Falvak Dolgozó Népe, 1953 (9. évfolyam, 25-51. szám)

1953-06-23 / 25. szám

1953. junius 23., kedd FALVAK DOLGOZÓ NÉPE Sztálin-szobrot avattak Mezőmadarason A mezőmadarasi kollektivisták sohasem tudják elfelejteni, hogy a nagy Sztálin ta­nításai mutatták meg számukra is az új, kizsákmányolásmentes, boldog élet felé vezető utat. A községbeli kommunis­ták és a többi kollektivisták javaslatára a néptanács végrehajtó bizottsága elha­tározta, hogy a proletariátus és a munká­sok nagy tanítómestere emlékének tisztele­tére szobrot emeltet a községben. Nemrégen felavatták a szobrot a nép­tanács székháza előtti parkban. Az ün­nepségen részvevő kollektivisták megfo­gadták : úgy dolgoznak, ahogy a nagy Sztálin tanította, kollektívájuk szervezeti­gazdasági megerősítéséért, a nagy termé­sek eléréséért és a kollektivisták anyagi és kulturális színvonalának szüntelen emeléséért. GIDÓFALVI DOMOKOS levelező Igaz tör­téni Magyar lónáról Varga Kiss Márton magyarlónai­­ku­­lák és felesége az utóbbi időben fan­ek­­fának siránkoznak „szegénységükkel“. — Betevő falatunk sincs — pana­szolják , hogy ennek valamelyes lát­szatja is legyen :olyan rongyos ruhá­kat öltenek magukra, hogy az ember ■madárijesztőnek nézné őket. A jobb ruhák persze ott lapulnak a sifonérban. Az adószedő nemrégiben felkereste ezt a „talpig szegény“ kulákot, hogy fizes­se ki a hátralékos adóját. — Miből ? — válaszolta a „rongyos“ kulák. — Maholnap magam is éhenha­­lok, honnan fizessek ? Ha akarja néz­ze meg, talál-e valamit? Megnézték a magtárt — semmi. Megnézték a padlást — üres. Aztán sorra vették a szobákat s az adósze­dő már-már hajlandó volt hinni a „ron­gyos“ kuláknak, amikor a harmadik el­sötétített szobában gabonára leltek. Méghozzá nagy mennyiségre. Bekötö­zött zsákok sorakoztak egymás mellett — Hát ez mi ? — kérdezte az adó­szedő. A „rongyos" kulák erre már nem mondott se bűt, se bát. Hallgatott. De az esetnek híre futott a faluban s azó­ta hiába sir Varga Kiss Márton és a felesége, hiába öltöznek rongyos rúná­ba, senki se hisz nekik. ___________________________ A sepsiszentgyörgyi brigádos­ iskolában A sepsiszentgyörgyi traktorista és kol­lektív gazdasági brigádvezetőképző iskola hallgatói megvitatták és magukévá tették az IMSZ Központi Bizottságának a Vil­ágif­­júsági Találkozó előkészítésére tett felhí­vását. Az iskola hallgatói vállalták, hogy a találkozó tiszeteletére fokozzák a tanu­lást és önkéntes munkát végeznek. Szabó József, Szilágyi Ferenc és Benczel Gyula traktoristák vállalták, a tanulásban segí­tik a gyengébbeket, hogy mindnyájan si­keresen teh­essék le a vizsgákat. Továbbá vállalták, hogy szabadidejükben önként több munkaórát dolgoznak a növényápo­lásnál és az iskola melletti építkezésnél. A vállalásukat tettek követték. Az isko­la hallgatói az építkezésnél önkéntes mun­kával 16 köbméter betont öntöttek, 25 úr­káposztát és burgonyát megkapattak. A munkákban kitűntek : Barabás András, Fekete, Károly, Kovács Károly, Bardóc István traktoristák és kollektivisták. LENGYEL KÁROLY a sepsiszentgyörgyi brigádvezető iskola tanulója. Javítsák meg a varsándi hidat A koratavaszon megírtam a „Falvak Dolgozó Népé"-nek, hogy a varsándi rozo­ga faludat, amelyen már nem lehet át­járni, nem javítják meg. Levelemet a szerkesztőség elküldte az illetékes tarto­mányi szerveknek, aminek következtében nemsokára meg is kezdték a munkálato­kat. De sajnos csak megkezdték, hogy az­után megint abbahagyják. Ezt már nem nézhetjük tovább ölhetett kezekkel. Ma már üres szekérrel sem lehet átmenni a hídon, amely minden percben összeomolhat. A marhákat is itt kell ki­hajtani a legelőre s már nem egynek lába törött, amikor a hasadozott, korhadt pal­lók közé lépett. A híd megjavításának elhanyagolásáért az arad tartományi néptanács illetékes osztályát terheli a felelősség. Intézkedje­nek, hogy küszöböljék ki ezeket a hibákat és küldjenek anyagot, hogy megjavíthas­sák a hidat. KONDOR JÓZSEF a körösrajoni néptanács képviselője Napról-napra szaporodik a nagymada­rászi kollektivisták száma Amikor 1950-ben a szatmárrajoni Nagy­madarász községben megalakult a kollek­tív gazdaság, még csak 49 család lépett be. A többiek még ingadoztak, nem mer­tek elindulni az új utón. Várták, hogy milyen eredményt érnek el a kollektivis­ták. Egy év után, amikor a kollektívában megtörtént az első terményosztás, az egyénileg gazdálkodó dolgozó földműve­sek számításokba kezdtek, összehasonlí­tották a saját eredményeiket a kollektivis­ták jövedelmével, így számolgatott Szabó György hat hektáros középparaszt is. — A sógorom Pintea Ioan az elsők kö­zött iratkozott be a kollektívába, de én nem tudtam még határozni. — mondja Szabó György elvtárs. Egy év után azon­ban ,amikor a kollektív gazdaságban meg­történt az első terményosztás, alkalmam nyílt saját szememmel meggyőződni a közös gazdálkodás előnyeiről A sógorom, akinek akkor még nem volt háza, nálam helyezte el a terményét, ő a feleségével együtt dolgozott a kollektívában és kap­tak az évvégi elszámoláskor 2400 kiló bú­zát, 1400 kiló tengerit, 300 kiló árpát, 400 kiló napraforgót, 900 kiló krumplit, 300 kiló hagymát, 111 kiló borsót és 25.000 régi lejt. Ezzel szemben nekem ab­ban az évben 1800 kiló búza, 500 kiló rozs, 600 kiló tengeri, 1500 kiló krumpli, 450 kiló napraforgó és 2500 kiló széna termett a földemen. Igen ám, de még ez sem maradt nekem tisztán. Ebből félre kellett tenni vetőmagnak, eleget kellett tenni az állammal szemben,i beszolgálta­tásnak, az adónak s ebből kellett eltartani az igásállatokat is. Ugyanakkor amit a kollektivisták kaptak, az teljes egészében az övék maradt, mert az adót, a beszol­gáltatást, a vetőmag-alapot és az igás­­állatok élelmezését a kollektív gazdaság egységesen intézi. Tehát, amikor mindent aprólékosan kiszámítottam rájöttem, hogy az én családom jövedelme meg sem köze­líti a sógoromét, pedig mi nem ketten dol­goztunk, hanem négyen-öten, mert nagy családom van. Elhatároztam tehát, hogy én is kollektivista leszek. Nem is bántam meg. Jóllehet én a múlt évben többet be­tegeskedtem, mint dolgoztam, s általában a termés is gyengébb volt, mint tavaly, mégis családom 19 mázsa búzát és rozsot, 605 kiló tengerit, 605 krumplit és más terményt, valamint pénzt kapott az elszá­moláskor. Szabó György példáját mások is kö­vették a faluban, így 1953 elején már több mint 210 tagja volt a kollektívának. A szervező és felvilágosító munka hatására tovább fokozódik az egyénileg gazdálkodó dolgozó földművesek érdeklődése a kol­lektív gazdaság iránt. Az utóbbi három hónap alatt például 38 szegény- és középparaszt család lépett be a kollektív gazdaságba, így a tagok száma 250-re szaporodott. Az élenjáró kol­lektivisták kongresszusának tanu­lságai és magának Gh. Gheorghiu-Dej elvtársnak gazdag útmutatásai újabb sikerek eléré­sére ösztönzik a kollektivistákat. Amikor Muresan Coriolan kollektivista — aki részt vett a kongresszuson — hazajött Bukarestből, első dolga az volt, hogy be­számoljon az ott szerzett tapasztalatok­ról. A kollektivisták érdeklődéssel hallgat­ták a beszámolót és­ elhatározták, hogy ezután még jobban fognak dolgozni. Most a növényápolási munkák vannak soron, amit a brigádok szocialista verseny kere­tében végeznek. A verseny élén Terebesi György negyedik számú brigádja halad, amely eddig elvégezte 2 hektár cukorrépa, 5 hektár takarmányrépa, 5 hektár mák és 4 hektár krumpli másodszori kapálását. Ezenkívül elpalántált 3 hektár dohányt. Pintea Ioan a kollektíva elnöke kezde­ményezésére — aki 1951-ben meglátogatta a Szovjetuniót — egyre szélesebb körben alkalmazzák a gazdaságban a szovjet agrotechnikai módszereket, így a búza egy részét keresztsorosan vetették, a kuko­ricát 10 hektáron négyzetesen ültették, 60 hektár rozsvetésnél pedig alkalmazták a mesterséges pótbeporzás módszerét. A mesterséges pótbeporzás módszerét alkal­mazni fogják még a napraforgónál és ten­gerinél is. Nagy gondot fordít a gazdaság vezető­sége a kollektív gazdaság állóalapjának a szüntelen növelésére. Ezen a téren ko­moly helyet foglalnak el az építkezési beruházások. A kollektíva fennállása óta építettek két nagy istállót, egy 40 méter hosszú sertésólat, újjáépítettek két, össze­sen 40 tonna befogadóképességű raktárhe­lyiséget, egy szekérszint és juhaklot. Lényegesen megszaporodott a gazdaság állatállománya is. A kollektívának 50 ökre és 50 lova van. A tavasz foly­atán 540-re szaporodott a kollektíva juhállománya, amely színtiszta merinói fajta. Ezenkívül 25 fejős tehene, 20 növendékmarhája, 17 anyakocája és 43 malaca van a gazda­ságnak A közös vagyon gyarapodásával egyide­jűleg fejlődik a kollektivisták szemé­li gazdasága is, így például Nicu Petru, Nicu Alexandru, Szilágyi György, Luca Stefan, Pintea Ioan és C. Pop Alexandru kollektivisták házat építettek maguknak. Pintea Romulusz és özv. Savian Veruna stb. bútort vásároltak maguknak. Ezek a kézzelfogható eredmények igen alkalmasak a még egyénileg gazdálkodó földművesek meggyőzésére Éppen ezért a gazdaság vezetőségének nem szabad meg­elégednie az új tagok szervezése terén eddig elért sikerekkel. Nem szabad arra a kényelmes álláspontra helyezkednie, hogy majd a terményosztáskor a tények meggyőzik a község dolgozó földműve­seinek azt a 30 százalékát is, akik még eddig nem léptek be a kollektívába. Az biztos, hogy a gyakorlati példák nagy meggyőző erővel bírnak. E mellett azon­ban szükség van az állandó felvilágosító munkára is. ..A dolgozó parasztság so­raiban végzett meggyőző és felvilágosító munka nem kampány jellegi­ mun­k : napról-napra, óráról-órára kell folytatni“. — mondta Gh. Gheorghiu-Dej elvtárs az élenjáró kollektivisták kongresszusán. A nagymadarászi kollektivistáknak is ebben a sze­lemben kell dolgozniok, hogy Nagy­­madarászból kollektivista község váljon, ahol minden dolgozó földműves a kollek­tívában építi új, boldog életét SEPA JÓZSEF Eső után Régi közmondás ez, de sajnos nagyon ráillik a készülő bürkösi kulturház törté­netére is. Mert a mi kulturházunknak, — noha még nincs felépülve —­, máris új­ságba kívánkozó története van. A történet úgy kezdődött, hogy a bür­kösi néptanács végrehajtó bizottsága a községhez tartozó Apátfalván lebontatott két lakatlan épületet. Azután a téglát s más épületanyagot annak rendje s módja szerint elszállították Bürkösre s mindenki várta, hogy ebből majd felépül a régen óhajtott kulturház. Fel is épülhetett voln az már, ha ... Igen, ha a gyönyörű bu­l­­túrházat ábrázoló tervrajzot a néptanács nem süllyesztette volna el valamelyik író­asztali fiók mélyére, ha a végrehajtó bi­zottság elnöke mielőtt hathónapos isko­­lába ment, valakit vagy méginkább vala­kiket megbízott volna a kultúrházépítés köpönyeg ügyével. Mondjuk egy bizottságot létesí­tettek volna. De nem. Ilyesmi eszükbe sem jutott. S az sem jutott eszükbe, hogy ha már az építkezéshez nem kezdtek hozzá a szekerekről ledobált téglát legalább összerakassák. Az ivánfalvi hegyről nézve, úgy néznek ki ezek a téglahalmazok m­int valami idomtalan vörös hangyabolyok. Mire jól kitavaszodott a néptanács ve­zetői végül is intézkedtek . .. tetőt húzat­­tak a téglarakások felé. De hogy ez mire kell, most nyáron ?... Eső után köpö­­nyeg, a hanyagság takargatására. Mi viszont kulturházat akarunk végre, amit önkéntes munkával fel is építünk. Csak azt várjuk ,hogy a néptanács adja már ki a jelszót: meg lehet kezdeni az építkezést. PALLÓ PÁL levelező Magyardécse dolgozói önkéntes munkával utat javítottak A Magyardécsébe vezető négy és fél­­ki­lométeres útszakasz az utóbbi években tönkrement. A tavaszi vetés befejezése után Laza­kas István a­lapszer­vezeti titkár kezdeményezésére, falunk dolgozói önkén­tes munkával megjavították az utat. Töb­ben kitűntek jó mukájukkal. Így V­iski Je­nő Vidi Tamás és mások a felnőttek kö­zül, míg az ifjak közül, akik a Világiíju­­sigi Találkozó tiszteletére különösen nagy lendülettel dolgoztak. Kovács Mihály, Lu­kács János, Dénes Piroska, Márton Dávid és mások tűntek ki.> ■ ■■ Befejeztük a juh-tej feldolgozását is. Szép eredményt értünk el: 9 ezer liter juh-tejet dolgoztunk fel sajtnak. Dé­nes Lőrinc kulák megpróbálta szabotálni­ a juh-tej beadást azzal, hogy a vele egy kenyéren élő vesére íratott három juhot. De a falu dolgozói idejében leleplezték a csaló kulákot akinek büntetésből 120 liter tejet kellett beadni juhai után. MARTONOS MARIA, levelező­­­i s Jól dolgoznak a magyarokért -társulás tagjai Ahogy az ember kiér Kalotaszentki­­rályról mindjárt a szemébe ötlik a ma-­­gyarókereki társulás nagy tábla búzává lése, a tavaszi kalászosokkal meg pé­k­ fu­hásnövényekkel bevetett területe.­­ Múlt év őszén alakult meg Magyaroke­­­rekén az újfajta mezőgazdasági társulás 72 taggal és 57 hektár területtel. A terület igaz kevés, mert a dolgozó földművesek egyelőre kevéssel iratkoztak fel. Előbb ugyanis meg akartak győződni róla, hogy a társulásban valóban jobb, könnyebb-e a dolgozó földműves élete? A mostaniig elért eredmények azonban, azt bizonyítják, hogy az őszön gyarapodni fog a társulás nemcsak területtel, hanem új tagokkal is. Magyarókerekén ugyanis nagyon sok dol­gozó földműves győződött meg arról, hogy egy tagban, gépekkel és tudományos módszerek szerint valóban gazdagabb ter­mést takaríthat be az ember a földjéről, mintha egyénileg kínlódna. Igazuk is van Géppel, egy tá­blában, terv szerint sokkal könnyebb és gyorsabb a munka. Bebizonyosodott ez a múlt év őszén is. A társulók a bánffihunyadi gép­állomás traktoraival szántottak, géppel vetettek. A vetés ? A traktor nyomában kikelt buza, kukorica, meg a többi növény ? Olyan, hogy gyönyörűség nézni. A buza derékig ér. A rozs már előbb kidobta vi­rágját s elvégezték a mesterséges beporo­zását. Mert a társulók tudományos mód­szerek szerint dolgoznak, így emelik még magasabbra a hektáronkénti átlagtermést. A cél pedig az : minél többet termelni. De azt is tudják ám a magyarók ereki betársultak, hogy bőséges termést csak úgy érhetnek el, ha idejében és jó feltéte­lek között végzik a növényápolást. A múltheti esők után rögtön hozzáfogtak a kapáláshoz, nehogy a gyom ellepje a ku­koricát, napraforgót, krumplt. A társulás vezetősége munkatervet ké­szített s az öttagú vezetőség aszerint mozgósítja a tagokat a különböző mun­kák elvégzésére. A vezetők maguk is kint dolgoznak a társulókkal. Irányítják, ellenőrzik a növényápolást. A minőségi munka ellenőrzésével Péter Irént bízta meg a vezetőség, aki szorgalmas, jódol­­gú asszony s a falusi alapszervezet tit­kára is, így szervezetten, munkaterv alapján az­tán persze jól haladnak a növényápolási munkák a társulásban. De minden bizony­nyal még jobban menne a munka, ha az illetékesek több támogatást adnának, po­litikai és szakmai téren egyaránt. A szent­királyi néptanács végreh­ajtóbizottságának tagjai s különösen Jakab Gyula a néptanács elnöke nagyon ritkán látogatja meg a magyarókereki társulást. De még ritkáb­ban járnak ki a rajoni mezőgazdasági osztály agronómusai. Szóval magukra hagyták a társulást, boldoguljon, ahogy, tud. A rozs beporzásával is­­például azért késtek, mert nem volt, aki tanácsot ad­jon, megmagyarázza ott a helyszínen a tagoknak, hogyan végezzék el ezt a fon­tos munkát. Koratavasz óta nem is volt senki náluk a rajon részéről. Pedig ha több segítséget kapnának a helybeli és a rajoni néptanácstól, többen is feliratko­­­­nának a társulásba. És megvalósulhatna az a vágyuk, hogy a társulásból az őszön kollektív gazdaságot csináljanak. Ugyan­is — amint Péter Irén, az alapszervezet titkára is mondja — nemcsak a társulás tagjai, hanem a kívülállók közül is nagyon sokan szeretnék, ha a kollektív gazdaság még az ősszel megalakulna. Jól dolgoznak a magyarókereki társulás tagjai, hlogy tervüket sikeresen teljesít­hessék s a társulás gyarapodhasson azon­ban segítségre van szükség. Számolja fel tehát a szentkirályi és a rajoni néptanács mezőgazdasági osztálya eddigi nemtörő­dömségét, látogassa rendszeresebben a fiatal társulást. Adjon még több segítsé­get a munkájában. (U. M.) Több gondol a zöldségtermesztésre Gyantán Községünk dolgozói készülnel­ a term­és­­betakarításra. A gépek és szerszámok ki­javítva várják az aratás és cséplés meg­kezdését. S­gy tervezzük, hogy éjjel is fogunk dolgozni a villamosított szérűn, ha addig a világításhoz szükséges dina­mót megkapjuk. Már kijelöltük az őröket is a cséplés idejére. Zöldségtermesztésün­k azonban nem mindenütt kifogástalan. A gazdák egyes helyeken nem dolgoztak a zöldségtermesz­tési terv alapján, nem vetettek meg­felelő mennyiségű zöldségfélét és rossz minőségű munkát végeztek. A sárgarépa egyes helyeken ki sem kelt, újra kellett vetni. Ezzel a kérdéssel sokkal komolyab­ban kell foglalkoznia községünk néptaná­­csának. BOROS N. GYULA : Gyanta (Belényes rajon)

Next