Falusi Gazda, 1867. július-december (7. évfolyam 2. félév, 13-29. szám)
1867-07-10 / 13. szám
146 voltak képesek. De térjünk át az arabs televérre, s az imént említett tárgyról lesz még alkalmunk bővebben szólani. Az arabs televér egyátalán nem tartozik a nagy lovak közé, s ha pusztán a nyugati lovakkal hasonlítanánk össze, a kis elnevezéstől menten nem maradhatna, míg ellenben az összes lovak között a középnagyság 14% —15% maroknyi jut osztályrészül. Kiváló feltűnése a fej és arczél alakulásában szemlélhető, s ez azon markírozott jelleg, mely e lófajtát minden más fajták felett kiválóvá teszi. Egyenes orrhát, széles homlok, nagy, kiálló, villogó szemek, igen tágas orrlyukak a jellemző ismérvei. Ezenkívül a test többi részeinek szabatos harmóniája, a finom bőr, apró szőr, az izomzat fejlettsége, az erek látható kidagadása, a széles szügy, domború bordák jelei nemes származásának. Az arabs televér kövér sohase leszen, a legjobb takarmányozás mellett is megmarad madárhúsának, s ez ismét jellemző tulajdona. A szervezetnek ilynemű alakulásánál igen természetes, hogy a kitartásban páratlan, s habár most már percznyi időre számítva, az angol futtató által túlszárnyaltatik, s így a pályákon vele nem versenyezhet, de hosszú distantiál- és megerőtetett kívánalmaknál ismét ez emelkedik túlsúlyra. Az arabs televér felismerésére, faj jellegzésére Abdel-Kader így ír Dumas tábornoknak: „A tiszta származású lovat nálunk az ajkak és az orrporcz finomságáról, a kiterjedt orrczimpákról, a fejizomzat soványságáról, a nyakbeli feltevéséről és a szőrzet finomságáról ismerni meg. Ehhez járul még a széles és kifejlett szügy, az ízületek széles és erős volta, s végre a végtagok finomsága. Mindezen ismertető jeleknél azonban értékesebb a moralis alapokon nyugvó ismertetés. Az elmondott külső jelekből megismerhetjük ugyan a fajtát, de csak a moralis alapú adatok bizonyítják be, miszerint a párosításnál a lehető legnagyobb szorgalom fejtetett ki, s az idegen vér-(mesalliance) keverés minden módon megakadályoztatott. A ló a legszebb állat, de lelkületének is megfelelőnek kell lenni a külsejével , hanem ha a véres családból elütött. És az arabok erről annyira meg vannak győződve, miszerint ők, ha valamely mén vagy kancza gyorsaságának, kitartásának, vagy gazdája iránti vonzódásának megdönthetően bizonyítékát adta, mindent elkövetnek s készek a legnagyobb áldozatok megtételére, hogy belőlök egy családot vagy fajtát teremthessenek, azon dönthetlen meggyőződésben, miszerint kiváló tulajdonai a nemzedékre is átörököltetnek. Mondjuk tehát, miszerint a ló tökéletesen csak akkor nemes, ha külsejével belső tulajdonai, lelkülete is párhuzamos, s a csaták zajában épen úgy, mint a nyomor és nélkülözés között is büszkén hordja fejét. Az ilyen ló szereti gazdáját, és legtöbb esetben csak őneki engedelmeskedik. Hallása, látása és szaglása, valamint ügyessége és fortélya által ezer meg ezer esetlegek közül menti meg tulajdonosát, melyek a harczok változataiban és a veszedelmes vadászatok alkalmával előfordulhatnak. És végre az érzelmek rohamait, a lovag örömét és fájdalmát egyaránt megosztja . . . stb. Érti tehát ezekből azon végnélküli vonzódást, melyet az arabi lova iránt érez? Vallásunk megalapítása előtt, az arabs lovát csak puszta érdekből szerette, mert dicsőséget és gazdagságot szerzett neki, miután azonban a próféta a legnagyobb dicsérettel emlékezvén róla, ezen ösztöni vonzalom vallásos és kegyeletes kötelességévé változott.“ Eddig Abd-el-Kader töredéklevelének kivonata. — Nevezetes az részletben ép úgy, mint egészben, sajnáljuk, hogy lapunk szűk korlátát egész terjedelmében felvenni nem engedik. Abd-el-Kader igen nagy súlyt fektet a vér tisztaságára, s minden mesalliance eszközlésének szigorú ellenőrzésére. Ezen egy pont már két tényezőt teszen előttünk bizonyossá, és pedig először, miszerint Arábiában is vannak nemtelen lovak, melyektől a beduin természetes és vallásos érzületénél fogva őrizkedik, másodszor pedig a fajtának átöröklő tulajdonságáról. Tekintve a fajták különféleségét, ezt mi nagyon is természetesnek találjuk, nemcsak a tenyészeljárás, de az égalj és talaj különbségéből következtetve. Arabia sokkal kiterjedtebb, hogysem a tenyésztésnél egy és ugyanazon körülmények szerepelhetnének; sokkal nagyobb, hogysem a hegyes vidékek, hűvösebb éghajlat, bujább növénytenyésztést is ne feltételezzen, ami által pedig a szerves életben is végtelen változások állanak be. Nagyon csalatkoznék tehát az, aki minden arabs lóban a tökély lehető legnagyobb fokát keresné, nagyon csalódnék, mert bebizonyított tény, miszerint náluk csak úgy vannak nyomorult és korcs descendensek, mint minálunk, — de van e mellett fajlovuk is, amivel pedig mi nem bírunk. Ez a különbség. De, nehogy a térből kiszoruljunk, Isten velünk a viszonttalálkozásig. Jeskó Gusztáv: A kender- és lenáztatók készítése. Hogy kender- és lentermelésünk elérje azon fokot, elfoglalja azon álláspontot, melyre a természet által hivatva van , hogy belőle necsak pozdorja és kócz, necsak darócz, de finom szövet, és mint értékes termelvény kerüljön a gyáripar kezébe , főleg a nyers termelvény elkészítésmódja és minőségéről feltételeztetik. A kender és len elkészítésének legelső lépcsőjét az áztatás képezi. Sajnos, hogy még eddig nálunk az áztatás minőségére igen kevés figyelem fordítlatott, pedig tudjuk, hogy aki jól kezd, kétszeresen kezd. Az eddigi áztatási mód azonban sehogyse tartozik a jól kezdett munkák közé, mert nem felel meg a finom rostnyerés szabályainak, amint is azt kendertermelésünk fejlettségének alacsony foka, termelvényünk és készítményünk értéknélkülisége eléggé bizonyítja.