Falu és Város, 1949. július-december (3. évfolyam, 13-24. szám)

1949-07-01 / 13. szám

FALU és VÁROS 3 Éberséggel harcoljunk az árulók ellen N­ agy Ferencék, Mindszentiek összeesküvésének lelep­lezése után a magyar demokrácia újabb kártevői lepleződtek le: Rajk László, Szőnyi Tibor, Justus Pál és 17 társuk trockista kémbandája. Mialatt a magyar dolgozó nép minden erejét latba veti a 3 éves terv sikeres befejezése, az 5 éves terv előkészítése, a szo­cializmus építése érdekében, ezek az elvetemült áru­lók befurakodtak és megtámadták legdrágább kin­csünket, győzelmeink szervezőjét, a Pártot. A­z a tény, hogy az imperialisták, a háborús gyújto­gatók megpróbálják kémek, kártevők útján is népünk felemelkedését fékezni, sőt megakadályozni, senkit sem lephet meg. De azon sem csodálkozhatunk, hogy aljas céljaik megvalósítása érdekében éles szemmel figyelik szocialista előre­haladásunk motor­ját, a Magyar Dolgozók Pártját, kutatják, hogy van-e azon olyan rés, amelyen keresztül behatolhatnak. Sajnos, találtak Pártunkban, Központi Vezetőségünk­ben és felelős pártposztokon olyan elvetemült kalan­dorokat, akik hajlandók voltak népellenes céljaik esz­közéül szolgálni. Nem tekinthetjük azonban véletlen­nek, hogy a letartóztatottak között — mint a hivatalos közlemény megállapítja­­— egyetlen munkás, dolgozó paraszt sincs, hanem gyökértelen polgárok, féintel­­lektuelek, kalandorok valamennyien. T­tzek a hazaárulók a munkásosztály és az egész dolgozó nép esküdt ellenségei, akiket szennyes múltjuk, mérhetetlen hiúságuk, nagyratörésük tett az imperialisták eszközévé.­­­­övid idő telt el azóta, hogy nyilvánosságra . ** került ennek a trockista kémbandának népellenes bűne, förtelmes árulása, de már is megmozdult az egész dolgozó nép és felháborodottan követeli a leg­szigorúbb büntetést, hogy gyökerestül pusztuljon ez a veszedelmes fekély. Kétségtelenül el is fogják nyerni méltó büntetésüket. T­e nem szabad olyan illúziókban ringatni magun­­kat, hogy Rajk és kémbandájának leleplezése után az imperialisták belátják szándékuk hiábavaló­ságát és lemondanak aljas szándékaikról. Tudnunk kell, hogy amíg kapitalista országok vannak, amíg a kapitalizmus létezik, minél kilátástalanabbá válik, számukra, hogy országunkban visszaállítsák „rend­jüket” (az éhbért, munkanélküliséget, nyomott szá­munkra a profitot a maguk számára) annál elkese­redettebb, vakmerőbb merényleteket­­kísérelnek meg népünk ellen. Ebben a kíméletet nem ismerő harcban, amelyben mellettünk van az igazság és erő, akkor kerüljük ki az ellenség csapásait, ha politikailag éberek vagyunk. K­özhivatalainkban a kommunista éberség megvaló­sításának egyik akadálya a régi hivatali szellem, mely az egyéni felelősséget kiöli és nem ad helyet a kritikának. Már ezért is fel kell végre számolni a „hivatali szellem”-et, a hivatali felettesek előtti gyáva bokázás szellemét, mert a meghunyá­szkod­ás a mi hivatalainkban még ma is dívik. Hány olyan állami funkcionárius párttagunk van, aki megköveteli a kritika nélküli meghajlást, a vélemény elhallgatásán, „lenyelésén” alapuló engedelmességet. Hány magas állami funkcionáriusunk nem puritán, kommunista magatartásával nagyobb felelősségvállalásával akarja hivatali tekintélyét megszerezni, hanem a K. u. K- rograma szerinti, „Maul halten und weiterdienen” gyakorlata alapján. R­ákosi Mátyás a Központi Vezetőség május 31 -i ülésén felhívott bennünket, fűzzük szorosabbra sorainkat. Ez a tanulsága a trockista kémbanda le­leplezésének is. Vegyük végre tudomásul, hogy min­den rész, mely Pártunk soraiban mutatkozik, bárhol legyen is az, — az ellenség felkutatni igyekszik és kihasználja, — tehát az az ellenség malmára hajtja a vizet, az ellenség aljas céljait szolgálja. „Fel kell figyelni a legcsekélyebb pártszerűtlenségre, népsze­­rűséghajhászásra, öntömjénezésre, személyi kultuszra, a törtetőkre.” Nem mondhatjuk azt, hogy nem a mi dolgunk harcbaszállni a sovinizmus, a nacionalizmus minden megnyilvánulása ellen. Különösen nem állít­hatjuk, hogy Pártunk irányvonalától való ezen elhaj­lást a közigazgatási tisztviselői karban már leküz­döttük. „Ez a nacionalizmus néha nyílt szovjetellenes­­ségben jelentkezik, máskor a Szovjetunió szerepének, jelentőségének lebecsülésében, csökkentésében, vagy elhallgatásában. Tápot ad a nacionalizmusnak saját eredményeink túlbecsülése és a belőle folyó önteltség. H­ányszor láttunk ilyen jelenségeket, melyek m­el­­lőL­lett nehéz volt­­szó nélkül elhaladni? De elmentünk mellettük opportunizmusból, kényelemszeretetből, nem egyszer „állásféltésből”. Hányszor intéztünk el ilyen káros, veszedelmes jelenségeket, vállvonogatás­­sal, bűnös nemtörődömséggel. M­inden kommunistának, minden becsületes dolgozó­nak, mindennél jobban kell szeretnie Pártun­kat, népünk jövőjét, a szocializmus építését. Tudnunk kell, hogy az imperialisták, trockisták ügynökeivel szembeni harc Rajk és trockista kémbandájának le­leplezésével nem­ befejeződött, hanem inkább meg­kezdődött. Ebben a harcban, melyet szocialista ha­zánk függetlenségéért, tervgazdálkodásunk sikeré­ért, békénkért folytatunk a háborús gyújtogatók ügy­nökei ellen, minden hazáját szerető, becsületes dol­gozóra számítunk.

Next