Falusi Gazda, 1864. január-június (4. évfolyam 1. félév, 1-27. szám)

1864-01-13 / 3. szám

54 SZAK-KÖNYVÉSZET. I. Magyar Liebig. Termelő-munkásság életünk főczélja. Ala­pos ismeret és helyes tudomány, munkásságunk vezér-szövétneke. A mező — a termelőmunkásság áldást hozó tere , s mit gondoltok? a mezőt mivelő és ter­mékenyítő gazda vagy annak segédje ellehet-e alapos ismeretek és helyes tudomány nélkül? A gazda munkássága, hogy siker és áldás követhesse, minden életpálya közt leginkább szükségeli azt, hogy többet tegyen és­szel mint erővel, a tudomány nélkül szűkölködő ész pedig mint akárki is gondolhatja, nagyon későn fog valamire menni. Igen ám, de a gazdának szükséges tudo­mány nagyon sok ágú és mély gyökerű fa, me­lyet amúgy hevenyében fel akarni fújni, merő képtelenség. Lapunk már eddig is minden alkalommal rámutatott egy egy könyvre, melyből Ilivé, hogy mezőgazdasággal foglalkozó hazánkfiai gyara­píthatják ismereteiket. Ma különös örömünkre szolgál egy nagyobb irodalmi vállalat ügyében egyik legilletékesb természet- és könyv­ismerő tudós hazánkfia sza­vait közölhetnünk. „Jagocsi Péterffy József és Kálmán urak“ — így ir a többi közt, — „Liebig Justus. Földmivelési vegyészetét“ mint idegen iro­dalmi müvet adják a m. olvasó-közönség kezébe. (Galambpostánk többször említette s előfizeté­sek elfogadására magunk is ajánlkozunk. Szerk.) „Liebigröf“ — folytatja azután, — „mind a tudományosság, mind a tudatlanság már an­­nyit irt össze-vissza, hogy érintett művéhez egyéb megjegyezni valónk nincs, mint hogy Liebig is minden újítónak sorsában osztozott eddig és osz­tozni fog jövőben ; de azért egyik hű apostola volt ő a mezőgazdasági tudománynak a múlt­ban, s az marad a jövőben.“ „Mint ilyennek, munkája irodalmunkba át­ültetve első helyet foglal el. Péterffyék ennél fogva köszönetét érdemlik minden mezei gazdá­nak, hogy e nagy munkát átültetni megkezdték „Hogy e munka átültetésére képesek, ki­mutatják a IV német kiadás Előszavához füg­gesztett saját előszavukkal.“ „A­z első rész 1 — 2 füzetét fordítói tekintet­ben bátran ajánljuk gazdaközönségünk vetélke­dő pártfogásába. — Annál inkább pedig, mert, valaki csak irodalmunkat a mezőgazdasági tu­domány eddigi nyereményeivel gazdagítja : a gazdaközönség méltányló elismerésében hogy részesüljön, annál inkább illik, mivel az olvasó­közönség számához képest akár eredeti, akár idegen irodalmi művet nagyon keveset tudunk még eddig felmutatni.“ „Csak a buta előítélet, ostoba nem gondo­lás, hetyke nyegleség mondhatnak olyat, hogy a mezőgazdasághoz tudomány nem szükséges. Ezt olyanok mondják, kiknek a természet sze­szélye olykor gazdag aratást juttatott. De épen e szeszély az, melyet mint vad­erőt, mással sem­mivel, csupán a tudomán­nyal lehet igába fogni, s határozottan segédeszközökké alakítani.“ „Mi úgy vagyunk meggyőződve, hogy a mezei gazdának semmi sem kamatoz biztosab­ban és bővebben, mint az a pénz, mel­lyel magá­nak lassankint egy kis gazdászati könyvgyűjte­ményt szerez, természetesen vásárolva csak a legjobbat, bármi drága volna is az különben más fércz-munkák árához képest. Mert az bi­zonyos, hogy az egész természet, széltében, hosz­­szában és mélyében a mezei gazda gond- és munka-körébe tartozik, s az egyes tudományok tanai mind az ö mezején függnek lánczszemek­­ként össze, úgy hogy bízvást mondhatjuk, a me­zei gazda teljes tudománya a legterjedelmesebb, legváltozatosabb, legmélyebb, de egyszersmind legjövedelmezőbb minden tudomány között, anélkül, hogy más emberek tudatlanságát kelle­ne kizsákmányolni I– II A kertészet évkönyve. E czím alatt jelent meg Pesten Müller Emil­nél egy munkácska, melynek ára csak 70 kr., de melynek practicus hasznát mindazok vehetik, kik, mint a munkácska czimén mondatik, ha­bár csak egy talpalatnyi földdel is rendelkez­nek ; különösen pedig azok, kik gyümölcsösök, szőlők, konyha- és dísz­kertek, üvegházak és melegágyak birtokosai lévén, azokat czélszerün és jövedelmezőkig kezelni kívánnák. A gazda­sági és kertészeti egyesületek nem lehetvén el ezentúl szak­könyvekből álló gyűjtemény nél­kül, e kis könyvecske megszerzésével nemcsak hasznos darab könyvet szereznek meg, hanem oly biztos útmutatót, mely midőn sok kártékony művelet helyett, mely eddig sok ember kerti gazdaságát gyümölcstelenné tette, a kezelés jobb módjaival megismertet, valódi kincsmuta­tóvá válik, mely azután a gazda és kertész fárad­ságát bőven jutalmazván, ifjabb szorgalomra serkenti azokat is, kik csak akkor szeretnek má­sokat utánozni, mikor ezek már kézzelfogható eredményekkel dicsekedhetnek. Hadd maradjon gyáva földön — a göröngy.

Next