Famunkás, 1963 (63. évfolyam, 1-14. szám)
1963-09-16 / 10. szám
Szeretettel várjuk a IV. világkonferenciára a testvérszakszervezetek ,ezekben a napokban az tr építkezéseken, faipari és építőanyagipari üzemekben a világ minden táján hallani lehet hazánk és szép fővárosunk, Budapest nevét. Japántól Chiléig, Finnországtól az afrikai Mali Köztársaságig minden országban megválasztották az építő-, fa- és építőanyagipari dolgozók küldötteit, akik részt vesznek az Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezetei IV. világkonferenciáján. A IV. konferencia szeptember 24—28-ig tanácskozik Budapesten, szakszervezetünk székházában. Nagy öröm és megtiszteltetés számunkra, hogy a nemzetközi szövetség úgy határozott: másodízben is hazánkban tartja meg a konferenciát. Szakszervezetünk központi vezetősége, egész tagságunk nagy szeretettel várja a küldötteket. Mindent megteszünk, hogy a konferencia a legjobb feltételek között folytassa le tanácskozásait. A konferencia fő feladata, hogy mérleget vonjon a nemzetközi szövetség és tagszervezetei által végzett munkáról; meghatározza nemzetközi politikai mozgalmunk feladatait; megválassza a nemzetközi szövetség új vezetőségét; értékelje azt a küzdelmet, amit a nemzetközi munkásmozgalom széles frontján iparágaink harcos szervezetei folytattak a békéért, a társadalmi haladásért, az építő-, fa- és építőanyagipari dolgozók munka- és életkörülményeinek javításáért. Ez a küzdelem gyökeresen más körülmények között folyik a szocialista országokban, ahol — mint nálunk is — a munkásosztály van hatalmon. A szocialista országok küldöttei egybehangzóan arról számolhatnak be a konferencián, hogy kezük nyomán a lakások tíz- és százezrei épültek fel. Új üzemek, gyárak, városok építésével megváltoztatták hazájuk képét. Munkájukkal hozzájárulnak népük jólétének emelkedéséhez, az új üzemek építésével lendületesen bővítik a szocializmus anyagi alapjait. Ebben a harcban az egész világ számára példamutatóan élen haladnak a szovjet építők, akik korszerű módon, a legtöbb lakást, nagyüzemet, erőműveket, egyedülállóan rövid idő alatt építenek fel. A szocialista országok építő-, fa- és építőanyagipari dolgozóinak másik közös vonása, hogy örökre véget vetettek a munkanélküliségnek, széles körű szakmai képzéssel, továbbképzéssel, tanulással igyekeznek enyhíteni a terítek jó teljesítését akadályozó munkáshiányt. A közös vonás az is, hogy is az elmúlt négy év alatt lényegesen fejlődött a dolgozók bér- és kereseti színvonala. A munkafeltételek jobbak, csökkent a nehéz fizikai munka aránya, új gépek, a faiparban modern gépsorok teszik könnyebbé és biztonságosabbá a munkát. Iparágaink dolgozói mind a szocialista országokban, mind a kapitalista országokban hitet fognak tenni a világ népeinek békéje mellett. Az ő munkájuk nemes hivatása a békés építés, az életet boldoggá varázsoló, meleg otthonokat jelentő lakások építése, kényelmes, tartós bútorok készítése. Ezért mindig elsők között voltak és lesznek, ha a béke védelmére, a háborús rombolás elleni küzdelemre van szükség. A konferencia, mint az építők, fások és építőanyagipari dolgozók világparlamentje, össze fogja gyűjteni azokat a harci tapasztalatokat is, amelyeket szaktársaink a kapitalista kizsákmányolás elleni harcban a munkásegység megteremtéséért, a munkanélküliség ellen, a demokratikus szabadságjogokért, a szervezkedés szabadságáért, népük függetlenségéért vívtak. Az építőmunkások, faipari dolgozók osztályharcos szervezetei az első sorokban vannak a tőke elleni küzdelemben szerte a világon. Nehéz küzdelmükben az elmúlt négy év alatt is biztosan számíthattak a nemzetközi szövetség nagy erejére. A nemzetközi szövetség erkölcsi, anyagi, politikai támogatást nyújtott a sztrájkoló munkásoknak, segítette a columbiai cementipari munkások több mint 80 napig tartó, győzelmes sztrájkharcát, az olasz építőmunkások, a finn kőművesek, a japán építőipari napszámosok, a kapitalista országokban élő bútoripari munkások szociális és bérköveteléseit, a túlóráztatás elleni, bércsökkenés nélküli munkaidő csökkentésre irányuló küzdelmüket és azt a harcot, amit az osztályelnyomás alatt élő testvérszakszervezeteink vívnak az egyenlő munkáért egyenlő bért elve megvalósításáért. A nemzetközi szövetsége x egy percre sem szűnt meg harcolni a szakszervezeti szabadságjogokért, a spanyol, portugál, angolai, Dél-afrikai Unió bebörtönzött építő- és famunkás szakszervezeti vezetők szabadon bocsátásáért. A nemzetközi szakmai szövetség aktív tevékenysége az építő- és faipari munkások életkörülményeinek megjavítása, a szakszervezeti mozgalom szervezeti megerősítése és akcióegysége érdekében növelte iparágaink dolgozóinak a nemzetközi szakmai szövetség iránt megnyilvánuló bizalmát és érdeklődését. Meggyőzően bizonyítja ezt a tagok és a tagszervezetek számának állandó emelkedése. Az NSZSZ az 1949. évi milánói alakuló konferenciáján körülbelül négymillió tagot számlált, a taglétszám most körülbelül 8,6 millió. A III. nemzetközi konferencia után csatlakoztak hozzá iparágaink kubai, Costa Rica-i, ecuadori, vietnami demokratikus köztársaságbeli országos szervezetei és néhány japán szakszervezet, ami által az NSZSZ még jobban megerősödött. Meg lehetünk győződve arról, hogy szakmai szövetségünk tovább növekedik és jelentősége, mint az építő-, fa- és építőanyagipari munkások nemzetközi szervezetéé, még nagyobb lesz. Erre az alapra épül az a munka, amelyet az építő-, fa- és építőanyagipari dolgozók IV. nemzetközi konferenciájának kell elvégeznie. Ez a konferencia — a megelőzőekhez hasonlóan — nagyon széleskörű lesz és nyitva áll az építő-, fa- és építőanyagipari munkások valamennyi szakszervezetének képviselői előtt, függetlenül attól, hogy melyik szakszervezeti központhoz tartoznak. Valamennyi építő- és faipari munkás, fajra, nemre és ideológiai álláspontjára való tekintet nélkül szabadon felhasználhatja a szónoki emelvényt, senki sem követel tőlük egy bizonyos ideológiai állásfoglalást. A konferenciára kiküldött valamennyi képviselőnek joga van, hogy szabadon megmondja véleményét és előterjessze javaslatait a megvitatásra kerülő kérdésekben. Ezáltal a világ minden részéből érkezett szaktársak hozzájárulhatnak munkásaink és szakszervezeti tagjaink törekvéseinek támogatásához, amelyek a megélhetés jobb lehetőségeire, a jobb munkakörülményekre és az építő-, fa- és építőanyagipari munkások szebb jövőjére irányulnak valamennyi kapitalista országban, s együttesen fejleszthetik a testvéri kapcsolatokat a világ összes munkásai között. A konferencia előtt is örömmel állapíthatjuk meg, hogy szakszervezetünk 270 ezer főnyi tagja, de valamennyi építő-, fa- és építőanyagipari dolgozó eredményes termelőmunkájával és nemzetközi kapcsolataink bővítésével, a konferencia anyagi és szervezeti előkészítésével jelentősen hozzájárult a nemzetközi szövetség nagy munkájához. Meleg elvtársi együttérzéssel várjuk a küldötteket, munkájukhoz sok sikert kívánunk. Azt kívánjuk, hogy a konferencia szélesítse és erősítse tovább a nemzetközi munkásmozgalom akcióegységét. Ez a harcos egység záloga annak, hogy a konferencián elfogadott határozatok iparágaink dolgozóinak gazdasági és szociális követelései megvalósuljanak és elősegítsék az emberiség nagy ügye, a világbéke védelmét. Somoskői Gábor főtitkár VILÁG PROLETÁRJAIEGYESÜLJETEK! LXI. ÉVFOLYAM, 10. SZÁM 1963. SZEPTEMBER 16. ARA 40 FILLÉR AZ ÉPÍTŐ-FA- ÉS ÉPÍTŐANYAGIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA A nehézségek ellenére is teljesítheti ez évi tervét Budapesti Bútoripari Vállalat Kapin00y/ Beszélgetés Bódogh István főmérnökkel Teljesíti-e ez évi tervét a Budapesti Bútoripari Vállalat? Erről beszélgettünk Bódogh István főmérnökkel, az iparág kiváló szakemberével. — Az első félévben 148 millió forintot teljesítettünk. Ez a tavalyi bázisidőszakhoz képest 105,5 százalékos tervteljesítést jelent, 1963-as, eredeti tervünkhöz viszonyítva azonban csak 97,4 százalékot. Hogy 4 millió forintos lemaradásunkat behozzuk, év végéig 176 millió forint értékű terméket kell előállítanunk. Noha III. negyedévi előirányzatunktól is elmaradunk még, úgy látom, év végéig pótoljuk adósságunkat, s teljesítjük tervünket. — Mi okozta — és okozza jelenleg is — a lemaradást? — Hadd szóljak röviden arról, ami közismert. Az év eleji energia-, fűtőanyag-, raktár-, anyag-, szállítóesz-köz- és munkaerőhiány közül az utóbbi három jelenleg is fennáll. — A raktározási gondok tehát megszűntek? — Ha nem is szűntek meg, de feltétlenül enyhültek. Itt, Újpesten épül a 2500 négyzetméter alapterületű, modern raktár. A volt Otthon Bútorgyár területén és Csömörön, két csővázas épület magasodik anyag-, illetve alapanyag-raktározásra, s kijelöltük, már Rákospalotán a 90 000 négyzetméter alapterületű központi telepünket, ahol alkatrészeket is fogunk tárolni. Persze, az üzemekben még ma is jelentős alapterületet foglalnak el azok a termékek, melyek kiszállítása egyrészt gépkocsiparkunk elégtelensége miatt, másrészt azért is késik, mert a BELKER-nél hét végén (szombaton) nincs áruátvétel. A kérdezett okok közé tartozik termékösszetételünk megváltozása is — nemcsak másfajtát, de többfélét is gyártunk a tervezettnél. Mindezen tényezők ellenére is túlteljesítettük volna az 1962. évihez képest reálisan megnövekedett tervünket, ha a bútoripart — nem túlzás — forradalmasító import gépsorok a tervezett határidőre — 1962. IV. negyedévére — beérkeztek volna és a kísérleti üzemeltetés után legalább egy fél évet futottak volna teljes gyárszerű termelésben. — És mi történt e helyett? — December végén és január elején a gépsorok hiányosan — a géprész (profilcsiszolók) nélkül — érkeztek meg. A szállítás és a tárolás lehetetlen körülményei közt újabb alkatrészek kerültek hiánylistára. Amikor végre — májusban — az utolsó alkatrész is birtokunkban volt, akkor elszívóberendezés híján kellett várni az üzembeállítással, ugyanis — mint kiderült — az importáló nyugatnémet cég az elszívó-berendezés dokumentációját későn küldte el — Mikorra várható a gépsorok meghidulása? — A szerelők szeptember végén két helyen (a volt Újpesti Asztalosáru gyárban, és a volt Angyalföldi Bútorgyárban) fejezik be a munkát, a volt Otthon Bútorgyárban — ahol egyébként energia-átvételi nehézségek is mutatkoztal? — januárra készülnek el. A Cardo Bútorgyárban kísérleti jelleggel működik már egy gépsor. — Eddig még nem esett szó arról — noha jelentőségét hangsúlyoztuk — mit is tud ez a „forradalmasító” gépsor? — Ez a gépsor — mint neve: a „mindentudó” mutatja — mindent tud. Az összes sík lapok eddig szabad kézzel és elkülönülten végzett megmunkálásának gépi úton történő megoldását — szélesség és hosszúság megmunkálását — a furnércsiszolástól a párolásig. Egy gépsor 37 méter hosszú és 8 részből áll: 1 adagoló, 2 „mindentudó” fűrész, 1 kétszalagos automata csiszológép, 1 kontakt csiszológép, 2 profil-élcsiszológép és 1 rakásológép. A gépsor 1 perc alatt 12 méter előretolást ér el, és 60—800 ember munkáját takarítja meg egy műszakban. Döntő jelenttősége abban van, hogy a bútorgyártás technológiájának II szakaszában — ami az enyvezéstől a pácolásig tartó „technológiai hossz”-ot, s egyben az egész hossz 25 százalékát jelöli — a ráfordított időt tekintve, igen rövid időn belül elérjük a világszínvonalat. — Milyen „szakaszok” maradnak még hátra? — Az I. szakasz a szabá- szattól az enyvezésig, a III. szakasz a párolástól a fénye- zésig, a IV. szakasz a fénye- zéstől a készáru kibocsátásáig tart. A nálunk megvalósuló III. szakasszal együtt ez a teljes technológiai hossz. — Vajon melyik szakasz gépesítése következik ezután? — A harmadiké. — Miért éppen az? — Mert a befektetés (drága importgép) ebben a szakaszban térül meg a leggyorsabban. — Mit fog eredményezni a III. szakasz gépesítése? — Bármily furcsán is hangzik, a poliészter lakkcsiszolás már elavult. Egy négyzetmétert ma — hozzávetőlegesen — 15 perc alatt fényezünk, a legújabb eljárással pedig már 1 perc alatt fényezhetünk — tökéletesen. — Mikor alkalmazzák ezt a módszert hazánkban? A jövő év második negyedében már begyakorlott eljárásként írhat róla. — S mikor veszi át a munkástól mind a négy technológiai hosszot a gondolkodó gép? — Majd ha 6 gépsor illeszkedik szervesen egymáshoz. Ma még egynél tartunk. Az idő és a fejlődés beláthatatlan. Ami tegnap új volt, holnap már elavult. Aki nem tart sokoldalúan lépést a fejlődés ütemével, az menthetetlenül lemarad, konzervatívvá válik. Nagyon kell igyekeznünk! Ilkei Csaba Teljesítik a közel negyven Milliós évi tervet — Nincs lemaradásunk a féléves terv teljesítésében — mondta Gázmár Sándor igazgató. — De az éves tervvel sem lesz hiba! Kevés vállalat dicsekedhet ilyen magabiztosan az eljövendő hónapok termelési eredményeit illetően. Az Épületasztalos és Faipari Vállalat kőbányai gyáregységének gazdasági vezetői azonban megalapozott bizalommal tekintenek a hátralevő hónapok elé. Az előző évek gazdasági eredményei és nem utolsósorban az első hat hónap zökkenőmentes tervteljesítése biztos alapot ígér. Vajon különlegesen kedvező helyzetben van a gyáregység, s ezért nem adódnak elő nehézségek? Nem, szó sincs erről! Eredményeik titka másban rejlik. Alapos szervezés, s a legapróbb részletek pontos kidolgozása, ez sikereink titka — mondja az igazgató. — Valóban, a gazdasági vezetők minden termelési feladatot a legaprólékosabban megbeszélnek a művezetőkkel és a brigádvezetőkkel — helyesel az szb-titkár. — Nem tömegcikkeket gyártunk, hanem reprezentatív egyedi megrendeléseket elégítünk ki — magyarázza Gázmár Sándor elvtárs. — Ez a profil aztán állandó átszervezést és készenléti állapotot követel meg. Nos, ezért helyezünk oly nagy súlyt a szervezésre. Ha elhanyagolnánk, bizony rövidesen összecsapnának felettünk a hullámok ... A gyáregység dolgozói részletesen ismerik a termelési tervet és ennek érdekében minden tudásukkal igyekeznek is teljesíteni egyéni feladataikat. Ezt a szellemet eredményezte a műszaki vezetők és a párt, valamint a tömegszervezetek alapos felvilágosító munkája. Természetesen a dolgozók keresetében is megmutatkozik a termelés eredményessége. Az átlagkereset 1750 forint, de a jó szakmunkások havonta 2500 forintot visznek haza. Nos, ilyen körülmények között dolgoznak az Ihász utcai gyáregységnél. A vezetők szoros kapcsolata a fizikai dolgozókkal, az alapos szervezés és ésszerű irányítás eredménye, hogy senki sem aggódik a negyvenmilliós terv teljesítése miatt. A Onfíipari Vállalat szegedi telephelyén az idősebbbek nagy gonddal és figyelemmel oktatják a szakmára fiatal társaikat