Falvak Dolgozó Népe, 1959 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1959-01-06 / 1. (605.) szám
A Nap első mesterséges bolygója az 1. oldalról Magvizsgálónak már szombaton többször sikerült felfognia a rakéta rádiójelzéseit és azokat a bukaresti rádió a híradások keretében közvetítette is. A rakéta felszereléséhez tartozik egy készülék, amelynek célja mesterséges üstökös létrehozása. A készülék előre meghatározott időben nátriumfelhőt bocsátott ki, amely a Földről üstökösnek látszott. Ezt a jelenőséget sikerült a szovjet csillagászoknak megfigyelniük és le is fényképezniük. Ennek, az amerikai csillagászok által is észlelt jelenségnek, igen nagy jelentősége van a rakéta útjának meghatározása szempontjából. A rakéta felszereléséhez tartozik végül egy kis zászlócska is, amelyen látható a Szovjetunió címere és a következő felírás: „A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége. 1959. január“. A rakéta útja A január 2-án felbocsátott kozmikus rakéta megállapított program szerint rátért a Hold felé irányuló röppályájára. A rakéta utolsó lépcsője elérte a szükséges második kozmikus sebességet, áthaladt a Szovjetunió keleti határain, majd elrepült a Hawai szigetek fölött és gyors ütemben eltávolodva a Földtől, folytatta útját a Csendes-óceán fölött. Január 3-án 13 órakor moszkvai időszámítás szerint (a mi időszámításunk szerint 12 órakor) a rakéta Dél-Amerika fölött haladt 209 ezer kilométer magasságban. Három órával később a rakéta a Földtől már 237 ezer kilométer távolságra volt. Január 4-én hajnali 3 órakor az Indiai-óceán fölött haladt el a rakéta a Földtől 336 ezer kilométer távolságra. Reggel 5 óra 59 perckor a rakéta elhaladt a Hold közelében , ekkor 7500 kilométerre volt a Hold felszínétől és 370 ezer kilométerre a Föld középpontjától. Ezt követően fokozatosan kezdett távolodni a Holdtól és elhelyezkedett röppályáján, mint Naprendszerünk bolygója. Január 4-én este 19 órakor (moszkvai időszámítás szerint) már 474 ezer kilométerre távolodott el a Földtől. A Napnak ez az ember alkotta új bolygója, mintegy 15 hónapos keringési idő alatt fog áthaladni köralakú pályáján. A mesterséges bolygó röppályájának maximális átmérője 343 millió 600 ezer kilométer. Az új bolygó 1959 január 14-én lesz a legközelebb a Naphoz (146 millió 400 ezer kilométernyire). Nyolc hónappal később — szeptemberben — kerül a legtávolabb a Naptól (197.200.000 kilométernyire). A szovjet tudomány felsőbbrendűségének bizonyítéka Az 1959-es év első napjaiban a világ valóságos rakétalázban égett. A szovjet tudomány újabb diadalának dicsfénye elhalványított minden más eseményt. Az emberek a rádió mellett ülve, lélegzetvisszafojtva várták a híreket. Sikerül-e végre az embernek legyőzni a Föld vonzóerejét, sikerül-e kijuttatni az emberi tudomány első hírnökét a világűrbe ? A nagy kísérlet sikerült. A szovjet tudomány szülötte több százezer kilométernyire a Földtől — amelytől örökre eltávolodott — a tudományos műszerek között büszkén viszi magával a forradalom győzelmes zászlaját is. A forradalom, a győzelmes Október útján járó szovjet emberek diadaláról, a kizsákmányolás béklyói alól felszabadult ember szárnyaló alkotókészségéről beszél a Nap első mesterséges bolygója. A szovjet tudomány ismét bebizonyította ezen a téren világelsőségét, megvalósítva azt, amit az amerikaiaknak többszörös próbálkozás után sem sikerült. „A szovjet kozmikus rakéta felbocsátása — mondotta szombaton Minszkben Hruscsov elvtárs — azt jelenti, hogy elsők vagyunk a világon, akik megnyitották az utat a Hold felé“. Ezt a tényt elismerték az amerikai tudósok is, akiket valóban ámulatba ejtett a szovjet holdrakéta utolsó lépcsőjének nagy Gátya. ,,Fantasztikusan nagy dolog" — jelentette ki dr. Henry Richter, egy kaliforniai rakétalaboratórium vezetője. Maga Eisenhower elnök is kénytelen volt megállapítani: ,,Teljes mértékben el kell ismerni mindazoknak a tudósoknak és mérnököknek az érdemeit, akik ezt valóra váltották.“ A szovjet tudósok azonban nem pihentnek babérjaikon, hanem azokat a tudományos lehetőségeket mérlegelik, amelyeket a kozmikus rakéta sikeres felbocsátása lehetővé tett. Nyikoláj Barabasov akadémikus, a harkovi csillagvizsgáló intézet igazgatója, kiváló holdkutató kijelentette, hogy: „A rakéta révén nyert tudományos adatok lehetővé teszik, hogy az első űrhajósok felkészüljenek a Holdutazásra. Ma még nincsenek emberek a Holdban, de egészen bizonyos, hogy a jövőben lesznek". Nesz mejanov akadémikus szerint is már a mi generációnk számára lehetővé válik a Holdba való utazás... Végezetül meg kell emlékezni még valamiről. Az első kozmikus rakétát létrehozó szovjet tudósok, mérnökök, technikusok és munkások hálából és elismerésül azért a sokoldalú segítségért, amelyet a Szovjetunió Kommunista Pártja a tudomány fejlesztéséhez nyújt, alkotásukat a Szovjetunió Kommunista Pártja XXI. kongresszusának ajánlották. Hatalmas márványobeliszk, rajta a szám : 1848. Száztíz esztendővel ezelőtt népes gyűlés zajlott itt le, az erdélyi román jobbágyok nagygyűlése, ahol mintegy 40.000 ember követelte a jobbágyság eltörlését, nemzeti felszabadulását a Habsburg monarchia alól. Ettől az időtől Szabadság Mezejének nevezik e területet. Vasárnap, 1958 december 28- án mintegy 5000 ember gyűlt össze a Szabadság Mezején, munkások, dolgozó parasztok, a balázsfalvi és Sztálin tartomány más városaiban lévő iskolák tanárai és tanulói, hogy részt vegyenek az 1848-as erdélyi forradalmi megmozdulások emlékére alkotott hatalmas márványobeliszk leleplezésének ünnepségein. Az ünnepségen beszédet mondott Nicolae Iorga elvtárs, a Sztálin tartományi néptanács végrehajtó bizottságának elnöke, aki méltatta az 1848 március 15-i szabadság-mezei gyűlés jelentőségét és a forradalmi mozgalmakat, amelyek akkor Erdélyben végbementek s amelyek a feudalista rendszer megdöntésére, a nemzeti felszabadulás kivívására irányultak. Az elmúlt évtizedekben a burzsoázia, ha tulajdonított is valamilyen jelentőséget a Szabadság Mezején 110 évvel ezelőtt történt eseményeknek, ez anynyiból állott, hogy elferdítse, meghamisítsa a tényeket, s ezzel is szítsa a nemzeti gyűlölködést a románok, magyarok és szászok között. Népi demokratikus returszerünkben egészen más jelentőséget tulajdonítunk az akkori eseményeknek, mint a burzsoázia tulajdonított, a történelmi tényeknek megfelelő jelentőséget. Meglátszott ez abból a puszta tényből is, hogy az emlékmű-avató ünnepségekre együtt jöttek románok, magyarok, szászok, együtt éltették a Román Munkáspártot, kormányunkat, a népi demokratikus rendszert. A Balázsfalván tartott s az ünnepséggel kapcsolatos kulturális megnyilvánulások során, a román kultúrcsoportok mellett magyar és szász kultúrcsoportok is szórakoztatták a közönséget, jeléül annak, hogy egyazon célért küzdenek román, magyar, szász és más nemzetiségű dolgozók — a szocializmus mielőbbi felépítéséért közös hazánkban, a Román Népköztásaságban. Ugyanaznap délután egy másik ünnepség is lezajlott Balázsfalván . Kétszázadik évfordulóját ünnepelték annak, hogy ebben a városban megnyílt az első erdélyi román 6 osztályos tanítóképző, ahol a jobbágyok gyermekei is tanulhattak. A régi iskolaépületen, mely ma is áll, emeléktáblát helyeztek el, valamint azokon az épületeken is, ahol az iskolában oktató nagy nevű tanárok laktak, mint Gheorghe Sincai, Samoil Micu, Ion Budai Deleanu, Iacob Muresanu és mások. A délutáni ünnepségen beszédet mondott Bergheanu elvtárs, az RMP KV póttagja a Sztálin tartományi pártbizottság első titkára, aki méltatta a kettős ünnep jelentőségét. Majd Stefan Balán elvtárs, az oktatás- és művelődésügyi miniszter helyettese, miután méltatta az ünnepség jelentőségét, bejelentette, hogy két balázsfalvi tanintézet ez alkalomból új elnevezést kap. Az említett tanítóképzőt Gh. Sincairól, a 11 osztályos középiskolát pedig Iacob Muresanuról nevezték el. A kétévszázados múlttal rendelkező s most Gh. Sincairól elnevezett pedagógiai iskola ez alkalommal értékes ajándékot is kapott a kormánytól: vezetékes rádióközpontot, melyhez több mint 300 hangszórót lehet kapcsolni. Ünnepi zászlódíszben úszott ezen a napon Balázsfalva s ünnepelt az egész környék. A hatalmas márvány-emlékmű pedig büszkén hirdeti ezentúl: megvalósultak azok a célkitűzések, melyekért 110 évvel ezelőtt 40.000 jobbágy gyűlt össze a Szabadság Mezején. Az akkori jobbágyok unokái tovább is mentek nagyapáik követelésének megvalósításánál: a kommunisták vezetésével felszámolták a kizsákmányoló rendszert s így változtatták valósággá nemcsak a nemzeti, hanem a társadalmi felszabadulást is, a román népnek és a nemzeti kisebbségeknek egyaránt. ne S Kell Balázsfalván ünnep FALVAK DOLGOZÓ NÉPE 1959. január 6., kedd Batista 1958 utolsó napjai egy újabb latin-amerikai diktátor bukását hozták. Batista, Kuba teljhatalmú ura és parancsolata, hét évig tartó terroruralom után kénytelen volt elmenekülni az országból. Az amerikai imperialisták hűséges kiszolgálója, a Dominikai Köztársaságban keresett és talált menedéket. Az utóbbi három év során Batista sorrendben a kilencedik bukott latin-amerikai diktátor. Úgy látszik, a zsarnokokra az újvilágban is rájár a rúd.. . Kuba az Atlanti-óceán nyugati partjainál elterülő, mintegy 114 ezer négyzetkilométeres sziget. Ennek a kis közép-amerikai szigetországnak legfőbb terméke a cukor, amelynek nyersanyagát kiterjedt cukornád-ültetvényei szolgáltatják. Az ültetvények többsége az amerikai monopóliumok birtokában van, nem csoda tehát, hogy az USA minden rendelkezésre álló erővel támogatta hűséges kiszolgálójának zsarnoki uralmát. Egy nép szabadságvágyát azonban semmiféle külső segítséggel sem lehet elnyomni. Hiába tiltotta be Batista a különböző demokratikus szervezetek és pártok működését, bukása hiába börtönözte be ezrével a hazafiakat, a kubai nép zsarnoksággal szembeni ellenállását mégsem sikerült megtörnie. A Batista elleni nagy népi megmozdulás alapját az a kis csoport képezte, amely Fidel Castro vezetésével 1956-ban partraszállt Kubában. A csupán ötven emberrel induló felkelés rövid idő alatt magával ragadta a név széles tömegeit. Egyre nagyobb tömegek csatlakoztak Fidel Castrohoz és a felkelők kis csoportjából az elmúlt év végére olyan erős hadsereg verbuválódott össze, amely ellenőrzése alatt tartotta az ország nagy részét. December utolsó napjaiban Batista számára nem maradt más út, mint a menekülés. A diktátor menekülése előtt megpróbálta átjátszani a hatalmat egy katonai junta kezére. Kísérlete azonban kudarcot vallott. A felkelők dr. Manuel Urritlát kiáltották ki ideiglenes köztársasági elnöknek, aki kinevezte Fidel Castrot a hadsereg főparancsnokának. Rövidesen, a különböző Batista-ellenes politikai csoportok és a hadsereg képviselőiből megalakul Kuba új kormánya. Mint Fidel Castro rádióbeszédében bejelentette, az új kormány visszaállítja a Batista által eltörölt alkotmányos jogokat. Az országban már megkezdődött a politikai vétségekért bebörtönzöttek szabadon bocsátása, igy anikkor egyes területeken hozzákezdtek a nagybirtokok szétosztásához is. A Kubai Szocialista Néppárt (kommunista), amely részt vett a Suatista elleni harcban, felszólította a lakosságot, hogy támogassa a nemzeti felszabadító mozgalmat és küzdjön a valóban demokratikus Kuba megteremtéséért. -------------1 Új esztendő, újabb feladatok (Folytatás az 1. oldalról) sok és a mezőgazdasági termelő szövetkezetek ebben az évben 22,4 százalékkal nagyobb összegű hosszúlejáratú kölcsönt kapnak mint tavaly. Vázlatosan ezek az 1959 évi állami költségvetés előirányzatai, amelyből fényesen kiviláglik, hogy ez az átfogó pénzügyi terv egy békésen építő, szorgalmas nép terve. Miközben az imperialista államok költségvetései a fő pénzügyi forrásokat a unlitarizálás és atomfegyverkezés szolgálatába állítják, addig országunk költségvetése, hasonlóan a többi szocialista ország költségvetéséhez — a jövőbe vetett bizalomról, a békés építő munkáról, népünknek az új, szocialista élet megteremtéséről tanúskodik. Békésen építünk, békésen alkotunk, de ne feledjük, hogy a békés tevékenység is harc a maga nemében: harc a munka termelékenységének növeléséért, harc az önköltség csökkentéséért, harc a gazdag termések eléréséért. Nemes erőfeszítés ez, amely határtalan szorgalmat- törekvést követel dolgozó népünktől.