Fáklya, 1980 (24. évfolyam, 1-24. szám)
1980-01-01 / 1. szám
flmgwmiLÉs WUWESflHALADÁS MÉRLEGÉN Elmúlt az 1979-es esztendő, amely rendkívül gazdag volt valóban történelmi jelentőségű eseményekben. A nemzedékek krónikájába a békéért, a demokráciáért és a társadalmi haladásért vívott küzdelem újabb jelentős győzelmeit jegyezhetik fel a dolgozó tömegek. Az elmúlt esztendő egyszersmind rendkívül bonyolult és sokszor ellentmondásos örökséget is hagyott. Sok esetben még nem világos, hogy korunk egyik vagy másik konkrét problémáját illetően milyen lesz a dolgok kimenetele, még nem alakultak ki véglegesen az erőviszonyok, s értékelésük csak a legáltalánosabb formában lehetséges. A nemzetiközi élet tarka mozaikjában azonban pontosan kirajzolódnak a jelen társadalmi fejlődésének fő tendenciái, amelyek végül is vitathatatlanul meghatározzák az emberiség további sorsát. Az elmúlt évet az erőviszonyoknak a szocializmus javára történt újabb változásai jellemezték a világban. A KGST tagállamai megerősítették a legszilárdabb, legprogresszívebb és legdinamikusabb gazdasági rendszer állásait. A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának tavaly nyáron Moszkvában tartott ülésszakán megállapították, hogy a szervezetbe tömörült országokban csupán a Föld lakosainak egytizede él, de ott gyártják a világnak majdnem minden harmadik tonna acélját, öt tonna műtrágyából két tonnát, a fémmegmunkáló gépek több mint egynegyedét, körülbelül annyi lakást építenek, mint a közös piaci országokban és az Egyesült Államokban együttvéve. Magától értetődik, hogy az új, kommunista civilizáció kialakításának és fejlesztésének gigászi és rendkívül bonyolult folyamata elképzelhetetlen nehézségek és hiányosságok nélkül. Sok, elsősorban külső ok miatt a szocialista rendszer még korántsem bontakoztatta ki lehetőségeit. Sok megoldatlan feladat van még a szocialista építés egyik vagy másik területén, fennmaradnak bizonyos feszültségek. A szocializmus ereje azonban éppen abban rejlik, hogy fel tudja tárni a társadalmi rendszer kihasználatlan tartalékait. Kézzelfogható példát ad erre az SZKP Központi Bizottságának év végi plénuma, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának második és az Oroszországi Föderáció Legfelsőbb Tanácsának tizenegyedik ülésszaka, amelyek megtárgyalták a Szovjetunió és az Oroszországi Föderáció 1980-ra szóló gazdasági és szociális fejlesztési tervét. A felső párt- és állami szervek e dokumentumokat elfogadva megszabták a népgazdaság előtt álló közvetlen és távlati feladatokat, kritikusan feltárták a hiányosságokat, felhívták a figyelmet a szűk keresztmetszetekre, és meghatározták azok megoldásának konkrét útjait, a feladatok megvalósításának eszközeit. Hasonlóan alkotó módon oldják meg a teendőket az egész Szocialista közösség keretében. A szocialista országok minden téren gondosan tökéletesítve az együttműködést, fáradhatatlanul szilárdítják eszmei-politikai egységüket, s ugyanakkor fokozzák erőfeszítéseiket a nemzetközi küzdőtéren a béke, a demokrácia, és a társadalmi haladás érdekében. Méltán elmondhatjuk, hogy a szocializmus példája és a szocialista országok tavaly előterjesztett békés kezdeményezései még inkább növelték a tekintélyt a Föld minden népének szemében. A társadalmi megújulás friss szele bolygónk sok pontján viharossá fokozódott 1979-ben, elsöpört a föld színéről rothadt reakciós erőket, megtisztította az utat sok ország és nép új élete felé. Véres bűntetteinek súlya alatt a legtevékenyebb külső támogatás ellenére Kambodzsában megdőlt az állig felfegyverzett Pol Pot-leng Sary rezsim, s az országban a hatalom a Népi Forradalmi Tanács kezébe került. A népharag megdöntötte a Pahlavi-dinasztia uralmát, bár az óriási támogatást kapott külföldről, és ott volt a legyőzhetetlennek tartott katonairendőri hatalom. Az utolsó iráni sah, Reza Pahlavi kénytelen volt elszökni az országból. Az elkeseredett fegyveres ellenállás és megint csak a kívülről kapott tevékeny támogatás ellenére megszűnt Nicaraguában a gyűlölt Somoza diktatúra. Ugandában sem tudták megmenteni Idi Amint a géppisztolysorozatok. A csődbe jutott népellenes rezsimek listáját gyarapítja, hogy — bár teljesen más körülmények között — eltűnt a színről Pak Csong Hi délkoreai diktátor. Mindezeknek az eseményeknek, amelyek a különböző szélességi körökön és egymástól eltérően mentek végbe, mégis van egy közös alapjuk, nevezetesen az, hogy a népek nem akarják tovább tűrni az önkényt és az erőszakot, az a törekvésük, hogy békében, demokratikusan és a társadalmi haladás feltételei között éljenek. A legfőbb következtetés talán az, hogy a népek már nemcsak országuk gazdái akarnak lenni, hanem azzá is tudnak válni, s egyre kockázatosabb, ha figyelmen kívül hagyják akaratukat. Azt hiszem, hogy ez a következtetés jórészt érvényes napjaink alapvető problémájára, a béke és a népek biztonságának megóvására. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy mindenekelőtt a Szovjetunió és a szocialista közösség más országai tevékenységének köszönhetően az elmúlt évben ez a tény egyetlen napra sem került le a nemzetközi élet napirendjéről. Az 1979-es esztendő a békeszerető erők nagy külpolitikai akcióinak éve volt, s érvényes ez a legfőbb kérdésre, a fegyverkezési verseny korlátozására is. Ebben az esztendőben létrejött a két nagyhatalom vezetőinek, Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP Központi Bizottsága főtitkárának, a Legfelsőbb Tanács Elnöksége elnökének és J. Carternek, az Egyesült Államok elnökének bécsi találkozója, amelyen aláírták a hadászati támadó fegyverek korlátozásáról szóló SALT-2 megállapodást. Ezt a világközvélemény nagy megelégedéssel fogadta, mint az államférfiúi bölcsesség és a józan ész diadalát a fegyverkezési hajsza kalandor és esztelen politikája fölött. Ez az esztendő a Szovjetunió és más szocialista országok fontos külpolitikai kezdeményezéseinek éve volt, ezeket Leonyid Brezsnyev ismertette a berlini ünnepségeken. E javaslatok reális lehetőséget nyitnak ahhoz, hogy nagy lépést tehessünk Európában és a világon a tartós békéhez vezető úton, hogy elkerülhessük a fegyverkezési hajsza újabb szakaszát, és végül kiutat találjunk abból a kritikus helyzetből, amelybe a béke ügye kerülhet Európában, és nemcsak Európában. Ami a Szovjetuniót illeti, áttért a szavakról a tettekre, és megkezdte az első szovjet csapategységek és bizonyos haditechnika kivonását az NDK-ból. Az a véleményünk, hogy a távozó esztendőnek ez jó befejezése volt. Ez az akció újra bizonyítja, hogy a Szovjetunió határozottan és következetesen folytatta, folytatja és a jövőben is folytatni fogja külpolitikáját a béke, a demokrácia és a társadalmi haladás érdekében. A Szovjetunióban az emberek számára ezek a fogalmak elválaszthatatlanok egymástól. Ezért, ha ma arról beszélünk, hogy az 1979-es esztendő nem kevés megválaszolatlan kérdést hozott, ugyanakkor elégedetten állapíthatjuk meg, hogy bizonyos rendkívül fontos területeken megteremtett egy sor feltételt e kérdések jövőbeni megoldásához. V. Kortunov 2