Falvak Népe, 1990 (2. évfolyam, 2-52. szám)

1990-01-13 / 2. (4.) szám

A ROMÁNIAI MAGYAR FÖLDMŰVESEK HETILAPJA WEBK&msmmmm JOGAINKAT SZAVATOLJA Közzétették a Nemzeti Megmentési Front január 5-i nyilatkozatát a ro­mániai nemzeti kisebbségek jogairól, mely leszögezi : decemberi forradal­munk a román nemzet és a nemzeti kisebbségek, az ország egész népének történelmi tette, az egység és összetar­tás, a szabadság és az igazi demokrácia iránti vágyunk tanúbizonysága. A Front elégtétellel vett tudomást a Ro­mániai Magyar Demokrata Szövet­ség december 25-i kiáltványának ki­tételeiről, s ugyanakkor határozottan elítéli az előző diktatórikus rendszer­nek a nemzeti kisebbségekkel szemben folytatott uszító, erőszakos asszimilá­ciós, sovén politikáját, egyben pedig ünnepélyesen kinyilvánítja , valóra vált­ja és garantálja az egyéni és kollek­tív nemzeti jogokat és szabadságjo­gokat. A harmonikus együttélésnek és kölcsönös bizalomnak magától értető­dő feltétele a sajátos kisebbségi érde­kek és a többségi nemzeti érdekek egyeztetése, hangoztatja a nyilatkozat, majd leszögezi: kisebbségi politiká­jában a Front abból az elvből indul ki, hogy a demokrácia egy és oszt­hatatlan, s éppen ezért szükségesnek véli az egyéni és kollektív nemzeti jogok és szabadságjogok alkotmányos garanciáinak kidolgozását. A Front biztosítani kívánja a nemzeti kisebb­ségek ama jogát, hogy politikai, tár­sadalmi és szellemi életük problémáit saját demokratikus szervezeteik ré­vén, az államhatalom, a közigazgatás, általában a civil társadalom szervei­be a maguk soraiból jelölt, illetve meg­választott képviselők által oldják meg. A pluralizmus és a demokrácia meg­valósításának programja a nemzeti ki­sebbségek számára lehetővé teszi, hogy korlátozás nélkül valóra váltsák vala­mennyi törekvésüket sajátos érdekeik szervezeti képviseletét és érvényesí­tését illetően. Ezért a Nemzeti Meg­­mentési Front szükségesnek véli az alábbiakat : 1. ) Az ország új Alkotmánya is­merje el és garantálja a nemzeti ki­sebbségek egyéni és kollektív jogait és szabadságjogait. 2. ) Az Alkotmány előírásait konk­rét formában kifejtő nemzeti kisebb­ségi törvényt kell kidolgozni és meg­szavazni az új Alkotmány életbe lépé­sétől számított hat hónapon belül. 3 ) A törvények értelmében bizto­­­­sítani kell a kisebbségek alapvető jo­gainak gyakorlásához szükséges Intéz­ményrendszer létrehozását, ezáltal az anyanyelv szabad használatát, a nem­zeti kultúra ápolását, a nemzeti azo­nosság megőrzését, s e célból Nemze­tiségügyi Minisztériumot kell létre­hozni. A Nemzeti Megmentési Front jogos­nak ítéli, hogy a nemzeti kisebbségek fenntartsák és folytassák kapcsolatai­kat anyanemzeteikkel. Ugyanakkor a nyilatkozat leszögezi: a környező ál­lamokkal való jószomszédi viszonyok feltételei mellett ezek a természetsze­rű kapcsolatok korántsem csorbítják a nemzeti kisebbségek lojalitását ha­zájuk, a demokratikus Románia iránt, hanem ellenkezőleg hozzájárulnak a közös haza iránti hűség érzésének az elmélyüléséhez. A Front annak a meggyőződésének ad kifejezést, hogy a romániai etni­kai viszonyok új alapokra helyezése megteremti a bizalom és­­a kölcsönös megbecsülés feltételeit, előmozdítja a románok és a nemzeti kisebbségek közötti évszázados barátság megerő­södését, az ország valamennyi állam­polgára közötti egységet, ez pedig Ro­mánia haladásának egyik alapvető fel­tétele, az igazi demokrácia megteremté­sének záloga. ☆ Nem tétlenkedett az új esztendő első napjaiban a Romániai Magyar De­mokrata Szövetség Ideiglenes Intéző Bizottsága sem. Január 4-én a fővárosi Intercontinental szálló termében tar­tott sajtóértekezletet, ahol Domokos Géza elnök válaszolt a hazai meg külföldi újságírók seregnyi kérdésé­re. — Az RMDSZ-t nem tartjuk párt­nak — mondotta Domokos Géza —, de a választásokon jelölteket állítunk. Az értekezlet végén a szövetség el­nöke így nyilatkozott: A románokkal közös a sorsunk, s ezért minden ener­giánkkal azon leszünk, hogy egy új demokratikus Romániát teremtsünk, amelyben teljes mértékben tisztelet­ben tartják minden állampolgár jo­gait. .Január 7-én Kolozsváron tartottak megbeszélést a szövetség helyi és me­gyei szervezeteinek képviselői, akik ismertették, mit tettek eddig, s egyben hangsúlyozták: a kisebbségi kérdés a román demokrácia egyik döntő lánc­szeme, s ehhez bizalomra, megértés­re, a múltból örökölt előítéletek meg­haladására, a feszültségforrások elhá­rítására van szükség. A megbeszélésen kérdések egész sorát vetették fel, s elhatározták, hogy 1990. január 13-án délelőtt a marosvásárhelyi Kultúrpa­lota tükörtermében országos küldött­tanácskozást tartanak, amelyen meg­vitatják és elfogadják a Szövetség Szervezeti Szabályzatát és Elvi nyilat­kozatát, egyben jóváhagyják az Ideig­lenes Intéző Bizottság munkatervét a kongresszus összehívásáig. Lapunk végre visszanyerte eredeti, egyszerű nevét. Fejlécén, a nagybetűs cím alatt ez áll: A romániai magyar földművesek hetilapja. Úgy hiszem, tisz­tázásra szorul a változás némely vonat­kozása. Legelőbb talán maga a foglal­kozásnév, a földműves szó. A Magyar Nyelv Értelmező Szótárának 1960-ban megjelent második kötetében a meg­felelő helyen ezt találjuk: rendszerint a maga földjét művelő törpe- vagy kis­birtokos. Bár a harminc évvel ezelőtti kiadvány a szót népi, népnyelvi, népies, illetve régies minősítéssel illette, véle­ményem szerint semmiféle merényletet nem követünk el anyanyelvünk ellen, ha fölújítjuk használatát. Sőt azzal sem, ha jelentéstartalmát ma gazdagabbnak mer­jük látni .. . Mert voltaképpen a mező­­gazdasági termelőszövetkezet tagja is a földet műveli. Ugyanezt teszi az ál­lami, mezőgazdasági vállalat állandósí­tott vagy alkalmi munkája. De hadd menjek még tovább — ugyancsak a nyelv logikájának ösvényén —: a kenyeret adó talajt dolgozza meg, rögeit porhanyítja, majd áldásait gyűjti össze a mezőgépész is, amikor ekekapcsolatot, vetőgépet, csillagbarnát, tárcsát vontató traktora nyergében rázatja magát, avagy a kom­bájn fülkéjéből vezényli a korszerűsített aratást. A műveletek eszközeinek mo­­dernizáltsága ellenére és a nagyüzemiség keretei közepette, a megváltozott birtok­lásviszonyok mellett is földművelés — a FÉLREÉRTÉS NE ESSÉK! földművelés... S aki ezt végzi, bárhol, bármivel, bármiként — az földműves ... Sőt, földműves az agronómus mérnök vagy az agrártudományi kutató is. Másodsorban ... Lapunk címe és a közvetlenül alatta olvasható utalásforma (ami a sajtóban általánosan használó­ -• tos) a legszorosabb egységben, össze­­fonódottságában értendő. Hiszen a FALVAK NÉPE, a földművesek lapja egyáltalán nem kizárólag a földművese­ké, hanem a helységeket lakó egész kö­zösségeké. • Adott politikai körülmények között, hivatali nyomásra három szavuvá duzzasztott formájában — és átmeneti ilyen élete alatt is — azoké volt. Utána­nézhet bárki, nemcsak a földművelésről, a földművesekről írtunk, hanem a szellem, a lélek művelőiről — az értelmiségiekről is. A tanítóról, tanárról, mérnökről, or­vosról, állatorvosról a kultúra hivatásos avagy önként elkötelezett munkásairól, a népművészet hagyományainak felélesz­tőiről és ébrentartóiról is. És a kettős életűvé és kötődöttségűvé nyomorított ingázó munkásról is. Meg a szövetkezeti kereskedőről és a szolgáltató műhelyek mesterembereiről. Nem is történhetett másként. A falu világát nem lehet ato­mizálni. Még az elmúlt évtizedek bűnös szervezett kísérlete sem volt képes rá ... A falu világát a szoros összefonódások is jelentik. Még egyetlen családnak is lehet olyan tagja, aki megmaradt az ős­termelésnél — ahogy régebb mondták, az eke szarvánál —, s olyan, akiből arany­kezű iparos, vagy kiművelt emberfő lett. Különben a tanító vagy a kereskedő is megműveli a háza, lakása melletti kis­kertet. Irtunk sokakról... Ám a kör még­sem lehetett teljes. Kimaradt a falu szel­lemi, erkölcsi parcellájának művelője, a lelkész. Nem lelkünk szerint hagytuk ki. Mert hiába tudtuk, hogy a hivatalosan fer­de szemmel nézett „ténykedése" valójában igazi népszolgálat, amely több és telje­sebb lehetett a „tanügyi káderénél", s ez a szolgálat valahol érintkezett még az orvoséval is. Mert lelkipásztoraink leg­jobbjai pszichiáterek is... Remélni sze­retnénk, hogy ezután senki sem tartja többé gyanúsnak, ha bemegyünk a tiszteletes lakására, az egyházi hivatal­ba, s ha méltatjuk is papjaink munká­ját, vagy ha meg is szólaltatjuk őket, hogy újságunkban ők is hozzájárulhas­sanak az egészséges közvélemény formá­lásához, az egyetlen — és jelzetlen — erkölcsiség kívánalmainak, elvárásainak. SZABÓ GYULA (Folytatása a 2. oldalon) KÖZÉLET A FORRADALOM HŐSEINEK EMLÉKÉRE a Nemzeti Megmentési Front Tanácsa or­szágos gyásznappá nyilvánította január 12-ét. S hogy soha el ne feledjük az el­esetteket, ezentúl minden pénteken meg­szólalnak az ország harangjai és vala­mennyi felekezet templomaiban istentisz­teletet tartanak. Két mártírvárosunkban, Temesvárott és Bukarestben pedig emlék­művet emelnek azoknak, akik életüket ad­ták a szabadságunkért FOLYIK A RENDTEVÉS közéletünk összes területein. Újabb tárcákkal egészült ki a kormány, újabb minisztériumi vezetőket neveztek ki (néhányat közülük már le is kellett váltani tisztátlan előéletük miatt); új pártok alakultak, a nemzeti paraszt­­pártiak, a liberálisok és a természetvédők bejelentették, hogy részt vesznek a vá­lasztásokon; az erdélyi megyékben pedig sorra megalakulnak a Magyar Demokrata Szövetség területi és helyi szervezetei —, melyeknek mi is okos, jó munkát és népes tagságot kívánunk. A Nemzeti Megmentési Front további népellenes törvényeket és rendelkezéseket hatálytalanított s új ren­deleteket hozott a gazdasági és társadal­mi olytatásor a 3. oldalon) Keresztek, kopjafák emlékeztetnek forradalmunk mártírjaira, őróluk em­lékezünk meg ezentúl minden pénteken templomainkban is 2­9 III. sorozat II. évfolyam 4. szám 1990. január 13., szombat 8 oldal, ára 1,50 lej Véleményem szerint Új, igazi forradalmunk diadalának első napjaiban, heteiben mintha meg­feledkeztünk volna a faluról, gazdál­kodóinkról. Nem vitás: a Front, utóbb a Mezőgazdasági Minisztérium régóta várt intézkedések sorát léptette életbe. Földet kapnak a földművesek, több helyen felszámolják a téeszeket, támo­gatást, külföldi segélyt ígérnek a nagy­üzemeknek, gazdálkodóknak. Merem állítani, ezeket mindenki örömmel fo­gadta. De ugyanakkor fölmerül a cseppet sem megnyugtató kérdés: va­jon mindez elegendő-e ahhoz, hogy mezőgazdaságunk biztosítsa az ország megfelelő élelmiszer-ellátását. Úgy ér­zem, a győzelem eufórikus hangulatá­ban nem szentelünk elég figyelmet a fa­lunak, a mezőgazdálkodásnak. Persze, szándéknyilatkozatok elhangzottak, a tenniakarás igénye is megfogalmazó­dott, ám kézzelfogható, konkrét intéz­kedések alig történtek. Tudjuk, élet­vitelénél, hagyományainál fogva a falu világa konzervatívabb, zártabb világ, lassabban feloldódó. Írjuk le bátran. (Folytatása a­z oldalon) FERENCZ L. IMRE

Next