Falusi Gazda, 1868. január-június (8. évfolyam 1. félév, 2-26. szám)
1868-06-30 / 26. szám
202 végének alább szállítását, lohasztását is magok után vonják. Hosszabb ideig tartván a csuszám, — a rendellenes helyzet, valamint az összeszorulás — a kivüleső részeket, lobos állapotban vonják, igen fájdalmassá, dagadtá válván, a repositio kivitelében gátat vetnek. Úgy a fájdalom mint a daganat elvonására a méh scarificatióját, bemetélését, s ez által vérbocsátását kell venni. Ha a bajon még a lobos időszakban sem iparkodunk segíteni, bekövetkezik a méh kiszögesödése. Ez 1. minden esetek között a legrosszabb s az állatra legveszélyesebb, noha az emberi segedelem nyújtása még itt sem érte el a végpontot, melyen túl menni már nem lehetne. Ha csak a méh üszögös, s a szervezet többi részei még nincsenek befertőztetve, helyén van a csonkítás, az amputálás. Azon méhrész tehát, mely a méh száján belül esik, a méh szájától mintegy két, három hüvelyknyi távolban levágatik és eltávolíttatik, előbb azonban leköttetvén a vérzés meggátlására Az ily csonkítás nem való ugyan minden embernek, de ha a körülmények olyanok, hogy az állatot értékesíteni, s gyors elszállítását eszközölni nem lehet, végső esetben ezen utolsó kísérlet is megejtendő. És ezen műtét a legtöbb esetben megmenti az állat életét. A csonkított méh összenő , s az állat habár egyszer mindenkorra meg lett fosztva nemz erejétől, de felidül, tejel, ép úgy mint a miskárolt állatok, nemcsak, de meghíznak, s a legjobban értékesíthetők. Az eltávolítás által támadt üreg zsírlerakodásnak ad helyet, mely később megkeményedve, mint faggyú hozatik a külvilágra. Ezek azon körülmények, melyeket röviden meg kellett említenem, ezek azok, melyek közül egyik vagy másik minden méhcsuszamnál előfordul, s melyekre a műtő, vagy gazdának mindenkor előkészülve kell lennie. A kifordult méh visszahelyezésénél, akadályul lép fel még a végbél tehessége is, melyből a bélsár kiküszöbölésére akár a kézzeli egyszerű kiszedést, vagy allövetek igénybevételét használhatjuk fel, a visszahelyzés sürgetés voltáról feltételezve. Miután a méhcsuszam ezen lényeges pontjait ismertettük, áttérhetünk magára a repositióra. A minden, még a legjobb esetekben is nehéz visszahelyezési műveletnél, legczélszerűbb, ha az állatok álva tartatnak, nemcsak, mert fekvő helyzetben a hasüreg belső részek által kitöltetik, s igy a visszahelyezésnek mintegy útját állja, de mert a műtő térdelni lévén kénytelen, működésében elveszti biztosságát. De sőt a lehető legjobban mozditatik elő a visszahelyzés az által is, ha az állattal időről-időre tovább lépdeltetünk. Ez által a zsigerek mozgása hozatván elő, előkészítik a kicsúszott szervnek helyzetét. A méh visszatolásához fogván, szükségessé válik az állat erős lefogása, befogása, sőt szükség esebb, némi kényszer, tehát pipa, vagy kaloda alkalmazása. Ha nyugalomba hozatott az állat, a belső erőtetést kell megszüntetni. Meg kell jegyezni, miszerint a méhcsuszamoknál, daczára a magzat és méh kiküszöbölésének, az úgynevezett szülési erő működni nem szűnik meg, de sőt igen sok esetben hevesebben működik mint a szülés perczenetjében. S ezen beileges erő működése teszi a repositiót sokszor igen fáradságossá, s egy időre lehetetlenné. A szülési erő megszüntetésére különféle módok állanak rendelkezésünkre. Ilyenek: az etherizálás, a choloform használata, s más csillapító és zsongitó belső szerelések. Az etherizálás (aetherinhalatio), az állatoknál is könnyen eszközölhető. És pedig egy vizbe mártott szivacsra (spongya), de melyből a viz kinyomatott, kénköneg (Schwefeläther) öntetik, s az állat orra alá tartotva, a kifejlődő gáz felszívására kényszeríttetik. Az etherizálás sikeresebb alkalmazása czéljából — ehez már külön eszközök is készíttettek — viaszosvászon, vagy kautschukból készült csövek, melyek az állat orrára vonatván , a lég behatását könnyítik, s így az idegrendszer elaltatását előidézik. Könnyebben történhetik a kábítós chloroform által. Ezen szer erősebb hatású, de veszélyesebb is, habár csak némi mérséklet s felügyelet mellett semmi veszély se származhatik. Chloroformba mártott ruha, az orrczimpák elé tartozván, a kívánt idegrendszer elaltatását előidézi. Egy nagyobb állat elaltatására két terecs (drachma) felhasználása elegendő. Kábulás előidézésére részegítő italok is alkalmazhatók. Ezen vegyi szerek alkalmazása helyett, különféle gyógyfüvek is felhasználtathatnak, p. beléndekfűfőzet, stb. E mellett igen czélszerű az állat szájának felpeczkelése, hogy a rekesz izmot, melynek nyomása által történik minden hasüregi kiküszöbölés , ne működtethesse. Mindezen előzmények után áttérhet a műtő a kicsúszott méh visszahelyezésére. Ha túl nagy a csuszám, a méh egy segéd által felfogatik, felemeltetik, nehogy a betolt rész ismét kivonattassék, a nehézség által. Az egész műtétnél jól beolajozott kézzel kell működni, s a sikamlósság előidézésére. Hogy melyik részét kezdi a műtő be- és visszatolni, azon nem sok súly fekszik, s akár a méhhüvelyhez legközelebb eső részeket, akár a legtávolabbakat iparkodik visszahelyezni, mindegy. De azonnal fel kell hagyni a műtétellel, amint a kiküszöbölési ösztön, az erőködés beáll, mert ezen ellenhatás legyőzésére az ember úgy is csekély, s ellenkező esetben pedig csak a méh szenvedése kétszereztetik. A visszahelyzés, az állatnak csakis csendes, nyugodt állapotában folytattassék. Felette kívánatos, hogy a repositió alkalmával az állat hátsó része jóval, legalább egy lábbal magasabb legyen az elejénél, hogy ez által is elősegíttessék a méh visszahúzódása. A visszahelyezett méhnél ezután főfigyelem a beszoritásra, vagyis az ismételt csuszám beállásának megakadályozására fordítandó. — Ehez megkivántatik, hogy a hátulsó rész mindenkor magasabban tar-