Falvak Dolgozó Népe, 1961 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1961-01-04 / 1. (709.) szám

9 Tanulnak a traktorosok­­ Dolguk végeztével rend-­ re hazatértek a határ-­ ból téli szállásukra gép-­ állomásunk traktorai is. A­ gépészek jelenleg azon­­ dolgoznak, hogy a trak-­ torok, vetőgépek, ekék és­ kultivátorok kifogástalant állapotban, tetőtől-talpig hibátlanul , egészségesen kezdjék meg a pihenést-Ám amíg a gépek pi­hennek a hosszú téli hó­napokban, kezelőik nem ülnek ölhetett kézzel. A kemény, fizikai munkában eltöltött tavaszi, nyári és őszi hónapok után most el­mélyült szellemi munkára, alapos tanulásra készülnek gépállomásunk traktorosai. A nagyüzemi szocialis­ta mezőgazdálkodás előtt álló­ nagy feladatok, a szántóföldeken végzett gé­pi munka fokozott térhódí­tása olyan követelményeket támaszt a traktorosokkal szemben, amelyeknek csak alapos szakképzettség bir­tokában tehetnek eleget. Az előttünk álló legfőbb feladat teljesítését, a hek­tárhozam növelését csak lelkiismeretes, kellő szakis­meretekkel végzett,­­járm­­­ ,­nőségű munka­­ biztosítja. Gépállomásunk vezető­sége átfogó tervet készített a traktorosok téli szakmai tanulására. A gépállomás összes dolgozói részvételé­vel január elejétől kezdve 26 előadást tartunk a gép­kezelés, a javítás, a gépek maximális kihasználása, a fejlett agrotechnika kü­lönböző kérdéseiről. Az el­méleti előadásokkal és sze­mináriumokkal párhuzamo­san gyakorlati bemutatókat tartunk melyeknek célja, nemcsak az elméleti isme­retek elsajátítási fokának el­­lenőrzése, hanem főként a tanultak gyakorlati alkalma­zása a helyi viszonyok, a­­dottságok követelményeinek megfelelően. Az általános szakmai körön kívül spe­ciális tanfolyamot is szer­veztünk a kukorica gépi megművelésének sajátos kérdéseivel kapcsolatban, mivel a hatáskörünkbe tar­tozó kollektív gazdaságok nagy többsége csaknem ki­zárólag gépi erővel szán­dékszik megművelni jövő évi kukoricavetését. Pár nap múlva megkez­dik a rendszeres, elmélyült szakmai tanulást a cséfai traktorosok. Valamennyien azzal a meggyőződéssel­­ látnak tanuláshoz, hogy a­­ téli hónapokban szerzett­­ újabb szakismeretek birto- I­­ában eredményesebben vé­ r­gezhetik el az előttük álló­­ fontos feladatokat. MATIU IOAN a cséfai gépállomás igazgatója Anita Vlad, a felsőszelistyei kollektív gazdaság é termelője. FALVAK DOLGOZÓ NÉPE 1961. január 4., szerda A gyomorbajos étrendje! Már a diéta szó, sokakban va­lami fanyar érzést vált ki, valami rendkívül szigorú, megszorítások­kal teli sovány étrendre gondol­nak. Pedig egyáltalán nem erről van szó. Igaz, hogy a régebbi diétás kezelésben sok volt a me­rev utasítás. Ma már sok tekin­tetben megváltozott az orvostu­domány felfogása az egyes dié­tákat illetően. A diéta célja, hogy megkímél­jen egyes belső szerveket a na­gyobb megterhelő munkától, de ugyanakkor mégis biztosítson kellő tápértéket az emberi szer­vezet számára. Gyomorbetegeőknél is ez a cél. Az orvostudomány többféle gyomorbajt különböztet meg, itt a leggyakoribbakról teszünk em­lítést.Legismertebb a heveny gyo­morhurut, az úgynevezett gyo­­morrontás. Ennek az étrendi ke­zelése 1—2 napig tartó ,,kopla­lással“ kell kezdődjön. Ez alatt az idő alatt a beteg üres teát, zsírszegény levest,liszt-nyákle­vest fogyasszon kevés kétszersülttel. Szabály lehet az, hogy az érke­zés több apró részletben történ­jék. Egyszerre tehát sohase e­­gyü­nk sokat, mert a tünetek újból kiújulnak. Ha a tünetek már meg­nyugodtak, akkor tört burgonyát, burgonyapépet, később lágy to­jást, tejes ételeket is ehetünk, majd lassan, fokozatosan át lehet térni a rendes étrendre. A gyomorbaj egy másik formá­ja az idült gyomoriurut. Régeb­ben különbséget tettek a gyo­morsav túl lengés és a gyomorsav­­hiányos idült gyomorhurat dié­tás kezelésében. Ma mindkét esetben kímélő étrendet írunk elő. Mindenek­előtt azonban fon­tos megszüntetni az esetleges ki­váltó okokat. Ilyen lehet a hiá­nyos fogazat, nagymértékű do­hányzás, szeszes italok fogyasz­­tása, esetleg más betegség, mint például máj- és epebaj, vesebe­tegség. Ilyenkor ezeket is kezelni kell. Az­ étrendi kezelésre nem lehet előírni merev utasításokat, mert az egyénileg változik. Az egyik beteg például jól bírja a tejet, ugyanakkor a másiknak kellemet­len panaszokat okoz. Mégis van­nak bizonyos irányelvek, amelye­ket be kell tartanunk, így ha savtúltengéses a gyomorhurut, ajánlatosak a gyakori kis étkezé­sek­be kerüljük a fűszereket, öreg állatok, vadak húsát, a füs­tölt húsokat, a rostos főzeléke­ket, élesztős friss tésztákat, a zsírban főtt húsokat, keményre főtt tojást. Nagyon ajánlatos a szeszes italok és a dohányzás ab­bahagyása­ A szódabikarbóna használatát kerüljük, mert előbb­­utóbb az savfokozódást ered­ményez. Az élelmiszerek közül jó sav­­közömbösítők a tej, a nem túl érett sajtok, a lágytojás, keksz, a burgonya, a dió, mogyoró. Nagy gondot kell fordítani az ételek elkészítésének módjára. Például a rostélyos szelet fogyasz­tása savtúltengést okoz, a pörzs­­anyagok miatt, míg ugyanakkor a marhahúsból készült vagdalt szelet ártalom nélkül fogyasztha­tó. Általában nem okoznak sav­fokozódást azok az ételek, ame­lyeket főzéssel, párolással készí­tünk. A csökkent sav­termelésben szenvedő betegeknek sem ajánla­tos adni sós-fűszeres ételeket. Kedvezően befolyásolják a sav­­ter­­elést a savanyú tejtermékek, aludtej, joghurt, író, az érett pu­ha gyümölcsök, paradicsom, gyü­­mölcslevek. A savhiányos betegek is na­ponta többször étkezzenek, egy­szerre keveset fogyasztva, hogy az étel az egyik étkezéstől a má­sikig elhagyhassa a beteg gyom­rát. A gyomorbajok közé tartozik az eléggé gyakori gyomorfekély, erről azonban egy külön cikkben fogunk szólani. Avert ebben az esetben nem­csak a gyomor, ha­nem az egész szervezet betegsé­géről van szó, ami sokoldalú ke­zelést igényel. DR. TŐKÉS BÉLA EGYRE TÖBB FALUBA VEZETIK BE A VILLANYT * Kiütéses győzelem (Pá.11 r­a­zia) D­észtaha a falunak... E divatlapokban nem talál- ■ hoztám még a falusi öl­tözködés ilyen vagy olyan új­donságaival, sem pedig irá­nyításával. Pedig a falunak is megvan a maga ruházkodási divatja. S különösen megvan napjainkban, hiszen az öltöz­ködési irányzatok mindig is összefüggésben voltak a vá­sárlóerővel, ez pedig soha nem állt még országunkban a mostani szinten, f­­ejlődik a falu gazdasági­­­­lag s ezzel együtt fej­lődik az ízlés, a divat is. Nem annyira a pompázó cifraság, inkább az egyszerűség felé. S itt van az újságíró számá­ra a kérdés, amit a szocializ­must építő falu új igényei szültek: milyen újdonságokat hoz az 1961-es év a falusi öltözködésben? Konfekcióipa­runk mennyiben tart lépést az új kívánalmakkal ? Erre kerestünk feleletet a minap a nagyváradi ruha­gyárban. Nos, a válasz azzal kezdő­dött, hogy Schön Miklós alap­­szervezeti titkár és, az üzem mérnöke felkalauzoltak az el­­ső emeleti hatalmas munka­­csarnokba, amely immár kizá­rólag falusi készruhák előál­lítására van berendezve. A csarnok egyik sarkában nagy halomban állanak a különbö­ző­­ színű és minőségű szövet és posztövegek innen henger­­getik le s aztán átmegy sor­ban a sok-sok munkafázison. A terem másik végében pedig már vasalják is azokat a zöld posztumikációkat, amelyekből igen nagy mennyiséget igé­nyeltek Korozs, Máramaros, Bánát, Krisána és a Maros- Magyar Autonóm tartomány falusi dolgozói . — Hány rendet gyártottak már ezekből ? — Pontos számot így hir­­telenében nem tudnék mon­dani­, — válaszolta elgondol­kozva Schön elvtárs. — De arra emlékszem, hogy a feke­te mikádókkal együtt 13­64- et készítettünk. Különben ez utóbbiból is lényegesen többet küldtünk a falusi szövetkeze­tekbe, mint az előző évek­ben. Végignézegetjük a külön­böző mintájú, fazonú és mi­nőségű férfi készruhákat. Va­lóban, hát ilyen változatosan öltözködik ma már a falu ? — Csak győzzük készíteni, — magyarázza Todor Jos­if részlegvezető. — Csizmanad­rág szövet és koverkot öltö­nyökből például 1960-ban nem kevesebb, mint 42 és félezret adott gyárunk a falunak. De ez még nem minden : a leg­különfélébb anyagokból is ké­szítünk csizmanadrágot, ame­lyek közül persze legkereset­tebbek a siruxnadrágok. S mi készül a falusi lányo■■ asszonyok számára ? A városi és falusi öltözői között mindinkább kezd el­l­mosódni az egykor oly any­­nyira éles határ. S nemcsak az anyagot, de a ruha kivite­lezését, elkészítését illetően is. Mostanában a falusi lá­nyok és asszonyok az élén­­kebb színű szövetekből ké­szült bő, vagy szűkaljú ruhá­kat kedvelik ,háromnegyedes, vagy pedig egészen rövid uj­­jal. Viszont a falusi nők szépér­zékének, ízlésének fejlődését igazolja az a tény, hogy bár szeretik és igénylik az élénk színeket, de a kivitelezésnél nem a feltűnő cicomát kere­sik, hanem az egyszerűségé­ben is szépet, a kényelmeset. — Hogyan jut el a gyárhoz a falusiak igénye ? — érdek­lődtünk. (Szerződéskötések alkalmá­­val a kereskedelmi szer­vek véleménye mellett meg­hallgatjuk a szövetkezetek képviselőit is, akik közvetlen kapcsolatban állanak a falusi vásárlókkal, — magyarázta az alapszervezeti titkár. — A feljegyzett igények alapján kezd munkához tervezd kol­lektívánk A rajzokat aztán mégegyszer bemutatjuk az ér­dekelteknek­ A sorozatgyártás az esetleges módosítások fi­gyelembe vételével kezdődik meg. íme, hogyan hangoltunk egybe a termelés, a kereslettel, hogyan születnek meg eb­ben a gyárban a falnaak készült nyári és téli mintakol­lekciók. Persze, a jóváhagyott terveken belül szabadon érvé­nyesülhet a tervezők fantáziá­ja is. Szépet a legjobb kivitele­zésben! Ez a nagyváradi ru­hagyár jelszava. S elmondhat­juk : gazdag válas­ztékkal já­rul hozzá ez a gyár a falusi öltözködéshez. HAJAS MARGIT Jó munkát a közös úton! (Folytatás az 1. oldalról) zös állatállomány szántára, különböző raktárakról, stb. Feltétlenül szükséges, hogy az új gazdaságok vezetőta­nácsai a pártszervek útmuta­tásai alapján már most felké­szüljenek az első közös épít­kezésekre, hogy közgyűlése­ken vitassák meg a tagsággal a gabonaraktárak, istállók, stb. építésének tervét, a mun­kaerő megszervezését, a gaz­daság költségvetésének ide­vonatkozó problémáit. A me­zei munkák megkezdése előtti hetek, hónapok igen alkal­masak arra, hogy a fiatal kollektívák tagjai minél gyak­rabban ellátogassanak a ré­giek portájára — tanulni, látni, tapasztalni. A szocialista mezőgazda­ság dolgozói immár hetek óta szorgalmasan látogatják a mezőgazdasági szaktanfolya­mok előadásait, azt tanul­ják, hogy miként lehet még termékenyebbé tenni a földet, fejleszteni az állattenyésztést, növelni az állatok hozamát, a dúsabbá tenni a kalászt, gazdagabbá a szüretet. A tu­dományos mezőgazdálkodás ismereteinek elsajátítása kü­lönösképpen fontos a most induló kollektivisták számára, hiszen a menetközben adódó kezdeti nehézségeket is köny­­nyebben legyűrhetik a kor­szerű, szocialista mezőgazdál­kodás ismereteinek birtoká­ban, s a mezőgazdasági tudo­mányból választ, megoldási utat-módot kaphatnak egész sor, számukra még új terme­lési-gazdálkodási problémá­ra. A mezőgazdasági szakem­bereknek, agronómusoknak úgy kell megszervezniük ok­tató munkájukat az újdonsült kollektivisták körében, hogy azok az agrotechnikai tanfo­lyamon tanultakat azon frissi­ben ültethessék is gyakorlat­ba már a tavaszi munkák idején. Pártunk arra tanít, arra ne­vel, hogy féltő szeretettel gondozzuk, ápoljuk mindig az újat, szocialista rendszerünk minden zsenge, új hajtását. Ennek a tanításnak a szelle­mében kell támogatnunk, se­gítenünk a szocialista mező­­gazdaság új hajtásait is, hogy már az első esztendőben egészséges, szép gyümölcsö­ket érleljenek mindnyájunk, az egész dolgozó nép örömére és hasznára.

Next