GEONÓMIA ÉS BÁNYÁSZAT - A MTA FÖLD- ÉS BÁNYÁSZATI TUDOMÁNYOK OSZTÁLYÁNAK KÖZLEMÉNYEI 10. KÖTET (1977)
10. kötet / 1-2. sz. - AKADÉMIAI SZÉKFOGLALÓK - MARTOS FERENC: Tarján Gusztáv akadémiai székfoglalója elé
AKADÉMIAI SZÉKFOGLALÓK TARJÁN GUSZTÁV AKADÉMIAI SZÉKFOGLALÓJA ELÉ Az emberi lét alapjait a természet két nagy forrásból bocsátja rendelkezésünkre. Az élővilág megújuló és megújítható termékeiből és az élettelen anyagból, amely legyen bár szilárd halmazállapotú, vagy fluidum a primér ásványi nyersanyagok kategóriájába tartozik. Az ásványi nyersanyagok, ill. azok számunkra hasznos és szükséges elemei a világ szinte minden részén megtalálhatók (az óceánokat is figyelembe véve), ha nem is egyenletes eloszlásban és bizony a legkülönbözőbb kémiai kombinációkban. Egy adott helyen és időszakban, a társadalom műszaki-gazdasági fejlettsége, a tudományos ismeretek szintje, nemzetközi kapcsolatok és még sok más tényező határozhatja meg azt, hogy a felmerülő szükségleteket valamely nyersanyagból ki lehet-e elégíteni vagy sem, s ha igen, milyen mértékben, milyen formában és milyen társadalmi ráfordítással. Ez a komplex feltételrendszer határozza tehát meg azt a körülményt, amelyet a „műrevalóság" fogalmával szoktunk kifejezni. Valamely primér ásványi nyersanyag műrevalóságát, kitermelésre való „érdemességét" tehát sokféle tényező befolyásolja, s ezek egy része tudományos, műszaki, technológiai, más részük gazdasági jellegű, de nem hiányoznak ebből a feltételrendszerből adott esetben a politikai elemek sem. Az igen változatos és bonyolult feltételrendszernek, ill. az abban résztvevő különböző tényezőknek van azonban egy közös tulajdonsága, nevezetesen az, hogy ezek időben változók. Változásukban sokféle hatás érvényesül. Egyike ezeknek a tudományos ismeretek gyarapodása, fejlődése, amely egyre jobb és több információt ad magáról az anyagról és egyre újabb és újabb megoldásokkal szolgál a technika, a technológia számára, amelyek segítségével azután korábban még műre nem valónak minősített ásványelőfordulások kitermelhetővé válnak, alkalmassá tehetők társadalmi szükségletek kielégítésére. A tudományos eredmények valamely ásványelőfordulás műrevalóságát két fontos, egymással szoros kapcsolatban lévő fázisban befolyásolhatják. Az egyik a kitermelés a bányanyitástól a nyersanyag felszínre szállításáig (külszíni művelés esetében, mondjuk, a tárolótérig). A másik az előkészítés, a dúsítás (szoktuk ,,nemesítés"-nek is nevezni), amikor a tudományos ismeretek felhasználásával az ásványi anyagok társulásából kiválasztják azt, amely az adott esetben a hasznosítandó, vagy hasznosítható anyagot (elemet) képezi. Könnyen belátható, hogy amennyiben egy primér anyagból több hasznosítható elem is kinyerhető, a műrevalóság feltételrendszerét könnyebben ki lehet elégíteni. MTA X. Osztályának Közleményei 10/1-2. 1977