Falvak Népe, 1951 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1951-01-07 / 1. szám
Szakadatlan tanulás — ez a szovjet kolházvezető jelszava Ha olyan ember menne el egy delarab és a cári tisztviselők által szovjet faluba, aki 30 esztendeje nyomorgatott orosz parasztot nonem tartott, egész biztos, hogy verték. Jól öltözött, erőteljes emnem ismerne rá. Nem tudná, hogy berekkel találkozna, a szovjet hová került. A sárba hibdrót ká korázparasztokkal. De legnagyobb tyus álak helyett kövezett járda-bat akkor csodálkozna, amikor val ellátott utakat találna, ame megismerné a munkájukat. Ezek lyeket vollanypóznák szegélyeznek, a szovjet kolhozparasztok gépek- A roskadozó, szalmatetős vityillókkel dolgoznak, tudományos módhelyén pedig lakályos, nagy akszerekkel, egyre inkább ésszel és lakos házakat. Eltűnt a fölesár tudománnyal s mind kevesebbet kasélya, de új hatalmas épült testi erővel. A Szovjetunióban a tek emelkedtek helyette, a hol- mezőgazdasági munka egyre indoz . Szélaháza, a kultúrotthon, kább az ipari munka válta fává a kórház, a gyermekotthon, mozi, válik. A villamosítás és a gépekönyvtár. És nem találná sesítés alapvetően megváltoztatta a hol a rongyos, kiéhezett mű- szovjet faluak képét, a szovjet zsikót sem, ahogy régen a föl- földművelők életét. A ROLNOZPARASZTSÁG ÚJFAJTA PARASZTSÁG, amelyhez hasonlót nem ismer az emberi történelem. A kolhoz természetesen egészen másképpen gazdálkodik, mint a szadrágszij-földecskéjén egyénileg küszködő földműves. Ezekben a nagy kolhoz-gazdaságokban másképpen kell dolgozni, írásképpen kell megszervezni a munkát, mint a Mi egyéni gazdaságaiéban. A Bolsevik Párt, Lenin és Sztálin pártja, pontosan látta ezt s éppen ezért különösen nagy gondot fordított azoknak a nevelésére, akik a kolhozokat vezetik. Sztálin elvtárs a kollektivizálás befejezése után kiven hangsúlyozta a vezető kolhozmunkások szerepét, mert „... a gazdaság vezetéséért járó felelősség súlypontja az egyes parasztról a kolhoz vezetőségére, a kolhoz vezető központjára helyeződött át. Most a parasztok a gazdaság ellátását és az ügyek észszerű vezetését nem saját maguktól követelik, hanem a kolhoz vezetőségétől, vagy helyesebben nem annyira maguktól, mint azaenynyire a kolhoz vezetőségétől... A kolhoz nagy gazdaság. És nagy gazdaságot nem lehet terv nélkül vezetni. Nagy gazdaságot, mely többszáz, néha többezer portát is magába foglal, csak tervszerű vezetéssel lehet rendben tartani. E nélkül a kok ház elpusztul és szétberalik ... Lehet-e vájjon egy igen gazdaság vezetését ráhagyni a dolgok természetes folyására, szabadonfutására ? Világos, hogy nem lehet. Ahhoz, hogy egy ilyen gazdaságot vezetni jöhessen, el ke-e látni a kolhozt képzett emberekkel, akik képesek arra, hogy a gazdaság részére tervet készítsenek és a kolhozt szervezetten vezessék". Nem nehéz dolog megérteni azt, milyen nagy fontosságú a szocialista gazdaság számára, hogy a kolhozok vezetőségében értelmes emberek, tapasztalt szervezők és jó gazdálkodóik legyenek. A Szovjetunióban 1930-ban, tehát a kollektivizálás idején 25.000 ipari munkást küldtek falura. Ezek mint pártszervezők vezették a kolhozparasztság harcát a kuláksággal a nép ellenségeivel szemben. Köréjük tömörültek a kolhózfalvak legjobb erői, azok az emberek, akik teljes meggyőződésnél ragaszkodtak a szovjet hatalomhoz, a kolhózrendszerhez. Közülök nőttek ki aztán később az új kolhozvezetők 1933-ban, a Bolsevik Párt Központi Bizottsága újabb segítséget adott azzal, hogy politikai osztagokat szervezett a gép- és traktorállomások mellett. 17.000 pártmuorgás került akkor falusi munkára. Ezek segítettek a kolhozkáderek nevelésében, harcra vezették őket az ellenséges kukák és egyéb bomlasztó elemek ellen. Nevelték, tanították a falusi kommunistákat s kemény küzdelmüknek köszönhető, hogy a lenini-sztálini eszmék kitéphetetlenül gyökeret vertek a kolkézfalu életében. AZ EREDMÉNY MEG IS MUTATKOZOTT A Bolsevik Párt erőfeszítései nyomán a kolhozok, a szovhozok, a gép- és traktorálllomások a háború előtt, majd a Nagy Honvédő Háború éveiben jól megállták helyüket. S ennek egyik fő oka az volt, hogy megfelelő vezetők, kiváló szervezők, tapasztalt és gondos gazdasági hivatalnokok ezrei nőttek föl a kolhózparasztok soraiból. A Nagy HonvédőHáború után, a háború utáni első ötéves terv éveiben a kolhózparasztság sokkalta fokozottabban tért át a tudományos gazdálkodásra. Még több gépet kezdtek alkalmazni. Kolhozt vezetni ma a Szovjetunióban igen nehéz és felelősségteljes feladat. Ma a kolhozvezetőnek nem elegendő a régi időkben szerzett gyakorlati tapasztalata. Meg kel ismerkednie a korszerű mezőgazdasági tudományos módszerekkel, értenie kell a gépekkel való gazdálkodáshoz, okszerűen, gazdaságosan kell alkalmaznia ezeket a gépeket, gazdaságát úgy kell megszerveznie, hogy a rendelkezésre álló munkaerővel a lehető legnagyobb eredményeket érjék el. De természetes, ugyanakkor értenie kell az emberekkel való bánásmódhoz is és munkájában állhatatosnak és körü ítéldöntőnek kell lennie. Ha mindezt el tudja végezni a kolhozvezető, akkor a kolhoz gazdasága fejlődik, a kolhozparasztok gyarapodnak. A Szovjetunióban igen sok kitűnő régi kolhózvezető van, akik évtizede, sőt még régebben vezetik kolhozukat. Várjon ezek csak úgy könnyedén egyik napról a másikra sajátították el a vezetés művészetét, a kolhóz sokrétű és bonyolult munkájának irányítását ? Nem. A szovjet korhózvezetők szakadatlanul tanulnak. Hogy csak néhány számadatot idézzünk, az 1947— 48-as tanévben egy és háromnegyedmillió kolhóz vezető tanult különféle tanfolyamokon és szemináriumokom. Külön tartottak tanfolyamot a kolhozelnököknek és brigádvezetőknek, külön a csoportvezetőknek. Külön foglalkoztak a földművelési, zöldségtermelési és kertészeti brigádvezetőkkel és megint külön az állattenyésztőkkel és Számvevőkkel. Ezek az újonnan kiképzett és átképzett szovjet kolhozvezetők egyaránt értenek a tudományos mezőgazdálkodáshoz, az állatgyógyászathoz, ismerik a micsurini kutatások eredményeit és a korszerű mezőgazdasági technikát Ugyanakkor természetesen elsajátították a munka tudományos megszervezését is. A SZOVJETHATALOM ÉVEI ALATT új értelmiség nőtt fel a szovjet falvakon. Tízezrekre megy azoknak a kolhozokban dolgozó szakembereknek a száma, akik ma már főiskolai, egyetemi szakképzettséggel rendelkeznek. De meg kell említenünk azt is, hogy már a Nagy Honvédő Háború előtti években több mint 3 millió traktorkezelőt és kambájnvezetőt képeztek ki A kolhozvezetők nevelésére külön kétéves iskolák nyíltak. Ezekbe az iskolákba kolhózelnököket, kolhózvezetőségi tagoat, mezőgazdasági brigádvezetőket és állattenyésztési farm vezetőket vesznek fel. Az iskola tanterve általános műveltséget nyújtó tárgyakra és szaktárgyakra oszlik fel. Az általános műveltséget nyújtó tárgyakban tanítják az anyanyelvet — a nemzetiségi köztársaságban a tanítás az anyanyelven folyik — számtant, mértant, fizikát, vegytant, földrajzot és a Szovjetunió történetét. Alaposan foglalkoznak a növendékek a Bolsevik Párt történetével is. A szaktárgyak sorában szerepel a növények élete, a földművelés alapjai (a talaj megművelése, vetésforgók, vetőmagvak, vetés), állattenyésztés, a mezőgazdaság gépesítése és villamosítása, mezőgazdasági épületek építése, növénytermesztés. A második tanévben a Sizénakaszálással és a legelőkkel, leltározással, számvitellel és a zöldségtermeléssel, méhészettel, a mezőgazdasági növények kártevőivel és betegségeivel, a kolhozok üzemi szervezésével, a kulturális-felvilágosító munka szervezésével ismerkednek meg a hallgatók. Minden iskolának nagy tanulmányi-kisérleti gazdasága van A hallgatók itt kipróbálják azt amit előzőleg elméletben megtanultak. Az iskola hallgatói külön termelési gyakorlatokon is részt vesznek az élenjáró kolhozokban. Az iskolák tantervének kidolgozásánál figyelembe vették mindazt, ami szükséges egy sokoldalúan fejlett, a lakosság számára bőséges élelmiszert, az ipar részére pedig bőséges nyersanyagot nyújtó kolhoz vezetésénél. Ezeknek a kétéves iskoláiknak a hallgatósága évről-évre nő. 1947-ben 8000 kollhozvezető tanult itt. 1948-ban már 10 ezer, 1949-ben pedig több mint 22 000 így évente tízezrével térnek vissza a kolhozokba a kiválóan képzett mezőgazdasági szakemberek és kolhozvezetők, akik aztán tudásukat tovább adják a kolhoztagoknak és egyre magasabbra emelik a szovjet mezőgazdaság és állattenyésztés színvonalát A NAGY SZTÁLINI ÉPÍTKEZÉSEKKEL a sivatagok bőségesem termő ültetvényekké alakulnak át, az erdőövezetek ültetése emeli nagy területek terméshozamát. Mindez szükségessé teszi a tudományos és tervszerű gazdálkodást Tudományosan felkészült kolhozvezetők nélkül ezeket a nagy feladatokat nem lehetne megoldani. A Bolsevik Párt és vezetőjének, a nagy Sztálimmal,következetes és előrelátó gondoskodása, a kolhoz káderek nevetése terén lehetővé tette, hogy most, amikor a Szovjetunióba, az emberiség történelmében eddig elképzelhetetlen méretekben alakítják át a természetet, és valóban a föld urává teszikz embert, e nagy munkánál a szovjet ipari munkás, a szovjet technikus, a szovjet mérnök mellett ott áll a tudományosan képzett szovjet kólhozparaszt is hogy együtt dolgozzék velük, szeretett szovjet hazájáért az eddiginél is boldogabb életért, a kommunizmus felépítésért. A háború utáni Sztálini Ötéves Terv egyik legnagyobb építménye az üzbék Tanácsköztársaságban lévő sark hadi vizierőmű. Az erőmű kiterjedt vidékek öntözését biztosítja és ugyanakkor villamosára raot szolgáltat Uzbekistan ipartelepeinek. Képünkön a vizierőmű duzzasztógátja látható. ben fejlődik a szeder álattenyésztés A Szovjetunió kolhozaiban 1949 folyamán mintegy 16 000 szarvasmarha tenyésztőtelepet, 36.700 sertés-, 16.800 juh- és 48.800 baromfi-, azaz összesen több mint 120 000 állattenyésztőtelepet létesítettek. * A kolhozok köztulajdonát képező állatok száma 1919-ben, az 1918 évihez viszonyítva a következőkét növekedett: szarvasmarháknál 22 százalékkal, sertéseknél 78, juhoknál és kecskéknél 19 százalékkal, a szárnyasoknál pedig megkétszereződött. • A kolhozok éltet állománya 1949 október 1-től, 1950 okóber 1-ig az alanti arányokban szaporodott: szarvasmarhák 65 százalékkal, sertések 41, juhok és kecskék 15, baromfiak 65 százalékkal. A szovhózokban uganakkor 15 százalékkal növekedett a szarvasmarhák, 39 százalékkal a sertések, 13 százalékkal a juhok és kecskék száma. A Moldovai Szovjet Szocialista Köztársaság kolhozaiban ez év első nyolc hónapja alatt két és félszeresére gyarapodott az állatállomány a mult év hasonló időszakához viszonyítva. 1.300 új állattenyésztő-telepet s az utóbbi időben 70 fajnemesítő állomást is létesítettek. A Köztársaság 2000 kolhozaiban brigádokat szerveztek a takarmány termelésére s azok az idén négyszerannyit termeltek, mint a múlt évben. * A Kazáh Szovjet Szocialista Köztársaság tudósai szoroosam kiveszik részüket a kőtulajdonban lévő állatok tenyésztése terén rájuk háruló feladatok teljesítéséből, így például a nyáron számosait tanulmányozták Gurjevtartomány 7 millió hektárt kitevő legelőjét Kazahsztánban az idén összesen mintegy 20 millió hektárnyi takarmánytermő területen folytatnak kísérleteket és kutatásokat. A kazáhsztáni Kizil-Orda városban a közelmúltban új vajgyárat helyeztek üzembe. Ez — a haladott technika segítségével — évente majdnem 1000 tonna tejet dolgoz fel, s körülbelül 50.000 kiló vajat készít. Folyamatban van újabb négy vajgyár építész.