Falvak Dolgozó Népe, 1974 (30. évfolyam, 1-23. szám)
1974-05-08 / 19. (1404.) szám
1974-A REKORDTERMÉSEK ÉVE Számbavétel évharmati végén A mezőgazdasági termelőszövetkezetek Kolozs megyei szövetségénél Valaszkai Ferenc mérnök a mindentudó kimutatásokból idézi az adatokat és segít azok kiértékelésében. Sok jó eredmény van, amelyek biztatást jelentenek, hogy a megye megbirkózik a feladatokkal. Az állattenyésztésben különösen jók az eredmények. A tejelés az ellés függvénye, de a létszám is a borjázásoktól, bárányozásoktól, malacozásoktól függ elsősorban. Megnyugtató, hogy az első évnegyedben minden állatfajnál túlszárnyalták az ellési tervet. Részben a sok téli és kora tavaszi ellésnek köszönhető, hogy tejből nemcsak a szocialista egységek teljesítették a tervüket, de a háztáji és egyéni gazdaságok is a tervezettnél 11 százalékkal több tejet adtak át szerződésre. Az eredményekhez jelentősen hozzájárult a megyei szövetség is azzal, hogy szorgalmazta a fölöslegekkel rendelkező téeszekből a takarmány átirányítását a hiánnyal küszködőkbe. Ehhez a bank hitelt is folyósított a takarmányszűkében levő téeszeknek, hogy a pénzhiány ne legyen akadálya a takarmány beszerzésének. Teljeskörú szarvasmarha-húsból a tervet a megye szövetkezeti gazdaságai 168 százalékban teljesítették. És örvendetes, hogy az átadott hizlalt növendékmarhának több mint fele I. osztályú volt, így az állattenyésztésből származó pénzbevételek tervszerűen növekedtek. A földeken látszik, hogy az idén mindenfelé rekordtermésre készülünk. Az idei termés is, de különösen a következő éviek megérzik B. M. (Folytatása a 2. oldalon) VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK ! A MEZŐGAZDASÁGI TERMELŐSZÖVETKEZETEK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉNEK HETILAPJA TÖRTÉNELMÜNK LAPJAI 1877. MÁJUS 9. Aznap, amikor Mihail Kogălniceanu külügyminiszter bejelentette: „Románia függetlensége hivatalosan is szentesíttetett", az utca sok ezernyi népe tömör falként vette körül az ország parlamentjét. Igazában ők szentesítették a függetlenségi nyilatkozatot, nem parlamenti szavazattal, hanem piros vérrel, amit ott hullattak el Plevna, Crivica, Rahova és Smirdan sáncaiban. Az 1877-78-as függetlenségi háború természetes kirobbanása volt az elnyomott nép évszázados vágyainak és törekvéseinek, folytatása annak az apáról fiúra szálló szabadságvágynak, ami Ştefan cel Mare, Tudor Vladimirescu és Nicolae Bălcescu korában fűtötte a szíveket Moldova és Muntenia egyesülése. Cuza fejedelem demokratikus reformjai dinamizálták az ország gazdasági, kulturális és társadalmi fellendülését Egyetlen akadály: az idegen elnyomás állta útját a modern polgári állam megteremtésének. Ezt hárították el a hasonló sorsú balkáni népek szabadságharcához csatlakozott kérges kezűek. A nép, immár hányadszor a történelemben, ismét bebizonyította, hogy hazájáért kész bármely áldozatra. A török erődök elleni rohamokban önként harcrakelt parasztok, kézművesek, néptanítók és orvosok estek el, akiknek a lakosság önkéntes adománya juttatott szegényes mundért és győzedelmes fegyvereket. Nemcsak az egyesült fejedelemségek lakosságáé, hanem Erdélyé, Bánságé és Bukovináé is, ahonnan úttalan utakon, sötét éjszakákon érkeztek a hazafias bizottságok által toborzott önkéntes csapatok a Duna-menti népek nagy táborába. Választóvíz volt ez a harc: megmutatta, kik azok, akik a rabigát is vállalják egy marék tudáspénzért, s kik hajlandók feláldozni hazánk s a szomszéd népek szabadságáért egyetlen kincsüket, az életüket is. Itt, ennek a harcnak a tüzében kovácsolódott az a baráti és jószomszédi kapcsolat, amely mindmáig összefűzi a balkáni térség népeit, s amelynek a vérrel megváltott függetlenség a záloga. Az RKP X. kongresszusának jelentése leszögezte: „Románia és a többi állam kapcsolatai a függetlenség és nemzeti szuverenitás, a belügyekbe való be nem avatkozás és a kölcsönös előnyök elvein alapulnak, minden nép ama jogának tiszteletben tartásán, hogy maga döntsön sorsa felől létfontosságú érdekei és törekvései szerint. Ezek az elvek egyre nagyobb teret hódítanak a nemzetközi életben, egyre több állam ismeri el őket az együttműködés, a biztonság és a béke szilárd alapjaként." Akkor, közel száz évvel ezelőtt, tízezer honfitársunk áldozta ezért az életét. Hajtsunk fejet az emlékük előtt 1921. MÁJUS 8. ötvenhárom esztendeje ezen a napon alakult meg a Román Kommunista Párt. „Pártunk története annak a harcnak a története, amit a munkásosztály, a parasztság és az értelmiség, valamennyi dolgozó folytatott nemzetiségre való tekintet nélkül, Románia forradalmi munkásmozgalmának a története. Mi, kommunisták, egész népünk haladó hagyományait folytatjuk tovább" — mondotta három évvel ezelőtt a párt ötvenéves jubileumán Nicolae Ceauşescu elvtárs. Kevesen vannak már a veteránok, akik akkor, 1921 májusában a kommunizmusra, a marxi-leniai pártra szavaztak, vállalva ezért a közel negyedszázados üldöztetést földalatti munkát, börtönt és kínszenvedést. Sokan vannak a mártírjaink, akiknek meg kellett halniuk az eszme nevében, sok-sok esztendővel, vagy akár csak néhány órával a győzelem napja előtt. És sokmillióan vagyunk mi, mai kommunisták, vagy pártonkívüli hazafiak, akik ma a párt vezetése alatt igyekszünk valóra váltani az igazságra, emberi életre vágyók évszázados álmait „Kísértet járja be Európát a kommunizmus kísértete" — írta Marx és Engels a Kommunista Kiáltványban. S a marxista eszmét valló kommunista pártok történelmi küldetése az volt, hogy a szocialista forradalom máglyájára vessék a tőke hatalmát az ember ember általi kizsákmányolását. Romániában a függetlenség kivívása és a nemzeti szétdaraboltság felszámolása megnyitotta a kapitalista fejlődés útját de megteremtette ennek sírásóját a modern ipari proletariátust is. Elkerülhetetlenül napirendre került a szocialista forradalom. A burzsoá földesúri rendszer látszatreformjai, a történelmi pártok hangzatos jelszavai nem oldották, nem oldhatták meg az ország társadalmi gondjait amelyek 1907 véres felkelésében, az 1920-as általános sztrájkban, majd később 1929 és 1933 forradalmi megmozdulásaiban jutottak kifejezésre, s 1944 augusztusában, az RKP vezette nemzeti antifasiszta fegyveres felkelés győzelmével nyertek végleges megoldást. Pártvezette munkásosztályunk dicsőséges lapokat írt hazánk és a nemzetközi munkásmozgalom történetébe: a Párizsi Kommün, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom, a spanyol polgárháború s a fasiszta megszállással szembeni nemzetközi ellenállás történetébe is. Zászlaján mindvégig tisztán ragyogott és ragyog a marxi-lenini eszmék igazsága, a haza és a nép iránti hűség és a világ öszszes dolgozóihoz kapcsoló internacionalizmus jelszava. Most, szabadságunk harmincadik esztendejében, ennek a pártnak a XI. kongresszusára készülünk. 19 ( 1404. ) szám 1974. MÁJUS 8., SZERDA 8 OLDALÁRA 25 BANI A remusi (Ilfov megye) mtsz tagjai nagy szorgalommal dolgoztak az idei tavaszon. A jó munka eredménye: az elmúlt héten befejezték a vetést, s azon nyomban hozzáláttak a növényápoláshoz, kapáláshoz. 1945. MÁJUS 9. A Győzelem Napja. A világ rádióállomásai Verdi győzelmi indulójának hangja mellett jelentették be: a második világháború véget ért. Akik hallgatták, akik életben maradtak feljöttek az óvóhelyekről, darab kenyeret keresni az éhes gyerekeknek, eltemetni a holtakat, kiásni a házak romjai alól, ami még használható, és élni tovább, mert az ember azért születik, hogy tegyen valamit önmagáért és a társaiért. Aztán szívszorongva vártuk, hazatérnek-e a szeretteink, akik ott voltak az utolsó ütközetekben. Ó, Győzelem, hány anyának, hitvesnek, gyermeknek hoztál örökös gyászszalagot?! Ó, háború, hány családban, hány sarkában a világnak ontod azóta is az özvegy- és árvakönynyeket? ! A mi kis országunkban 170 ezer családban könnyezték meg Verdi gyönyörű indulóját. Százhetvenezer örömre, boldogságra született élet hunyt ki a fasizmus hétezer fejű sárkánya elleni harcban. S gyászunkat nem oszlatja el az sem, hogy három ország — Magyarország, Ausztria és Csehszlovákia — ismeretlen ismerősei minden május kilencedikén friss virágcsokrokkal borítják be a sírjukat. Mint ahogy a mi szabadságunkért elesett szovjet, angol vagy francia hősi halottak családjait sem vigasztalják meg a mi virágaink. Csak egy vigaszunk van: a béke, ügyeljünk reál És az, hogy a nagy világégésben emberek tudtunk maradni. A csepp kis ország, az üllő és a kalapács között, önmagára talált és szembe fordult az embertelenséggel. 1944. augusztus 23-án. Egy egész nemzetet mozgósító fegyveres, antifasiszta felkeléssel. Csepp a tengerben? Nem! A Hitlerellenes koalícióban részt vevő nagyhatalmak nyilatkozataiból is tudjuk, hogy ez a lépésünk kihatott a világ sorsára, közelebb hozta a békét. Mit kerestünk mi hazánk határain túl, a Debrecen, Budapest, Prága, Bécs utcáin zajló harcokban? A békét. A magunk s a szomszédos testvérnépek békéjét. 170 ezer életet adtunk oda érte. Hogy többé ne legyen háború, hogy többé ne legyenek árvák és özvegyek. Hogy születő gyermekünk késő öregségig éljen; hogy a ház, amit építünk, sok-sok nemzedéknek lehessen biztos otthona; hogy az, amit éjszaka megálmodunk, amihez hajnalban hozzáfogunk, igaz és biztos valósággá váljék; hogy szeretteink, akik reggel kilépnek az ajtón, estére életben, egészségesen és elégedetten térjenek haza. Jó volna leszerelni a páncélozott pinceablakokat Jó volna lemeszelni az „Óvóhely" feliratokat. Olyan jó békében élni, dolgozni, elnézni egészségesen növekvő gyermekeinket ügyeljünk a békénkre!