GEONÓMIA ÉS BÁNYÁSZAT - A MTA FÖLD- ÉS BÁNYÁSZATI TUDOMÁNYOK OSZTÁLYÁNAK KÖZLEMÉNYEI 5. KÖTET (1972)

5. kötet / 1-2. sz. - ÉRTEKEZÉSEK, HELYZETKÉPEK, ÖSSZEFOGLALÓ ISMERTETÉSEK - BALLA Z.: Az orogenezis különböző típusairól

BALLA ZOLTÁN nek, HAIN V. JE. [71] epigeoszinklinális és epiplatform­ orogenezisnek, BOGO­LEPOV K. Y. [18] pedig petro- és deuteroorogenezisnek. 1. Az epigeoszinklinális vagy protoorogenezis Egy-két bizonytalanul megállapított és már csak ezért is vitatható ki­vételtől eltekintve a geoszinklinális fejlődése mindig orogenezissel fejeződik be, úgyhogy ezt törvényszerűnek tekinthetjük. Geoszinklinálison kezdettől fogva nem egyszerű mély üledékgyűjtőt értettek, hanem olyat, amely gyűrt hegységgé alakul át. Az epigeoszinklinális orogenezissel kapcsolatos két alapvető probléma­kör: a hegységképződés lefolyása és a magmatizmus kapcsolata a tektonikával. 1.1. Inverzió és öröklődés A geoszinklinális fejlődést felváltó hegységképződés lefolyásával kap­csolatban a szovjet irodalomban két alapvető felfogás alakult ki. Az egyik szerint, amely BELOUSZOV, Y. V. nevéhez fűződik és ARGAND, E., STAUB, R. és mások klasszikus vizsgálatainak továbbfejlesztésén alapul, a korai szakasz­ban egységes geoszinklinális süllyedék középső, legnagyobb vastagságokkal jelzett öve a későbbi szakaszok folyamán geoantiklinálisként emelkedik ki, amely oldalirányban nőve fokozatosan elfoglalja az eredeti üledékgyűjtő egész területét: ez az inverzió. A LATSZKIJ, N. SZ. nevéhez kapcsolódó másik felfogás szerint a geoszinklinális rendszer kezdettől fogva egyedi geoantikliná­lisokból és geoszinklinálisokból áll, amelyek relatív mozgásiránya hosszú időn át öröklődik; a süllyedékeken belül a geoszinklinális fejlődés elhalása a szegé­lyeken kezdődik, s a középtájon fejeződik be. A szovjet irodalomban folytatott vita során tisztázódott [72], hogy mindkét fejlődési típus előfordul. Elsőre példa a Krím és a Kaukázus, a máso­dikra az Ural és Kazahsztán, sőt gyakran időben és térben e kettő kombináló­dik egymással, pl. az Altáj-Szajáni hegyrendszerben. A geoszinklinális fejlődés során tehát a függőleges irányú mozgások játszanak vezető szerepet: mivel az övek konfigurációja inverzió esetén sem változik, világos, hogy az egész folyamatsor semmiféle vízszintes irányú moz­gásból nem vezethető le. Azok a tektonikai hipotézisek, amelyek a geoszinklinális fejlődést víz­szintes feszültségekre és elmozdulásokra igyekeznek visszavezetni, lényegileg nem a geoszinklinálisok felépítésének és fejlődésmenetének törvényszerűségei­ből indulnak ki, hanem abból a „globális" megfontolásból, hogy a földkéreg egyes részeinek süllyedése magyarázható jelentős területek tágulásával, a MTA X. Osztályának Közleményei 5/1 — 2. 1972

Next