Fáklya, 1965. október (20. évfolyam, 232-258. szám)

1965-10-09 / 239. szám

I AIREP CRISANA TARTOMÁNYI BIZOTTSÁGA ÉS A TARTOMÁNYI NÉPTANÁCS NAPILAPJA XX. évf. 239. sz. 1965. október 9. szombat 4 oldal­ára 25 báni. HIVATALOS ROMÁN-INDIAI MEGBESZÉLÉSEK j KUKORICÁI Az Államtanács Palotájában péntek délben hivatalos megbe­szélések folytak le Chivu Stoi­Chivu Stoica, Románia Szo­cialista Köztársaság Államta­nácsának elnöke péntek este fogadást adott az Államtanács palotájában dr. Sarvepalli Rad­­hakrishnannak, az Indiai Köz­társaság elnökének romániai lá­togatása alkalmából. Részt vettek: Ion Gheorghe Maurer, Ștefan Voitec, Con­stanta Cráciun, Gheorghe Ra­­dulescu, Grigore Geamanu, az Államtanács és a kormány több tagja, központi intézmények és társadalmi szervezetek vezetői,­­ Dr. Sarvepalli Radhakrish­­nan, az Indiai Köztársaság el­nöke és a kíséretében levő in­diai hivatalos személyek pén­tek délelőtt megtekintettek fő­városi új lakónegyedeket és szociális-kulturális létesítmé­nyeket. A vendégek felkeresték a Falumúzeumot, ahol Ion Mo­­raru, a Művelődés- és Művé­­szetügyi Állami Bizottság alel­­nöke fogadta őket. India elnöke beírta nevét a múzeum vendég­könyvébe. A vendégek népmű­vészeti tárgyakat kaptak uján­ A délután folyamán a magas­­rangú indiai vendég hivatalos sze­mélyek kíséretében a Művészeti Múzeumba látogatott el, ahol Pom­­piliu Macovei, a Művelődés- és Művészetügyi Állami Bizottság­ba, Románia Szocialista Köz­társaság Államtanácsának elnö­ke és dr. Sarvepalli Radica-Justinian, a Román Ortodox Egyház pátriárkája, kulturális személyiségek, tábornokok és törzstisztek, román újságírók és külföldi sajtótudósítók. Jelen voltak Bucurestiben akkreditált diplomáciai képvi­seletek vezetői és a diplomáciai testület más tagjai. A fogadás kezdetén elhang­zott a két ország állami him­nusza. A fogadás szívélyes légkör­ben folyt le. (Agerpres) dokba és a múzeum egyes kiad­ványait. Az indiai elnököt városnéző útján elkísérte Ion Cosma, a fő­városi néptanács végrehajtó bi­zottságának elnöke és Cristofor Simionescu professzor, az Ál­lamtanács tagjai, Aurel Ar­fe­­leanu, Románia Szocialista Köztársaság indiai nagykövete, Constantin Popa vezérőrnagy, Horia Maicu, Bucuresti város főépítésze, valamint K. R. F. Khilnani, India bucuresti nagy­követe. * (Agerpres). elnöke és több képzőművész fo­gadta. India elnöke beírta nevét a mú­zeum emlékkönyvébe. A vendégek­nek művészeti albumokat ajándé­koztak. (Agerpres) Krishnan, az Indiai Köztársaság elnöke között. Román részről részt vett Constanta Crociun, az Állam­tanács alelnöke, Grigore Gea­manu, az Államtanács titkára, George Macovescu külügymi­niszter-helyettes, Cristofor Si­­m­ionescu, az Államtanács tag­ja, Aurel Ardeleanu, Románia Szocialista Köztársaság indiai nagykövete. Indiai részről részt vett A. M. Thomas, az elnök miniszteri rangú adjutánsa, K. R. F. Khil­nani, India bucuresti nagykö­vete, Y. D. Gundevia, az elnök titkára, G. S. Giil vezérőrnagy, az elnök katonai titkára, dr. S. Gopal külü­gyminisztériumi igazgató. (Agerpres). AZ INDIAI KÖZTÁRSASÁG ELNÖKÉNEK LÁTOGATÁSA HAZÁNKBAN I typis Minden három lakos közül egy CEC- betétes lak meg, mint az egész elmúlt esztendőben. A CEC-betétek egyenlege 1964 azonos idősza­kához hasonlítva 61,6 százalék­kal növekedett. Ez egyrészt annak köszönhe­tő, hogy a különböző szektorok­ban tevékenykedő dolgozóknak a fizetésemelés és más előnyök révén növekedett a reálbérük, másrészt pedig sokkal több a betétes is. Ebben az időszakban a betétesek száma több mint 221 000-rel növekedett, s elérte az 5 757 000-et, ami azt jelenti, hogy minden három lakos közül egy CEC-betétes. Mind több betétesnek van gépkocsinyereményes könyvecs­kéje, vagy kötvénye. A CEC csak a II. negyedévben 134 gép­kocsit sorsolt ki a betétesek kö­zött, a harmadik negyedévben pedig 142 személygépkocsi ke­rül kisorsolásra. A Takarék- és Letéti Pénztár (CEC) kimutatásai szerint az év elejétől szeptember 30-ig or­szágunk dolgozói 26,5 százalék­kal nagyobb összeget takarítot- I Emberek­­ között­­ élünk című filmet vetítették a ti­­leagdi moziban is. Félóra múlva megszakad a vetí­tés... csak két fázis van az áramkörben, nem lehet to­vább, kiég a gép. A közön­ség vár, a mozi felelőse sza­ladgál, telefonál, de a ké­szenléti szerelők dolgoznak valahol a vonalon. Közben telik az idő, a közönség rit­kul... majd holnap megnéz­zük. Csodálatosan megértő közönség. A múlt vasárnap a hatig bejelentett áramszü­net miatt is két órát vár­tak a vetítés megkezdéséig. Fiatra ígérték, de csak nyolckor volt áram. Másnap ismét teltház van, azok is eljöttek, akik első alkalommal nem láthat­ták a filmet. Ez csak termé­szetes, ha az ember belépő­jegyet is vásárol. Pereg a film. És mikor az orvos a vásznon leteszi az operáló­kést, minden elsötétül. Nem nem a beteg szeme előtt hanem a nézőkkel ismétlődik meg mindez. Ismét telefoná­lás, szaladgálás Valamikor itt lakott a villanyszerelő de a néptanács más célokra rendezte be a szobát. De lakást a villanyszerelő csak a szomszédos faluban ka­pott. A közönség? Az vár most­­ is, mint tegnap. De nem­­ megy kifelé. Beszélget­­s I nem is türelmes már. Arról­­ van szó, hogy ez mégis csak sok, miért nem lakik itt a faluban egy jól képzett sze­relő. És a közönségnek iga­za van. Végre normális kö­rülmények között szeretne végignézni egy filmet. Vol­na rá lehetőség, mert embe­rek között élünk. FEJ­ÉR LÁSZLÓ TÖRIK A takarm­ányalap biztosí­tása a miscai mezőgazdasági termelőszövetkezetben is e­­gyik legfontosabb tényező. Arra törekednek, hogy a ku­koricaszárat még zöld álla­potban szecskázzák. A kuko­rica betakarítása után köz­vetlenül vágják a szárat is. Felvételünkön: 1. A tagság a letört kukori­cát a szekérre rakja 2. A betakarított területen szecskázzák a tápanyagban még dús szárat. (Vilidár István felvétek ' Remeti-i tapasztalatok: ÉSSZERŰBB OSZTÁLYOZÁSSÁ! - TÖBB SZERSZÁMTÁT • Csökkentik a kitermelési veszteségeket • Magasabb fokon értékesítik a faanyagot • Gépesítik a nehéz, munkaigényes műveleteket Nagyság szerint az elsők kö­zé sorolhatjuk a remeti-i erdő­gondnokságot. Két nagy völgy­ben — a Jád és a Drágán víz­választójától a Sebes-Körösig — több tízezer hektáros erdő­részen gazdálkodnak. Ekkora terület gondozása, karbantartá­sa nagy hozzáértést igényel. Hozzá kell még számolnunk azt is, hogy a terep elég válto­zatos, olykor veszélyes is: ég­­benyúló csúcsok, meredek sza­­kadékos hegyoldalak. Viszont a teljesítményt, a gazdaságossá­gi mutatókat ugyanúgy elvárja tőlük az ország, mint bármely más üzemegységtől. Államunk jelentős beruhá­zással, megfelelő műszaki fel­tételt, élet- és munkakörül­ményt biztosít az erdőmunká­soknak. Járható erdei utakat építenek a legtávolabbi vág­­térif?, kötélpályákat szerelnek a völgyekben. Gépek zaja veri fel az évszázados erdők csend­jét. A IX. pártkongresszus fel­adatul tűzte: gazdaságosan, veszteség nélkül kihozni a fa­anyagot, s gondos osztályozás­sal több ipari feldolgozásra al­kalmas szerszámfát nyerni. Mozgósító tervadatok írják elő: csökkenteni a kitermelési vesz­teségeket, magasabb fokon ér­tékesíteni a faanyagot, gépesí­teni a nehéz, munkaigényes mű­veleteket. Hogyan, milyen módszerek­kel érhetik el a legjobb gazda­sági mutatókat, az attól függ, hogy erdőmunkásaink bátran és kellő hozzáértéssel vegyék Faféleség Tehát a kitermelésre szánt fa­anyagból gondosabb osztályo­zással több­ iparilag feldolgoz­ható faanyagot nyertek. A fa­anyag magasabbrendű értékesí­tése révén ki­döntött rönkmen­­­nyiségből terven felül többek között közel ezer köbméter bükk gátterrönköt, 150 köbméter fur­­nk­ rönköt. 200 köbméter cellu­lózának alkalmas faanyaggal adtak többet. Ez jórészt a tűzi­fa rovására, ami érthető is. Ugyanis az erdőt átlag 100— 120 év múlva lehet vágni, s kár lenne az egész mennyiséget tü­zelésre szánni, mikor száz és száz rendeltetése van, így nem­zetgazdasági szinten egy köb­ át és terjesszék széles körben a haladó technikát. A kimuta­tások, adatok amellett szólnak hogy a jádvölgyi erdőmunká­sok eleget tesznek fe­l­adata ■ 1% - nak. Vegyük csak­ a legszembe­ötlőbb példát: a bükk és a fe­nyő kihasználási mutatóit: méter faanyagból ma három­­szor-négyszer nagyobb értéket hoznak ki, mint mondjuk húsz esztendővel ezelőtt. A következőkben vizsgáljuk meg, hogyan sikerült az átla­gon felüli teljesítményt nyújta­niuk. Kezdhetnénk azzal, hogy idejében felismerték a párt VIII. kongresszusának erdő­­gazdálkodásra vonatkozó fel­adatait. Vagyis éltek a gépesí­tés­ adta lehetőségekkel, amel­­­lyel alapjaiban szervezték át a fakitermelés technológiai folya­matát. Így már csak maga az a tény, hogy a kitermelt fa­mennyiségnek mintegy 80 szá­zalékát globális akkordbérezé­si rendszerre dolgozó brigádok termelték ki számos gazdasági mutatóra kedvezően hatott. A brigádokat (szám szerint 12) közvetlenül érdekeltté tették, hogy a vágterekről épségben, veszteség nélkül hozzák ki a BAUMEISTER KÁROLY (Folytatás a 2. oldalon) bükk­fenyő Kihasználási mutatók %-ban Tervezett Teljesített 66.5 72 95.6 97 Átadásra kész Oradea nyugati városrészében egy új hetvenlakásos négyemeletes tömb­ház. A napokban ideköltöző dolgozók korszerűen kivitelezett három, illetve négyszobás laká­sokban rendezkedhetnek be. Néhány megoldásra váró kérdés a nusfalaui terményátvevő központban Ilyen szép verőfényes ősz, mint az idén már rég nem volt. Adós maradt a tavasz, amit most kárpótol az öregasszonyok nyara. Kell is a jó meleg, mert ettől függ a kukorica beérése. A rövid tenyészidejű és korábbi vetésű kukoricatáblák szemláto­mást érnek. A kóró, bár sok he­lyen még zöldes, de a sárguló csövek már a betakarítás ide­jét jelzik. A Szilágyság lankás, déli fekvésű domboldalain, a nusfalaui és a z ávani mtsz-ek október első napjaiban meg­kezdték a tengeri törését. A szomszédos termelőszövetkeze­tek — mint a boghisi, cainári, ipi — sem váratnak magukra. Időszerű tehát feltenni a kér­dést: a terményátvevő közpon­tok hogyan készültek fel az őszi termények átvételére, illetve tá­rolására. Ezt a kérdést elemez­tük a napokban a nusfalaui terményátvevő központnál. Amolyan idény előtti csend üli meg a raktárak környékét. A javításokat már napokkal ez­előtt befejezték. Több mint 1­500 m*-t tett ki a kukoricagó­­rék alapzatának javítása. Fer­tőtlenítették a tároló helyeket is. Hátra van m­ég a górék fe­délzetének javítása, ami a ku­línb­en nivpfÁlpv»»! párhuZLtT­íC san történik. A gyakorlat u­­gyanis azt bizonyítja, sokkal szaporábban megy a berakodás, ha a kukoricát a góré tetején rakják be. Helyszíni szemlénk során megállapítottuk, hogy a nusfa­laui terményátvevő központ dol­gozói minden tőlük telhetőt megtettek, az őszi termények gondos tárolására. De vannak olyan dolgok is, amelyek — mint mondották — meghaladja ha­táskörüket. A górék fedelének javításá­hoz kátránypapírt használnak, ami azonban még nem érkezett meg. Rácz Pál elvtársnak, az átvevő központ felelősének sza­vai szerint, erről a tartományi vezetőség gondoskodik. De az a kérdés: mikor? Hiszen a napok­ban már megkezdik a kukorica átvételét. Ki lesz a felelős, ha a góréba tárolt kukorica — tető­zet hiányában — beázik? E­­gyáltalán nem értünk egyet Rácz Pál elvtárssal, aki kije­lentette. ..Semmi baja nem lesz a kukoricának, ha eg­yszer-két­­szer megázik. Mint értesültünk, Rácz elvtárs évek óta lelkiis­meretesen végzi munkáját. Ép­pen ezért érthetetlen felettes szervei mulasztásával szembeni közömbössége. S ha már itt tartunk, szóvá kell tennünk az irodahelyiség problémáját is, amelynek vég­leges megoldása szintén a tar­tományi vezetőség hatáskörébe tartozik. A jelenlegi helyzet ugyanis igen hátrányos, mind a termelők, mind­ pedig az át­vevő központ dolgozóinak szem­pontjából. Miről is van szó tu­lajdonképpen? Arról, hogy a községben levő irodahelyiség 3—4 kilométerre van a nusfa­laui vasútállomás szomszédsá­gában levő terményátvevő köz­ponttól. Ezt a távolságot sem a kerékpárral történő közlekedés, sem a gyakori telefonbeszélge­tés nem hidalhatja át. Az ak­tákkal való ide-oda szaladgálás megnehezíti a munkát. Mégis a tai loin­ati y ■ vohctuscg CVt­CH dl figyelmen kívül hagyta a nus­­falauiak e jogos kérését. Pedig — bármennyire is húzzák-ha­­lasztják ezt a kérdést — előbb­­utóbb irodahelyiséget kell épí­teniük a terményátvevő központ területére. S ha jól meggondol­juk, nem is olyan nagy dolog­ról van szó. A téglagyár mind­össze 500 méterre van a ter­­ményátvevő központtól. Homok is van bőven a falu határát át­szelő Berettyóban. Ezek szerint most már a tar­tományi vezetőségen a sor, hogy a hiányzó anyagok bizto­sításával és a munkakörülmé­nyek megjavításával megkön­­­nyítse a nusfalaui terményát­­vevő központ dolgozóinak mun­káját. BALOGH GYÖRGY Levélolvasás közben A JÓ PÉLDÁT ÉRDEMES KÖVETNI K­ét mester áll előttem. Kiléptek a borítékba zárt le­vél sorai közül s bemu­tatkoznak. Egyiküket Medvesy Barnának, má­sikat Schneider Ferenc­nek hívják. Különösen szép a szakmájuk. Fi­nomcsiszolók a Pädurea Neagru-i üveggyárban. Évtizedes gyakorlat áll mindkettő mögött, nevü­ket nem, de hírüket az egész világon ismerik. Miért jöttek hozzám? Egy fontos, kérdés eldön­tése végett. Miért van az, hogy Medvesy Bar­nát szeretik beosztottai, Schneiderrel szemben tartózkodóbbak. Az első csoportjában meleg lég­kör uralkodik, az embe­rek soha nem panasz­kodnak, a második cso­portban gyakori a vita. Azzal vádolják a mes­tert, hogy kivételeket tesz az emberei között. S mit jelent ez a szó? Hát vegyük csak sor­jában, s kezdjük azzal, hogy csoportja két részre oszlik. Az elsőbe tarto­zik fia, felesége, jövendő veje, s néhány közeli ismerőse. Mindig nekik jut a legkönnyebb mun­kafázis, a prémiumok el­osztásánál is ők állanak az első sorban. Keresetük mindig nagyobb a többie­kénél, s ha ennek okait firtatná valaki, rövid a válasz: igaz, hogy roko­nok, családtagok és bará­tok, de az is, hogy mind­annyian jobban ismerik a szakmát. Az igényesebb munkákat­­ jobban rájuk lehet bízni. Mi történne, ha mondjuk egy rubin­­tos áru illetéktelen ke­zekbe kerülne, s elcsiszol­­nák? Mivel magyaráznám meg? És ezzel vége a vitá­nak, a mester igyekszik megmagyarázni beosztot­tainak, hogy helyében ők sem járnának el más­ként. Hanem csoportjának másik fele eközben meg­fogalmazta a maga vála­szát. Azt, hogy a mester feladata másokkal is ha­sonló odaadással foglal­kozni. Meg kell taníta­nia őket a legfinomabb munka elvégzésére is. Miért nem teszi? Miért csak akkor kerülhet ke­zükbe az ilyen darab, a­­mikor a „család" mér nem győzi? Lehet így szakmai nevelésről be­szélni? Így érvelnek a csalá­don kívüliek, szóvá te­­szik a termelési értekez­leten is a kérdést, s kö­vetkezik a harag. A mes­ter dúl, fül, övéi is mor­coskodnak. Teát ennyit Schneider Ferenc mesterről, még mondhatnék többet is, ha nem szakítana félbe Medvesy Barna. Őt miért idéztük a lap nyilvános­sága elé? Csupán azért, hogy példaképül állíthassuk mestertársa elé. És meg­mondjuk neki, hogy az ilyen példát érdemes kö­vetni. Érdemes? Nem is ez a leghelyesebb kife­jezés. Kötelező. A gyár érdeke követeli. S az em­berséges magatartás sza­bályai. ... Persze, hogy gondol­tunk erre is. Számítot­tunk kérdésére: biztos-e, hogy levelezőnk helyesen tájékoztatott? Hogy va­jon nem személyi okok késztették a levél meg­írására? Fején találta a szöget. Persze ez is közrejátszott. De hogy nem csupán ő az egyetlen sértett, arról is bizony­ságot szereztünk. Utánajártunk, megírtuk mi is. És várjuk vála­szát... Papp Sándor levele nyomán KISS SÁNDOR

Next