Ezredvég, 2001 (11. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 8-9. szám - TANÚHEGY - Boka László: Ott Szolnokon - Ladányi Mihály: Tabán - Nagy László: Szolnok

54 BÓKA LÁSZLÓ LADÁNYI MIHÁLY Tabán Egy-egy lányt még lefognak estelente, ki erre vágyódott a szerelemre, egy-egy házban még szépasszony lakik, akivel jól eljátszhatsz hajnalig, így őrzi már a múltat csak az utca, az öreg házak, félig földbe bújva, egy kis középkor, ahol dohosan fogatlan szél - javasasszony­­­oson. Reggel, midőn idetéved a nap s lelöttyinti a göthös házakat színekkel, festők vernek itt tanyát, hogy elszedjék a nyomor aranyát. Az ittlakó nedves szalmazsákról felkecmereg, a ház elé kilábol, s az újvárosi útnak nekivág, hogy keressen egy kis romantikát. Bóka László (1910 - 1964) Szolnok­ élményének megragadó le­nyomata ez a nyolc sor. Az önmagában is kerek kis vers „Ó, Tiszatáj..." című nagy lélegzetű költeményébe épült be - egyetlen szó megváltoztatásával -, annak önálló részleteként. Ott Szolnokon... Ott Szolnokon, hol ősi füzek árnyán a fürge Zagyva a Tiszába csobban, mint hazatérőt a két kapubálvány, úgy vár a hídfő, szívem beledobban, s a szajoli gát hulláma úgy ringat szelíd Tiszánk haragja árterében, ahogy felleljük gyermek-álmainkat deres fejünk hajtván anyánk ölébe. 1953 1956 utáni költészetünk egyik legnagyobbja (1934 - 1986) az ötvenes-hatvanas évek fordulóján a szolnoki Néplap munkatársa volt egy ideig. Ezt a jellegzetesen „koraladányis" versét a város akkor még meglévő­, Zagyva-parti, híres-hírhedt negyedéről írta, de egyetlen kötetébe sem vette fel. NAGY LÁSZLÓ Ezt az eredetileg cím nélküli verset a költő­(1925 -1978) Gaál Ist­ván filmrendező­ felkérésére írta, a városalapítás 900. évfordulójá­ra készült filmjéhez. [Szolnok] Túl az álmon, mégis ezüsthúron, sorsok futnak síksági vasúton. S kapujában édes földnek, égnek, ott ahol a sínek összeérnek, köt az élet szép eleven csokrot, sorsok, végre ti is találkoztok. 1975

Next