Falvak Dolgozó Népe, 1983 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1983-01-03 / 1. (1834.) szám

NICOLAE CEAUŞESCU ELVTÁRS BESZÉDE Tisztelt elvtársak ! A Mezőgazdasági Országos Tanács plenáris ülése a me­gyei és központi párt- és ál­lami aktíva széles körű rész­vételével átfogó munkatanács­kozás a mezőgazdaság kérdé­seiről. Ilyen keretek között elemezni kívántuk a mezőgaz­daság helyzetét és az arra vo­natkozó intézkedéseket, hogy töretlenül végrehajtsuk XII. kongresszus határozatait, az Országos Konferencia prog­ramjait és határozatait a nö­vényi és állattenyésztési me­zőgazdasági termelés erőtelje­sebb növeléséről, teljes mér­tékben kielégítendő a lakos­ságnak az önigazgatási és ön­ellátási program szerinti jó mezőgazdasági élelmiszerter­mék-ellátása szükségleteit és fokozandó a mezőgazdaság hozzájárulását az ország álta­lános fejlesztéséhez, a sokol­dalúan fejlett szocialista tár­sadalom megteremtéséről és Románia kommunizmus felé haladásáról szóló pártprogram valóra váltásához. (Hatalmas taps.) A tanácskozásra mindössze tíz nappal a párt Országos Konferenciája után és Romá­nia Szocialista Köztársaság 35. évfordulójának előestéjén ke­rült sor. Amint a párt Orszá­gos Konferenciáján megje­gyeztem, a köztársaság kikiál­tása — s ez tulajdonképpen jelezte a szocialista építés megkezdését Romániában — óta eltelt 35 esztendő során kiemelkedő sikereket arattunk a haza gazdasági-társadalmi fejlődésében, több történelmi szakaszt hagytunk magunk mögött, végérvényesen felszá­moltuk az uralkodó osztályo­kat, diadalra vittük a szocia­lizmust mind városon, mind falun, s rátértünk egy maga­sabb fejlődési szakaszra, a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom építésére. Forradalmi változások kö­vetkeztek be hazánk mező­­gazdaságában is. Ebben a rö­vid időszakban befejeztük a mezőgazdaság szövetkezetesí­tését, és megteremtettük a kor­szerű szocialista mezőgaz­daságot. Ez a mezőgazdálko­dás magasabb formáját képvi­selő szövetkezeti és állami mezőgazdaságra épül, s bizto­sítja a termelés erőteljes nö­vekedését az összes tevékeny­ségi szektorokban. Ma a me­zőgazdaság szocialista — szö­vetkezeti és állami — szektora az ország szántóterületének körülbelül 95 százalékát öleli fel. Van ugyanakkor magán­­szektorunk, különösen a domb- és hegyvidékeken, s je­lentős részarányt képvisel kü­lönösen az állattenyésztésben. Az ipari termelés erőteljes növekedésével egyidejűleg év­ről évre emelkedett a mező­­gazdasági termelés, s 1980-ban három és félszeresen haladta meg a háború előtti termelési szintet. Mint ismeretes, 1982- ben jelentős sikereket arat­tunk a mezőgazdasági terme­lés növelésében, s az ország történetében először értünk el egy lakosra számítva 1000 ki­lós gabonatermést. Nagy hoza­mokat nyugtáztunk a zöldség­­termesztésben, a szőlészet­ben, a gyümölcstermesztés­ben is. Úgyszintén fejlődött ezekben az években az állat­­tenyésztés, gyarapodott az ál­lattenyésztési termelés. Mind­ez biztosította a nép anyagi és szellemi jólétének szünte­len növelését szolgáló párt­program töretlen valóra vál­tását, s ezen az alapon térhettünk rá az önigaz­gatásra és az önellá­tásra. Ha arra gondolunk, hogy a szocializmus éveiben a mezőgazdasági termelés há­rom és félszeresen növekedett, elmondhatjuk, hogy a világon kevés olyan ország van, amely ilyen eredményeket mondhat magáénak a mezőgazdaság­ban. Ennek ellenére — amint az Országos Konferencián is megjegyeztem — egyes mező­­gazdasági termékek, különö­sen állattenyésztési termékek fogyasztása nagyobb mérték­ben növekedett, mint a hús­termelés, bár ennek gyarapo­dása ezekben az években csak­nem négyszeres. Mindezek folytán ellentmondás jelentke­zett a termelés szintje és a fo­gyasztás szintje között. Hatá­rozottan intézkednünk kell tehát a termelés és a fogyasz­tás minél teljesebb összhang­jának megteremtéséért, mun­kálkodva a mezőgazdasági ter­melés erőteljesebb fellendíté­séért és ugyanakkor a fo­gyasztás ésszerűbb megszerve­zéséért. Bizonyos ellentmondás jött létre úgyszintén az ipar erő­teljesebb fejlődése és a mező­­gazdaság lassúbb ütemű fej­lődése között, s ennek követ­keztében bizonyos ellentmon­dás jelentkezett a falu és a város között is. Mindez hatá­rozott intézkedéseket követel a mezőgazdaság és az ipar megfelelő arányának biztosí­tására, a falu és a város kö­zötti ellentmondások meg­szüntetésére és minél telje­sebb összhang megteremtésé­re, mind az ipar, mind pedig a mezőgazdaság harmonikus fejlesztésére, hiszen ezek szo­cialista társadalmunk alapve­tő ágazatai. (Élénk taps.) E harmonikus fejlődés nyomán még inkább erősödnie kell a munkásosztály és a parasztság — társadalmunk két olyan alapvető osztálya — közötti szövetségnek, amely döntő szerepet tölt be a szocializmus és a kommunizmus romániai diadalában. (Hatalmas taps.) Ezen a tanácskozáson is még egyszer hangsúlyozni kí­vánom az iparosítási politika szükségét, hiszen az ország iparosítása a szocialista építés erős alapja. Most elmondhat­juk, anélkül hogy tévedéstől kellene tartanunk, ha nem építettünk volna ki korszerű technikára alapozott erőteljes ipart, nem biztosíthattuk vol­na sem az ország általános fejlődését, sem pedig a kor­szerű mezőgazdaság műszaki­­anyagi alapját. Éppen ezen az alapon szavatoltuk a nemzeti jövedelem erőteljes gyarapo­dását, ami lehetővé tette a termelőerők magas ütemű fej­lesztését, és biztosította a nép anyagi és szellemi életszín­vonalának emeléséhez szük­séges eszközöket. Márpedig ez kommunista pártunk poli­tikájának legfőbb célja, a Ro­mániában sikeresen épülő szo­cialista társadalom lényege. (Hatalmas taps.) Ilyen anyagi alap birtoká­ban széles körű beruházási és mezőgazdaságfej­lesztési tevé­kenységet fejthettünk ki. Mint ismeretes, átfogó öntözési és talajjavítási programot való­sítottunk meg, ma az ország szántóterületének több mint 25 százalékát öntözzük, és csaknem 2 millió hektáron ta­lajjavítási munkálatokat vé­geztünk. Úgyszintén erőteljesen gé­pesítettük a mezőgazdaságot, ma korszerű traktorokkal és mezőgazdasági gépekkel ren­delkezünk, amelyek biztosít­ják a mezőgazdasági munká­latok jó menetét. Elmondhat­juk, hogy ma a mezőgazda­ságunk rendelkezésére álló több mint 150 000 traktor se­gítségével rövid idő alatt vé­gezhetünk a mezőgazdasági munkálatokkal. Gyakorlatilag, a mezőgazdasági munkák fó szervezése mellett, a szántás­sal legfeljebb 20 napon belül elkészülhetnénk. A vegyipar fejlődése foly­tán a mezőgazdaság egyre je­lentősebb mennyiségű műtrá­gyát, növényvédő szereket, gyomirtó szereket és más vegyianyagokat kapott. 1985-ig a román mezőgazdaság, hasz­nos anyagban számítva, leg­alább 250 kiló műtrágyát hasz­nálhat fel hektáronként. Úgyszintén tíz- és tízezer káderünk, felsőfokú végzettsé­gű szakemberünk, mérnö­künk, állatorvosunk, zootech­­nikusunk, mezőgépészünk és más mezőgazdasági szakembe­rünk van. Külön hangsúlyozni kíván­juk a parasztság szerkezeté­ben bekövetkezett óriási vál­tozásokat. A parasztság szak­mai és műszaki felkészültség­gel, magas fokú forradalmi tudattal rendelkező új osz­tállyá vált. Éppen ezen az a­­lapon érhettünk el nagy ered­ményeket a szocialista mező­­gazdaság fejlesztésében ; szo­cialista mezőgazdaságunk erő­teljesen bizonyítja felsőbb­rendűségét és azt a képessé­gét, hogy határozottan növel­je a termelést, jó körülmé­nyek között állítsa elő mind a fogyasztási szükségletek ki­elégítésére, mind az ipar és a szocialista gazdaság más szükségleteit, a haza általános fejlődésének szükségletei fede­zésére szolgáló mezőgazdasági élelmiszertermékeket. (Élénk taps.) E nagy eredményekhez a legmelegebben gratulálok a szövetkezeti parasztságnak, az egész parasztságnak, nemzeti­ségi különbség nélkül az összes mezőgazdasági dolgo­zóknak, a szakembereknek, mezőgazdaságunk demokrati­kus szerveinek, az állami me­zőgazdasági szerveknek, és to­vábbi sok sikert kívánok va­lamennyiüknek minden tevé­kenységi területen. (Hatalmas taps és éljenzés; ütemesen visszhangzik: Ceauşescu és a nép!) Tisztelt elvtársak! Az Országos Konferencián és a mezőgazdasági kérdések­kel kapcsolatosan 1982 folya­mán tartott tanácskozásokon részletesen elemeztük a me­zőgazdasági állapotokat. Tel­jes joggal büszkén nyugtáz­hatjuk a mezőgazdasági ered­ményeket is, és hangsúlyoz­hatjuk szocialista mezőgazda­ságunk felsőbbrendűségét, de ugyanakkor nyíltan meg kell mondanunk, hogy ezek az e­­redmények nincsenek a ro­mán mezőgazdaság lehetősé­gei színvonalán. 1982 folyamán is számos hiányosság jelentkezett. Nem mindenütt léptek fel a leg­határozottabban és a legeltö­­kéltebben a mezőgazdasági munkálatok kifogástalan el­végzéséért, az adott eszközök­nek és feltételeknek megfele­lő terméseredmények elérésé­ért. Mindezekről részletesen szóltam az 1982-es munkata­nácskozások folyamán, szó esett róluk ezen a tanácskozá­son is. Való igaz, hogy mind a plenáris ülésen, mind a szakosztályokban a felszólalt elvtársak bíráló szellemben, és bizonyos mértékig önbírá­­lati szellemben is rámutattak számos hiányosságra és fogya­tékosságra. Véleményem sze­rint a következő hónapokban a megyéknél sorra kerülő e­­lemzésekben még alaposab­ban, a tanácskozáson tapasz­taltnál határozottabb önbírá­lati szellemben meg kell vizs­gálni a mezőgazdaság összes szektorainak kérdéseit, hogy leszűrhessük a legjobb követ­keztetéseket, és megszabhas­suk a szükséges intézkedése­ket a mezőgazdaságban mu­tatkozó negatív állapotok gyors felszámolására és az e­­gész tevékenység javítására. Komoly hiányosságok je­lentkeztek az állattenyésztési szektorban, s emiatt nem va­lósultak meg az állattenyész­tési termelési feladatok. Ko­moly hiányosságok mutatkoz­nak az állami vállalatok, a szövetkezetek, a mezőgépé­szeti állomások munkájának jó szervezésében. A vezető tanácsok, a mezőgazdasági káderek, a dolgozók, a szövet­kezeti tagok — az igazi tulaj­donosok és haszonélvezők — nem léptek fel mindig a leg­határozottabban a munkála­tok kifogástalan menetéért, az erős gépesítési alap kihaszná­lásáért, s ennek folytán szá­mos egységben alacsony, jó­val a reális lehetőségek alatt mozgó hozamokat értek el. Amint az Országos Konfe­rencián is megjegyeztem, rendellenes helyzet alakult ki, amely oda vezetett, hogy e­gyes parasztok és mezőgazda­­sági termelők a mezőgazdasá­gi termékek fogyasztóivá vál­tak. Nem értelmezték megfe­lelőképpen azt, hogy a terü­leti önigazgatási és önellátási program annyit jelent, min­den mezőgazdasági egységnek, minden parasztgazdaságnak, minden honpolgárnak, aki egy vagy más formában mező­gazdasági területtel rendelke­zik, meg kell művelnie azt, termelnie kell, kielégítve sa­ját fogyasztási szükségleteit, nemkülönben szerződést köt­ve az állammal, termékeket szállítva le az állami alaphoz vagy piaci forgalmazásra. És egyáltalán, elmondhat­juk, hogy a mezőgazdasági szervek fentről egészen le, nem munkálkodtak teljes fe­lelősséggel és igényességgel azoknak a felelősségteljes fel­adatoknak a teljesítéséért, a­­melyek az ország törvényei­nek teljesítésében, az összes szektorokban megfelelő mező­­gazdasági hozamok elérése te­rén hárulnak rájuk. Le kell szűrnünk minden tanulságot ebből, és erélyesen intézkednünk kell az észlelt hiányosságok felszámolásáról, a leghatározottabban fel kell lépnünk az összes mezőgazda­­­sági szektorok tevékenységé­nek javításáért. A tanácsko­záson számos javaslat hang­zott el a munka javítása ér­dekében. Az Országos Tanács Végrehajtó Bárójának, a Me­zőgazdasági Minisztériumnak mielőbb elemeznie kell eze­ket, gondoskodnia kell elinté­zésükről, hogy valóra váltá­suk előmozdítsa a hiányossá­gok felszámolását és a mun­ka javítását. Választ kell adni még azokra a javaslatokra is, amelyeket jelen pillanatban alkalmazhatatlannak vagy megvalósíthatatlannak m minő­­sítenek; az indítványozó elv­társaknak ugyanis tudniuk kell, hogy javaslataikat miért nem fogadták el. Ez elenged­hetetlen ahhoz, hogy erősöd­jék a felelősség szelleme, és biztosítsák az Országos Ta­nács, a Végrehajtó Büró, a mezőgazdaság vezetősége és a tanács tagjai, a mezőgazdasági káderek közötti szoros együtt­működést. (Hatalmas, hosszas taps.) Alapvető követelménye ez a szövetkezeti demokráciá­nak, általában a szocialista demokráciának. (Élénk taps.) Véleményem szerint min­den szükségessel, minden fel­tétellel rendelkezünk ahhoz, hogy már 1983 folyamán gyö­keresen javítsuk a mezőgaz­daság helyzetét, s bizonyítsuk a parasztság, a dolgozók, a káderek, a szakemberek ere­jét és képességeit, szocialista mezőgazdaságunk felsőbbren­dűségét. Ezt elérhetjük és el is kell hogy érjük már a jövő évtől kezdve, elvtársak! (Ha­talmas, hosszas taps.) Tisztelt elvtársak! Az összes párt- és állami szervek, mezőgazdasági szer­vek tekintsék elsődleges fel­adatuknak a XII. kongresszu­si határozatok, az Országos Konferencián elfogadott prog­ramok és határozatok teljesí­tését, hogy a mezőgazdaság mint a román gazdaság egyik alapvető ága erőteljesen fej­lődjék, megvalósuljon az új agrárforradalom. A jelenlegi ötéves terv kö­vetkező 3 esztendeje során e­­rőteljesen növelnünk kell a mezőgazdasági termelést, el kell érnünk a munka és az é­­let új minőségét, hogy a me­zőgazdaság egyre jelentősebb szerepet kapjon a nemzetgaz­daságban, teljes mértékben biztosítsa a fogyasztási szük­ségleteket mezőgazdasági élel­miszertermékekből és más termékeket az ipar számára, fokozott mértékben járuljon hozzá a nemzeti jövedelem, a nemzeti vagyon gyarapításá­hoz, ami a román szocialista társadalom általános fejlődé­sének alapja. E célból elsősorban a föld ésszerű kihasználásából kell kiindulnunk, végérvényesen meg kell szüntetnünk a pazar­lást, azt, hogy egy vagy más formában szántóterületet, me­zőgazdasági területet vonja­nak ki a termelésből, meg kell akadályoznunk azok le­romlását. Számolnunk kell azzal, hogy egy lakosra kal­kulálva mindössze 0,43 hek­tár szántóterülettel rendelke­zünk. Nincs módunkban nagy­­arányúan növelni a szántóte­rületet, és semmivel sem gya­­rapíthatjuk a mezőgazdasági területet. A leghatározottab­ban fel kell lépnünk tehát a föld megóvásáért és termőké­pességének fokozásáért. Ez megköveteli a talajjavítási, eróziógátlási és termőképes­ség-növelési programok töret­len végrehajtását, azt, hogy még nagyobb figyelmet szen­teljünk az öntözési progra­mok, az öntözőművek megfe­lelő kihasználására vonatkozó programok végrehajtásának. Érjük el ezen az alapon a hektárhozam erőteljes növe­kedését. Ugyanakkor minden intézkedést meg kell tennünk, hogy legalább 2 millió hektá­ron kettős termesztést foly­tassunk. Úgyszintén munkál­kodnunk kell a 4 millió 400 ezer hektárnyi legelő és ka­száló ésszerű kihasználásáért, takarmánynövényekkel, kö­zöttük lóherével és lucerná­val való hasznosításá­­ért, a­hogy a takarmánytermelés e­­rőteljesen növekedjék. Meg­felelő intézkedésekkel, vetés- ,­sel és felülvetéssel a lehető leghatékonyabban ki kell használnunk továbbá a 3­­m­i­­l­lió — 3,5 millió hektá­rnyi, • legeltetésre alkalmas erdősé- e­get. Íme, ezek a román mező-­­ gazdaság lehetőségei és tarta­lékai. Nekünk nincs módunk arra, mint más országoknak, hogy növeljük a szántó- és a mezőgazdasági területet, vagy pedig hogy csökkentsük, mint amazok, amikor fenn akarjuk tartani a mezőgazdasági ter-­­­mékek magas árát. * Gondoskodnunk kell és nö­velnünk kell tehát a nem­yze­tünk legnagyobb kincsét ké­pező föld termőképess­­ét. (Hatalmas taps.) Tisztelt elvtársak! Amint a XII. pártkong­esz­­szus elhatározta, a gabona­­termelés továbbra is a román mezőgazdaság alapvető prob­lémája marad. Minden intéz- ,­kedést meg kell tennünk, hogy 1985-ig elérjük a 27—28 mil­lió tonnás gabonatermelést.­­ Ehhez ki kell alakítanunk a búza, az árpa, a kukorica és más gabonaféle termesztésének , megfelelő szerkezetét, nagy­hozamú vetőmagvakat hasz­nálva, biztosítva az optimális­­ növénysűrűséget és munkála­tokat, valamint az összes nö-­­­vényápolási, begyűjtési, beta­karítási munkálatok határ­időn belüli elvégzését a meg­szabott hozamok elérése ér­­­­dekében. Elmondhatjuk, számos me-­­ gye, nagyszámú szövetkezeti és állami egység termésered­ményei — búzából 7000—8000 kiló hektáronként, szemesku­koricából 10 000—15 000 kiló hektáronként — azt bizonyít­ v­­ák, hogy nagy tartalékokkal rendelkezünk, és 1985-ben nemcsak elérhetjük, hanem túl is szárnyalhatjuk a 28 mil­­­ liós tonnás termést. A jövő év­ben azon leszünk, hogy kuko-­­­ricából körülbelül 20 ezer ki­lót takarítsunk be hektáron­ként­i 500 ezer hektárnyi te­rületről. A román mezőgazda­ ,­ság számára nagy jelentőségű kísérlet lesz ez.­­Hassunk oda,­­ hogy az összes munkálatokat jó körülmények között, az el­­határozottaknak megfelelően végezzük, s terjesszük ki ezt más kultúrnövényekre is, a­­hogyan itt megtanácskoztuk. Különleges figyelmet kell fordítanunk az ipari növé­nyekre, hogy fedezzük a fo­gyasztási és a nemzeti ipari szükségleteket olajból, cukor­ból, lenroszból és más termé­kekből. Itt is határozottan mn­(Folytatása a 4. oldalon) Falvak Dolgozó Népe 3

Next