Falusi Gazda, 1866. január-június (6. évfolyam 1. félév, 1-26. szám)
1866-05-23 / 21. szám
163 Mindkét fajta igen keresett főkép ez utóbbi, mely minden eddig ismert komlófajok között a legjelesebb és rendesen a legmagasabb ára van. A különböző fajták megválasztása tehát leginkább a helyiség fekvésétől és a talajnak minőségétől függ. Ha a fekvés és talaj igen kedvező, akkor a legnemesebb fajtát, azaz a ipazi veres komlót kell választani, ha pedig beültetendő föld középminőségű volna, akkor a zöld komlót vegyük, vagy pedig kísértsük meg egyszerre mind a kettőt, de ez esetben vigyázni kell, hogy egy kertbe egy fajtánál többet ne ültessünk, vagy ha már többet ültetünk, úgy helyezzük egymástól illő távolságra, nem pedig egymás mellé. Ha a veres komló elég jól sikerül, úgy mindenesetre ennél maradjunk, minthogy ez nagyobb terméseket ad és drágábban fizetik, mint a zöld komlót, e mellett semmivel sem kíván több munkát amannál; ha pedig a sanzi komló kielégitőleg nem teremne, úgy csak maradjunk az auschainál, mely szintén nagyon keresett és gondos mivelés s kedvező időjárás mellett jól fizet. Ültetésre rendesen dugványokat szoktak használni, melyeket tavaszkor a múlt évi termő kacsák kivagdalásakor kell szedni. Maga az ültetés vagy előre elkészített halmocskákba, vagy csak a sima földön tértörténik, még pedig olyformán, hogy a csövekek által kijelölt helyen kapával vagy ásóval, mintegy 9 —10 hüvelyknyi mély gödröcskét csinálunk, melybe 2—3 darab egészséges szemekkel ellátott dugványt teszünk, s míg bal kezünkkel egyenes irányban tartjuk, addig jobb kezünkkel a kiemelt földet a gödörbe kaparva a dugványok körül jól megnyomkodjuk, végre pedig 3—4 hüvely vastagon földdel betakarjuk. Az ültetésnek akkor kell történni, midőn fagytól már nem igen tarthatunk, tehát április közepe vagy vége felé. Az ültetéskor nem kell elmulasztani minden gödröcskébe jó erős keveréktrágyát tenni, melyet istállói trágyából,földből és mészből , végre már jó előre elkészítettünk, hogy a dugványok annál biztosabban meggyökerezhessenek s a fiatal növények erőteljesebben kifejlődjenek. Azon termesztőknek, kik a dugványokat messze vidékről kénytelenek hozatni, a következő eljárást ajánlanám: a dugványokat, miután megválogatták, ne ültessék ki első évben egyenesen a leendő komlókertbe, hanem valamely porhanyó és trágyázott táblába, — legalkalmasabb e végre az olyan föld, melyben répa vagy káposzta volt; — minden dugványt egyenkint 12—16 hüvelyknyi négyszögekben ültessék el, jövő tavaszkor pedig a már meggyökeresedett komló-növényeket,mielőtt fakadnának gondosan kiszedjék és főbb gyökereit visszametzve, állandó helyükre a komlókertbe ültessék. Ezen eljárás által el van érve 1-ször az, hogy minden lyukba csupán egy dugvány kell, következőleg majd két harmaddal kevesebbre van szükség és igy a beszerzési és szállítási árban szintén kétharmad költséget kímélünk meg. 2-szor, hogy a kísérleti földről csupán oly dugványokat ültetünk át, a melyek már hajtottak következőleg jól meggyökeresedtek és igy nem vagyunk annak kitéve, hogy sok fészek a meg nem fogamzás miatt üresen marad, ami pedig gyakran meg szokott történni, főleg akkor, ha a dugványokat messze vidékről hozattuk, minthogy a hosszasan tartó szállítás miatt sok dugvány elveszti csiraképességét. 3- szor, hogy az átültetés tavasszal a meggyökeresedett dugványokkal jóval hamarább történhetik mint a sima dugványokkal, minthogy ezeket csakis a metszés után lehet kapni, ez pedig akkor történhetik, ha fagyoktól már nem tarthatunk, tehát április vége felé. 4- szer, hogy az átültetett gyökeres dugványok, — ha az időjárás kedvező, — már az első évben is szoktak csekély termést adni. Végre, hogy a gazdának elég ideje marad állandó komlókertjét a lehető legjobban elkészíteni és így a sikert biztosítani. Minthogy a komlóskert elkészítése és beültetése rendszerint nagy költséggel szokott járni, mely a vidék, illetőleg a rendelkezésünk alatti munkaerő szerint nagyon különböző lehet, ennélfogva ültessük be az üres közöket, káposztával, répával, murokkal vagy egyéb zöldséggel, hogy a komló-ültetés költségei legalább egy részben kárpótolva legyenek. (Vége követk.) A juhhimlő. (Folytatás.) Kór- és gyógytanilag előadva. (Jesko Gusztávtól.) A rosznemü vagy fekélyes juhhimlő. Amily jó kimenetellel kecsegteti a gazdát az döbbent, ép oly szomorúvá teheti azt ez utóbbi rosznemü juhhimlő. Lefolyása és kimenetele, daczára hogy ez is, az is himlő,igen elüt az elsőtől, mert ha mindenkor nem is eszközli a juh rögtönös elhullását, de hosszadalmas betegségeknek, fekélyesedéseknek, sipolyoknak veti meg alapját, melytől a szegény állatnak nincs menekülése. A réstnemű himlőnél soha sem fogjuk az előszámlált időszakiságot feltalálni, s ha bekövetkeznek is, mert a himlő lényege ezt követeli, oly rendetlenséggel lépnek fel, miszerint belőlök szabályt vonni lehetetlen. — Már az első, vagy a befertőztetési időszak is eltér attól tartamára nézve. Míg a jóneműnél 5 és 7 nap, mint minimum és maximum tapasztaltang ennél alig lehet határozatot hozni, mert majd 8, majd 10, majd 11, de sőt 13 nap is beletelik ez időszak folyamatában. Akárminő határozatlan legyen is a befertőztetési időszak tartama, az imént említett számokból egyet mégis tudni fogunk és pedig , hogy a réstnemű juhhimlő-befertőzési időszaka jónemű szakánál hosszabb. Az átalános kórtünetek is magasabb fokban mutatkoznak , s minél hosszabb ezen időszak, annál veszélyesebb következéseket rejt magában, sőt gyakori eset közé tartozik az is, hogy mielőtt a himlő tökéle*