Falusi Gazda, 1864. január-június (4. évfolyam 1. félév, 1-27. szám)
1864-01-13 / 3. szám
54 SZAK-KÖNYVÉSZET. I. Magyar Liebig. Termelő-munkásság életünk főczélja. Alapos ismeret és helyes tudomány, munkásságunk vezér-szövétneke. A mező — a termelőmunkásság áldást hozó tere , s mit gondoltok? a mezőt mivelő és termékenyítő gazda vagy annak segédje ellehet-e alapos ismeretek és helyes tudomány nélkül? A gazda munkássága, hogy siker és áldás követhesse, minden életpálya közt leginkább szükségeli azt, hogy többet tegyen ésszel mint erővel, a tudomány nélkül szűkölködő ész pedig mint akárki is gondolhatja, nagyon későn fog valamire menni. Igen ám, de a gazdának szükséges tudomány nagyon sok ágú és mély gyökerű fa, melyet amúgy hevenyében fel akarni fújni, merő képtelenség. Lapunk már eddig is minden alkalommal rámutatott egy egy könyvre, melyből Ilivé, hogy mezőgazdasággal foglalkozó hazánkfiai gyarapíthatják ismereteiket. Ma különös örömünkre szolgál egy nagyobb irodalmi vállalat ügyében egyik legilletékesb természet- és könyvismerő tudós hazánkfia szavait közölhetnünk. „Jagocsi Péterffy József és Kálmán urak“ — így ir a többi közt, — „Liebig Justus. Földmivelési vegyészetét“ mint idegen irodalmi müvet adják a m. olvasó-közönség kezébe. (Galambpostánk többször említette s előfizetések elfogadására magunk is ajánlkozunk. Szerk.) „Liebigröf“ — folytatja azután, — „mind a tudományosság, mind a tudatlanság már annyit irt össze-vissza, hogy érintett művéhez egyéb megjegyezni valónk nincs, mint hogy Liebig is minden újítónak sorsában osztozott eddig és osztozni fog jövőben ; de azért egyik hű apostola volt ő a mezőgazdasági tudománynak a múltban, s az marad a jövőben.“ „Mint ilyennek, munkája irodalmunkba átültetve első helyet foglal el. Péterffyék ennél fogva köszönetét érdemlik minden mezei gazdának, hogy e nagy munkát átültetni megkezdték „Hogy e munka átültetésére képesek, kimutatják a IV német kiadás Előszavához függesztett saját előszavukkal.“ „Az első rész 1 — 2 füzetét fordítói tekintetben bátran ajánljuk gazdaközönségünk vetélkedő pártfogásába. — Annál inkább pedig, mert, valaki csak irodalmunkat a mezőgazdasági tudomány eddigi nyereményeivel gazdagítja : a gazdaközönség méltányló elismerésében hogy részesüljön, annál inkább illik, mivel az olvasóközönség számához képest akár eredeti, akár idegen irodalmi művet nagyon keveset tudunk még eddig felmutatni.“ „Csak a buta előítélet, ostoba nem gondolás, hetyke nyegleség mondhatnak olyat, hogy a mezőgazdasághoz tudomány nem szükséges. Ezt olyanok mondják, kiknek a természet szeszélye olykor gazdag aratást juttatott. De épen e szeszély az, melyet mint vaderőt, mással semmivel, csupán a tudománnyal lehet igába fogni, s határozottan segédeszközökké alakítani.“ „Mi úgy vagyunk meggyőződve, hogy a mezei gazdának semmi sem kamatoz biztosabban és bővebben, mint az a pénz, mellyel magának lassankint egy kis gazdászati könyvgyűjteményt szerez, természetesen vásárolva csak a legjobbat, bármi drága volna is az különben más fércz-munkák árához képest. Mert az bizonyos, hogy az egész természet, széltében, hoszszában és mélyében a mezei gazda gond- és munka-körébe tartozik, s az egyes tudományok tanai mind az ö mezején függnek lánczszemekként össze, úgy hogy bízvást mondhatjuk, a mezei gazda teljes tudománya a legterjedelmesebb, legváltozatosabb, legmélyebb, de egyszersmind legjövedelmezőbb minden tudomány között, anélkül, hogy más emberek tudatlanságát kellene kizsákmányolni I– II A kertészet évkönyve. E czím alatt jelent meg Pesten Müller Emilnél egy munkácska, melynek ára csak 70 kr., de melynek practicus hasznát mindazok vehetik, kik, mint a munkácska czimén mondatik, habár csak egy talpalatnyi földdel is rendelkeznek ; különösen pedig azok, kik gyümölcsösök, szőlők, konyha- és díszkertek, üvegházak és melegágyak birtokosai lévén, azokat czélszerün és jövedelmezőkig kezelni kívánnák. A gazdasági és kertészeti egyesületek nem lehetvén el ezentúl szakkönyvekből álló gyűjtemény nélkül, e kis könyvecske megszerzésével nemcsak hasznos darab könyvet szereznek meg, hanem oly biztos útmutatót, mely midőn sok kártékony művelet helyett, mely eddig sok ember kerti gazdaságát gyümölcstelenné tette, a kezelés jobb módjaival megismertet, valódi kincsmutatóvá válik, mely azután a gazda és kertész fáradságát bőven jutalmazván, ifjabb szorgalomra serkenti azokat is, kik csak akkor szeretnek másokat utánozni, mikor ezek már kézzelfogható eredményekkel dicsekedhetnek. Hadd maradjon gyáva földön — a göröngy.