Famunkás, 1965 (65. évfolyam, 1-13. szám)

1965-11-08 / 12. szám

Vissza a kocsikhoz? .4. Erdészeti, Fa- és Vegyesipari Vállalat új gyártmányai VILÁGÉRT SEM AKA­RUNK TRÉFÁLKOZNI a jó öreg szentendrei gyár minden elismerést megérdemlő mun­kája fölött, de bizony kicsit el kellett mosolyodniunk azon a furcsa véletlenen, hogy mi­óta sikerült megszabadulnia a kocsigyár névtől, azóta ismét kocsit gyárt. Ugyanis jól em­lékszünk rá, kicsit már komi­kus volt, hogy a Szentendrei Kocsigyár iskolapadtól és me­­legágyi ablakkeretektől az er­dészeti közelítő kerékpárig mindent gyártott, csak kocsit nem. Nos, a nem,régiben le­zajlott névadó ünnepségen, a gyár Erdészeti, Fa- és Vegyes­ipari Vállalat nevet kapott, s új gyártmányai közt a fősze­repet a kocsi játssza. Termé­szetesen nem társzekér, hintó, homokfutó, gumirádli, hanem olyan kocsi, amilyent az er­dőgazdasági és faipari tech­nika fejlődése megkövetel. S ebben van a szentendrei gyár felbecsülhetetlen, nélkülözhe­tetlen szerepe: mindig olyas­mit gyárt, ami előbbre viszi a műszaki fejlesztést, akár er­dőgazdasági, akár faipari vo­nalon. S tegyük hozzá: olyas­mit, amit „szakmán kívüli” gyár vagy egyáltalán nem, vagy beláthatatlan határidőre vállalna csak. Nem szükséges ezt különösebben bizonygatni, elég, ha szemlét tartunk a gyár 1966. évi gyártmányai fölött. ELŐSZÖR IS ITT VAN az erdőgazdaságok műszaki fej­lesztésében, a hosszú szállás szállításban nélkülözhetetlen utánfutó. A tehergépkocsival vontatható utánfutón a rokon­­cák egymástól való távolsága 7, illetve 9 méter, a szállítha­tó rönkök hossza 10—12 mé­ter. Az utánfutó kiválóan al­kalmas vezetékoszlopok, vas­­bet­on,gerendák, csövek stb. szállítására is. A gyárban máris az éppen csak gyártás­ba vett típus továbbfejleszté­sével foglalkoznak. Olyan megoldást keresnek, hogy az utánfutót csörlőberendezéssel lássák el, s ezzel megszüntes­sék a kézi rakodást. Ugyancsak a fizikai munka megszüntetésére szolgál a 600 mm-es erdészeti gödörfúró gép. Ez tulajdonképpen trak­torra szerelhető munkagép, amely a traktor meghajtóere­­jét felhasználva percek alatt 600 mm-es átmérőjű gödröt fúr a talajba. Az erdészeti brigádok kedvezőbb, kényel­mesebb elhelyezését szolgálja az új formájú, nyolcszem­élyes lakókocsi. Nehéz és szaporotlan fizikai munka teljes gépesítését old­ja meg a fűzhántoló gép is. Ha valaki látta már, amint a néhány átmérőjű fűz­vesszőket vagontételszámra kézzel hántolják, az fogalmat alkothat arról, mit jelent ez az ügyes kis gép, melynek két adagolónyílása kötegek­ben nyeli el a fűzvesszőket, hogy néhány pillanat múlva ontsa magából a megtisztított vesz­­szőket. DE TALÁN MINDEN ED­DIGINÉL JELENTŐSEBB új gyártmány a 4 tonnás mező­gazdasági és erdőgazdasági pótkocsi. Köztudomású, hogy a termén­ybetakarítás idején a mezőgazdaság mindig pótko­csi hi­árnnyal küzd. A gyártást eddig nem tudták a szükség­letnek megfelelően fokozni. A szentendrei gyér műszaki ve­zetői olyan pótkocsi-prototí­pust dolgoztak ki, amelynek acélszerkezetét­­ hidegen , saj­tolják, s ezzel lényegesen csökken a kocsi önsúlya, rak­felülete, illetve teherbíró-ké­pessége viszont növekszik. A szabvány a 3,5 tonnás pótko­csi önsúlyát 23 mázsában ha­tározza meg, az új típus vi­szont 4 tormás és önsúlya csu­pán 16 mázsa. A prototípus si­kerrel állta ki az ATUKI és az FM Gépkísérleti Intézeté­nek vizsgálatait, tehát soro­zatgyártásának nincs akadá­lya. Vissza a kocsikhoz? — kér­deztük cikkünk címében. Igen, de olyan kocsikhoz, amelyek minden közlekedési eszköznél gyorsabban viszik előre a fejlődés ügyét. Bútorgyár épü­l Bútorgyár építését kezdték meg a romániai Vasluion: évi kapacitása 20 000 kombinált szobabútor lesz. Korszerű fel­szerelésének legnagyobb ré­szét hazai gépgyárak készítik. Az Erdőgazdálkodási Kuta­tó- és Tervezőintézet szakem­bereinek tervei szerint, az új vállalatban új technológiai el­járásokat, kiváló kikészítési módszereket fognak alkalmaz­ni. Az építkezésben széles­körűen használják az előre gyártott elemeket,é­s így ipari módszerekkel építhetnek. Az építőtelepen jelenleg egyengetik a talajt, utakat épí­tenek stb. Az ötéves tervhez tartozó új iparvállalat számottevően emelni fogja a város ipari po­tenciálját. VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK!LXV. ÉVFOLYAM, 11. SZÁM 1965. NOVEMBER 8. AZ ÉPÍTŐ-, FA- ÉS ÉPÍTŐANYAGIPARI SZAKSZERVEZETÉNEK DOLGOZÓK LAPJA 78 nappal a határidő előtt­ ­ teljesítette hatéves terve t össz­­a­termelési mutatóját Romá­­­­niában a marosvásárhelyi I Augusztus 23. Bútorgyár. E­­ nagyszerű eredmény elérését­­ nagyban elősegítették a mű­­­­szaki-szervezési intézkedések, s a felszerelés korszerűsítése (hidraulikus prések, dupla körfűrészek, lakköntő, fénye­ző és más gépek üzembe he­lyezése). A dolgozók által benyújtott Újítási és ésszerűsítési javasla­tok megvalósítása is hozzájá­rult ahhoz, hogy 1965-ben a gyár termelékenysége körül­belül 116 százalékkal nagyobb az 1959-nél. Az önköltség csökkentésével 9 966 000 lejt takarítottak meg, s a terven felüli jövedelem összege 10 588 000 lej. A gyár kollektí­vája példát mutat a szocialis­ta munkaversenyben, s mint­egy 700 dolgozó munkapadját díszíti az élenjárókat megille­tő vörös zászló. Új bútorok a kislakásokba A Soproni Faforgácsfeldol­gozó Vállalat a jövő év elején, esetleg már az év végén meg­kezdi a lakásbútor-gyártást. A gyár — az évi mintegy 6000 köbméteres forgácslapgyártás mellett — eddig csak irodabú­torokat gyártott. Az új kisla­kás-bútorok tervei és minta­darabjai már elkészültek. Igen jól sikerült a fésülködő­asztaltól kombinált fiókos szekrény, az új virágállvány és a könyvespolccal kombi­nált íróasztal CÉLJUK A Budapesti Bútoripari Vállalat egyik legkisebb ter­melési egysége, a 2. sz. gyár­egység 1. sz. telepe, a volt Duna Bútorgyár. Ez a rang­sorolás azonban kevésbé csökkenti az üzem jelentősé­gét. A központtól rendszere­sen kapnak új megbízásokat, amelyeknek a legjobb tudá­sukkal igyekeznek eleget ten­ni. A régebbi termékek­­ a Panni variatal, a fémbútor­alkatrész sorozatgyártása mel­lett új gyártmányokat is ké­szítenek. Ilyenek a magnó- és lemezjátszó-dobozok, a Csil­lag variaszobák és a tv-asztal­­kák. A megnövekedett felada­tok nyomán a műszaki veze­tők és a szakmunkások azon törték a fejüket, hogyan le­hetne olcsóbban, gyorsabban és ésszerűbben megszervezni a termelést? Kevesebb munkával íme néhány, hasznos ötle­tük közül: Míg a 2. sz. gyáregységben szalagfűrésszel és csiszoló­géppel oldották meg a tv-asz­­talkák íves kiképzését, addig az 1. sz. telepen az íves ma­rást alkalmazták. Ezzel az öt­lettel — egy műveletet meg­takarítva —, kitűnő minőség­ben készítették el a tv-asztal­kákat. A központban hossz­­lyukfúróval és maróval ké­szültek az asztallábak. A te­lephelyen a felsőmaróval csi­nálták meg ugyanezt egyszer­re végezve el minden munka­­műveletet. A vendéglátóipari székek támlakötésének fúrá­sát is három állítással végez­ték a 2. sz. gyáregységben. A telepen a hossz-lyukfúrót ki­iktatták és most sokkal gyor­sabban dolgoznak a felsőma­róval és a lyukak fúrásánál használt sablonnal. Ezek a példák bizonyítják, hogy az 1. sz. telep­en a dolgozók bátran kezdeményezhetnek, kamatoz­tathatják jó ötleteiket. A központtól is rengeteg anyagi és szakmai segítséget kapnak. Korábban például kézi dörzsöléssel fényezték a bútoralkatrészeket. Most, a központ segítségével nemrég létesített úgynevezett „márta­­üzemben" a legkorszerűbb fé­nyezési eljárással dolgoznak. Gyakran találkozni az üzem­ben angyalföldi szaktársak­kal Baranyai Tibor szabász, Mikula János pucoló, Répa Jenő szerelő és társaik szíve­sen adják át értékes termelési tapasztalataikat. Az elmúlt hónapokban szokássá vált, hogy az új dokumentációval együtt mindig egy kiváló szakember is érkezett a 2. sz. gyáregységből. Bevált a csoport bérezés Az egyesítés óta valóságos nagyüzemmé vált a kis gyár­telep. Az új termékek és technológiák bevezetésével megváltozott a bérezési rend­szer­ is. Évekkel ezelőtt egyé­ni bérezés szerint történt az elszámolás. Jelenleg a cso­portbérezést alkalmazzák. A dolgozók év elején idegenked­tek az új elszámolástól, fél­tek, hogy csökkenni fog kere­setük. Nem így történt. Elért eredményeik azt bizonyítják, hogy bevált a csoportbérezés és jó kollektív szellemet te­remtett a műhelyben. Az idős, nagy gyakorlattal rendelkező szakmunkások — a közös ügy érdekében — szívesebben fog­lalkoznak a gyengébb telje­sítményt elérőkkel. Kitűnő oktatóknak bizonyultak a gépházban Kovács József, Lautner Ferenc, Bencs Sán­dor. Segítségük nyomán Lé­­nárd Györgyre és Barna Ilo­na fúrógépkezelőknek nagy­ban javult a teljesítménye. Lénárdnét p­edig a napokban terjesztették fel órabéreme­lésre. A szabászműhelyben az univerzális szaktudással ren­delkező Kiss József tanítja a munkájukkal nehezebben küszködőket Együttes erővel A termelési eredményeket illetően csupán a kikészítő­műhelyben dolgozók — zöm­mel fiatalokból álló —, cso­port maradt el a többiek mö­gött. A műhelyben röpgyűlést hívtak össze, ahol megvitat­ták a termelést akadályozó körülményeket, elhárításának módját. A kollektíva vállal­kozott arra, hogy segítik azo­kat, akik nem tudják elérni a 100 százalékot. A látottak és hallottak azt bizonyítják: az 1. sz. telep műszaki vezetői és szakmun­kásai nagyüzemi szinten ter­veznek és termelnek. S ők is részesei annak, hogy a Buda­pesti Bútoripari Vállalat mur­­­kaversenyében a 2. sz. gyár­egység került az első helyre. -i­s- Gyorsabban, olcsóbban ésszerűbben termelni Az iparág mintaüzeme lesz Nem panaszkodnak már a gidres-göd­rös utakra a hom­lok- és oldalvillás targoncák vezetői. A Budapesti Fűrészek Soroksári úti telepén az el­múlt hónapokban csaknem 10 ezer négyzetméternyi aszfal­tozott utat, illetve rakodóhe­lyet létesítettek, amelyen könnyen gurulnak súlyos ter­hükkel a s­zállítógép­ek. Bővítés­re és felújításra vár még az iparvágány-hálózat. Ha elkészül a vágánykitérő és sikerül utat nyitni a szomszé­dos anyagellátó-telepen ke­resztül, ak­kor zavartalanabb lesz a vasúti szállítás is. Je­lenleg a 25—30 vagon kiraká­sára alkalmas híddarut csak félig tudják ki­használni, mert az elavult vágá­nysorom bonyo­lult a kocsik rendezése és so­rolása. A beérkező anyag gyors kirakása érdekében az elkövetkezendő évben korsze­­rvű vasútrendezőt építenek. Mihelyt a munkálatok befe­jeződnek, sor kerül az elekt­ronikus vezérlésű, fotocellás osztályozó felállítására. Alkal­mazásával lehetőség nyílik a faanyag vastagság, hosszúság és fafajták szerinti tárolására. A jelenlegi , ,gyű­j­tőm­ág­­yá­zás” erősen hátráltatja a fűrész­üzem dolgozóinak munkáját. Gyakran háromszori anyag­felvétel, leltározás szükséges, amíg a fa a fűrészcsarnokba kerül. Tervük szerint húsz osz­tályozórekeszt alakítanak ki és ezekből történik majd az anyag előkészítése. A fűrészüzem zavartalan anyagellátását szolgálja majd az osztályozó transzportőr is. A teherhordást öt sínpáron fogják lebonyolítani. A keret­fűrészek közül az 5 és a 4-es számút szinkronba állítják. Közöttünk az anyag automa­tikus úton jut el az egyik vá­gási helyről a másikig. A két év óta építésre váró szociális létesítmény ugyan­csak elkészül a közeljövőben. A szakszervezeti központ köz­benjárására már ki­jelölték a kivitelező vállalatot. A fel­épülő női és férfiöltözőben korszerű fogásos ruhatári rendszer lesz. Javítanak a te­lephely vízellátásán is, a köz­ponti fűtést pedig bevezetik az összes fűthető helyiségbe. Mint a példák bizonyítják, már ez ideig is sok változás történt a telephelyen. S ha az elkövetkezendő évben meg­valósítják mindazt, amit ter­veznek, az egykor mostoha kö­rülmények között termelő részleg az iparág mintaüzemre lesz. Az új aszfaltutakon könnyen mozognak a targoncák és végzik el az anyagmozgatást

Next