Fáklya, 1952 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1952 / 12. szám - Ág Tibor: Kodály Zoltán 70-éves
»Magyar Népzene Tára« címmel. Ez az első kötet gyermekdalokat tartalmaz. Kodály első népdalgyűjtéseit Mátyusföldön kezdte, 1905-ben részletes tanulmányt írt az »Etnographia« című folyóiratba mátyussföldii gyűjtésről. Behatóan tanulmányozta a Zoborvidéki népszokásokat. Zobor vidékén imlég ma is emlékeznek Kodályra az idősebbek. Zsére községben az idősebb földművesek még mais mesélnek Kodályról. Sajnos azok, akiktől Kodály a népdalokat lejegyezte, már nem élnek. A faluiban még ma is dalolnak Kara Jóskáról, a falu öreg dudásáról, akitől Kodály a falubeliek szerint »A Jó lovas katonának« című dalt lejegyezte. Kodály továbbá gyűjtő útjain bejárta egész Gömörit, Kassa vidékét, Bodrog, közit ahol sok értékes népdalt gyűjtött. Kodály műveiben magas művészi fokon kapja vissza a nép saját dalai, például a gömöri paraszt felismeri Kodály »Háry János“ című dalműve „Felszántom a császár udvarát« kezdetű énekében a saját dalát. Továbbá művészien van feldolgozva Háry Jánosban a »Piros alma leesett a sárba« című népdal, amely Mohiból származik. Kodály más műveiben, a »Psalmus Humgaricus«, »MaroeszéM táncok«, »GalSámtai táncok«, »Székelyfonó« címűekben is a magyar népdal szólal meg. Mind zeneszerzői, mind pedagógiai munkásságának fő jelentősége, hogy a magyar népdalból nemzeti zenei nyelvünket teremtette meg magas művészi fokon. Mint zeneszerző azt a munkát végezte el a magyar művészet zenetörténetében, amit a költészetben Arany János; olyan zenét teremtett, amelyet mondén magyar magáénak valhait. Mint pedagógus megmutatta azt az utat, amely a magyar zene,művészet megértői és élvezői táborának kiiszélesíéséhez vezet. Bartók így nyilatkozott Kodályról: »Ha azt kérdezik tőlem, melyik művekben ölt legtökéletesebben testet a magyar szellem, azt kell rá felelnem, hogy Kodály müveiben Ezek a müvek: hitvallomás a magyar nép mellett.« A magyar népnek a Szovjetunió által történt felszabadítása hozta meg Kodály Zoltán működésének igazi megbecsülését. Kodály zenében és tudományban új alkottásokkal gazdagította a nép kultúráját. 1948-ban mutatták be »Giulka Panna« című daljátékát. A Magyar Állami Népi együttes számára megírta »Kállai kettős« című művét. 1952 tavaszán Kodály elsőnek kapta meg az 50.000 forintos Kossutth.díjat, a »Magyar Népzene Tára« I. köteténak befejezésiéért és a »Kállai kettős« című kompozíciójáért. Tychon Hrenikov Sztálin-díjas zeneszerző, a Szovjet Zeneszerzők Szövetségének főtitkára így jellemezte az Magyar Zenei héten Kodály művészetét: »Kodály népdalfeldolgozása olyan zeneszerző képét állítja elénk, aki legmélyebben behatolt a népzene lényegébe. A legnagyobb fotó a természetesség, tömörség, a kifejezések eszközeinek csodálatos tisztasága, harcalmas, mélyen egyéni kórusbeli és zenekari felkészültség klasszikussá teszik Kodály művészetét. Nem kételkedünk abban, hogy a szebb jövőért harcoló magyar nép új, boldog élete új erőt ad Kodály Zoltánnak hatalmas hazafias művek megírásához, amelyek a magyar nép alkotóerejének nagy pátoszát tükrözik«. Azélenjáró szovjet zeneművészet kiváló képviselőjének szavai, annak a szeretetnek és őszinte megbecsülésnek adnak hangot amellyel a haladó világ minden dolgozója és haladó művésze, tekint a hetvenedik életévét betöltő Kodály Zoltán munkásságára és életművére. Kirill Morcsanov szovjet küldött az I. Magyar Zenei Héten a következőket mondotta Kodályról: »Elutazásom előtt éppen egy héttel adták elő Moszkvában »Háry János« című szvitjét, ami újból kifejezésre juttatta, hogy mennyire megerősödött a szovjet hallgatók között a kiváló magyar zeneszerző iránti forró szeretet és rokomi szerv. A plénumon előadott művei megmutatták, hogy Kodály megőrizte gondolatainak csodálatos ifjúságát világosságát és firiissességét, ami őszinte tetszést és elragadtatást váltott ki. A népdal nagyszerű ismerete a maga éltető erejével megtermékenyítette a zeneszerző alkotásait és lehetővé tette számára, hogy egyszerűen és világosan szóljon a néphez, a nép számára érthető nyelven. Szívem teljes melegéből kívánok Kodálynak még sok éven át egészséget, erőt és jó munkát a magyar nép üdvére és a szabad, demokratikus Magyarország javára«.