Ezredvég, 2015 (25. évfolyam, 1-6. szám)
2015 / 6. szám - VALLOMÁS - Zsirai László: Irodalmi csavargás közben – találkozásaim Ladányi Mihállyal
Az egyik gyár közművelődéssel foglalkozó illetékese keresett meg telefonon, hogy ajánljak írót, akivel személyesen találkozhatna a munkáskollektíva. Javaslatomra Ladányi Mihályt választotta. A szerkesztőségből értesítettem levél útján a költőt, hogy író-olvasó találkozóra várnak a Budaörsi repülőtér szomszédságában levő üzemben. 1982. május 19-én, miután a budapesti házfelügyelőtől megkapta levelemet, a következőket gépelte átütő papírra: Kedves László! így nyáron rendszerint lent vagyok a tanyán (Csemő, II. ker. Iskola dűlő 55. 2713), ott jobban tudok dolgozni, ezért csak tegnap vettem át a házgondnoktól a leveledet. Délelőtt megkíséreltem Tálosi Istvánt elérni, de vidéken volt. Üzenetet hagytam, hogy a június 3.-i dátum részemről rendben. Pál Bonaventura címe [...], tel.: [...]. Én legközelebb 25.-én kedden leszek Pesten, de utazom is tovább, ezért mivel telefonom nincs, a telefonbeszélgetés lehetősége csekély. Ezért kérlek, hogy a „hátam mögött" szervezzétek meg a találkozót, és arról 30-ig értesítsetek a következő címen: Budapest 5. Pf. 630.1365. Üdvözlettel: Ladányi Az üzemi lap munkatársaival, Pataki Évával (a későbbiekben jeles színpadi szerző és filmforgatókönyvek írója lett) és Zsenits Györgyivel több alkalommal tárgyaltunk a Múzeum kávéházban Ladányi Mihállyal a tervezett estekről, hiszen a tröszt másik gyárába is el kívántuk vinni bemutatkozni-találkozni ottani olvasóival. Ladányit rendkívül jól öltözött, intelligens embernek ismertem meg. Egyik alkalommal elkísért az Astoria Szállóig, ahol a 47-es villamosra szállva utaztam tovább. Két ballonkabátos, öltönyös, nyakkendős férfi sétált a sűrűsödő estben. A Múzeum körúton, a Központi Antikváriummal szemközti járdán ballagtunk, s Ladányi irodalmi anekdotákat mesélt. Elmondta, hogy az egyik professzorának szedte le a kívánt könyveket a legmagasabb polcokig felmászva az antikvárium létráján. Aztán elnézést kért a professzortól, hogy vizsgára kell mennie az egyetemre. A professzor megkérdezte: „Kinél vizsgázik?". Mire a válasz: „A professzor úrnál". Az egyetemi tanár előkeríttette Ladányi táskájából az indexét, beírt egy érdemjegyet a vizsgára, és tovább szedette le vele a könyveket a polcokról. Ezzel elég sok időt takarítottak meg. Másik antikváriumi élménye szerint megtalálta egyik könyvét, amelyet szintén valamelyik professzornak dedikált. Megvásárolta tehát az antikváriumban könyvének ezt a példányát, s a dedikáció aláírta: „Ismételt tisztelettel: Ladányi Mihály", és a könyvet bedobta a professzor lakásának postaládájába. Egyébként itt jegyzem meg, hogy velem természetesen nem antikváriumi könyveket akart leszedetni, hanem segíteni kívánt, mint kezdő költőnek. Felajánlotta, hogy ha verseit viszi Jovánovics Miklóshoz, az Élet és Irodalom című hetilap főszerkesztőjéhez, kísérjem el vagy adjak kéziratokat, továbbítani fog. Azt is megemlítette, hogy csemői pincéjének udvarán áll egy vendégsátor, ha leutazom a meghívására, ott együtt átnézhetnénk első kötettervemet. Segíteni