Ezredvég, 2005 (15. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 8-9. szám - TANÚHEGY - Szemere Bertalan: Bem József
SZEMERE BERTALAN 72 Vattán született (1812) és Pesten halt meg (1869), de Miskolc fiaként temették el az Avason, hiszen Borsod vármegye főszolgabírójaként, majd alispánjaként és országgyűlési követeként neve, pályája és munkássága eltéphetetlen szálakkal kötődött a városhoz, amelynek fejlődésében szerzett érdemei elévülhetetlenek. Miskolc legjelentősebb politikusa is egyben, a nagy reformnemzedék radikális személyisége, az első felelős magyar kormány belügyminisztere, a Honvédelmi Bizottmány tagja, a Habsburg-detronizáció után pedig miniszterelnök. A szabadságharc leverése után emigrációba kényszerült, ahol - miközben itthon halálra ítélték - fokról-fokra szembekerült Kossuthtal. Bírálatában ugyan sok igazság volt, egészében mégis tűrhetetlen és valótlan vádakkal illette, egyre rögeszmésebb gyűlöletében. (E vádjaival egy darabig még Marxot is félrevezette, akivel levelezésben állt.) 1865-ben, miután kegyelmet kapott, megbomlott elmével tért haza Naplóján, útirajzain, monográfiáin és politikai írásain kívül egy verseskötetet is kiadott (Lombok és tövisek, Paris, 1854), amely epigrammákat és epigrammaszerű jellemrajzokat tartalmaz, főleg a szabadságharc alakjairól Ebből a kötetből választottunk ki egyet. Bem József Mint a mesék sárkánya idomját váltja-cseréli, S most griff-, kígyó-, majd tigrisalakba csatáz. Sorba te így lettél lengyel, magyar és török, a cél Védni a népeket, és vívni a zsarnokokat. Hősök hőse dicsőn ragyogszott a Kárpátok ormán Csillagként, mely fény két haza mennye fölött, Lengyel meg Magyarország földje felett lebegett eL Gyermeke egyiknek, mindenik hőse valá. Ott a magasba ragyogván, néha földre tekints, s halld: Két nép s két hon mint hirdeti zengve neved. 1854