Falusi Gazda, 1867. január-június (7. évfolyam 1. félév, 1-12. szám)

1867-06-30 / 12. szám

135 Mindenütt ott, hol a gazdászattal pálinka-, sor­­s más gyárak is összeköttetésben vannak, a termel­­vény minél nagyobb kiaknázására — márhahizlalás is fizetik, és pedig igen szép és jó sikkerrel, mert a gyári hulladékok, már mint haszonnélküli anyagok a hízókban ismét értékre emeltetnek, s pénzzé változ­tatnak. Hogy a hizlalás a lehető leg­jövedelmezőbb legyen kell hogy a gazda az állatok megválasztásánál, s az egész hizlalási eljárásnál néhány pontra ne csak ügyel­jen, de azokat a praktikus téren ki is vigye. — Ily pontok : 1) A marha hizékonyságának képessége. — A hízékonysági képességnek legelső kelléke az egészség. Mert hiába kötjük jászolhoz a beteg, sorvadozó jószá­got, csak eszik és emészt, de hasznot épen nem hoz, s pusztán a trágyával nálunk még nem fizeti ki a tar­tás költségeit. — De vannak ezen kívü­l a természet­­nek sajátságos individumai is, melyeket a közönséges nyelven madárhusnak neveznek, ezek is olyanok, ha­bár semmi betegséget se árulnak el, ha tejben vajban fürösztjük őket se vesznek magukra zsírt, — nem híznak meg. — Az ilyen állatoktól a gazda, a men­­nyire lehet őrizkedjék. Az angolok, kik legnagyobb mesterek a hizla­lásban,­­­ s most már talán a legbizodalmasabb mar­hával és juhokkal bírnak az egész világon, azt tartják, miszerint a csontok finomsága, a bőr lágysága és moz­gékonysága csalhatlan jelei a hizékonyságnak. Az ilyen tulajdonú állatok aránylag kevesebb idő alatt, s kevesebb takarmány mellett érik el a kövérség fokát. 2) Tápdus takarmány használata. Jól tudjuk, hogy az egyik takarmányféle több táperővel bir, mint másik, s igy amaz hizlalóbb is mint emez. A magyar ember ha hizlalásra fogja jószágát, legnagyobb rész­ben szénával takarmányozza. — Igen ám, de hátha oly mostoha évek járnak, mint a most nem rég elmúlt években tapasztalni voltunk kénytelenek, s szénánk termése felére harmadára olvadt le — mit tegyen a gazda? lemondjon a hizlalásról le­mondjon azon kevés kis jövedelmi forrásáról? Isten mentse minden ma­gyar embert ettől, úgy is szegények vagyunk, hizla­lását azonban más takarmánynemekkel kell hogy pótolja. Ily jó hizékonysági tápanyagok a répa, bur­gonya, és olajpogácsa. Hogy pedig a széna mennyi­ségének is megfeleljen, azt szecskával pótolja, fül­­lesztve, párolva, — puhábbá tevén ez által, s az emésztés könnyebben eszközöltethetik. Hogy a természetes rétek cserben ne hagyjanak tehát bennünket, — s marháinkat értékesíteni tudhas­suk, hozzá kell fogni a takarmánynemek termeszté­séhez ; luczernás és hevés földek, répaültetések nél­kül ma már egy gazdának se kellene lennie. Hej pedig hányan vannak még olyanok gazdáink között, kik ezekre nem is igen gondoltak. 3) A takarmányozási rend: Hizlalásnál nem egye­dül a táp­anyag, mint a takarmányozásnak rendes kiszolgáltatásától is függ a sikeres haszon. — A ren­detlen etetési mód, a hizlalásnak egyik legnagyobb hátráltatója. E mellett figyelmezni kell az étvágy foly­tonos fentartására, mert étvágy nélkül nincs hizlalás. Evégből legtanácsosabb a hizlalást a legroszabb takar­mánynemekkel kezdeni, s lassankint menve át min­dig a jobb és ízletesebbre. — E mellett őrizkedni kell a túltakarmányozástól. 4) Az ápolás. — A hizómarhák ápolása egyik lényeges részét képezi a hizlalási eljárásnak. — Elha­nyagolt ápolás mellett, tisztátalan tartás, bűzös istál­lók, az úgyis szabad levegőhöz és élethez szokott állatokat beteges állapotba helyzi, a­melyben ismét csak kára van a gazdának. Az ápolásnak tehát mindent el kell követni, az egészség fenntartására, s mindent eltávolítani, a­mi ártalmára szolgálna annak. E czélból az istállók szelőzése soha el nem mu­lasztandó, a tisztogatás soha se felesleges, az állatok vakarása, mosogatása okvetlen szükséges, nehogy a por és izzadás belepvén a bőrt, a kipárolgásra teremtett lukacsok — pórus — beduguljanak, — mert ez az egészséget okvetlen meg fogná dönteni. Ha a hizlalásnál nem kíméljük a fáradságot — jutalmát is élvezni fogjuk, — s munka után mily édes a megelégedett nyugalom ! Schultzer István: Néhány szó a tömény­ (concentrait) trágya használata érdekében. (Vége.) 3. A hamanysúk. Hamany- vagy kalisó alatt különösen, az igen ismere­tes straszfurii gyár készítménye értetik, mely vegy össze­köttetésében nem más mint a kénsavas kali. A straszfurti só hasonlólag a törvénytrágyák egyikét, és pedig halála után ítélve — nem megvetendő nemét ké­pezi, s minden oly növényzetnél, mely a hamanyból — kali nagy mennyiséget igényel fejlő­désének előmozdítására — ezen só mint trágya legfőkép azonban mint trágyapóz ki­­váló figyelmet érdemel. A tapasztalás azonban a trágya ezen nemének is — csak is speciális hatására utal, mint minden tömény, vagy gyári készítmén­yű trágyánál. Mert hiába kutat az emberi elme, hiába gyűjti az adatokat tudományos észleletek, és kí­sérletek nyomán; hiába iparkodik a növényzet alapelemei után indulva — azok tökéletes kielégítését eszközölni, még eddig habár már meg is közelítette, — de egy oly trágya­­nemet, mely minden növényzetnek és minden körülmények között megfelelne — elhozni, — képes nem vala. Ily minden növény igényeit kielégítő trágya — csak egy létezik, — s ez a mi közönséges istálló trágyánk. — De térjünk vissza a kálisóra. A kálisó leginkább takarmánynövények trágyázására használható, s csak is ezeknél tűnik ki üditő hatása. Ily ta­karmánynemek pl. a here különféle nemei, luczerna, espar­­rett, bükköny, takarmányrozs, stb., — de igen jól használ­ható ezek mellett még a természetes rétek javítására is. Szemes termelvényeinkre legkisebb javítóhatást se gyakorol, a burgonyánál pedig igaz, hogy a mennyiséget némileg öregbiti, — de minőségileg leszen ártalmára, — szappanyossá, azaz keményítő szegényé változtatja át. — Répánál hasonlólag eredménytelenné leszen, s különösen száraz talajban és száraz időjárások alkalmával el­csenevé­­szését vonja maga után.

Next