Ezredvég, 2006 (16. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 4. szám - Gyimesi László: Inasok jöttek; Dajkáltuk (versek)
GYIMESI LÁSZLÓ Inasok jöttek Az ősz, mint mindig, beköszöntött. Szia, mondta és gesztenyét dobott. Pókháló-vázra feszült fel a napfény. Megváltóként? Ne hidd, csak ködnyomok. Szolgáltál rendben, s szolgál-e valaki? Rossz kérdés. Csak szürettájt nyer jogot. Mosolyodban nyolc balladát vigyázol. Otthonos fényben kormolt homlokod - Vert lánc mögötte, csontod szakítja ki. Végül mindegy lesz, mire is születtünk. Miért halunk meg, az fontos lehet. Szikrázó ékszer-foglalat halálunk, Fekete gyöngy a nem várt gyűlölet, Vörös ékkő a száz éve várt holnap. Apró brillek - száz megbánt bűnünk. Gondoltad volna: a vár összeomlott. A bölcs mozaik egy halom cserép. Hívtad a mestert, össze kéne rakni. De inasok jöttek, nagy néha egy segéd. Dajkáltuk in memóriám Ladányi Mihály Ladányival töltöttem pár napot. (Tartsd a szád, te másként vagy halott.) Karcos bort ittunk, sört már nem kapott. A vegyesboltban alma csácsogott. Néztük az estét. Lámpafény, legyek. Tántorgó felhők. Alvadt emberek. Az esti csendben égtek a tanyák. Vérző toronyból dőlt a tisztaság. Rengett, ránk dőlt a kalyiba rendben. Rímek, jambusok ríttak törötten. Dajkáltuk, mint fogzó csecsemőt, A hazává emelkedő Csemőt, Bár tudtuk, nem vár ránk soha A harmadnapon érvényes csoda. Nos, elbúcsúztunk. Nem szólt a harang. Most néma tél van. Suvasztó, bitang. Dózsa II. (A pap és a hóhér) 34