Falvak Dolgozó Népe, 1977 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1977-01-04 / 1. (1542.) szám

POLITIKAI iii­iiii iiiiiiiiiiiiiiiiiii­iii A PÁRT ÉS ÁLLAMI TEVÉKENYSÉG ALAPVETŐ KERDETEIVEL RÉSZT VEVŐ MEZŐGAZDASÁGI DOLGOZÓK RÉSZÉRE : • x mmmmmmm­ ''iiiiiiiV›rii»iii;iiii·riiii­iiiiiii MEZŐGAZDASÁGUNK LEGFŐBB FELADATA AZ 1976-1980-AS ÖTÉVES TERV SORÁN: A GABONATERMELÉS FOKOZÁSA, AZ ÁLLATTENYÉSZTÉS FEJLESZTÉSE Pártunk programja a következő feladatokat jelöli ki mezőgazdasá­gunk számára az előttünk álló idő­szakra: „A gabonafélék, főként a búza és a kukorica továbbra is a fő helyen állnak a növénytermesztés­ben. Megtesszük a szükséges intéz­kedéseket a nagy hozamú hibridek kitenyésztéséért, s arra törekszünk, hogy 1990-ig elérjük a lakosonkénti 1000—1200 kiló gabonát.“ E célkitű­zéseket szem előtt tartva a XI. párt­­kongresszus irányelvei, valamint az 1976—1980-as időszakra vonatkozó egységes országos gazdasági-társa­dalmi fejlesztési terv pontosan meg­állapítják, hogy a­­jelenlegi ötéves terv során gabonatermésünk évi át­laga 20 000 000—22 360 000 tonna kell hogy legyen. Amint Nicolae Ceauşescu elvtárs több ízben is hangsúlyozta, e termés­i eredmények eléréséhez megvannak az összes lehetőségeink. A mezőgaz­daság, a mezőgazdasági kutatás, a talajjavítás és a haltenyésztés terén dolgozó párt- és állami aktíva ta­nácskozása munkálatainak befejezé­sekor mondott beszédében pártunk főtitkára rámutatott, hogy a lako­sonkénti 1 tonna gabonatermés elé­rése nem túlzott követelmény, „ha figyelembe vesszük, hogy mi ez idő szerint csaknem 6 millió hektáron termesztünk gabonát. A 20 millió tonna terméshez átlag 3,5 tonnás hektár hozamot kell elérnünk... A 3500 kilós hektáronkénti gabonaho­zam egyáltalán nem haladja meg mezőgazdaságunk erejét... Egyéb­ként már e feladat túlszárnyalására is gondolok, arra, hogy 1980-ig hek­táronként 4000 kiló körül mozgó át­lagos termést érjünk el.“ Hangsú­lyozva, hogy „a gabonakérdés szo­cialista mezőgazdaságunk első szá­mú problémája“, pártunk főtitkára világosan rámutatott a termelés nö­velésének útjaira is: a megfelelő te­rületek és jó vetőmagvak biztosítá­sának, valamennyi munkálat időbeni elvégzésének, az agrártudományok alkalmazásának fontosságára. Néhány hónappal későbben, az RKP KB és Románia Legfelsőbb Gazdasági és Társadalmi Fejlesztési Tanácsa együttes plénumán pártunk főtitkára leszögezte, ahhoz, hogy el­érjük és meghaladjuk az évi 21 mil­lió tonna gabonatermést, és az öt­éves terv utolsó esztendejében mint­egy 23 millió tonna termést valósít­sunk meg, határozott intézkedéseket kell hoznunk a minél nagyobb ter­méseket adó fajták és hibridek biz­tosítása, a természetes és műtrágyák ésszerű felhasználása, valamint a növényápolási munkák időbeni el­végzése érdekében. Nicolae Ceauşescu elvtárs szavai­nak igazát a tények, a jelenlegi öt­éves tervünk első esztendejében el­ért eredmények igazolták, amikoris 19—20 millió tonna gabonatermést, országunk eddigi történetében a a legnagyobb termést valósítottuk meg. „A hektáronkénti 20 000 kilo­grammos csöveskukorica-termés, vagy a 23 000 kilogrammos öntözött hektáronkénti csöveskukorica-ter­més nem elszigetelt jelenség­ — ál­lapította meg pártunk főtitkára idei termésnapi beszédében — termelő­­szövetkezeteink százai szárnyalták túl a hektáronkénti 10 000 kilogram­mos kukorica és több mint 5000 kilogrammos búzatermést.“ Hasonló nagy terméseket értünk el az ország valamennyi megyéjében és övezeté­ben, különböző termékenységű tala­jokon. Tehát nem a talaj minősége befolyásolta a termésszintet, hanem az emberek munkája. Az emberek azok, akik „elérhetik és el kell hogy érjék ezen az őseink által 2000 éven át megdolgozott földön a több mint 20 000 kilogrammos kukorica hek­tárhozamot. És elérhetjük ezt orszá­gos viszonylatban!“ — mondotta a pártfőtitkár. Természetesen, mind a gabonafé­léknél, mind a többi mezőgazdasági kultúránál növelnünk kell a termést, hisz mindegyikük fontos nemzetgaz­daságunk számára. Az állattenyésztés jelentős helyet foglal el a korszerű mezőgazdaság­ban, ezért pártunk és szocialista ál­lamunk nagy gondot fordít fejlesz­tésére. A XI. pártkongresszus doku­mentumai előirányozzák, hogy e szektor termelése 1980-ban a mező­­gazdasági össztermelés 40, 1990-ben pedig 50 százaléka kell hogy legyen. E feladat végrehajtásának módoza­tait pontosan részletezi az állatte­nyésztés fejlesztésének 1976—1980-as programja, az állattenyésztést és nemesítést, valamint az állatvágá­sokat szabályozó törvények és más szabályozó intézkedések. Szocialista mezőgazdaságunkban az állattenyésztés továbbra is a ter­melés koncentrálásának, szakosítá­sának és integrálásának irányában fejlődik. Mindezt új, ésszerűen mére­tezett egységek építésével, a régeb­biek korszerűsítésével valósítjuk meg. Ösztönözzük az állattenyésztést a lakosság gazdaságaiban, ily módon kihasználjuk e szektor erőforrásait is, értékesítjük parasztságunk ta­pasztalatát, hagyományait ezen a te­rületen A jelenlegi ötéves terv során évi átlagban 2 500 000—2 687 000 tonna élősúlyban számított húst, 58—62,2 millió hektoliter tehén­tejet, 6—6,5 milliárd tojást, 42—46,6 ezer tonna gyapjút terme­lünk. A hozamok növelésének szám­talan lehetősége van. Egyikük a ter­vezett állatlétszám biztosítása. 1980 végére állattállományunk a követ­kező létszámokat kell hogy elérje: 7 750 000 szarvasmarha, (ebből 3 710 000 tehén és üsző), 12 000 000 —13 000 000 sertés, 19 000 000— 19 500 000 juh és kecske, 50 000 000— 56 930 000 baromfi. A létszám növe­lése mellett nagy gondot kell fordí­tanunk az állatállomány szerkezeti, valamint fajösszetétel és hasznosí­tási kategóriák szerinti feljavítására. Ennek érdekében be kell tartanunk a fajtajavítást célzó speciális prog­ramokban foglalt útmutatásokat. Mindezek mellett igen fontos a jó, tápanyagokban gazdag takarmány biztosítása. E célból magas fokon kell hasznosítanunk legelőinket és kaszálóinkat, főleg a domb- és hegyvidékieket, ésszerűen kell ki­használnunk a mezőgazdaságból, élelmiszeriparból stb. származó va­lamennyi takarmányforrásunkat. A vágások törvény általi szabályo­zása az állatállomány magasfokú ér­tékesítésének egyik biztosítéka. A hústermelés fokozásának egyik útja éppen a vágási súly növelése vala­mennyi állatfaj és csoport esetében. A vágási súlyokat évenként elnöki rendelet szabályozza. Az állati termelés növelésének másik útja a megfelelő szálláshelyek biztosítása, ellátása a munkálatok gépesítéséhez szükséges felszerelé­sekkel, berendezésekkel, a korszerű technológiák alkalmazása. A gyakor­lat azt bizonyítja, hogy az állatte­nyésztés fejlesztése a termelés és munka ipari jellegű megszervezésé­vel valósítható meg legkönyebben. Mezőgazdaságunk előtt jelentős feladatok állnak, miközben a mező­­gazdaságban dolgozó munkaerő fo­lyamatosan csökken. Mindez szüksé­gessé teszi az oktatás szintjének emelését, a mezőgazdasági dolgozók — parasztok, szakemberek — felké­szülési fokának növelését. Csak így valósíthatjuk meg a XI. pártkong­resszuson kijelölt célkitűzéseket, ül­tethetjük életbe a sokoldalúan fej­lett szocialista társadalom felépíté­sének, Románia kommunizmus felé haladásának programját. A mezőgazdasági dolgozók felké­szítése vagy a munkahelyen, vagy — főképpen — szakiskolákban, szaklí­­ceumokban, líceum utáni szakképesí­tő iskolákban és egyetemeken törté­nik. A mezőgazdasági szakoktatás — akárcsak országunk egész közép- és felsőfokú oktatási rendszere — az utóbbi évek során minőségi változá­son ment át, teljes mértékben egy­befonódott a termeléssel és kutatás­sal. Ehhez megteremtettük az összes szükséges feltételeket. Az agráripari líceumokban didaktikai farmokat szerveztünk, ezek saját termelési tervvel dolgoznak, többfajta kultú­rát termesztenek, szőlősökkel, gyü­mölcsösökkel, saját állattállomány­­nyal, különféle traktorokkal, gépek­kel és berendezésekkel rendelkez­nek. Az itt tanulók így megfelelő gyakorlatra tesznek szert, s az iskola elvégzése után azonnal beilleszked­nek a termelésbe. A gyakorlati és elméleti ismeretek alapos elsajátítá­sa azért is szükséges, mert az agrár­ipari líceumok végzettjei közül ke­rül ki a felsőfokú mezőgazdasági szakoktatási intézmények hallgatói­nak nagy része. Ez utóbbi intézmények mellett is működnek didaktikai kísérleti for­mok. Ezeket az állami mezőgazdasá­gi vállalatok mintájára szervezték meg, a tanügyi káderek és diákok vezetik őket, illetve dolgoznak itt. A Mezőgazdasági és Erdészeti Akadé­mia útmutatásai alapján sokoldalú kutatómunkát is folytatnak. A mezőgazdasági szakkáderek fel­készítését a megyei agronómushá­­zak, a speciális szakmai felkészítő központok is segítik. A mezőgazda­ságban dolgozó középfokú vagy fel­sővégzettségű specialisták, más, kulcsrészlegeken dolgozó, felelős be­osztású káderek itt rendszeresen megismerkedhetnek a legújabb tu­dományos-műszaki vívmányokkal. Hasonló feladatkörrel, szélesebb keretek között szerveztük meg az agráripari szakmai tömegoktatást, a­­mely a termelőszövetkezeti tagok, az ámo-k, mgá-k, kísérleti állomások dolgozóinak, gépesítőinek legfonto­sabb felkészítési formája. A XI. pártkongresszuson, az RKP KB plenáris ülésein, a Politikai Vég­rehajtó Bizottság ülésein pártunk főtitkára több ízben rámutatott arra, hogy mekkora felelősség hárul a pártszervekre és -szervezetekre, az állami szervekre és tömegszerveze­tekre, valamennyi dolgozó — ide­értve a mezőgazdasági dolgozókat is — szakmai felkészültségi fokának növelésében, a jelenkori tudomány és technika legújabb vívmányainak elsajátításában. A pártszervek és -szervezetek feladata az is, hogy megértessék a dolgozókkal a társa­dalmi fejlődés törvényszerűségeit, megismertessék velük a szocialista és kommunista építés objektív kö­vetelményeit hazánkban, hogy mun­kával neveljék munkára a dolgozó­kat. A mezőgazdaság fejlesztésének, a termelés növelésének másik útja az anyagi érdekeltség elvének alkal­mazása. A munka szerinti szocialis­ta elosztás szellemében, a XI. párt­­kongresszus dokumentumainak fé­nyében Nicolae Ceauşescu elvtárs több ízben — így a mezőgazdaság, a mezőgazdasági kutatás, a talajjaví­tás és a haltenyésztés terén dolgozó párt- és állami aktíva tanácskozása munkálatainak befejezésekor, az RKP KB és Románia Legfelsőbb Gazdasági és Társadalmi Fejlesztési Tanácsa együttes plénumán — bírál­ta az anyagi érdekeltség elvének al­kalmazásában megnyilvánuló indi­vidualista törekvéseket, ugyanakkor kijelölte a globális akkord alkalma­zásának helyes módozatait. A glo­bális akkordot — mondotta — cso­portonként, brigádonkét, farmonként kell megszervezni. Csak akkor alkal­mazhatjuk, ha az egész szántóterü­leten, az egész farmon elvégezték a munkát... Csak akkor alkalmazhat­juk teljes érvénnyel, ha a farm vagy brigád a teljes területen végzett a munkával — ahogy ez egyébként a vállalatoknál is történik. Ha valaki hiányzik, helyettesítenünk kell, de a munkát teljes egészében el kell vé­gezni, az agrotechnika követelmé­nyeivel összhangban. Az Államta­nács rendeletet bocsátott ki a glo­bális akkord általánosítására az 1976-os évtől kezdve az ámv-kben, ahol egy javított változatot vezettek be, az mtsz-ekben és mgá-kban pedig a tavaly kísérletezték ki a javadal­mazási rendszert a szocialista egysé­gekben folyó munka javadalmazásá­ra vonatkozó törvénytervezet alap­ján, amelyet legutóbbi ülésszakán a Nagy Nemzetgyűlés elfogadott Mind az ámv-kben, mind pedig az mtsz-ekben a globális akkordot cso­portok, brigádok, farmok, szektorok szerint alkalmazzák, a kölcsönös kö­telezettségeket szerződés rögzíti. E szerződés magában foglalja egyrészt az elvégzendő munkákat, a megva­lósítandó tervmutatókat, másfelől rögzíti a globális akkordban dolgo­zók jogait és javadalmazását. A mezőgazdaságban dolgozók a­­nyagi érdekeltségét szolgálja a ga­rantált jövedelem bevezetése, a gyermekpótlék, a fizetéses szabadság stb. Ugyanakkor a falusi dolgozók — akárcsak országunk többi dolgo­zója — részesülnek a párt és állam által biztosított összes többi szociá­lis juttatásban is mind az oktatás, mind az egészségvédelem, pihenés, kultúra területén. Mezőgazdasági dolgozóink, élükön a kommunistákkal, a rájuk háruló nagy felelősség teljes tudatában a jelenlegi ötéves terv első esztende­jében is fényesen bebizonyították, hogy eltökélt szándékuk tovább fo­kozni a mezőgazdasági termelést, hogy ez úton biztosítsák jövedelmeik növekedését, az ellátás javítását, egész népünk életszínvonalának emelését Dr. EM. ALBULESCU mérnök m­émíím wtmmmmm IHH Sw­­fv +.v - < ..................- ■ ■■ 2 Falvak Dolgozó Nép© KÖNYVÉSZETI ANYAG •** Az RKP programja a sokolda­lúan fejlett szocialista társada­lom megteremtésére és Románia előhaladására a kommunizmus felé (Az RKP XI. Kongresszusa című kötetben, Politikai Könyv­kiadó, 1975) *** A XI. pártkongresszus Irányelvei Egységes országos gazdasági fej­lesztési terv az 1976—1980-as időszakra (Legea pentru adop­tarea Planului naţional unic de dezvoltare economico-socială a Republicii Socialiste România pe perioada 1976—1980, Scînteia, 1976. július 3-i szám) *** Törvénytervezet a munka java­dalmazására az mtsz-ekben (Pro­iectul Legii retribuirii muncii în unităţile agricole cooperatiste, Scînteia, 1975 december 11-i szám) Nicolae Ceauşescu: Jelentés az RKP XI. kongresszusán (A Román Kommunista Párt XI. kongresz­­szusa című kötetben, Politikai Könyvkiadó, Bukarest, 1975) Nicolae Ceauşescu: Beszéd a mező­­gazdaság, a mezőgazdasági ku­tatás, a talajjavítás és a halte­nyésztés terén dolgozó párt- és állami aktíva tanácskozása mun­kálatainak befejezésekor (Falvak Dolgozó Népe, 1975 február 12-i szám) Nicolae Ceauşescu: Beszéd az RKP KB és Románia Legfelsőbb Gaz­dasági és Társadalmi Fejlesztési Tanácsa együttes plénumán (Po­litikai Könyvkiadó, 1975.) Nicolae Ceauşescu: Beszéd a Termés Napja alkalmából Slatinán ren­dezett népgyűlésen (Előre, 1976 november 2-i szám) Nicolae Ceauşescu: Beszéd az RKP KB november 2-3-i plenárisán (Politikai Könyvkiadó, 1976.)

Next