Falu és Város, 1949. július-december (3. évfolyam, 13-24. szám)
1949-07-01 / 13. szám
FALU és VÁROS 3 Éberséggel harcoljunk az árulók ellen N agy Ferencék, Mindszentiek összeesküvésének leleplezése után a magyar demokrácia újabb kártevői lepleződtek le: Rajk László, Szőnyi Tibor, Justus Pál és 17 társuk trockista kémbandája. Mialatt a magyar dolgozó nép minden erejét latba veti a 3 éves terv sikeres befejezése, az 5 éves terv előkészítése, a szocializmus építése érdekében, ezek az elvetemült árulók befurakodtak és megtámadták legdrágább kincsünket, győzelmeink szervezőjét, a Pártot. Az a tény, hogy az imperialisták, a háborús gyújtogatók megpróbálják kémek, kártevők útján is népünk felemelkedését fékezni, sőt megakadályozni, senkit sem lephet meg. De azon sem csodálkozhatunk, hogy aljas céljaik megvalósítása érdekében éles szemmel figyelik szocialista előrehaladásunk motorját, a Magyar Dolgozók Pártját, kutatják, hogy van-e azon olyan rés, amelyen keresztül behatolhatnak. Sajnos, találtak Pártunkban, Központi Vezetőségünkben és felelős pártposztokon olyan elvetemült kalandorokat, akik hajlandók voltak népellenes céljaik eszközéül szolgálni. Nem tekinthetjük azonban véletlennek, hogy a letartóztatottak között — mint a hivatalos közlemény megállapítja— egyetlen munkás, dolgozó paraszt sincs, hanem gyökértelen polgárok, féintellektuelek, kalandorok valamennyien. Ttzek a hazaárulók a munkásosztály és az egész dolgozó nép esküdt ellenségei, akiket szennyes múltjuk, mérhetetlen hiúságuk, nagyratörésük tett az imperialisták eszközévé.övid idő telt el azóta, hogy nyilvánosságra . ** került ennek a trockista kémbandának népellenes bűne, förtelmes árulása, de már is megmozdult az egész dolgozó nép és felháborodottan követeli a legszigorúbb büntetést, hogy gyökerestül pusztuljon ez a veszedelmes fekély. Kétségtelenül el is fogják nyerni méltó büntetésüket. Te nem szabad olyan illúziókban ringatni magunkat, hogy Rajk és kémbandájának leleplezése után az imperialisták belátják szándékuk hiábavalóságát és lemondanak aljas szándékaikról. Tudnunk kell, hogy amíg kapitalista országok vannak, amíg a kapitalizmus létezik, minél kilátástalanabbá válik, számukra, hogy országunkban visszaállítsák „rendjüket” (az éhbért, munkanélküliséget, nyomott számunkra a profitot a maguk számára) annál elkeseredettebb, vakmerőbb merényleteketkísérelnek meg népünk ellen. Ebben a kíméletet nem ismerő harcban, amelyben mellettünk van az igazság és erő, akkor kerüljük ki az ellenség csapásait, ha politikailag éberek vagyunk. Közhivatalainkban a kommunista éberség megvalósításának egyik akadálya a régi hivatali szellem, mely az egyéni felelősséget kiöli és nem ad helyet a kritikának. Már ezért is fel kell végre számolni a „hivatali szellem”-et, a hivatali felettesek előtti gyáva bokázás szellemét, mert a meghunyászkodás a mi hivatalainkban még ma is dívik. Hány olyan állami funkcionárius párttagunk van, aki megköveteli a kritika nélküli meghajlást, a vélemény elhallgatásán, „lenyelésén” alapuló engedelmességet. Hány magas állami funkcionáriusunk nem puritán, kommunista magatartásával nagyobb felelősségvállalásával akarja hivatali tekintélyét megszerezni, hanem a K. u. K- rograma szerinti, „Maul halten und weiterdienen” gyakorlata alapján. Rákosi Mátyás a Központi Vezetőség május 31 -i ülésén felhívott bennünket, fűzzük szorosabbra sorainkat. Ez a tanulsága a trockista kémbanda leleplezésének is. Vegyük végre tudomásul, hogy minden rész, mely Pártunk soraiban mutatkozik, bárhol legyen is az, — az ellenség felkutatni igyekszik és kihasználja, — tehát az az ellenség malmára hajtja a vizet, az ellenség aljas céljait szolgálja. „Fel kell figyelni a legcsekélyebb pártszerűtlenségre, népszerűséghajhászásra, öntömjénezésre, személyi kultuszra, a törtetőkre.” Nem mondhatjuk azt, hogy nem a mi dolgunk harcbaszállni a sovinizmus, a nacionalizmus minden megnyilvánulása ellen. Különösen nem állíthatjuk, hogy Pártunk irányvonalától való ezen elhajlást a közigazgatási tisztviselői karban már leküzdöttük. „Ez a nacionalizmus néha nyílt szovjetellenességben jelentkezik, máskor a Szovjetunió szerepének, jelentőségének lebecsülésében, csökkentésében, vagy elhallgatásában. Tápot ad a nacionalizmusnak saját eredményeink túlbecsülése és a belőle folyó önteltség. Hányszor láttunk ilyen jelenségeket, melyek mellőLlett nehéz voltszó nélkül elhaladni? De elmentünk mellettük opportunizmusból, kényelemszeretetből, nem egyszer „állásféltésből”. Hányszor intéztünk el ilyen káros, veszedelmes jelenségeket, vállvonogatással, bűnös nemtörődömséggel. Minden kommunistának, minden becsületes dolgozónak, mindennél jobban kell szeretnie Pártunkat, népünk jövőjét, a szocializmus építését. Tudnunk kell, hogy az imperialisták, trockisták ügynökeivel szembeni harc Rajk és trockista kémbandájának leleplezésével nem befejeződött, hanem inkább megkezdődött. Ebben a harcban, melyet szocialista hazánk függetlenségéért, tervgazdálkodásunk sikeréért, békénkért folytatunk a háborús gyújtogatók ügynökei ellen, minden hazáját szerető, becsületes dolgozóra számítunk.