Ezredvég, 2001 (11. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 3-4. szám - ZENEMŰVÉSZET - Ittzés Mihály: Fél évszázad a magyar zenei köznevelésért : Ötven éves a kecskeméti Kodály Iskola

ITTZÉS MIHÁLY Fél évszázad a magyar zenei köznevelésért Ötven éves a kecskeméti Kodály Iskola Amikor 2000. október 27-én a kecskeméti Kodály Iskola ötven éves jubileumát ün­nepelték, kevesebbről és többről is volt szó, mint e sokrétű zenei nevelőmunkát végző intézmény évfordulójáról. „Keve­sebbről", mert a mai négy­tagozatú isko­la csak fokozatosan alakult ki az évtize­dek során, illetve kapta meg hivatalos „jogosítványait"; többről (s ezt nem kell idézőjelbe tennünk), mert nemcsak egy iskola, hanem egy iskolatípus létrejöttére is emlékezhettünk. Már a „születésnap" dátuma is rendha­gyó: „az újszülött nem időre jött világra". Hiszen egy iskola indításához a feltételek­nek már a szeptemberi tanévkezdés előtt meg kell lenniük. Ez a szokásostól eltérő iskolakezdő dátum is mutatja, hogy gátló körülmények késleltették megszületését, a tanítás megindulását. Az első ötlet felvető­désétől a megvalósulás kezdetéig legalább másfél éves és bizony rögös út vezetett... Sokan úgy tartják, hogy Kodály Zoltán hozta létre az ének-zenei iskolákat, vagy legalábbis az elsőt Kecskeméten, a szülő­városában. Őt magát kell hiteles tanúnak elfogadnunk. 1967-ben, kevéssel halála előtt egy nyilatkozatában ezt mondta: „Különösen tíz-tizenkét éve figyelem az éneklő iskolát, ezt egyedül Nemes­­szeghy Lajosné energiája hozta létre, Bé­­késtarhos példájára, és immár sikerült középiskolává fejleszteni." Nemesszeghy Lajosné Szentkirályi Márta (1923-1973) rövidre szabott életének felét szánta­ arra, hogy Kodály Zoltán alap­elveit a gyakorlati iskolaszervezésben megvalósítsa. A módszertani hátteret - Kodály koncepciója mellett - Ádám Jenő útmutatása és saját több éves pedagógiai gyakorlata adta már az induláskor. Ekkor - bár beszélgetésekből, írásbeli tervezet­ből némi tudomása volt Kodálynak arról, mi is készül Kecskeméten - még mintegy próbára bocsátotta a lelkes fiatal tanár­nőt, s csak hetvenedik születésnapjának kecskeméti ünneplése alkalmából keres­te fel az akkor már két éve működő éne­kes osztályokat. Ettől kezdve segítette többek között a hivatal packázásaival szemben is az iskolát és igazgatóját, s raj­tuk keresztül azt az ügyet, melyre maga is feltette életét, a zenében (is) művelt Magyarország megteremtését, közvetle­nül pedig a kecskeméti mintára szerve­ződő új iskolákat (Veszprém - 1953, Bu­dapest -1954 és így tovább). Szerencséje is volt az új kezdeményezésnek, hogy viszonylag hamar követőkre talált, s 1956-tól már miniszteri rendelet szabá­lyozta az ének-zenei általános iskolák alapítását, így aztán nem járt úgy, mint az énekre alapozott zenepedagógiában neki példát mutató, Gulyás György alapí­totta békéstarhosi tehetség­gondozó isko­la, melyet nyolcévi virágzás után 1954-ben 47 ZENEMŰVÉSZET

Next