Falvak Dolgozó Népe, 1954 (10. évfolyam, 1-30. szám)

1954-01-05 / 1. szám

K. ÉVFOLYAM, 1. FZAM MEGJELENIK HETENKÉNT 1954. január 5., kedd Fokozott munkával uj sikerek felé Itt az uj év. Boldog esztendőt kívántak ég,.-masni?* A dolgozók szerte az országban s azz ünnepek után munkához láttak. Mit néz az uj év, teszi fel ilyenkor a kér­dést minden ember s amikor az uj esztendő­re ! közeljövőre gondol, önkéntelenül is, az emb­eriség legnagyobb, legégetőbb problémá­iét veti fel elsőül: hogyan alakul a béke fenn­tartásáért vívott harc, milyen eredményekhez vezet a békéért küzdő milliók erőfeszítése eb­ben az évben. Ebben a tekintetben új reménységet kelte­nek, új erőt adnak a béke harcosainak G. M. Malenkov elvtársnak, a Szovjetunió minisz­terelnökének válaszai, melyeket Kingsbury Smith, amerikai szerkesztő kérdéseire adott. Kingsbury Smith, az Internacional News Service, amerikai hírügynöksfg európai ve­zérigazgatója újév alkalmából négy kérdést intézett Malenkov elvtárshoz, G. M. Malen­kov elvtársnak e kérésekre ,az­ott válaszai nagy megnyugvássá töltenek fel bennünket, a Román Népköztársaság dolgozóit s az egész világi békeszerep. embereit, mert azt mutat­ják, hogy a szovjetunió, a szocialista nagy­hatalom az idén is, miként az elmúlt évek során, a békéért vívott küzdelem élharcosa lesz s. roppant gazdasági-katonai erejét, er­kölcsi, politikai tekintélyét, magas színvonalú tudományát, művészetét, mind a béke fenn­tartásáért vívott harc szolgálatába állítja. Kingsbury Smithnek arra a kérdésére, hogy mit kíván Malenkov elvtárs az amerikai nép­nek 1954-ik évre, a Szovjetunió miniszterel­nöke a következőket mondotta: „­Tiszta szí­vemből boldogságot és békés életet kívánok az amerikai népnek. Sikereket kívánok az amerikai népnek a minden néppel való baráti kapcsolatok fejlesztésében és gyümölcsöző eredményeket a béke megvédésének nemes ügyében, a béke megbontására irányuló min­dennemű kísérlettel szemben." G. M. Malenkov elvtárs szavai kétségtele­nül mélyen érintik az amerikai népet. Az amerikai dolgozók millióinak is nyilvánva­lóan leghőbb óhaja az, hogy békében éljenek. Míg az amerikai imperialisták eszeveszetten készülődnek az új világháború kirobbantásá­ra, hogy nyereségüket növeljék, addig az amerikai nép immár saját keserves tapaszta­latából tudja, hogy a háború csak szenvedést, elviselhetetlen terheket jelent a munkások­nak és parasztoknak. Az egész amerikai nép, amely a hadviseléssel járó adót fizeti, a fegyverkezéssel járó nehéz munkát végzi és a háborús gazdálkodással járó hiányokat, szükséget elszenvedi, nem óhajthat mást, mint azt, hogy az új esztendő a béke meg­szilárdulásának esztendeje legyen. Az amerikai vezetők többször is tettek ün­nepélyes kijelentéseket, melyben békeóhajukat fejezték ki. A nagy kijelentéseket azonban a legkisebb tett sem követte s szavaikkal ellen­tétben az amerikai vezetőkörök mindent meg­tesznek a háborús készülődés fokozására, a fegyverkezés ütemének gyorsítására. Az ame­rikai nép azonban őszintén óhajtja a békét s joggal elvárja vezetőnőt, legyeznek meg min­dent azért, hogy az 1954-es év a békére és a háborús feszültség enyhítésére vonatkozó ki­jelentések valóra váltásának az éve legyen. A népek közötti barátságra vonatkozó nagyhangú kijelentésekkel ellentétben az amerikai imperialisták az elmúlt év során mindent megtettek a nemzetközi kapcsolatok további szétszakítása, a népek együttműködé­sének további megakadályozása érdekében. Nemcsak az úgynevezett „hideg háborút“ fo­kozták, hanem „szövetségeseiket" is igyekez­tek javaikból kiforgatni, szövetségeseikkel is úgy bántak, mint az erősebb farkas a gyen­gébbel. Mindez erős ellenszegülést váltott ki a népekből s az Amerikai Egyesült Államok most úgy járt, mint az, aki szelet vetett s vi­hart aratott. Itt az ideje azonban, hogy eny­hítsék e vihar tombolását. Ilyen körülmények között mily erőteljesen, mily bátorítón hangzik Malenkov elvtárs vá­lasza, melyben megállapítja, hogy „nincs objektív akadálya annak, hogy az új évben megjavuljanak a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsolatai és megerősödjenek a ba­rátság hagyományos kötelékei országaink né­pei között. Remélem, hogy így is lesz." Malenkov elvtárs szavai annál inkább kel­tenek reményt az emberiségben, mivel nagy­­jelentőségű cselekedetek, tettek támasztják alá. Az elmúlt év során a Szovjetunió sok-sok állammal kötött hosszúlejáratú kereskedelmi, kulturális egyezményt, sok állammal vette fel a diplomáciai kapcsolatot s minden nemzetkö­zi összejövetelen, megbeszélésen a népek kö­zötti együttműködés kiterjesztéséért szállt síkra. Bizonyos tehát, hogy a Szovjetunió a maga részéről mindent megtesz ebben az évben is, hogy elsősorban a világ két legna­gyobb hatalma között tartós baráti kapcsola­tok jöjjenek létre. Arra a kérdésre, hogy mi a legfontosabb lé­pés, melyet 1954-ben a világ békéjének érde­kében tenni lehetne, Malenkov elvtárs azt válaszolta: „Ilyen lépés lehetne egy olyan egyezmény megkötése az államok között, amelynek értelmében az egyezmény részvevői ünnepélyes és feltétlen kötelezettséget vállal­nak arra, hogy nem alkalmaznak atom, hidro­gén és más tömegpusztító fegyvert..." Az egész földgömb békeszerető milliói he­lyeslik Malenkov elvtárs szavait s egységesen egyetértenek abban, hogy az 1954-es év fo­lyamán a legtöbb erőfeszítést a tömegpusztító fegyverek eltiltását előíró egyezmény megkö­tésére kell fordítani. A G. M. Malenkov elvtárs válaszában fog­lalt jókívánságokat nagy örömmel fogadta az amerikai nép, s a világ minden békeszerető népe, köztük hazánk dolgozói is. A Szovjet­unió miniszterelnökének szavai bennünket is megerősítenek a béke győzelméért vívott har­cunkban s erőt, serkentést adnak a harc sike­res folytatásához. Arra buzdítanak, hogy jó munkával, éber helytállással erősítsük hazán­kat, a béketábor egyik bástyáját. A hazánk felvirágoztatásáért folytatott munkában nagyjelentőségű szakaszt képez az új esztendő. Pártunk 1953 augusztusi bővített plenáris ülése új gazdasági intézkedéseknek a meghozatalát határozta el, abból a célból, hogy összhangba hozza a nemzetgazdaság különböző ágainak a fejlődését s jelentéke­nyen javítsa a dolgozó emberek megélhetését. Az elmúlt év során az augusztusi plenáris ülés útmutatásai alapján kormányunk már­is az intézkedések sorát hozta ,melyeknek célja a mezőgazdaság fejlesztése, az állatvásárlás és hizlalás megjavítása, a könnyűipar és élelmi­szeripar termelésének a fokozása, a munká­sok és dolgozó parasztok jövedelméne­k a nö­velése. Ezeknek az intézkedéseknek a jótékony hatását már­is érezzük, látjuk. Sok-sok dol­gozó földműves, kollektív gazdaság és tár­sulás kapott földet az állami tartalékból. Má­sok előlegeket vettek fel az állathizlalásra kö­tött szerződés alapján. Kollektív gazdaságok és magángazdaságok kaptakk jelentős összegű hitelt, kölcsönt termelésük emelése céljából. Az elmúlt év folyamán hozott intézkedések azonban az idén termik első, jelentős gyümöl­csüket, különös gonddal kell tehát dolgoz­nunk, hogy az állam részéről kapott segítsé­get a lehető legjobban felhasználjuk s az uj intézkedések­ nyujtotta lehetőségeket a lehető legnagyobb mértékben kiaknázzuk, hogy a dolgozó nép rövid időn belül soha nem ta­pasztalt bőségben, jómódban éljen. A bőséget azonban csak a termelés gyors emelésével, fokozásával érhetjük el. Ezért fon­tos az, hogy minden kollektív gazdaság tár­sulás, magángazda okosan, észszerűen, taka­rékosan bánjon azzal a pénzzel, amelyet be­­nohazás, be­fektetés céljából felvett, jól művel­je meg a földet, jól tartsa, gondozza azt az állatot, melyet a szerződés szerint hizlal, fej­lessze gazdaságát minden vonatkozásban. 6 esztendő utolsó napjaiban szavazta meg a Nagy Nemzetgyűlés a Román Népköztársaság állattenyésztésének fejlesztését szolgáló intéz­kedésekről szóló törvényt. Ez a törvény az ál­lattenyésztés gyors, nagyarányú fejlesztését írja elő az 1954—1956. évek folyamán. Ez a törvény nagyszerű feladatokat állít hazánk dolgozó parasztsága elé s megteremti a felté­teleit annak, hogy néhány év alatt behozzuk az állattenyésztés terén mutatkozó lemaradá­sunkat. Minden kollektív gazdaság, társulás és magángazda ,saját magának és az egész népnek az érdekében cselekszik, ha e törvény előírásai alapján mindent megtesz állatállo­mánya gyarapítása érdekében, ha a lehető legnagyobb mértékben igénybe veszi az állam bőkezű segítségét, ha a lehető legjobban fel­használja az állam által nyújtott pénzt, gépe­ket, épületanyagot, ha a legkörültekintőbben aknázza ki gazdaságának minden erejét, tar­talékját az állattenyésztés fejlesztése érdeké­ben. Minden lépésünket, cselekedetünket az a tudat vezérelje, hogy a mi gyarapodásunk, erősödésünk a béke táborának az erejét nö­veli, a béke híveit lelkesíti, buzdítja harcunk­ban. Az elmúlt év a békéért vívott harc je­lentős sikereinek esztendeje volt. A Szovjet­unió miniszterelnökének szavaira válaszol­junk fokozottabb munkával s a magunk front­ján, fokozott küzdelemmel segítsük elő azt, hogy ez az esztendő,a békéért vívott harc még nagyobb sikereinek éve legyen. Beszélgetés egy Kint vagyunk a sárvásári határban s Mi­hály Ferenc, a társulás tagja Innen a domb­ról mutatja meg a társulás földjét Negyvenkét hektár területe van a társulás­nak négy darabban s mindegyikben más és *más terményt vetnek évenként. Vetésforgó forint dolgoznak, mert igy még bővebben kerem a föld. A társulásban megtehetjük, de amíg egyénileg gazdálkodtam, hiába erőlködtem, nem dolgozhattam meg úgy a földemet, hogy elegendő gabonát adjon — mondja Mihály Ferencz — egy magas piros ember, sapkában, ujjasban, fekete posztónadrágban. Lábán csizma. Az állomásnál van valam­i dolga, oda siet s útközben beszélgetünk a társulás ered­ményeiről... Elmondja, hogy az apjával együtt négy és fél hektár földje van Nem is olyan sok ez a föld Amíg azonban egyénileg gazdálkodtak, sok baja vett vele, mert az apja idős ember, nem bir úgy dolgozni, mint fiatal korában, az ő feleségének meg kicsi gyermeke van. Nehezen győzte annak a négy és fél hektárnak a megművelését, annál in­kább, mert földje 22 darabban volt szerte a határban. Betakarítás idején azt sem tudta, hova szaladjon: kaszálni, szénát szárítani, vagy aratni. Mert ugy Julius vége felé 11a- Egy 11 összegyűlt a munkája. A két bivallyal pedig nem bírta egyszerre elvégezni a hor­dász, tai lónántást. A földjét sem­ szánthatta meg “SY- a*108.”, az agrotechnikai szabályok előírják, így aztán természetesen keveset ter­mett a föld s abból a kevésből sokfelé kellett adnia. Az aratónapszámosoknak, pásztornak fizetett, beszolgáltatta a kvótáját, félretette a vetőmagot. Kevés maradt a családnak ke­nyérre. — Nem jó ez Így! gondoltam s törtem a Krem azon, hogyan segíthetnék a dolgon. Be­­ társult gazdával­­­ szélgettem az emberekkel igy is, meg úgy is. Végül az alapszervezet jött segítségünkre s a társulás megalakítását indítványozta, — magyarázza Mihály Ferenc. Kicsit hátratolja a sapkáját, aztán tovább beszél. — Én is be­léptem 3,31 hektár szántóval. Megalakulás után mindjárt hozzáfogtunk a munkához. Már a mult év őszén közösen vezettünk a bánffi­­hunyadi traktorállomás gépeivel... A nyáron közösen, egymást segítve kapál­tak, arattak és csépeltek. Munkájuknak meg is látszik az eredménye Búzából például 1460 kiló termést takarítottak be hektáron­ként... — Én igazán meg vagyok elégedve a társulással! — mondja határozottan. — Hogy miért, azt is elmondja: — Tavaly cséplés után mindössze 940 kiló búzám maradt, krumpliból pedig 8 mázsám. Most a társulásból az összes kötelezettségeim levonása után 1370 kiló búzát és 33 mázsa krumplit vittem haza. Így az idén annyi ter­ményt takarítottam be, hogy jut a családnak is, eladásra is, bőven. Aztán a társulásban másképp megy a munka. Én a nyáron nem győztem volna az öreggel a munkát, de itt voltak a társulás tagjai, segítettek Persze fizettem nekik úgy, ahogy a közgyűlés meg­állapította Másik nagy előnye pedig az, hogy a társulásban a föld sokkal jobb ter­­mést hoz. A traktor úgy megdolgozza, hogy egyenest hagymát lehet belé ültetni. Az ilyen földben, hogyne teremne a gabona. Én ez­előtt soha nem tudtam egy hektárról 1460 kiló búzát betakarítani, mint most a társulás­ban. Pityóka meg annyi lett, hogy két három évig is elég lenne. — No, igy van ez elvtárs. A társulásban eredményesebb a munka s ennek nyomán a mi életünk is egyre jobb, szebb lesz. . .ÚJLAKI MARTON . G. M. MALENKOVNAK, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének válaszai Kingsbury kérdéseire MOSZKVA. (Agerpres.) — A TASZSZ közli: A január elsejei szov­jet lapok közük G. M. Malenkovnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnö­kének válaszait Kingsbury Smith ur kérdéseire. Kingsbury Smith úr, az International News Service amerikai hír­ügynökség európai vezetője 1953 december 28-án a küszöbön álló új évvel kapcsolatban azzal a kéréssel fordult G. M. Malenkovhoz, hogy válaszol­jon néhány kérdésre. Az alábbiakban közöljük Kingsbury Smith kérdéseit és G. M. Malen­kov válaszait. ELSŐ KÉRDÉS: Mi ki van ön az amerikai népnek az 1954-ik évre? VÁLASZ: Tiszta szívemből boldogságot és békés életet kívánok az amerikai népnek. Sikereket kívánok az amerikai népnek a minden néppel való baráti kapcsolatok fejlesztésében és gyümölcsöző eredményeket a béke megvédésének nemes ügyében, a béke megbontására irányuló min­dennemű kísérlettel szemben. MÁSODIK KÉRDÉS: Reméli-e ön, hogy az új évet az Amerika és Oroszország népei közötti baráti kötelékek megszilárdulása teszi majd emlékezetessé? VÁLASZ: Mindenekelőtt kívánatos a kapcsolatok megjavulása or­szágaink között. Véleményem szerint nincs objektív akadálya annak, hogy az új évben megjavuljanak a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsolatai és megerősödjenek a barátság hagyományos kötelékei orszá­gaink népei között. Remélem, hogy így is lesz. HARMADIK KÉRDÉS: Hogyan értékeli ön a világ békéje megőrzé­sének és a nemzetközi feszültség enyhülésének lehetőségeit 1954-ben? VÁLASZ: Minden nép tartós békére vágyik és megvannak a kedvező lehetőségek a nemzetközi feszültség további enyhülésére 1954-ben. Lehe­tetlen, hogy a kormányok, de mindenekelőtt a nagyhatalmak kormányai ne hallgassanak a népek szavára és lehetetlen, hogy ne számoljanak a né­pek tartós békére irányuló törekvéseivel. Ami a szovjet kormányt illeti, a szovjet kormány megtett, megtesz és a jövőben is meg fog tenni mindent annak érdekében, hogy­ a népek békében éljenek, megenyhüljön a nemzetközi feszültség és egészséges kap­csolatok alakuljanak ki az államok között. NEGYEDIK KÉRDÉS: Mi az Ön véleménye szerint a legfontosabb lépés, amelyet 1954-ben a világ békéjének érdekében tenni lehetne? VÁLASZ: Ilyen lépés lehetne egy olyan egyezmény megkötése az államok között, amelynek értelmében az egyezmény részvevői ünnepélyes és feltétlen kötelezettséget vállalnak arra, hogy nem alkalmaznak atom, hidrogén és más töm­egpusztító fegyvert. Egy ilyen egyezmény meg­könnyítené a megegyezés lehetőségét az atomfegyver teljes eltiltására és az atomenergia háborús célokra való felhasználására vonatkozó tilalom megtartása fölötti szigorú nemzetközi ellenőrzés megteremtésére. Ugyanakkor a szovjet kormány szükségesnek tartaná, hogy megegye­zés jöjjön létre a fegyverzet minden más fajtája, valamint a fegyveres erők jelentős csökkentésére nézve is. Mindez kétségtelenül csökkentené a katonai szükségletekre irányuló állami kiadásokat és könnyítene a lakosság gazdasági helyzetén. DR.PETRU GROZÁNAK, a Nagy Nemzetgyűlés Elnöksége elnökének újévi rádióüdvözlete December 31-én éjszaka dr. Petru Gro­za elvtárs, a Nagy Nemzetgyűlés El­nökségének elnöke újévi rádiószózatot in­tézett az ország népéhez. A mai év vívmányai — mondotta a többi között dr. Petru Groza elvtárs — meggyőzően bizonyítják dolgozó népünk hatalmas alkotó erejét és munkája irá­nyítóinak és szervezőinek — a Román Munkáspártnak és a Román Népköztár­saság kormányának — bölcseségét. Az elmúlt évben új, nagy iparvállalatok épültek s megerősödött egész népgazda­ságunk alapja — a nehézipar, a gép­gyártóipar. A Román Munkáspárt és a kormány múlt évi határozatai biztosítják népgazda­ságunk minden ágának arányos fejlődé­sét, megteremtik az előfeltételeket a a könnyű- és az élelmiszeripar hat­almas arányú fellendítésére, a tömegfogyasztási cikkek termelésének kiszélesítésére. Ezzel párhuzamosan számos intézke­dés történt a dolgozó lakosság életszín­vonalának emelésére: csökkentették az adókat és illetékeket, megjavították kü­lönböző termelési ágakban a fizetéseket, megjavították a nyugdíjrendszert, stb. Megerősödött a­­ munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetsége, amely záloga jövő sikereinknek. Dolgozó pa­rasztságunk, amely a föld gazdája lett és munkája gyümölcsét élvezi, növek­vő állami támogatásban és segítségben részesült. A párt és a kormány jelentős intézke­déseket foganatosított a mezőgazdasági termelés fokozására, az állattenyésztés fejlesztésére és a dolgozó parasztság éle­tének további megjavítására s e célból számos könnyítést és anyagi ösztönzést nyújtott a dolgozó parasztoknak. Dr. Petru Groza ezután népünk egész­ségügyi és kulturális színvonalának eme­léséről beszélt, majd így folytatta: A nagyszerű eredmények, amelyekkel népünk büszkélkedik, a munkásosztály, a dolgozó parasztság, az értelmiségiek ön­tudatos munkájának, hazafias lendületé­nek, továbbá a Szovjetunió állandóan megnyilvánuló erőteljes, igazi baráti tá­mogatásának köszönhetők. Erejének tudatában, szorgalmas né­pünk szilárdan meg van győződve arról, h­ogy képes legyőzni az útjába tornyosuló összes akadályokat, képes új sikereket ki­vívni a szocializmus és a jólét útján. Az 1953-as évben világszerte megerő­södtek a béke megszilárdításáért, a népek békés együttélése ellenségeinek veszélyes tervei meghiúsításáért küzdő nemes erők. Ebben az évben — hangsúlyozta dr. Petru Groza elvtárs — új sikereket ért el a béke, a demokrácia és szocializmus gigászi tábora, élén a Szovjetunióval. E tá­borban felsorakozva, a Román Népköz­­társaság tevékenyen kiveszi részét az új világháború elhárításáért, az emberi­ség boldog jövőjének megvédéséért vívott harcból. A béketábor ereje a benne tömörülő népek barátságában és tartós testvéries­ségében rejlik. A román nép legértéke­sebb kincsének tekinti megingathatatlan barátságát felszabadítójával, a nagy szov­jet néppel s a népi demokratikus orszá­gok népeivel. A Szovjetunió, a világbéke megszilárdí­tása érdekében, a nemzetközi feszültség csökkentésére, a népek és államok közötti baráti kapcsolatok megerősítésére irányu­ló következetes politikát folytat. A világ minden részén hatalmas visszhangra­ ta­lál a Szovjetunió javaslata egy nemzet­közi egyezmény megkötésére, amelyben a szerződő felek ünnepélyesen kötelezzék magukat, hogy nem alkalmazzák az atom­fegyvert, a hidrogénfegyvert és a többi tömegpusztító fegyvereket. Ma nyilván­valóbb mint bármikor, hogy a népek el­tökélt békeakarata képes végső vereséget mérni a háborús cselszövőkre. R­indez in­dokolttá teszi, hogy vidáman és népünk napsugaras jövőjébe vetett bizakodással köszöntsük az új év beköszöntének pilla­natát, önöknek pedig, kedves honpolgá­rok és elvtársak, a hagyományos szo­káshoz híven, BOLDOG ÚJ ÉVET kívá­nok. TÖRVÉNY a Román Népköztársaság állatteny­észtésének fejlesztését szolgáló intézkedésekről az 1954-1956. évekre (2., 3. és 4. oldal) TÖRVÉNY a Román Népköztársaság Alkotmánya 43. és 50. szakaszának módosításáról A Román Népköztársaság Nagy Nemzet­gyűlése elhatározza: EGYETLEN SZAKASZ:­­ A Román Nép­­köztársaság Alkotmányának 43. és 50. sza­kasza a következőképpen módosul: 1. A 43. szakasz új szövege a következő: „43. SZAKASZ. — A Minisztertanácsot a Romám Népköztársaság Nagy Nemzetgyűlé­se alakítja meg a következő összetételben: a Román Népköztársaság Minisztertaná­csának elnöke; a Román Népköztársaság Minisztertaná­csának alelnökei; az Állami Tervbizottság elnöke; az Állami Ellenőrző Bizottság elnöke; a Román Népköztársaság miniszterei; az Állami Mezőgazdasági Termékbegyűj­­tő Bizottság elnöke; az Állami Műépítészeti és Építkezési Bi­zottság elnöke“. 2. Az 50. szakasz új szövege a következő: „a Román Népköztársaság minisztériumai a következők: a belkereskedelmi minisztérium; a belügyminisztérium; az egészségügyminisztérium; az élelmiszeripari minisztérium; az építésügyi és építőanyagipari miniszté­rium; a fa-, papír- és cellulózeipari miniszté­rium; a fegyveres erők minisztériuma; a fémipari és gépgyártóipari minisztérium; a földművelésügyi és erdészeti miniszté­rium; az igazságügyminisztérium; a könnyűipari minisztérium; a kőolajipari minisztérium; a községi gazdálkodás és a helyiipar mi­nisztériuma; a kultuszminisztérium; a külkereskedelmi minisztérium; a külügyminisztérium; a művelődésügyi minisztérium; a népjóléti minisztérium;­­■•az oktatásügyi minisztérium; a pénzügyminisztérium; a posta- és távközlésügyi minisztérium; a szénipari minisztérium; a vasútügyi minisztérium; a vegyipari minisztérium; a villamosenergia és elektrotechnikai ipar minisztériuma; a vízi- és légiszállítási minisztérium“. Dr. P. GROZA a Nagy Nemzetgyűlés Elnökségének elnöke GH. MARUSSI a Nagy Nemzetgyűlés Elnökségének titkára Gh. Apostol elvtárs jelentése az állattenyésztés 1954-1956. évi fejlesztését szolgáló intézkedésekre vonatkozó törvénytervezettel , kapcsolatban Az állattenyésztés fejlesztése — mondotta Gh. Apostol elvtárs, a Minisztertanács alel­nöki, földművelésügyi és erdészeti miniszter —­­egyike a népi hatalom megoldásra váró feladatainak. A szónok kifejtette, hogy az utóbbi évek­ben az egyénileg gazdálkodó dolgozó pa­rasztok, a kollektív gazdaságok és­­ állami gazdaságok jelentős sikereket értek el az ál­lattenyésztés fejlesztése terén. Megnöveke­dett a szarvasmarha-, sertés- és lóállomá­ny. Sok kollektív gazdaságban nagyszámú ki­váló minőségű állatállománnyal rendelkező állattenyésztőtelepet létesítettek. Az állami gazdaságokban jelentősen növekedett az ál­latok és baromfik száma. Szép sikereket ér­tünk el a községi fedeztető­ állomások háló­zatának kiszélesítése, a baromfik mestersé­ges keltetés útján való szaporításának meg­szervezése és kiterjesztése, az állategész­ségügyi ellátás megszervezése, stb. terén. Számos kiváló eredményt értünk el a tu­dományos kutatások terén is a hazai ál­latfajták megjavításában és tökéletesítésé­ben,­ uj fajok kitenyésztésében, a szakkáde­rek kiképzésében. Az előadó ezután rámutatott, hogy az ál­lattenyésztés terén még sok a tennivaló. A parasztgazdaságok önfogyasztásának nagyarányú növekedéséhez s az állati eredetű élelmiszereknek a városi lakosság számbeli növekedésének eredményeképpen bekövetke­zett fokozott mértékű városi fogyasztásához képest állatállományunk, az állatok húsho­­zama és minősége nem növekedett kielégítő mértékben. Mindez a lakosság fogyasztási szükségletei és a meglévő hús-, zsír-, tej-, vaj-, gyapjú-, stb. készletek közötti arány­talanságra vezetett. Az állatok számbeli nö­vekedése és hozamának fokozása nem elégíti ki a lakosság növekvő szükségleteit állati termékekben s könnyűiparunk nyersanyag­szükségletét. Az állomány növelését és a globális tejtermelés fokozását komolyan hát­ráltatja a tehenek alacsony arányszáma a szarvasmarhák összállományához képest. Az állattenyésztés hiányosságai elsősorban a nem kielégítő takarmánytermelésnek és el­látásnak tulajdoníthatók. Az előadó ezután felsorolt egyes fogyaté­kosságokat, amelyek az állattenyésztés te­rén mutatkoznak, így például hiányosságok vannak a kollektív gazdaságokban a közös tulajdont képező állatok takarmányalapjá­nak biztosítása, tekintetében. Nem támogat­ják eléggé a kollektivistákat, hogy háztáji gazdaságuk számára tehenet vásárolhassa­nak. Elhanyagolják a dolgozó parasztok so­raiban a felvilágosító munkát, az állatte­nyésztő és hizlaló társulások alakítása érde­kében. Fogyatékosságok vannak az állatte­nyésztés terén a tudomány vívmányainak és az élenjáró tapasztalatoknak a bevezetésé­nél. Nem gondoskodnak eléggé az állatok istállózásához szükséges épületekről, az új szakkáderek képzéséről, stb. Gheorghe Apostol elvtárs hangsúlyozta, hogy minden lehetőségünk megvan ahhoz, hogy a legközelebbi években hatalmas fel­lendülést értünk el az állattenyésztés és az állatok hozamának fokozása terén. Az előadó ezután részletesen ismertette a törvénytervezet főbb rendelkezéseit. A törvénytervezet intézkedéseket tartalmaz az állat- és baromfiállomány állandó szapo­rítására; a fajták és ezek minőségének meg­javítására, az ország különböző vidékei sa­játos körülményeinek figyelembevételével. A törvénytervezet egyik legfőbb célkitűzése az állatok és baromfik hozamának fokozása a hús- és zsír, a tej-, gyapjú-, tojáshozam és más állati termékek hozama szempontjából. Igen nagy jelentőségűek azok az intézkedé­sek is, amelyek a vetésterületek növelését, a takarmánynövények hektárhozamának foko­zását, valamint a természetes legelők és kaszálók megjavítását, a gépesítés beveze­tését az­ állattenyésztésbe, a takarmányter­melésbe és az agrozootechnikai farmokon vég­zett nagy munk­aigényes munkálatokba, to­vábbá az egész állat- és baromfiállomány észszerű gondozásához, megóvásához és te­nyésztéséhez szükséges épületek biztosítását írják elő A tervezet ezenfelül intézkedése­ket irányoz elő az állatok és baromfik zoo­­technikai és állatorvosi gondozásának lénye­ges megjavítására és a tömegek mozgósítá­sára az állat- és baromfivész leküzdése ér­dekében; az állattenyésztési és állategész­ségügyi, tudományos kutatómunka fokozásá­ra. _az_ állatok és baromfik számának és mi­nőségének emelésére, új állat- és baromfi­­fajták létrehozására, a zootechnikai és ál­latorvosi káderek kiképzési módszereinek megjavítására és az állattenyésztési dolgo­zók és szakemberek munka- és életkörülmé­nyeinek megjavítására. Az előadó elmondotta, hogy e törvényter­vezet sokoldalú intézkedéseket irányoz elő az állattenyésztés serkentésére a dolgozó pa­rasztok egyéni gazdaságaiban, a kollektív gazdaságokban, a mezőgazdasági és állat­­tenyésztő társulásokban és az állami állat­tenyésztő vállalatokban. Előirányozták pél­dául, hogy a kollektív gazdaságok hitelek­ben részesülnek állatok és építőanyagok beszerzésére, segítséget kapnak a GTA-któl a takarmányalap létrehozására és az állat­tenyésztő-telepeken­ a munka gépesítésére. Azoknak a kollektív gazdaságoknak, ame­lyek állattenyésztő farmokat létesítenek és teljesítik az állam iránti kötelezettségeiket, leszállítják a hús-, tej- és gyapjúkvótáját Az állattenyésztés terén élenjáró gazdasá­gok jutalomban részesülnek. Ugyanakkor tá­mogatásban részesítik a kollektivisták ház­táji gazdaságaiban folyó állattenyésztést is — egyebek között azzal, hogy hiteleket kap­­­nak fejőstehenek vásárlására, hogy fokoza­tosan minden kollektivista háztáji gazdasá­ga fejőstehénnel rendelkezzék. 1954—1956 között a kollektivisták egyéni gazdaságai mentesülnek a hús- és tejkvóta beadása alól­ A törvénytervezet nagy fontosságot tulaj­donít annak, hogy megfelelő intézkedésekkel ösztönözze az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok állattenyésztését. Az egyénileg gaz­dálkodó dolgozó parasztok hiteleket kapnak állatok beszerzésére és anyagot istállóépí­­tésre; megjavítják a dolgozó parasztok álla­tai számára az állami fedeztető állomások szolgálatát, a zootechnikai és állatorvosi se­gélynyújtást. A földművelésügyi és erdészeti minisztérium és a néptanácsok végrehajtó bi­zottságai kötelesek elegendő területet bizto­sítani az egyénileg gazdálkodó dolgozó pa­rasztok szarvasmarháinak és juhainak legel­tetésére, s állatszállásokat kell építeniök a községi legelőkön és a falvakon. A GTA-k tá­mogatják a dolgozó parasztokat a legelők és kaszálók helyreállításában. Nagymértékben szolgálják a dolgozó parasztok érdekét a szarvasmarha-, sertés- és juhtenyésztési és hizlalási szerződések rendszerének kiterjesz­tését célzó intézkedések, így például minden pár szerződésileg lekötött szarvasmarha után 250 kg gabonával, kukoricával, vagy megfe­lelő egyenértékű abraktakarmánnyal csökken­tik­ a begyűjtési kvótát és a szerződéses szál­lítások minőségével és mennyiségével ará­nyosan egyben csökkentik a kötelező húskvó­­tát is. A szerződő dolgozó parasztoknak to­vábbá biztosítják azt a lehetőséget is, hogy a közvetlen árucserén alapuló kereskedelem keretében leszállítóti áron vásároljanak ipari cikkeket, és más előnyökben részesülnek. Az állat- és baromfiállomány állandó nö­velése és ezzel egyidejűleg az állomány hoza­mának fokozása, a hús-, zsír-, tej-, gyapjú-, tojás- és más állati termékek globális és árutermelésének növelése — mondotta Gh. Apostol elvtárs — a mezőgazdaság fejlődésé­nek egyik legfontosabb kérdése a Román Népköztársaságban és állandó feladata a földművelésügyi és erdészeti minisztérium­nak, a néptanácsoknak, a kollektivistáknak, az állami gazdaságokban és farmokon dol­gozó munkásoknak, a mezőgazdaság terén dolgozó tudósoknak és szakembereknek. Fontos feladatok hárulnak a néptanácsokra a kollektív gazdaságokban, a mezőgazdasági társulásokban, a kis- és középparasztok egyé­ni gazdaságaiban folyó állattenyésztés irá­nyítása szempontjából. A néptanácsok és a helyi mezőgazdasági szervek feladata, hogy fejlesszék a dolgozó parasztok, a kollektivisták s az állami gaz­daságokban, ménesekben és farmokon dolgozó munkások éberségét a kulákokkal és más el­lenséges elemekkel szemben, amelyek megkí­sérlik fékezni és aláaknázni az á­llattenyész­­tés fellendítését célzó intézkedések valóravál­­tását. A városok és ipari központok néptanácsai­nak végrehajtó bizottságai ellátási övezete­ket szervezhetnek és kell, hogy szervezzenek a munkások és tisztviselők hússal, zsírral, tejjel, tojással és más állati termékekkel való ellátására. Minden városnak és ipari köz­pontnak legyen saját ellátási övezete, ahon­nan elegendő mennyiségben szerezheti be a szükséges állati terméket. Ennek érdekében kitartó felvilágosító és meggyőző munkát kell kifejteni a dolgozó parasztok, a társult parasztok és a kollekti­visták soraiban, hogy minden lehetőséget és eszközt felhasználjanak az állat- és baromfi­tenyésztésre. A törvénytervezetből eredő összes feladatok sikeres teljesítése érdekében ki kell küszö­bölni az állattenyésztés terén észlelhető hiá­nyosságokat és fogyatékosságokat, biztosítani kell az állatok számának oly mérvű emelkedé­sét, a hozamuk olyan arányú fokozását hogy dolgozó népünk életszínvonalának emelése ér­dekében a következő 2—3 évben érezhetően megjavuljon a városi és falusi dolgozó la­kosság élelmiszerellátása és könnyűiparunk nyersanyagellátása.

Next