Falusi Gazda, 1867. január-június (7. évfolyam 1. félév, 1-12. szám)
1867-01-15 / 1. szám
3 létező anyagi,respective pénzbeli különbségből kézzel foghatólag kiviláglik. És épen ezen anyagi különbség, a lovaknak magas ára teszi e téren az egyesületi működést szükségessé. Ha van a kereskedelem majd minden szakában; ha van az iparban ; de ha van még a művészetben is egyesületi közreműködés : miért nem lehetne a tenyésztés és az ebből folyó nemesítésben? Csekélységem hite szerint ezen eszme kivitele közelebb vonna bennünket azon korhoz, s lovászatunk azon állapotához, melyben lovaink kiállhatnák a versenyt a külföld lovaival nemcsak, de nekünk haszonvehetőségben még értékesebbek lennének, mert honosítottak, s a tenyésztéssel járó visszaesésektől, elkorcsosodástól nem kellene félnünk. Mikép vélném ezen eszmét valósítani s nemcsak lovászatunk, de általa anyagi hasznunkat is előmozdítani, elmondandom. Távol vagyok attól, hogy itt az alapszabályok fejtegetésébe bocsátkozzam, ez csak egy megalakult társulat teendője, mily távol áll pedig ezen eszme még a kiviteltől, s talán a jó igyekezet méltányolásától is, — kell-e mondanom? Elég legyen itt annyi, ami kölcsönös megértésre vezet, a tulajdonképi részletezés a jövő és megalakulás dolga. Hogy a társulat működés és hatályba lépjen, három tényezőre van szüksége , éspedig a) pénzre, b) helyiségre, c) időre. Negyedszer tán fel kellett volna vennem a szellemi képességet is, de hála az égnek, ma már annyi képzett egyénnel rendelkezhetünk, hogy a társulat megalakulása emiatt zavarba nem jöhetne. A pénzerő megnyerése részvények kibocsátása által volna elérhető, s pedig oly részvények által, melyeket nemcsak a tőkepénzesek, gazdagok és nagyurak, de a kisbirtokosok is képesek lennének megszerezni. Kellene, hogy ne a részvények értéke, de mennyisége képezze a túlsúlyt. Hazánkban legalább húszezer birtokos van, s ha csak kettőre számíttatnék is egy részvény, alant vett p. 10—15 ft. pénzértékkel, máris oly összeg jöhetne létre, mellyel a társulat működését nemcsak megkezdhetné, de eredménydúsan is folytathatná. Egy ily társulat megalakulásának, mely kizárólag az anyagiak terén halad, s a lótenyésztést és nemesítést tűzte ki czélul, a magas kormány sem vetne gátat, s engedélyre bizton számíthatna. De számíthatna egy más kedvezményre is, amennyiben a társulat czéljának megfelelő helyiséggel szolgálna valamelyik kincstári jószágban, alacsony bérlet alakjában. Ezt csakis az állam teheti meg, csakis ez képes nagy birtokot olcsón bérbeadni, feláldozva látszólagos veszteségét a közjónak. A társulatnak saját birtokot szerezni megalakulásával nem lehetne, mert vagy kimerítené pénzerejét, vagy magasabb részvények kibocsátása, vagy ráfizetések lennének következései, ami pedig a részvényesek kedvét csak lohasztaná s az ügynek szolgálna ártalmára. Hogy pedig a részvények alacsony értékűek legyenek, épen a főczél követeli, azon czél, hogy a nemes lovak a kis birtokosoknak is, a közforgalomnak adathassanak át. A bérbe vett jószág gazdasági tekintetben csak annyiban használtatnék, a mennyiben a társulat czéljának megfelelne, t. i. takarmánynemek termesztésére, ami később a takarmánytermesztés valódi mintagazdászatává fejlődhetnék. Tekintve a társulat jövedelmét és hasznát, az, az első és második évben semmi sem lenne, s a kamatok törlesztése csak a harmadik évben kezdődnék, a tenyésztésre nem használható csikók árából. Negyedik évben a jövedelem teljes hatályba lépne, és pedig a haszonvehetlenek, a berélt lovak és mének eladása képezné a pénzbeli értéket, míg a felesleges kanczák kisorsolás alá bocsáttatnának a részvények közt. Minél tágasabb alapja lenne a társulat anyagi része fektetve, minél nagyobb pénzerővel rendelkezhetnék, annál inkább közelítene czéljához, hazai lótenyésztésünk felvirágoztatásához. Hogy minő fajta tenyészállatok lennének bevásárlandók, s minőkkel fizettetnék a tenyésztés, respective a nemesítés, ez a megalakulás után jöne tüzetes tárgyalás és vitatás alá. Ez az, amit jelenleg lónemesítésünk ügyében akartam mondani. Szerencsésnek érezném magamat, ha eszmém visszhangra találna ; szerencsésnek kétszeresen is, mert ezáltal nemcsak hazánk lovászata emelkednék ki a sülyedés homályából, de anyagi jóllétünk, mint a nemzetek fennállásának egyik oszlopköve is emelkednék. Jeskó Gusztáv, oklev. gazda és állatorvos. Állandósított dinnyeválfajok. Daczára az elmúlt év kedvezőtlen folyamának, magánydinnyészegyletünk több jeles válfajokkal öregbítette gyűjteményét, melyek közül jelen rajzban bemutatott mexikói Cantalup és O’Connel kitűnő jóságuk miatt különösen tenyészérdemeseknek mutatkoztak. A mexikói Cantalup magját Munkácsy Lajos ügybarátunk 1865-ben, mint újdonságot kapta Mexikóból ; múlt évi állandósító tenyészkisérleteim után dinnyéje, alakjára nézve többé-kevésbbé gömb vagy körkör, mély gerizcekre osztott s süri reczékkel hálózott; héja igen vékony, fehér, itt-ott sötétzöld foltokkal tarkázott; húsa sötét narancsszínű, igen vastag, lédús, vadas és zamatteljes, — magürege csekély; magvai hosszukások, középnagyságuak, sára’_ indáinak folyása mérsékelt, szára vastag, Jnya zömök. ^ _ ma korán köt és bőven gyümölcsözik,s jóllel^^e. jus 25-én volt elvetve, augusztus végére már. ._a tejen megérett. A példányok legnagyobbika megnövekedett.