Falu és Város, 1950. január-június (4. évfolyam, 1-12. szám)
1950-01-01 / 1. szám
Meg kell állapítanom, hogy az új munkáskáderek igen gyorsan elsajátították az államigazgatás munkáját. Sok olyan újítást vittek be, amivel új lendületet adtak az ügyintézésnek, mert megszokták, hogy a munkapad mellett napról-napra új eredmények születnek és ezt ők a közigazgatásban is megvalósították. Ez az egészséges szellem jó hatással volt az államigazgatás vérkeringésének felfrissítésében.” A továbbiak folyamán a Magyar Dolgozók Pártja szónoka rámutatott a bürokráciaellenes küzdelem eredményeire, majd részletesen foglalkozott a költségvetésnek a rendőrségre vonatkozó, részeivel. Adatokkal bizonyította, hogy közbiztonságunk a nyugati országokkal szemben hatalmas mértékben feljavult. Ezt az új rendőrségnek köszönhetjük, amelyben a munkásosztály és a dolgozó parasztság többé nem ellenséget, hanem segítőtársat lát. Örömmel emlékezett meg , Budapestnek és peremének közigazgatási egységesítéséről. „A régi úrirend nem akarta e nagyjelentőségű reform megvalósítását. Félt a munkásosztály megerősödésétől... Meg vagyok győződve arról, hogy mi dolgozok mindannyian helyeseljük ezt a nagyjelentőségű törvényt, amely jelentékenyen megnöveli Budapest dolgozóinak szerepét és súlyát a politika és az államigazgatás terén egyaránt.” A jövő feladatai közül a tanácsrendszer bevezetésével foglalkozott Nezvál elvtárs. „A tanácsrendszer a régi államigazgatással szemben óriási fejlődést jelent. A népnek az államigazgatásban korábban semmiféle beleszólása nem volt. A helyi ügyek intézésének nálunk eddig ismeretlen formája valósul most meg, amelyről az úgynevezett önkormányzatokban eddig beszélni sem lehetett. Az államigazgatás így kikerül elszigetelt helyzetéből és közvetlen kapcsolatokba kerül a dolgozó néppel.” Az Államvédelmi Hatósággal kapcsolatban dicsérettel emlékezett meg e szerv dolgozóiról azért a nagyszerű, bravúros munkáért, amellyel a kémbanda összefogását és ártalmatlanná tételét elvégezték. Az összeesküvők ki akarták csavarni kezünkből az államhatalmat, a nép gazdasági vezetését, vissza akarták állítani a csendőrség intézményét, hogy újra rabszolgaságba döntsék hazánkat. Hogy ez mind nem következett be, azt köszönhetjük Pártunknak, Államvédelmi Hatósá- gunknak, amelyek a felszabadulás óta sokszor igen nehéz körülmények között végezték ezt a nagy feladatot. „A belügyi tárca költségvetésénél meg kell állapítani, hogy nemcsak egyszerű pénzügyi kérdésről van szó, amikor ezt a költségvetést tárgyaljuk, hanem arról, hogy népi demokráciánk békés rendje van biztosítva azáltal, hogy rendőrségünk, Államvédelmi Hatóságunk megkapja azokat az anyagi feltételeket, amelyekkel ezeket a feladatokat el tudja végezni. Mindezeknek figyelembevételével a Magyar Dolgozók Pártja nevében örömmel fogadom el a belügyi tárca költségvetését.” Ezzel szemben ma a közhivatalokban már ott vannak, a fejkendős asszonyok is. Ott vannak és ott is fognak maradni, akár tetszik ez a kisöpört reakciósoknak, a virilistáknak, a kulákoknak, akár nem tetszik. Gosztonyi János képviselő a dolgozó falusi ifjúság s a Nemzeti Parasztpárt nevében szólott hozzá a belügyi tárca költségvetéséhez. „A költségvetésből kitűnik — mondotta — hogy közigazgatásiés közbiztonsági szervezet szerepe és jelentősége dolgozó népünk alkotó munkájával, termelésével, jólétének emelkedésével párhuzamosan nő.” ) A falusi közigazgatás kérdéseivel foglalkozva rámutatott arra, hogy az elmúlt esztendő során a közigazgatási tisztviselők jelentős része kikerült a reakció politikai befolyása alól. „Közigazgatási apparátusunknak ma más a viszonya a faluhoz, más a viszonya a dolgozó parasztsághoz, mint azelőtt. Mai közigazgatási apparátusunk mindinkább a dolgozó néppel való együttélést, annak gondjaival, bajaival való törődést tekinti feladatának. Emellett a termelési kérdések megoldásában is igen nagy segítségére van a dolgozó parasztságnak." Az országgyűlés az elhangzott felszólalások után a belügyi tárca költségvetését általánosságban ésrészleteiben is egyhangúlag elfogadta. Most az államigazgatás dolgozóin a sor, hogy az országgyűlés bizalmára, mely dolgozó népünk bizalmának kifejezője, méltóknak bizonyuljanak és a költségvetés gondos, takarékos megvalósításával megoldják azokat a feladatokat, amelyek az ötéves terv első évében rájuk hárulnak. RENDSZERESEN OLVASD A FALU és VÁROS ! Csala Istvs azzal kezdte beszédét, hogy a költségvetést elfogadja, , mert mind ő, mind pártja, a Független Kisgazdapárt, bizalommal viseltetik Kádár belügyminiszter személye iránt és egyetért a költségvetés bevezetésében megjelölt azzal a céllal, hogy a belügyminisztérium főhatósága alá tartozó igazgatási, nép- és államvédelmi feladatokat ellátó szerveket oly módon kell fejleszteni és működtetni, hogyazok képesek legyenek működési területükön az ötéves terv feladatainak megvalósítását, a szocializmus építését elvégezni. , Részletesen foglalkozott a vidéki közigazgatás kérdésével. A régi közigazgatás jellemzéseként még a képviselő említette, hogy a belügyi igazgatásban jutott a legnagyobb szerephez az az élősdi banda, amelyet hivatalnoki arisztokráciának szoktak nevezni és amely a népelnyomás szolgálatában mindig egykúron pendült a gentriből, a nagybirtokosok rokonaiból kikerült főszolgabírókkal, főispánokkal, minisztériumi osztályvezetőkkel. Még az alsó-közigazgatás tisztviselői is a gentrikből és a virilisták rokonságaiból kerültek ki és azokban a hivatalokban, amelyekről hazug szólamban úgy szoktak beszélni a múltban, mint az önkormányzat fellegvárairól, a fejkendős parasztasszonyoknak, a szegény parasztoknak az igazságukat, jogaikat kereső munkásoknak szavuk sem volt. FALU és VÁROS 3