Falvak Dolgozó Népe, 1974 (30. évfolyam, 1-23. szám)

1974-05-08 / 19. (1404.) szám

1974-A REKORDTERMÉSEK ÉVE Számbavétel évharmati végén A mezőgazdasági termelőszövet­kezetek Kolozs megyei szövetségé­nél Valaszkai Ferenc mérnök a min­dentudó kimutatásokból idézi az adatokat és segít azok kiértékelé­sében. Sok jó eredmény van, ame­lyek biztatást jelentenek, hogy a megye megbirkózik a feladatok­kal. Az állattenyésztésben különösen jók az eredmények. A tejelés az el­­lés függvénye, de a létszám is a borj­ázásoktól, bárányozásoktól, ma­lacozásoktól függ elsősorban. Meg­nyugtató, hogy az első évnegyed­ben minden állatfajnál túlszárnyal­ták az ellési tervet. Részben a sok téli és kora ta­vaszi ellésnek köszönhető, hogy tejből nemcsak a szocialista egysé­gek teljesítették a tervüket, de a háztáji és egyéni gazdaságok is a tervezettnél 11 százalékkal több te­jet adtak át szerződésre. Az ered­ményekhez jelentősen hozzájárult a megyei szövetség is azzal, hogy szorgalmazta a fölöslegekkel rendel­kező téeszekből a takarmány átirá­nyítását a hiánnyal küszködőkbe. Ehhez a bank hitelt is folyósított a takarmányszűkében levő tée­­szeknek, hogy a pénzhiány ne le­gyen akadálya a takarmány beszer­zésének. Teljeskörú szarvasmarha-húsból a tervet a megye szövetkezeti gaz­daságai 168 százalékban teljesítették. És örvendetes, hogy az átadott hiz­lalt növendékmarhának több mint fele I. osztályú volt, így az állatte­nyésztésből származó pénzbevételek tervszerűen növekedtek. A földeken látszik, hogy az idén mindenfelé rekordtermésre készü­lünk. Az idei termés is, de külö­nösen a következő éviek megérzik B. M. (Folytatása a 2. oldalon) VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK ! A MEZŐGAZDASÁGI TERMELŐSZÖVETKEZETEK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉNEK HETILAPJA TÖRTÉNELMÜNK LAPJAI 1877. MÁJUS 9. Aznap, amikor Mihail Kogălniceanu külügymi­niszter bejelentette: „Románia függetlensége hi­vatalosan is szentesíttetett", az utca sok ezernyi népe tömör falként vette körül az ország parla­mentjét. Igazában ők szentesítették a független­ségi nyilatkozatot, nem parlamenti szavazattal, ha­nem piros vérrel, amit ott hullattak el Plevna, Crivica, Rahova és Smirdan sáncaiban. Az 1877-78-as függetlenségi háború természe­tes kirobbanása volt az elnyomott nép évszázados vágyainak és törekvéseinek, folytatása annak az apáról fiúra szálló szabadságvágynak, ami Ştefan cel Mare, Tudor Vladimirescu és Nicolae Bălcescu korában fűtötte a szíveket Moldova és Muntenia egyesülése. Cuza fejedelem demokratikus reform­jai dinamizálták az ország gazdasági, kulturális és társadalmi fellendülését Egyetlen akadály: az idegen elnyomás állta útját a modern polgári ál­lam megteremtésének. Ezt hárították el a hasonló sorsú balkáni népek szabadságharcához csatlako­zott kérges kezűek. A nép, immár hányadszor a történelemben, ismét bebizonyította, hogy hazá­jáért kész bármely áldozatra. A török erődök el­leni rohamokban önként harcrakelt parasztok, kéz­művesek, néptanítók és orvosok estek el, akiknek a lakosság önkéntes adománya juttatott szegényes mundért és győzedelmes fegyvereket. Nemcsak az egyesült fejedelemségek lakosságáé, hanem Er­délyé, Bánságé és Bukovináé is, ahonnan úttalan utakon, sötét éjszakákon érkeztek a hazafias bi­zottságok által toborzott önkéntes csapatok a Duna-menti népek nagy táborába. Választóvíz volt ez a harc: megmutatta, kik azok, akik a rabigát is vállalják egy marék tudáspénzért, s kik hajlan­dók feláldozni hazánk s a szomszéd népek sza­badságáért egyetlen kincsüket, az életüket is. Itt, ennek a harcnak a tüzében kovácsolódott az a baráti és jószomszédi kapcsolat, amely mindmáig összefűzi a balkáni térség népeit, s amelynek a vérrel megváltott függetlenség a záloga. Az RKP X. kongresszusának jelentése leszö­gezte: „Románia és a többi állam kapcsolatai a függetlenség és nemzeti szuverenitás, a belügyek­­be való be nem avatkozás és a kölcsönös előnyök elvein alapulnak, minden nép ama jogának tisz­teletben tartásán, hogy maga döntsön sorsa felől létfontosságú érdekei és törekvései szerint. Ezek az elvek egyre nagyobb teret hódítanak a nem­zetközi életben, egyre több állam ismeri el őket az együttműködés, a biztonság és a béke szilárd alapjaként." Akkor, közel száz évvel ezelőtt, tízezer honfitár­sunk áldozta ezért az életét. Hajtsunk fejet az em­lékük előtt 1921. MÁJUS 8. ötvenhárom esztendeje ezen a napon alakult meg a Román Kommunista Párt. „Pártunk története annak a harcnak a története, amit a munkásosztály, a parasztság és az értelmiség, valamennyi dolgozó folytatott nemzetiségre való tekintet nélkül, Románia forradalmi munkásmozgalmának a története. Mi, kommunisták, egész népünk haladó hagyományait folytatjuk tovább" — mondotta három évvel ezelőtt a párt ötvenéves jubileumán Nicolae Ceauşescu elvtárs. Kevesen vannak már a veteránok, akik akkor, 1921 májusában a kommunizmusra, a marxi-leniai pártra szavaztak, vállalva ezért a közel negyedszá­zados üldöztetést földalatti munkát, börtönt és kín­­szenvedést. Sokan vannak a mártírjaink, akiknek meg kellett halniuk az eszme nevében, sok-sok esz­tendővel, vagy akár csak néhány órával a győzelem napja előtt. És sokmillióan vagyunk mi, mai kom­munisták, vagy pártonkívüli hazafiak, akik ma a párt vezetése alatt igyekszünk valóra váltani az igazság­ra, emberi életre vágyók évszázados álmait „Kísértet járja be Európát a kommunizmus kí­­sértete" — írta Marx és Engels a Kommunista Kiáltványban. S a marxista eszmét valló kommu­nista pártok történelmi küldetése az volt, hogy a szocialista forradalom máglyájára vessék a tőke ha­talmát az ember ember általi kizsákmányolását. Romániában a függetlenség kivívása és a nemzeti szétdaraboltság felszámolása megnyitotta a kapi­talista fejlődés útját de megteremtette ennek sírá­sóját a modern ipari proletariátust is. Elkerülhetet­lenül napirendre került a szocialista forradalom. A burzsoá­ földesúri rendszer látszatreformjai, a törté­nelmi pártok hangzatos jelszavai nem oldották, nem oldhatták meg az ország társadalmi gondjait amelyek 1907 véres felkelésében, az 1920-as álta­lános sztrájkban, majd később 1929 és 1933 forra­dalmi megmozdulásaiban jutottak kifejezésre, s 1944 augusztusában, az RKP vezette nemzeti antifasiszta fegyveres felkelés győzelmével nyertek végleges megoldást. Pártvezette munkásosztályunk dicsőséges lapokat írt hazánk és a nemzetközi munkásmozgalom tör­ténetébe: a Párizsi Kommün, a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom, a spanyol polgárháború s a fasiszta megszállással szembeni nemzetközi ellen­állás történetébe is. Zászlaján mindvégig tisztán ragyogott és ragyog a marxi-lenini eszmék igaz­sága, a haza és a nép iránti hűség és a világ ösz­­szes dolgozóihoz kapcsoló internacionalizmus jelszava. Most, szabadságunk harmincadik esztendejében, ennek a pártnak a XI. kongresszusára készülünk. 19 ( 1404. ) szám 1974. MÁJUS 8., SZERDA 8 OLDAL­­ÁRA 25 BANI A remusi (Ilfov megye) mtsz tagjai nagy szorgalommal dolgoztak az idei tavaszon. A jó munka eredménye: az elmúlt héten befejezték a vetést, s azon nyomban hozzáláttak a növényápoláshoz, kapáláshoz. 1945. MÁJUS 9. A Győzelem Napja. A világ rádióállomásai Verdi győzelmi indulójának hangja mellett je­lentették be: a második világháború véget ért. Akik hallgatták, akik életben maradtak feljöttek az óvóhelyekről, darab kenyeret keresni az éhes gyerekeknek, eltemetni a holtakat, kiásni a házak romjai alól, ami még használható, és élni to­vább, mert az ember azért születik, hogy tegyen valamit önmagáért és a társaiért. Aztán szívszo­rongva vártuk, hazatérnek-e a szeretteink, akik ott voltak az utolsó ütközetekben. Ó, Győzelem, hány anyának, hitvesnek, gyermeknek hoztál örökös gyászszalagot?! Ó, háború, hány családban, hány sarkában a világnak ontod azóta is az özvegy- és árvaköny­­nyeket? ! A mi kis országunkban 170 ezer családban könnyezték meg Verdi gyönyörű indulóját. Száz­hetvenezer örömre, boldogságra született élet hunyt ki a fasizmus hétezer fejű sárkánya elleni harcban. S gyászunkat nem oszlatja el az sem, hogy három ország — Magyarország, Ausztria és Csehszlovákia — ismeretlen ismerősei minden má­jus kilencedikén friss virágcsokrokkal borítják be a sírjukat. Mint ahogy a mi szabadságunkért el­esett szovjet, angol vagy francia hősi halottak családjait sem vigasztalják meg a mi virágaink. Csak egy vigaszunk van: a béke, ügyeljünk reál És az, hogy a nagy világégésben emberek tud­tunk maradni. A csepp kis ország, az üllő és a ka­lapács között, önmagára talált és szembe fordult az embertelenséggel. 1944. augusztus 23-án. Egy egész nemzetet mozgósító fegyveres, antifasiszta felkeléssel. Csepp a tengerben? Nem! A Hitler­­ellenes koalícióban részt vevő nagyhatalmak nyi­latkozataiból is tudjuk, hogy ez a lépésünk kiha­tott a világ sorsára, közelebb hozta a békét. Mit kerestünk mi hazánk határain túl, a Deb­recen, Budapest, Prága, Bécs utcáin zajló harcokban? A békét. A magunk s a szom­szédos testvérnépek békéjét. 170 ezer életet ad­tunk oda érte. Hogy többé ne legyen háború, hogy többé ne legyenek árvák és özvegyek. Hogy születő gyermekünk késő öregségig éljen; hogy a ház, amit építünk, sok-sok nemzedéknek lehessen biztos otthona; hogy az, amit éjszaka megálmo­dunk, amihez hajnalban hozzáfogunk, igaz és biz­tos valósággá váljék; hogy szeretteink, akik reggel kilépnek az ajtón, estére életben, egészségesen és elégedetten térjenek haza. Jó volna leszerelni a páncélozott pinceablakokat Jó volna lemeszelni az „Óvóhely" feliratokat. Olyan jó békében élni, dolgozni, elnézni egészségesen növekvő gyermekeinket ügyeljünk a békénkre!

Next