, akikre/amelyekre korábban nem számíthattunk. Vagy kiderül, hogy egészen másképpen kellett volna kérdeznünk. A mai (folyóirat)irodalom talán azért unalmas, mert csekély kockázatot vállal. Nos, mindenek előtt ezt szerettük volna elkerülni — az, hogy milyen sikerrel, annak megítélése az olvasó feladata. Falu/fólia