GEONÓMIA ÉS BÁNYÁSZAT - A MTA FÖLD- ÉS BÁNYÁSZATI TUDOMÁNYOK OSZTÁLYÁNAK KÖZLEMÉNYEI 10. KÖTET (1977)

10. kötet / 1-2. sz. - AKADÉMIAI SZÉKFOGLALÓK - MARTOS FERENC: Tarján Gusztáv akadémiai székfoglalója elé

AKADÉMIAI SZÉKFOGLALÓK TARJÁN GUSZTÁV AKADÉMIAI SZÉKFOGLALÓJA ELÉ Az emberi lét alapjait a természet két nagy forrásból bocsátja rendel­kezésünkre. Az élővilág megújuló és megújítható termékeiből és az élettelen anyagból, amely legyen bár szilárd halmazállapotú, vagy fluidum a primér ásványi nyersanyagok kategóriájába tartozik. Az ásványi nyersanyagok, ill. azok számunkra hasznos és szükséges elemei a világ szinte minden részén megtalálhatók (az óceánokat is figye­lembe véve), ha nem is egyenletes eloszlásban és bizony a legkülönbözőbb kémiai kombinációkban. Egy adott helyen és időszakban, a társadalom műszaki-gazdasági fejlettsége, a tudományos ismeretek szintje, nemzetközi kapcsolatok és még sok más tényező határozhatja meg azt, hogy a felme­rülő szükségleteket valamely nyersanyagból ki lehet-e elégíteni vagy sem, s ha igen, milyen mértékben, milyen formában és milyen társadalmi ráfor­dítással. Ez a komplex feltételrendszer határozza tehát meg azt a körülményt, amelyet a „műrevalóság" fogalmával szoktunk kifejezni. Valamely primér ásványi nyersanyag műrevalóságát, kitermelésre való „érdemességét" tehát sokféle tényező befolyásolja, s ezek egy része tu­dományos, műszaki, technológiai, más részük gazdasági jellegű, de nem hiányoz­nak ebből a feltételrendszerből adott esetben a politikai elemek sem. Az igen változatos és bonyolult feltétel­rendszernek, ill. az abban részt­vevő különböző tényezőknek van azonban egy közös tulajdonsága, neve­zetesen az, hogy ezek időben változók. Változásukban sokféle hatás érvé­nyesül. Egyike ezeknek a tudományos ismeretek gyarapodása, fejlődése, amely egyre jobb és több információt ad magáról az anyagról és egyre újabb és újabb megoldásokkal szolgál a technika, a technológia számára, amelyek segítségével azután korábban még műre nem valónak minősített ásványelő­fordulások kitermelhetővé válnak, alkalmassá tehetők társadalmi szükség­letek kielégítésére. A tudományos eredmények valamely ásványelőfordulás műrevaló­ságát két fontos, egymással szoros kapcsolatban lévő fázisban befolyásol­hatják. Az egyik a kitermelés a bányanyitástól a nyersanyag felszínre szál­lításáig (külszíni művelés esetében, mondjuk, a tárolótérig). A másik az elő­készítés, a dúsítás (szoktuk ,,nemesítés"-nek is nevezni), amikor a tudomá­nyos ismeretek felhasználásával az ásványi anyagok társulásából kiválaszt­ják azt, amely az adott esetben a hasznosítandó, vagy hasznosítható anyagot (elemet) képezi. Könnyen belátható, hogy amennyiben egy primér anyag­ból több hasznosítható elem is kinyerhető, a műrevalóság feltételrendszerét könnyebben ki lehet elégíteni. MTA X. Osztályának Közleményei 10/1-2. 1977

Next