Falvak Dolgozó Népe, 1966 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1966-01-04 / 1. (970.) szám
2 FALVAK DOLGOZÓ NÉPE A MEZŐGAZDASÁGI TERMELŐSZÖVETKEZETEK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉNEK ALAKULÓ KONGRESSZUSÁT ELŐKÉSZÍTŐ SZERVEZŐ BIZOTTSÁG ÜLÉSE A Mezőgazdasági Termelőszövetkezetek Országos Szövetségének alakuló kongresszusát előkészítő szervező bizottság 1965. december 30-án munkaülést tartott és megvizsgálta a kongresszus előkészítő munkálatainak menetét. A bizottság megállapította, hogy a mezőgazdasági termelőszövetkezetek és a szövetkezeti szövetségek alapszabályzat-tervezetei hatalmas visszhangot váltottak ki a parasztság soraiban, nagy érdeklődéssel és teljes egyetértéssel fogadták azokat. Ugyanakkor a szövetkezeti tagok, brigádvezetők, elnökök, mérnökök, gépkezelők és más kategóriájú falusi dolgozók számos javaslatot tettek a mezőgazdasági termelőszövetkezetek munkájának megszervezésével, a munka javadalmazási rendszerével, a pótjavadalmazással, a közgyűlés szövetkezetfejlesztési szerepének erősítésével, az elnökök, a brigádvezetők és más vezető káderek feladatkörével, valamint a mezőgazdasági termelőszövetkezetek életének más megnyilvánulásaival kapcsolatban. Egyes javaslatok a parcellák személyes használatba adásának kritériumaira vonatkoznak. A bizottság megvizsgálta ezeket a javaslatokat, és elhatározta, hogy a termelőszövetkezeti alapszabályzat-tervezet 4. szakaszánál a következő szövegű új bekezdés beiktatását ajánlja : „Azoknak a családoknak, amelyekből az egyik szülőn kívül egy vagy több 16 éven felüli gyermek dolgozik ténylegesen a szövetkezetben, valamint azoknak a családoknak, amelyekből egyik házastárs sem dolgozik a szövetkezetben, de a szövetkezet munkájában részt vesz a családnak legalább két 16 éven felüli tagja, egész parcellát adnak használatban. A bizottság egyszersmind megvizsgálta azon parcellák helyzetének rendezésére vonatkozó javaslatokat, amelyek jelenleg különböző vállalatoknál és intézményeknél alkalmazott szövetkezeti tagok családjainak használatában vannak, s javasolja, hogy iktassanak be az alapszabályzat-tervezetbe egy új bekezdést, amely előírja : „Továbbra is megtartják a jelenleg használatukban lévő parcellákat azon szövetkezeti tagok családjai, akik beiratkozáskor földet hoztak be a szövetkezetbe és a faluban laknak, függetlenül munkabeosztásuktól és munkahelyüktől“. A bizottság ajánlja, hogy ezeket a javaslatokat a mezőgazdasági szövetkezet alapszabályzattervezetével együtt vitassák meg, s foglalják be jóváhagyás végett a kongresszus elé terjesztendő tervezet végső formájába. A bizottság megvizsgálta a Nyugdíjpénztár alapszabályzatának tervezetét, amely megállapítja a szövetkezeti parasztok nyugdíjazási feltételeit öregség vagy munkaképtelenség esetén. A Nyugdíjpénztár alapszabályzatának tervezetét január elején hozzák nyilvánosságra. A bizottság ajánlja, hogy 1966. január folyamán szervezzék meg a mezőgazdasági szövetkezet, a szövetkezeti szövetségek és a Nyugdíjpénztár alapszabályzattervezeteinek széles körű vitáját a mezőgazdasági termelőszövetkezetek közgyűlésein. A KOLLEKTÍV munka FONTOSSÁGA (Folytatás az L oldalról) törekedtek, hogy tudásuk legjavával szolgálják a szövetkezet felvirágoztatását, gyorsan és felelősségteljesen intézkedjenek, elfogadják és alkalmazzák mindazt ami új haladó, hasznos. Az ilyen vezető tanács megfelelő szinten tudja majd alkalmazni az új Alapszabályzat-tervezetnek azt az előírását, amely megköveteli, hogy minden szükséges intézkedést meg kell tenni a föld ésszerűbb kihasználására és a többi termelőeszközök kiaknázására, valamint a munkaerő felhasználására, hogy ennek eredményeként minél nagyobb hozamokat tudjunk elérni minél alacsonyabb önköltséggel. A vezetőtanács munkájának egyik fontos vetülete a gyűlések előkészítése és levezetése. A tanácsüléseken a vezetőtanács tagjain kívül jelen vannak a szakemberek, brigádvezetők, állattenyésztő telepvezetők, könyvelők, akik felelnek az illető részleg gazdasági és pénzügyi kérdéseiért és azok, akiknek munkáját az illető gyűlésen kielemzik. A napirendet idejében köztik az érdekeltekkel, hogy azok fel tudjanak készülni. Ez az eljárás lehetővé teszi, hogy alaposan, helyesen tudjuk megoldani a felmerült kérdéseket. Egyik, közelmúltban megtartott vezetőségi ülésen például nyomban megoldottuk a hatáskörünkbe vágó problémákat, a többiek megoldására javaslatot tettünk, azt a közgyűlés elé terjesztettük. Minthogy ezeket a kérdéseket - elegendő idő állván rendelkezésre - alaposan tanulmányozhatták, helyesen tudták megoldani a vetésforgó kijelölését, a kettős termesztés kiterjesztését, bizonyos szőlőtelepítvények fiatal telepítéssel történő kicserélését és más egyéb fontos, életbevágó kérdést. A kertészeti brigádvezető szorgalmazására ugyanezen a közgyűlésen átmenetileg csökkentettük a paradicsomszedés normáját. Ezzel az intézkedéssel a közgyűlés nem értett egyet, ezért hatálytalanítanunk kellett. A közgyűlés ezenfelül azt a feladatot bízta ránk, hogy brigádonként vizsgáljuk felül a munkaegység fogyasztásának kérdését, hogy az feleljen meg a tervezett keretnek és a létrehozott termelésnek. A közgyűlés tehát joggal hatálytalanított egy elhamarkodott intézkedést, amelyet a vezetőtanács hozott. A közgyűlés határozata megmutatta, mennyire fontos a vezetőtanács határozatait felülvizsgálni és megvitatni. A vezetőtanács, mint a közgyűlés végrehajtó szerve természetesen sokrétűbb munkát végez, s annak ismertetésére itt nincsen hely bővebben kitérni. Jogait és kötelezettségeit azonban az Alapszabályzat-tervezet gondosan körülhatárolja, s azokkal szövetkezetünk tagjai egyet is értenek. Az Alapszabályzat-tervezet értelmében növekszik a vezetőtanács tagjainak száma, s abba beválasztanak egy szakembert, valamint a főkönyvelőt is. Ezzel jobban át tudjuk majd fogni az egység különböző részlegeit. Helyesnek találom a békéltető bizottság létrehozását is azzal a megjegyzéssel, hogy bővíteni kellene hatáskörét olyan értelemben, hogy joga legyen ne csak a tagoknak a vezetőtanács határozatai ellen felmerült panaszaiban bíráskodni, hanem olyan esetben is, amikor egyes szövetkezeti tagok kárt tesznek közös vagyonunkban, s az ügy csak azután kerüljön bíróság elé. Helyesnek tartanám, ha a szabályzattervezet olyan szakaszt is tartalmazna, amely szabályozza a szövetkezet kötelezettségeit az őt kiszolgáló gép- és traktorállomással szemben. Szövetkezetünk, amelynek munkáját az életbelépő Alapszabályzat vezérli, továbbra is gyors léptekkel fejleszti gazdaságát. LEGELSŐ A TAKARMÁNY, DE NEM MINDEN Aligha vitatható, hogy a szarvasmarhatartás két legfőbb próbaköve a takarmány és a férőhely. Nem véletlen tehát, hogy a Csík rajoni termelőszövetkezeteket járva ismételten figyelmünkbe ajánlották : az idén több a takarmány. És minőségileg is jobb. Mindez, alapvető feltétele a szakszerű állattartásnak. De, vajon csak a jó takarmányozástól és férőhelytől függ a teleltetés ? A gondozó szeme is szaporítja a tejet Csikszentmárton az idén nekilendült a tejtermelésben. Úgy számolnak, hogy év végére meglesz az 1700 liter hozam tehenenként. A kettes számú brigád, amelyet meglátogattunk, döntő mértékben hozzájárult ehhez. A takarmányfejadag valóban bőséges: 6 kiló hereszéna, 25 kg. szilázs és 4 kg törek. A napi 9 literen felül adó egyedek 2 kg korpát is kapnak. Mindez szép, a vizsgálódás során azonban fonák jelenségekre is rábukkanunk. Az egyik ezek közül a merev, sablonos tervezés. A hat gondozó terve például hajszálpontosan ugyanaz: havi 167 ezer. És mennyi az évi terv? Vitos Vilmos brigádos ezt már nem tudja megmondani. Nincs nála az a bizonyos füzet. Végül egyik gondozó kisegíti .Szorozd be a 167 litert tizenkettővel ...“ És mennyi volt 1964-ben az évi tejhozam ? Azt is csak füzetből tudná megmondani. Lehet, sőt igen valószínű, hogy Vitos Vilmos jó brigádos, az istállóban kifogástalan a rend és a tisztaság, nemkülönben az állatok kondíciója. Nem elég azonban ha a brigádos munkaköre csak ennyire szorítkozik, feladata jóval több ennél. Hogyan ellenőrizheti például a tejgrafikon alakulását, ha még a tejtermelés tervét sem ismeri ? A nyilvántartás nem felesleges papírmunka ! Azért van, hogy olvassunk belőle. Lám, december első öt napjában is az 5,6 literes fejési átlagról egyik napról a másikra visszaesett a hozam. Csak egy napra, de minden gondozó tehenesnél. Hogy miért ? Zökkenő történt a takarmány beszállításánál. Levonta ebből a tanulságot a brigádos ? Ezt majd a jövő dönti el, a példa viszont bizonyítja, hogy nem elég csak az, ha megvan a takarmány.« Különösen vonatkozik ez a szentgyörgyiekre. Úgy ingadozik itt a napi tejtermelés, mintha a fejősállomány óránként változna. Pedig most, már van mit enni adni a tehénnek, dehát az elnök megjegyzése szerint, gyakran elromlik a szecskázógép. Aztán számolgatni kezdjük a takarmányegységet s kiderül, — az állítás ellenére — a fejadag is szegényes. Éppen csak a létfenntartáshoz elegendő. Ha mindezek ellenére a tavalyi 900 literrel szemben az idén 1400 literre emelték a tehenenkénti hozamot, az elsősorban a víz bevezetésének tulajdonítható. A gazdaság vezetőségének vitathatatlan érdeme, hogy 1100 méter távolságról gyorsan, szervezetten bonyolították le a vezeték lefektetését és üzembeállítását. Kár, hogy ezzel aztán megelégedtek, hisz a vízbevezetés csak a jó takarmányozással és gondozással társulva hozza meg a várt eredményeket. Mit ér a vezeték. A kevés kivételek egyike, ahol az istállóba még nem jutott el a víz — Madaras. Pedig közvetlenül az istálló bejáratánál folyik a Madaras pataka. Be is vezették a vizet csak éppen ... nem folyik. Ahhoz ugyanis, hogy villanymotort üzemeltessenek, új hálózatot kellene építeni, ami minimálisan kétszázezer lej. A termelőszövetkezet jelenleg nem vállalhatja ezt a beruházást. Segíteni kellene őket, hogy Diesel motorral vagy akár kézipumpával ideiglenesen megoldják a vízellátást. Ez a termelőszövetkezet egyike azon keveseknek, ahol nincs egyensúlyban a takarmánymérleg sem. A számítások szerint csak a szarvasmarháknál 170 ezer kg széna hiányzik (! !) A vezetőtanács tagjai mindezek ellenére nyomatékosan hangsúlyozták : nem is olyan rossz a helyzet, hiszen a készlet többszöröse a tavalyinak. Sovány vigasz ez. És elszomorító az a mód, ahogyan a hiányt „behozzák“. Az áldozatok — a növendékek. A brigádos, Bíró Imre a székházban nem győzte dicsérni az állatokat. Nézzük meg, mondotta, gyönyörű szépek, a rajontói is voltak itt és dicsérték, hogy kevés helyen ilyen szép az állomány. Elfogadtuk a meghívást, mi viszont más jelzőt találtunk a szarvasmarha állomány jellemzésére. Az előhasi üszők — és általában a növendékek — nagyrészét arasznyi „gyapjú“ fedi. Nem is csoda, szalmával tartják őket, így bizony csekély kilátások vannak arra, hogy a mostani 3 literes fejési átlag magasabb lesz. Különösen ha az állatok a jeges patakból kell oltsák a szomjukat. Máskülönben az üzemközpont környéke nem árulja el azt, hogy itt nagy a takarmányhiány. Tele az udvar elhullatott szénával, szalmával. A kazlak besüppedve, összeázva. Búcsúzóul megkérdeztük a brigádost: termelnek-e herét a gazdaságban ? Igen, mondotta, de azt a lovak ették meg. S nem csak a hereszénát, hanem általában a takarmány legjavát. A mezei brigádosok a szénabetakarításkor „önellátást“ vezettek be, a lóistállókhoz gyűjtötték öszsze a jó minőségű eledelt. Most aztán ,kemény harcok“ árán lehet egy-egy félszekélnyi kóstot kiverekedni. Csoda-e, ha így nincs elég takarmány ? Egy olyan gazdaságban, ahol 1200 hektár a természetes kaszáló, és a fű bőségesen termett! Utószó helyett Sorolhatnánk további problémákat, olyanokat, amelyek csak Madarasra érvényesek, de olyanokat is, amelyek tucatnyi egységet érintenének. Általában például nem figyelik a napi tejtermelés alakulását, a brigádos, a vezetőség, nem „reagálja le“, ha egyik napról a másikra csökken a tej. De rajoni szinten is problematikus a tenyésztő munka szervezése. Jellemző, hogy Karcfalván 110 olyan 20 hónapos koron felüli növendék van, amelyeket még nem fogtak tenyésztésbe, így hiába magas az állomány létszáma, a termelésben ez nem tükröződik. A fedeztetések elmulasztását illetően rendszerint azzal érvelnek a szövetkezeti vezetők, hogy nyáron a legelőkön nehéz az ellenőrzés. Nos, most a téli időszakban nem áll ez fenn, mégis akadozik a tenyésztésbevétel. Tamásfalván, Tapolcán, Szentkirályon, Szentgyörgyön és Tusnádon a 20 hónapot betöltött üszők alig 18—20 százaléka vemhesült. Ilyen vonatkozásban kétségtelenül fölvetődik az állatorvosok és a megtermékenyítő állomás felelőssége is. Az alapvető ok azonban mégis csak a hiányos tenyésztői munka. Szakszerűbb gondozás és nagyobb felelősségérzet kell ahhoz, hogy a rajon állattenyésztése kimozduljon a holtpontról. FLORA GÁBOR