Falvak Dolgozó Népe, 1979 (34. évfolyam, 2-52. szám)

1979-01-09 / 2. (1547.) szám

NÖVÉNYVÉDELEM ÉS KÖRNYEZET MIT TANULTAK A NAGYKÁROLYIAK? A mezőgazdasági termelés növelé­séhez hozzájáruló növényvédő és gyomirtó vegyszerek helyes alkalmazá­sának, valamint a természeti környe­zet védelmének összefüggő kérdése országos tanácskozás témáját képezte. Vegyészek és növényvédő szakemberek folytattak erről november folyamán gyümölcsöző tapasztalatcserét Con­stantán. Arsene Vasile mérnökkel, a nagykárolyi növényvédő központ igaz­gatójával a Constantán hallottakról s azok Nagykároly környéki alkalmazási lehetőségeiről beszélgettünk. — A gyomirtó szerek hatásával fog­lalkozó csoport vitáján vettem részt. Érdekes, s nálunk kétséget kizáróan hasznos tapasztalataikról szóló beszá­molót hallhattam a kalászosok vegy­szeres gyomtalanításáról. Nagykároly vidékén több mint 12 000 hektáron termesztenek kalászosokat. Akár a ve­tésterület nagyságát, akár a hektár­­hozamokat nézzük, Szatmár megye legjelentősebb kenyérgabonatermesztő övezete ez. Az idén is az átlagtermés meghaladta a hektáronkénti 3000 kg-ot. Mezőfény, Mezőpetri — hogy a legjobb gazdaságok közül csak kettőt említsek — 6000 kg-os hektárhozamo­­kat is elért egyes parcellákon. Nem mindegy tehát, hogyan végezzük eze­ken a területeken a gyomirtást. Külö­nösen hasznosnak tartom, hogy a ta­nácskozáson részletesen foglalkoztak az ICEDIN gyomirtó szer szakszerű al­kalmazásával. Mi ezzel a felénk sajá­tos módon igen elterjedt ebszékfűt irtjuk. Eddig csak a gyom fejlettségét tartottuk szem előtt, alkalmazása idejét attól tettük függővé. Constantán fel­hívták rá a figyelmünket s kísérleti adatokkal bizonyították, hogy csakis a kalászosok bokrosodásának idején, tehát nálunk legkésőbb március utolsó dekádjában és április első napjaiban tanácsos az ICEDIN-nel kezelni a ve­tést. Bokrosodás előtt használva, fej­lődést gátló „mérgezést­“ okozhat, a bokrosodás után pedig sterilizálhatja a növényt. Egyszóval szakszerűtlen al­kalmazása a hektárhozamot 5—600 kg-mal csökkentheti. Esetünkben 6000 tonnát is jelenthet ez. — Nagykároly környéke nemcsak búza termesztéséről, hanem gyümöl­cseiről is híres. A környezetvédelem, a vegyszerek szakszerű alkalmazása itt is fontos követelmény. Hozott-e újat ezen a téren a tanácskozás? — A gyümölcstermesztés külön nem került szóba. Érthető, hisz a szántó­földi növényekhez viszonyítva a gyü­mölcsösök területe meglehetősen kicsi.. Az általános alapelvek azonban épp­úgy érvényesek a gyümölcsfa, a ka­lászosok vagy egyéb kultúrnövények növényvédelmi munkálataira. A gyü­mölcsösök permetezése s az ezzel kapcsolatos környezetvédelmi problé­mák különben is ismertebbek. A vegy­szerek térhódítása a kalászos növé­nyek termesztésében még csak a kez­detén van, míg a gyümölcsösökben, ha csak Nagykároly, Szatmár és Nagy­bánya környékére is gondolok, már a század elején világszínvonalon állt. A Károly környéki homokon — Csanálos, Csomaköz, Horea, Reszege, Szaniszló, Mezőfény és Piskolt gazdaságaiban — közel félmillió fát permetezünk. Kör­nyezetszennyeződést eddig sohasem okoztunk. A környéken hat jól képzett növényvédő csoportunk dolgozik, ők permetezik a lakosság kertjeinek fáit is. Szoros kapcsolatot tartunk fenn a méhészek megyei szövetségével s úgy válogatjuk össze virágzáskor a vegyszereket, hogy azok ne pusztítsák a virágok beporzásában nélkülözhe­tetlen méheket. A constanţai tanács­kozás a gyümölcstermesztés terén nem hozott újat, növényvédelmi munkánk mégis jobb, hatásosabb lesz jövőre, mint volt az idén. Az említett hat spe­cializált csoport munkáját ősztől ugya­nis egy mérnök irányítja, ugyanakkor olyan és annyi új gépet kaptunk már december elejéig, hogy periodikus ke­zeléseink időtartamát tavasztól egy nappal megrövidíthetjük, semmiképp sem lépjük majd túl az optimális ha­táridők egyikét sem. Már idén ősszel az eddigieknél operatívabban dolgoz­tunk. Az idejében és szakszerűen vég­zett növényvédelem kevesebb vegy­szert igényel, hatásosabb, a környe­zetre pedig ártalmatlan. Lejegyezte: Batizi András A 940 ÉS­A December legelején írásbeli felszólí­tásban értesítette nyolcvan tagját a biharszentjánosi téesz: ha nem jelenik meg a munkában, elveszíti jogát 1979- re a kerti föld használatához, s 1978- ra minden ár háztáji után 100 lejt kell kifizetnie, függetlenül attól, hogy hány normát teljesített a közösnek. Bajban volt a gazdaság. Egész sor tennivaló váratott magára kint a mezőn: a ku­korica betakarítása, a kóróhordás — nem kevesebb mint 110 hektáron —, a terep előkészítése az őszi mélyszán­táshoz, s a tennivalók között voltak előbbről elmaradottak is, például a szalmabálák elszállítása 27 hektárról. Ezek a sürgősségek magyarázták a felszólítás egyértelmű szigorát. Amire a válasz: néhányan kimentek a határba dolgozni... De csak egypár napra... Az eset többet sejtet, semhogy napi­rendre lehetne térni fölötte: mögöttes körülményeket, a szövetkezet már ré­gebbről datált nehézségeit, krónikussá vált baját. Szükséges behatóan szólni róla. Frissebb adatok híján az 1977. éviek­hez fordulok. Tehetem ezt annál is in­kább, mert az eléggé biztos prognózis szerint, a most készülő újak, sajnos, nem lephetnek meg semmi újjal. .. A szentjánosi nagyüzem évi egyezményes munkanorma-szükséglete az utóbbi időszakban 110 000. Ennyi volt 1977- ben is, 1978-ban is. A tavalyelőtt csak 80 348-at használtak fel belőle, a múlt esztendőben pedig csak vagy 85 000-et. Ez a tény sok mindent megértet a vizsgálódóval. Hogy miért marad pél­dául a szalma aratás után hónapokig a mezőn, miért betakarítatlan a ten­geri egy része még december vége felé is, nem beszélve a kóróról... De vegyünk ennél még fájóbb igazságo­kat! A közös elég nagy területen, 50 hektáron foglalkozik zöldségkertészet­­tel, minthogy a városközelség folytán meglehetősen nagy a fogyasztói ke­reslet. Termett az említett területen az előirányzott 1150 tonna zöldség helyett csak 250... Fogadjuk el „mentő kö­rülményként" — objektív okként —, hogy rendkívül kedvezőtlen volt az idő­járás erre az üzemágra is. Mint ahogy másutt. Marad így is a sokkal nyomó­sabb szubjektív tényező: nem dolgoz­ták meg a kertészet földjeit. Elhanya­golták a növények ápolását, 30 hektá­ron krumplit termesztettek. Ennek át­laga: csak 5000 kiló, összesítetten a zöldséges és a krumpli 80 hektárjára, a tervezett hozamok arányában, 12 315 normát irányoztak elő. És ténylegesen csak 2200-at fordítottak rá. . . Az igaz­sághoz tartozik, hogy a megyei szak­vezérigazgatóság mereven ragaszko­dott az említett nagyságú, túlmérete­zettnek bizonyult zöldséges területhez, anélkül, hogy figyelembe vette volna a gazdaság belső helyzetét. Munkaigé­nyes az üzemág. Kellett volna az 50 hektárhoz vagy 100 személy. Reálisan azonban csak 30-ra lehetett számí­tani. .. (A látásmód­­ szerencsére a valóságossághoz igazodva megválto­zott: 1979-ban csak 10 hektáron ker­tészkednek a szentjánosi közösben, s olyan zöldségnövényekkel foglalkoz­hatnak, amelyek kevesebb munkaerő­ráfordítást igényelnek.) 140 HEKTÁR A norma-ráfordítások tervezetten felüli többletét lehet, természetesen, indokolni — például a tervezettnél nagyobb hozamokkal — ugyanígy le­het indokolni a mínuszt is, ha fokozó­dott a gépesítés vagy a vegyszerezés. De Szentjánoson ilyen jellegű lényeges változások nem voltak az év folyamán. Mégis a szükségesnek tartott 110 000 helyett 80—85 000 volt csupán a fel­használt normák száma. Kétségtelen, hogy nincs arányban a gazdaság ef­fektív munkavégzési szükséglete a ta­gok kötelező évi normaszámával. Ez utóbbi a nőknél 80, a férfiaknál 120. Alacsonyak a határok. Igazítani akar­ták őket a reális szükségletekhez, fel­emelni 100-ra, illetve 150-re. Nem fo­gadták el. A megvétózó kifogás így hangzott annak idején a vezetőtanács felé: a nyugdíjkorhatára (65. életéve) felé közeledő férfi, s a hatvanadik felé közeledő nő nem bírja ezt a ter­helést... Egy kicsit megtévesztő lehet ez az indoklás... Annak, aki nem is­meri a szentjánosi sajátos helyzetet. De én ismerem! Ezért állítom: a több­let­kötelezettséget a közösben azért nem vállalták magukra a tagok, mert akkor kevesebbet foglalkozhattak volna a háztájival... Állítom ezt annak tuda­tában, hogy nem mindenkinek egyfor­mán, s ugyanaddig szolgál az egész­sége... A nyugdíjtörvényre, amely nem annyira az évek számához, hanem az évi ledolgozott napok számához iga­zítja a jogosultságot — gondolni kel­lene!... 200 munkanapról van szó... Megint az 1977-es adatokhoz fordu­lok, s megintcsak a fenti kiegészítés­sel. 1977-ben részt vett itt a munká­ban 434 személy: 201 férfi, 219 nő. A férfiak teljesítménye, összesítve, nem sokkal haladja túl a nőkét. Nem tel­jesítette a kötelező normaszámot: 85 férfi. Az adatok további elemzéséből kitűnik : a 470 munkaképes téesz-tag közül egész évben, kritikus helyzetek­ben is, 170—180 emberre lehet számí­tani, inkább nőkre. Hiszen 189 asz­­szony és lány évi átlagos teljesítménye 80—120 norma között volt, tehát 1—40-nel több az elvártnál, a kötele­zőnél. Hol vannak a férfiak? Az már közhelyszámba megy, hogy a fiatalok ipari szakmát tanultak, a középko­rúak is elhúzódtak az ipartelepekre, a­­melyek közvetlenül a faluig terjeszked­tek az utóbbi 15 évben. Különleges helyzet. Még ingázni sem kell. Sőt... A legújabb üzemekhez, gyárakhoz gya­log is elér 10—15 perc alatt a szent­jánosi férfi. De nem is annyira az ál­landó alkalmazottak miatt van a baj, hanem a 60—70—80 személy miatt, akik a közeli szezonmunkák miatt es­nek ki a termelőszövetkezeti tevékeny­ségből. A falu melletti 85 hektáros üvegházkomplexumban, a ciklusok kö­zötti időszakban, amikor a talaj fer­tőtlenítése, előkészítése folyik a kö­vetkező beültetésekhez, naponta 100— 120—150 lejt is lehet keresni. Nem le­het semmi kifogás a zárt rendszerű termelés munkaerőigénye ellen. Az el­len sem, hogy valaki a többet keresés kínálkozó lehetőségét kihasználja, mert nagyon szükséges munkát végez, na­gyon becsületesen. Különben nem ja­vadalmaznák úgy, ahogy javadalmaz­zák. .. De az ellen már lehet joggá­ kifogás, ha valaki bár elkötelezte ma­­gát a téesznek (elsősorban oda köte­lezte el magát!) Mégsem tesz eleget az igazán minimálisra méretezett köte­lezettségeinek. Erről van szó. És még valamiről... A téesz 940 hektáron gazdálkodik, s használnak a tagok — és nem tagok! — háztájiként 140 hektárt. E két te­rülethez való viszonyulás kirívó külön­bözőségéből fakad a nagyüzem szinte minden gondja-baja. A város mellett van a falu. Ez kiváló lehetőség a zöld­ségtermesztésre. Még inkább a leg­kedvezőbb értékesítésre. Meg is való­sul ez, de nem a közös révén, sajnos, hanem a személyi használatú parcel­lákon, azok által... Az arányok — az említett nagyságrendekhez mérten — eltolódtak. Mondhatnám: eltorzultak. Nagy a gyanúm, hogy az apró ta­­gocskák összesítve — s a családok szükségleteit kivonva a megtermett mennyiségeikből — sokkal több zöld­séget adtak-adnak a városnak, mint a nagyüzemi kertészet. Hogy ott egy-egy áron sokszorosan több terem, mint a közösén. Hát ez nem torzulása-e a dolgoknak ? De érdemes részletekbe menni. A hivatalos kimutatás szerint a faluból 93 személy nagyobb területet használ, mint amennyi az alapszabály­zat értelmében megilleti. E többletek 1—30 ár között váltakoznak. Akadnak tehát olyanok, akik a megengedettnek háromszorosán gazdálkodnak!... O­­lyan jövedelmekkel, amelyek „felbáto­rítják" arra, hogy egészen mellékes­nek tekintse a termelőszövetkezet éle­tét, tevékenységét, benne a maga kö­telezettségeit, sőt még az onnan vár­ható javadalmazását is.. . Becslésekbe bocsátkozni hagyok másokat. Az elnök, Karajos Géza mondta: van vagy öt­ven termelőszövetkezeti család, amely a háztájiból él. Hát nem furcsa ? Végignéztem a 93 személy adatait. 50-en közülük nem téesz-tagok. Van­nak olyanok, akik Szentjánoson házat vettek, letelepedtek, s a valamikori egész telket (tehát a ma megengedett 2 és fél áron felüli többletet is) a ma­gukénak tekintik. A többletben hasz­nált területekért mindenki fizet, akár téesz-gazda, akár nem. Az évi tarifa 100 lej egy ár után. Ennek többszörö­sét, sokszorosát lehet kihozni belőle. Ezért általában akadékoskodás nélkül törlesztik a 100 lejeket, amelyek a te­rület nagyságától függően 3000 lejben is összegeződnek. Gondjai azért így is, ezekkel is vannak a gazdaságnak. Lis­tákat kell készíteni, felszólításokat kül­deni a vállalatokhoz, folyamodványt, hogy levonják kinek-kinek a javadal­mazásából a gazdaságnak járó tarto­zást. S el-eljutnak az ügyek a bírósági eljárások szintjéig is. Vagy addig, hogy az 1500 lej adósság fejében le kelljen foglalni valakinek a tévékészü­lékét... így vetődik fel a kérdés: va­jon elég-e annyi, hogy a többletekben használt területrészek után kivetik ki­nek-kinek a törlesztendő összeget? Megoldás-e az, hogy a 140 hektár, il­letve annak többletként használt része miatt súlyos gondok „teremjenek“ a 940 hektár sorsáért?... Hogy téesz­­családok tízei bizonyos törvényes kö­telezettségeik teljesítése jogán — és ürügyén is ugyanakkor! — kivonhas­sák magukat a közös gazdálkodás szabta feladataik alól, ne dolgozza­nak a szövetkezetben, vagy csak tes­­sék-lássék módra?... Milyen megoldás az, amely az egyéni érdeket a közös­ségi fölé növesztheti, az eredetileg ösztönzést szolgáló jövedelemkiegészí­­tési lehetőséget pedig az érdektelen­ség és passzivitás felé fordíthatja? Döntsék el ezt Szentjánoson! Gy. Szabó Gyula 2 Falvak Dolgozó Népe Szabó József felvétele

Next