Falvak Népe, 1945 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1945-11-18 / 1. szám
B. oldal FAIVAKI NÉPEIMS. november 11." Az első indulás írta: Demeter János " Az a féktelen gazdasági kizsákmányolás, mely az első világháború után a gyarmatilag kiszolgáltatott középeurópai államokban, köztük Romániában is folyt, az 1930-as években érte el csúcspontját. Egy évtized elegendő volt arra, hogy a részben földhöz juttatott, de gazdaságilag magára hagyott földművesség teljesen eladósodjék. A kezdetleges termelési eszközökkel dolgozó földművesek természetesen nem bírták a 30—40 százalékos kamatokat, annyival is inkább, mert az ipari és mezőgazdasági termékek közötti árolló megfosztotta őket minden jövedelemtől. A földművesrétegek teljes leszegényedése természetesen kihatással volt a földművesség politikai helyzetére és magatartására is. Az addigi elégedetlenséget lázadó hangulat váltotta fel és a földművesség hatalmas népgyűléseken nyílt harcot kezdett a reakciós ipari és banktőke uzsorája ellen. A tömegmegmozdulások jelszavai között elsősorban az adósságelengedés és a mezőgazdasági, meg ipari árak közötti egyensúly helyreállítása szerepelt . Különösen súlyos volt Erdélyben a magyar földművesség helyzete, amely a gazdasági kizsákmányolás mellett az egyenlőtlen elbánás, a nemzeti elnyomás terhét is viselte. Az akkortájt vezetőszerepet játszó demokratának nevezett pártok ,(Nemzeti Parasztpárt, NI. Lupu Néppártja, stb.), amelyek mindig szerették úgy feltüntetni magukat, mintha a földművesség politikai szervezetei volnának, nem vállalták a földművesek harcát. Amíg a földművesség híven szolgálta őket a hatalomért folytatott harcban és hagyta magát gazdaságilag kizsákmányolni, addig ezek a pártok attól sem riadtak viszsza, hogy bizonyos szerepet juttassanak neki. Amikor azonban a földművesség nyílt ellentétbe került a féktelen kizsákmányolókkal és felsorakoztak a munkásság mellé, az úgynevezett demokrata pártok megriadtak a maguk tömegeitől és teljesen cserbenhagyták azokat. Ugyanilyen szerepet játszott a magyar földművességgel szemben a Magyar Párt reakciós vezetősége is, melyet a bankuzsora elleni általános népmozgalmak szintén veszélyeztettek. Mögötte is ugyanolyan kapzsi nagyipari és bankérdekeltségek húzódtak meg, mint a Liberális Párt, a Nemzeti Parasztpárt, vagy más többségi áldemokrata pártok vezetősége mögött. Valamennyien emlékezhetünk a magukat magyarnak nevező, de valójában minden emberi érzésből kivetkőzött székelyföldi bankárok könyörtelenségére, amelyeknek megszámlálhatatlan székely kisgazda esett áldozatul. A tömegek kezdtek elfordulni a Magyar Párt nagyúri vezetőségétől, amely a revíziós propaganda porhintésével igyekezett leplezni népáruló politikáját. A magyar tömegekben végbemenő mély változás nem maradhatott hatás nélkül az értelmiségi rétegekre, különösen a haladó szellemű fiatal egyetemi hallgatóságra sem. Mintha a földből nőttek volna ki, úgy jelentek meg a politikai élet küzdőterén a fiatal magyar írók és diákok, akik bátran szakítottak a reakciós vezetőrétegek iránti szolgalelkűséggel és csatlakoztak a dolgozó tömegek mozgalmaihoz. 1932 tavaszán új néplap indult Kolozsváron, amely rövid néhány hónap alatt magával ragadta az ifjúság széles tömegeit és olyan demokrata magyar népmozgalomnak vetette meg az alapját, amelyet azután semmiféle terror és semmiféle rágalomhadjárat nem tudott letörni. A Jókai utca 5. szám alatti szerkesztőség csakhamar népes központtá változott, ahol a földművesség és a munkás meg értelmiségi ifjúság az őszinte, tiszta népiesség jegyében eltéphetetlen barátságot köthetett egymással. A kis néplap 15 ezres példányszámban elárasztotta Erdély majdnem minden faluját. Imlyen mértékben nőtt azonban a Falvak Népe népszerűsége, olyan mértékben fokozódott a reakció támadása is ellene. Az első támadás természetesen a magyarpárti vezetőség reakciós köreiből indult, hiszen a Falvak Népe elsősorban a magyar reakció tömegbázisát rendítette meg. De rövidesen szembe találtuk magunkat a posta szabotázsával, amely nem továbbította a lapot, a sziguranca-ügynökökkel, akik állandóan a szerkesztőség körül tanyáztak és hetenkint rendeltek kihallgatásra és a csendőrökkel, akik vidéki útjainkról szuronyosan, nem egyszer láncraverve, kísértek vissza. A terrort azonban senkit nem tört meg, sőt meg sem riasztott és minden terrorcselekmény újabb és újabb rétegeket és földművestömegeket sorakoztatott fel a Falvak Népe mellé. 1933-ban, a helyi karhatalmak terrorjának teljes csődje után, a kormánynak már nem volt más választása, mint betiltani a lap megjelenését. A Falvak Népe gárdája a Falubarátok Szövetségében tömörülve egy ideig sajtó nélkül, később új néplapokkal folytatta a megkezdett harcot. Sokan közülünk ott voltak a Magyar Párt ellenzéki mozgalmában is, hogy 1934-ben részesei és tanúi lehessünk a MADOSz megalakításának, amely a Magyar Népi Szövetségnek, az egész magyar népet átfogó, hatalmas szervezetévé fejlődött. Az erdélyi magyar fiatal értelmiség első demokratikus nemzedékének egykori bátor vezetőit: Vincze Jánost, Bányai Lászlót, Csőgör Lajost, Nagy Istvánt és a többit ma is ott látjuk a magyar nép demokratikus harcainak legfőbb őrhelyein. Ma, amikor a Vörös Hadseregnek a történelemben páratlan áldozata és hősiessége után, most már szabadon, újból kezünkbe vehetjük a Falvak Népét, bennünket, a Falvak Népe megalapítóit mély meghatódottság fog el és egyben rendíthetetlen bizalom, hogy a békét és szabadságot többé senki sem fogja tudni kiragadni az itt élő népek kezéből és bármilyen nehézségek árán is felépítjük a demokráciát. " Kik viselik az államháztartás terheit Gheorghiu-Dej közlekedésügyi miniszter a Kommunista Párt országos értekezletén jelentést olvasott fel, amelyből kitűnt, hogy az egyes társadalmi rétegek milyen arányban veszik ki részüket az állami háztartás terheiből. Jelentése szerinte költségvetési bevételek 31,2 százaléka egyenes adókból és 68,8 százaléka közvetett adókból származik. Az egyenes adók 42,9 százaléka folyt be az alkalmazotti adókból és mindössze 30 százaléka a kereskedelmi és ipari adókból. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy a munkásoknak, földműveseknek és értelmiségieknek kell viselniök az állam legnagyobb terheit, míg a tehetősök aránylag kevesebb adóval járulnak hozzá az állami háztartás fenntartásához. Az adójövedelem 42,9 százaléka a fizetésekből vonódik le, a munkás, a technikus és a hivatalnok szegényes jövedelmének megterhelését és adójának azonnali behajtását jelenti. Ehhez még hozzájárul az is, hogy ugyancsak ez a nagy tömeg alkotja a városi fogyasztók nagy többségét, tehát ez fizeti a közvetett adókból származó 68,8 százalékos állami bevétel nagy részét is. A kisebb rész Gheorghiu-Dej a számok ismertetése után ezt a következtetést vonta le: „A költségvetés ilyenszerű öszszeállítása és a közterhek elosztásának ez az diákja sem nem igazságos, sem nem demokratikus, sőt nem is egészséges.”. -