Falvak Dolgozó Népe, 1970 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1970-02-25 / 8. (1185.) szám

2 A fővárosi Semănătoarea mezőgazdasági gépgyár jövendő szakemberei gyakorlati órán A patkány Éppen valami jelentésfélével gyötörtem magam, amikor az ajtófélfa sarkából kidugta fejét. Feszülten, mozdulatlanul vizsgáltuk egymást. Arra várt, nem reagálok-e jelentkezésére valami riasztó mozdulattal, én pedig lestem, mennyire lesz merész, ha élettelen tárgynak tetettem magam. Elbújt és kikukucskált , elbújt és kikukucskált. Percekig játszottuk ezt a türelmi játékot. Sikerült becsapnom. Kirohant, s el is tűnt valahol a csempekályha háta mögött , a lyukhoz, amely egyetlen kiútja volt, én értem hamarább. Eltorlaszoltam egy darab fával. A másik hasábot, mint támadó eszközt, a kezemben tartottam. Megkezdtem a hajszát. Rettenetesen fürge volt és én nagyon ügyetlen célzó. A falról levertem a vakolatot és beleizzadtam kergetésébe. De a végén csak eltrafáltam Eltörtem két lábát. Még visszavonult valahová, de már megadattam Aztán befejeztem a jelentés írását. A főnököm odáig volt a munkámért. Kilátásba helyezte, hogy máskor is engem bíz meg ilyesmivel.. . Nagyváradtól néhány kilométerre, egy faluban halálra marcangolt a patkány egy nyolc hónapos embercsemetét. S most, ennek a szörnyű hírnek a hallatára, engedtessék meg nekem, hogy utólag önmagam mondjak ítéletet az említett délelőtti ténykedésem fölött. Nemcsak a délelőtti, de egész aznapi munkám nem ért egy fabatkát. Csak egyetlen hasznos dolgot műveltem. Azt, hogy kinyírtam azt a ronda állatot. SZ. GY. GYERGYÓ FALVAIBAN A JÉGKORONG SZERELMESEI A gyergyói medencének átlag 800 méteres tengerszint feletti falvait járom. Szinte naponta halljuk az időjáráskutató intézet jelentéseiben, hogy a legnagyobb hideget itt, Gyergyóalfaluban mérték, de — mint mondják — Csomafalva még hidegebb. Ilyen időjárási viszonyok mellett érthető, ha itt van a korcsolyázás és a sísport hazája, tömegalapja, amit bizonyít országunk sokszoros síbajnoka, az alfalvi születésű Miklós Ilona, a tekerőpataki György Vilmos, mindkettő sok nemzetközi vetélkedés győztese. Engem ezúttal is a falu sportja érdekelt. Hol, hogyan, milyen körülmények között sportol télen a falusi ifjúság? És elsősorban, mi a helyzet a jégkorong vonalán? Mert azt hallottam, hogy négy helyen is épült jégkorongpálya. Első állomásom GYERGYORLI FALU. A magaslaton álló, várfallal körülvett templom alatt készült a pálya, még 1967 telén. Bár nem ez volt az első, hanem az, amelyet az iskola udvarán 1963—64 telén létesítettek. Amikor még fűzfa ágból készült a bot és „pintyes“ korcsolyával (ismeretlen, új szó?) kergették a fakorongot. Kiss Lászlótól, a felső tagozat testnevelő tanárától és Gál Endre testnevelő tanártól (aki mellesleg művelődési igazgató is) megtudom, hogy a tanulók mintegy 5000 órát dolgoztak önkéntesen a pályán. Ezenkívül nyáron a termelőszövetkezetben segítettek a mezőgazdasági munkáknál és az itt szerzett pénzzel vásároltak korcsolyát és más felszerelést. A néptanács deszkával segítette őket, a termelőszövetkezet más anyaggal, a kilyénfalvi kőbánya vállalat talajegyengető gépet adott, a kisipari szövetkezet a felszerelés összeállításához nyújtott segédkezet, nem is beszélve a szülők nagy áldozatkészségéről. A pálya még hiányosan van ellátva sok minden szükséges kellékekkel. A jövő évre öltöző-melegedőt terveznek, osztálycsapatok bajnokságát. S máris búcsúzom tőlük, mert készülnek, hogy a gyermekekkel az éjszaka lehullott 10—15 cm-es havat takarítsák el a pályáról... ★ Metsző hidegben, szélfúvásban gyalogosan bandukoltam, csúszkáltam at CSOMAFALVARA. Kisfiúk készségesen vezettek egy kacskaringós utcán át az iskolához. A pályán nagy munka folyik. Készítik elő a pár nap múlva sorra kerülő megyei általános iskolai bajnokságot. A meglevő villanyvilágítást (!) pótolják még két sor hígam - gőz lámpával (!). Az irányító, szervező, kezdeményező fiatal testnevelő tanár, Kovács Béla (aki még csak nem is gyergyói, hanem székelykeresztúri) itt szerezte meg a jégkorongsportot s azóta lelkes munkása. Igen jó segítőtársakra talált Leiter Erwin, Csavar László és Ambrus László tanártársaiban, Borsós Géza igazgatóban, de támogatják az összes többi tanárok is. A pályát magas palánk övezi, kitűnő a jég, fedett cserepad, eredményjelző tábla, a kapuk mögött drótháló. A közelben öltözők. A Maros vizét — ott folyik csendesen alig pár méternyire — szivattyúzzák a pályára, és szabályszerűen ponyvázzák tükörjéggé. S hogy mi volt azelőtt? A Marosnak egy kis ártere, libaúsztató, libalegelő, az iskola fasszíne .Most magas földtöltés veszi körül, hogy a Maros el ne mossa. A töltés egyben lépcsős földtribünnek is kiváló. S mi munka fekszik benne ? Három éve 600 gyermek dolgozott rajta. Mert pénze az nem volt. De komoly munkát végzett többek között Bartalis Lajos, Csata Ferenc, Csata Lőrinc, Szilágyi Sándor. A felszerelésük is gyenge. De honnan is legyen ? A gyergyószentmiklósi csapat kiselejtezett holmijait kapták, azokat toldoztákfoldozták használhatókká. Mire e sorok megjelennek, addigra lezajlanak a nappali és esti villanyfényes mérkőzések, s a csapat részvételével, amelyek tagjait, falusi házakban helyezik el, étkeztetik a lelkes csomafalvi családok. SZÁRHEGYEN, a Szárhegy-hegy alatt, a híres Lázár-kastély maradványai közelében van egy természetes jégpálya. Palánk nincs, csak a felhalmozott hó állítja meg a korong csúszását. Két kapu közt folynak az edzések, elég nagy létszámú korcsolyázó között, de komoly szakszerű gyakorlatozásra, mérkőzésre egyelőre alkalmatlan a pálya. Ígéret van arra, hogy a jövőre elkészítik a palánkot és korszerű pályát építenek e szép fekvésű, hírneves, nagy múltra visszatekintő községben. Egy nem régi és a mostani írásunkban bemutattuk hat Hargita megyei falu jégkorongpályáját, köztük öt jól elkészítettet. Hátha kedvet kapnak e lelkesítő példa hatására más falvak is... SZÉKELY GÉZA ★ A csomafalvi jégkorongpálya FALVAK DOLGOZÓ NÉPE Minden faluban éltek és élnek kiváló gazdák, éppenséggel újítók, merész, nagyot akaró, falujukat védelmező és szolgáló, ebben vagy abban kitűnt emberek. Mi is hát ez tulajdonképpen ? Nevezzem kísérleti telepnek ? Túloznék, persze. Egyáltalán nem olyasmi, a szabályok szerint. Mégis, sokkal inkább az, s többféle vonatkozásban az, mint egynéhány eddig látott, hivatalosan nyilvántartott, laboratóriumi berendezésekkel, szakszemélyzettel, költségvetési kerettel ellátott mása. Itt egyáltalán nincs semmi az említett tartozékokból, az ember pedig, aki mégis kísérletezik, erről nem tud diplomát is felmutatni. Tud viszont eredményt. A létrehozott produktumok felső fokba jutnak, alkotójuk — mint általában a szenvedéllyel alkotók —, szerény, egyszerű ember. Alig is érvel szavakban, érvei — produktumai. Csirkék, tyúkok, növények. A kutató, illetve kutatva alkotó öregember (hetvenen is túl már) neve Lőrinczi László, lakhelye Ürmös. A húszas évek végefelé helyezték a nyikómenti Kadácsra. Ott, Kartácson telt el tizenöt munkás, kísérletezésekkel és gyakorlati munkaszervezéssel egybekapcsolt esztendeje. Magot hintett, csakis jó magot. Eredmény : egy párját ritkító gyümölcsös (és bizonyos értelemben botanikus kert). Kis- és Nagykadács teliültetése nemes gyümölcsön lányokkal, szárnyastenyésztő szövetkezet létrehozása Avikultúra néven, s ebben olyan szárnyas-tenyésztés kialakítása, ami országos hírnévre tesz szert abban az időben. Szemei gyönyörködtető szárnyasaival, saját és sajátos készítésű ketreceivel, csapóajtós tojóházaival, kellető gépeivel a szokatlan mivoltú kadácsi szövetkezet kiállításokra is eljár és első díjakat nyer (egyik Marosvásárhelyen rendezett kiállítás alkalmával, a harmincas években nem kevesebb, mint 500 lejt ígéritek egyik fércéjükért !), a fővárosba is szállítja már rendkívül fejlett szárnyasait — a környék nagy bámulatára. Miféle csoda folytán tudnak a kadácsiak tízszer olyan haszonnal tartani, szárnyast, mint akármelyik környező faluban? Mitől növekednek szinte szemlátomást is csirkéik, mit kaphatnak, hogy nem hullanak el, mint másutt, s mitől tojnak sokkal többet a tyúkjaik, mint másutt ? Ebből már mindenki láthatta, hogy nem egy unatkozó ember passziójáról van itt szó, ez az ember a gyakorlatban tud bizonyítani. S úgy, mint a kétszerkettő : egyszerűen és elvitathatatlanul. Ebben az időszakban a háztáji szárnyastenyésztés legelemibb és legalapvetőbb szabályairól írt egy zsebkönyvet. Telenként pedig járta a Nyikó-, a Homoród- és a Küküllőmente falvait 4—6 napos gazdasági tanfolyamokat szervezni. Keltető gépek készítésére és kezelésére, gyümölcsfák oltására és gondozására tanította a beiratkozottakat. Következik egy időszak, amikor a székelykeresztúri gazdasági iskolában oktatja a szárnyastenyésztést, majd — a második világháború után — Ürmösre kerül. Itt azt folytatja, amit Kadácson abbahagyott : környezetéhez képest többszörös eredménnyel tenyészti a tyúkokat, oltja, ülteti a gyümölcsfákat, faiskolájából ajándékozza a nemes oltványokat (soha senkitől el nem vesz ezért egy sejt), keresztezi a szárnyasokat, elkülönít néhány tenyészvonalat, egyszóval kertjének, baromfiudvarának él. Kertje nem egészen 40 ár, de a benne lévő SO gyümölcsfa mellett s alatt megfér néhány tucat évelő és nem évelő hasznos növény. S a kert minden négyzetmétere sokszorosan olyan hasznos, mintáltalában a környező házikertekben mindenütt. Nem paradicsomi, nem szemirámiszi csodakert, nincsenek abban fantasztikus alakzatára nyírt díszbokrok vagy ilyesmik. Csak minden esztendőben és minden körülmények között nagyon hasznos háztáji kert. Ez a tulajdonképpeni produktum. A többlet elérésének bizonyított lehetősége, akárcsak a csirkék, tyúkö k tenyésztésénél. Nem is kétszeres, nem is háromszoros, hanem még többszörös többleté. Jövedelmezőségben, haszonban. Lehet ez MÜ ? Lehet ALKOTÁS ? Aki túlzásnak nevezi, talán igaza is van — egyrészt. De másrészt néhány millió háztáji kertről tudunk mégiscsak országviszonylatban, ahol van vagy nincsen gyümölcsfa s olyan haszonnal terem, amilyennel. Csirkét, tyúkot is tartanak a portákon, már ahol tartanak. Sokhelyt nem, mert nincs benne haszon ... Ezelőtt tíz évvel írt még egy könyvecskét Amíg a csirkéből tyúk lesz. címmel. Alcíme : Csirkenevelési tanácsadó. Nem nagyüzemi tenyészetnek, háztáji gazdaságoknak szól. Azóta minden évben átírja öreg Underwood írógépén, kiegészíti újabb és újabb észleleteivel. A könyvecske (ez is zsebkönyv lenne) azonban mindmáig nem jelent meg, az illetékes kiadóknál talán el se olvasták figyelmesen. Talán csak a feladó címét nézték meg, amely termést jelölte a szerző illetőségi helyéül. S nem kapott elutasító választ se, egyáltalán semmilyen választ. Viaskodom a tollal, tartok ismét a végletes megállapítástól, mert a toll azt róná : ez a könyvecske tankönyv is lehetne. Beleolvastam néhány fejezetébe s úgy találom, szerzője nem csupán megismertetni képes a csirkenevelés mindenféle csínjával-bínjával, de meg is tudja azt kedveltetni. Ehhez már pedagógiai adottság kell a szakma, a tárgy ismeretén túl. Megérné, hogy nagy példányszámban nyomtassák ki s nagy mulasztás, hogy egyáltalán nem forog mégse közkézen. NEVES NÉVTELENEK MAGOT HINTETT, csakis jó magot HAJAS ISTVÁN Szerk. mogj. Lapunk b Baromfiudvar című rovatában már napvilágot látott sorozatos közlésben az említett szakmunka egy része, s tovább folytatjuk a közlést. Mindez, azonban nem pótolhatja a hazai magyarnyelvű mezőgazdasági könyvkiadás súlyos mulasztását, amint a cikk szerzője is írja.