Famunkás, 1968 (68/63. évfolyam, 1-13. szám)
1968-01-29 / 2. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! LXin. ÉVFOLYAM, 2. SZÁM (t?íTömpja körskäm 1968. JANUÁR 29. ARA: 40 FILLÉR A „Kiváló Vállalat” címre pályáznak Az ez évi munkaversennyel kapcsolatos alapvető teendőket már tavaly decemberben megvitatta a Tisza Bútoripari Vállalat szakszervezeti tanácsa, s a gyáregységeké is. Most január közepén pedig a szocialista brigádvezetők és művezetők tanácskoztak a segítségadás, agitáció és a szervezés módjairól. Ezen az összejövetelen már megismertették velük a vállalat célkitűzéseit, s azt is, hogy milyen feladatok megoldását kell segítenie munkaversenyüknek. Milyen új vonásokkal gyarapodott a brigádok és az egyéni versenyzők nagyszerű vetélkedése, erről beszélgettünk a vállalat szb-titkárával, Kovács Józseffel és vezérigazgatójával, Demján Gyulával. Milliókat hozott a „konyhára” Mint Kovács József elmondotta, náluk a vezérigazgató a gazdája a vállalati munkaversenynek, az szb csupán politikai segítséggel támogatja a gazdasági vezetőket. — Amióta komolyan törődünk a munkaverseny szervezésével, értékelésével, nagyszerű eredmények születtek a Tisza Bútoripari Vállalatnál — mondja Demján Gyula. Tavaly például az építőipari vállalat bejelentette, hogy a szolnoki rekonstrukciót a kitűzött határidőnél hat hónappal később tudja csak befejezni. Kerek tizenhárom millió forint veszteséget jelentett ez számunkra. Ismertettük a helyzetet gyáregységeink vezetőivel, munkásaival és felkértük őket: tegyenek éves versenyfelajánlásukra pótvállalást a vállalati terv teljesítése érdekében. Természetesen alapos műszaki előkészítéssel biztosítottuk a verseny sikerét. Az eredmény nem is maradt, el. — A Tisza Bútoripari Vállalat életében egyedülálló termelési sikert ért el, mivel a gyáregységek közül a csongrádi kilenc, a szegedi három, a sátoraljaújhelyi két és félmillió, míg a budapesti háromszázezer forinttal termelt többet a tervezettnél — büszkélkedett eredményeikkel Kovács József. Pótolták a veszteséget és helyrebillent a vállalat gazdasági mérlege. A jól előkészített és műszakilag megalapozott szocialista munkaverseny tehát milliókat hozott a vállalat „konyhájára”. Véleményt kérnek — Az önálló vállalati gazdálkodás lehetőségeit figyelembe véve készítettük el vállalatunk munkaverseny -szabályzatát — mondja Demján elvtárs. — A versenybizottság kidolgozta már az értékeléssel járó feladatokat. Előrebocsájtom, hogy nem vagyunk hívei a merev, pontrendszerű értékelésnek, hanem különböző versenyszinteket igyekezünk kialakítani, amelyekhez egységesen igazodhatnak valamenynyi munkahelyünkön. A versenyszintek meghatározását illetően ismertettük saját elképzeléseinket, de kikérjük dolgozóink véleményét is. A vállalat versenybizottsága például a többi között a következőket javasolta a gyáregységeknek: az önköltséget legalább három százalékkal csökkentsék (ez megfelel tíz nap nyereségnek) , legalább két brigáddal növeljék a szocialista kollektívák számát. A minőségi reklamáció mértéke ne haladja meg a 0,3 százalékot, csonkulásos baleset nem történhet a gyárban és a három napon túl gyógyuló balesetek száma sem lehet magasabb a bázisszintnél. Magasabb követelmények — Aki a „Vállalat Kiváló Dolgozója” kitüntetésre pályázik, ugyancsak magas követelményeknek kell eleget tennie. Nem vagyunk hívei annak, hogy csak úgy kiosztogassuk a jelvényeket, mert erre éppen módunk van, hanem alaposan elbíráljuk — ez a feladat a műhelyek kollektívájára hárul — ki érdemli meg a kitüntető címet. A vállalati kitüntetés ugyanis az új kollektív szerint jelentős kedvezményekkel, sőt előnyökkel jár, s ennek a fedezetét a vállalat biztosítja. Demján Gyula vezérigazgató az anyagi ösztönzőkről, a célprémiumokról is beszélt. Az önálló vállalati gazdálkodás feloldja a régi kötöttségeket, amikor a mennyiségi terv teljesítése szabta meg a jutalmazás mértékét — mondotta. Ma már lehetőség van arra, hogy premizálják az anyagtakarékosságból és minőségi munkából származó eredményeket is. Sőt olyan célprémiumokat is kidolgoztak, amely arra ösztönzi a dolgozókat, hogy keressék a termelésszervezésben, az új gyártmányok meghonosításában, gazdaságosabb technológia bevezetésében rejlő tartalékokat. A vezérigazgató és az szbtitkár azt is elárulták: ha kedvezően alakulnak félévi termelési eredményeink, akkor nem kisebb célt tűznek ki maguk elé, mint a „Kiváló Vállalat” cím elnyerését. —. —s. Műfa homlokzatú épületek A Nyugat-magyarországi Fűrészeknél, az ország egyik legjelentősebb fafeldolgozó üzemében, kísérletek indultak a hulladékból előállított faforgácslemez — a rendkívül jótulajdonságú műfa — hasznosítására. A Vas megyei Állami Építőipari Vállalattal közösen a faforgácslemezből válaszfalpanelokat szándékoznak készíteni. A jó hang- és hőszigetelő, könnyű panel válaszfalak lehetővé teszik a lakások belső variálását. Beköltözés előtt, festés, lakáscsere esetén át lehet alakítani a lakás beosztását az egyéni ízlésnek, a berendezéseknek, a bútoroknak, a családtagok számának megfelelően. A válaszfal panel -meggyorsítja a lakásépítkezést is. Az épületek homlokzatának burkolására műanyag borítású műfát állítottak elő. A hagyományos vakolásnál jóval olcsóbb burkolóanyag előnye, hogy lemosható, nem repedezik, nem kell újrafesteni. FINNORSZÁG Plasztikkal impregnált fa Finnországban, a híres Neste Oy laboratóriumban fának plasztik anyagokkal való impregnálására új módszert dolgoztak ki. A plasztikkal impregnált fa hétszer keményebb lesz, mint korábban volt. Ennek az eljárásnak a során a fa sejtjei megtelnek polimerrel — egy keményebb szintetikus anyaggal —, amely a legolcsóbb és legközönségesebb fának keményfára emlékeztető szép színt kölcsönöz. A plasztik ezen túlmenően megakadályozza, hogy levegő, víz és kártékony mikroorganizmusok hatoljanak be a fába. A 110 éves gyufaipar csúcsteljesítménye Majdnem 331 millió doboz gyufa Szegedről Külön ünnepség aligha lesz, de azért a két gyufagyár — a budafoki és a szegedi — dolgozói számontartják, hogy a magyar gyufaipar az idén lépett 110. évébe. De, ahogy pestiesen mondanák zengzetes magyarsággal, nem ez a pláne, hanem az, hogy a száztíz év alatt tavaly érte el a termelés csúcsát, s ezzel előreláthatólag az eddigi legnagyobb nyereségrészesedést is, a múlt év háromnegyedének eredményei alapján egy hónapot. Mi a Gyufaipari Vállalat szegedi gyárában, az egykori Szikra gyárban tettünk látogatást, itt újságolták a dolgozók és a gyár vezetői: „ A mi gyárunk tavaly 330 millió 962 ezer doboz gyufát gyártott, ekkora teljesítményre még nem volt példa. Termelésünket főleg az növelte meg, hogy budafoki gyárunk 100 millió doboz gyufát gyártott exportra, így a hazai igények kielégítéséről jórészt nekünk kellett gondoskodni. Hónapokon keresztül naponta 1 200 000, 1 300 000 doboz kerül ki a jó öreg gépeinkről — körülbelül 40 év óta nem kaptunk új gépet, nem azért, mert nem lett volna rá pénzünk, hanem mert a kulcsgépekből sehol a világon nem gyártanak új konstrukciókat. A rendkívüli teljesítményt fokozza, hogy ha csupán egy kulcsgép — pl. a mártógépek valamelyike — akár csak negyedórára kiesik, az egész gyártási folyamat akadozik. Azt, hogy a régi gépek kapacitáskihasználása is 95—96 százalékos, úgy tudjuk elérni, hogy a tmk műhelyünk hivatása magaslatán áll, kitűnő felszerelésével, gépi berendezésével szinte minden alkatrészt képes előállítani. — Tudomásunk szerint — vetjük közbe — az alapanyagárak változtak, a gyufa ára mégis változatlan maradt. — Igen, a fogyasztói árak nem változtak, mert az állam csökkentette a forgalmi adót, hogy az alapanyag árának emelkedését ne kelljen a fogyasztókra hárítani. Mi is igyekszünk csökkenteni az önköltséget, azzal, hogy az eddigi részben nemesnyár lemezipari rönk helyett is fűrészrönköt használunk fel. Ez nem megy a minőség kárára, sőt ma már a 30 filléres un. Szikra gyufa éppen olyan jó minőségű, mint a 40 filléres Béke, csupán a szálak hoszszúságában van különbség. — És még egy kérdést: a régi gépek nem növelk a baleseti veszélyt? — Sajnos, a baleseti statisztikánk nem a legkedvezőbb, de ennek nem a régi gépek az okai, hanem a könnyelműség, a fegyelmezetlenség. A faiparban a mi gépeink védőfelszerelése felel meg a legnagyobb mértékben a követelményeknek, a felszerelések nemcsak a dolgozók testi épségét, hanem magukat a gépeket is védik, mégis előfordul, hogy mozgó gépbe nyúlnak. A munka fizikailag könnyű, a technológiai feltételeknek megfelelően dolgozóink kétharmad része nő, csak egyharmad része férfi, de kifejezetten nehéz munkát csak az anyagmozgatók, műszakonként 15-en végeznek. A nődolgozók elégedettek-e munkakörülményeikkel? — A munkahelyek korszerűek, kényelmesek, a hőmérséklet télen sem kevesebb 20 foknál. Nemsokára a szociális ellátásra sem lesz panasz, mert az idei beruházási öszszeg nagy részét női és férfi öltözők, fürdők építésére, illetve bővítésére fordítjuk. Egyébként üzemi bölcsődénk és óvodánk van. Éppen a nagy női létszám miatt nagyon kívánatos lenne a 44 órás munkahét bevezetése, a kéthetenkénti szabad szombat, de erre alapos szervezéssel, a műszaki feltételek javításával kell felkészülni. Elősegíti majd a kérdés megoldását, hogy valószínűleg áttérünk a papíraljú gyufásdobozok gyártására, ezzel a legmunkaigényesebb folyamat sokkal termelékenyebbé válik. Amikor elbúcsúzunk a 110 éves ipar szegedi dolgozóitól, arra gondolunk: vajon hány millió doboz, hány milliárd szál gyufa kerül ki egy-egy dolgozó keze alól. Tessék kiszámítani: 350 dolgozó 330 millió 962 ezer doboz gyufát gyártott, s egy dobozban 50 szál van... B. K. A jó kezdet fél siker , a Budapesti Bútoripari Vállalat négy budapesti telepe közül csak az angyalföldi bútorgyár szállít folyamatosan.” Ezeket a sorokat a Népszabadság január 21-i, vasárnapi számában olvashattuk. A lap munkatársa: „Az első eredmények, kezdeményezések nyomában” címmel cikket írt a budapesti kereskedelmi hálózat áruellátásáról, valamint az új árak bevezetéséről. Kereskedelmi őrjáratában a riporter ellátogatott a Lenin körúti Bútorházba is, ahol Papp Tibor üzletvezető örömmel újságolta, hogy ha nincs is annyi érdeklődő, mint novemberben, vagy decemberben, azért az új bútorok iránt továbbra is élénk a kereslet. Felkerestük Somogyi Lászlót, az angyalföldi bútorgyár igazgatóját, s megkérdik: mondja el, hogyan sikerült a folyamatos áruszállítást biztosítani, annak ellenére, hogy az árváltozás lényegesen megnehezítette munkájukat. — Az óév utolsó és az új év első napjaiban bizony sok dolgunk akadt — mondotta az igazgató —, egyszerre több dologgal kellett foglalkoznunk. Először is meg kellett teremtenünk a csökkentett munkaidő bevezetésével kapcsolatos gazdasági és műszaki feltételeket. A „főpróba” sikerült! Úgy néz ki, jól számoltunk, hiszen ezt bizonyítják az első hét tapasztalatai. Nagy feladatot rótt a gyár valamennyi dolgozójára az év végi számvetés is. A gyárban csaknem 3700 különböző fajta alkatrész jár műhelyről-műhelyre. Pontosan meg kellett állapítani a leltári készletünket, s ebből adódóan az üzem készültségi fokát. Ez a munka még nem fejeződött be teljesen, a javán azonban túl vagyunk, s már csak az adatok összesítését kell elkészíteni. Időt kellett szakítani arra is, hogy a kiszállításra váró termékeinket újra árazzuk. A feladattal gyorsan végeztünk, s január 2-án már útba indítottuk az első áruszállítmányuinkat. Az igazgató azt a „belső titkot” is elárulta, hogy nem alkalmazták a kormány által megszabott haszonkulcs szerinti legfelsőbb értékhatárt, hanem az olcsóságra törekednek. Ennek érdekében az angyalföldi gyáregység kollektívája 1968-ban több mint kilenc százalékkal kívánja a termelékenységet növelni, így módjuk van arra, hogy az igen keresett, jó minőségű, tetszetős kivitelű bútorokat viszonylag alacsony áron bocsátják piacra. — Néhány újdonsággal is meg akarjuk lepni vásárlóinkat — árulja el Somogyi László. — Például az első negyedévben a hagyományos gyártmányaink mellett egy új, „Judit” elnvezésű garnitúrával is jelentkezünk. Ezt az öt egységből álló, modern, kombinált szekrénytestekből variálható lakószoba berendezést hamarosan eljuttatjuk a bútorüzletekbe. A bútort a világos és sötét, magas fénnyel poliészterezett homlokfelületek variálásával tesszük még tetszetősebbé. A „Judit” garnitúrából egyelőre ötven darabot gyártunk. Nagy sorozatban akarunk azonban készíteni az úgynevezett kiegészítő bútorokból. Ezekből a kis bútorfélékből csaknem ötven változatot állítottunk össze és néhánynak elkészült már a gyártási terve, illetve szabásjegyzése is. Amelyik pillanatban a kereskedelem nagyobb tételt rendel, készek vagyunk az igényeket kielégíteni. — Munkával, illetve megrendelésekkel egész évre elvagyunk látva, csak győzzük az igények kielégítését — mondotta befejezésül Somogyi László igazgató. Félmillió négyzetméter csempeutánzatú farostlemez készülhet ez évben Több mint ötszáz köbméter nyerslemez készült tavaly terven felül a Mohácsi Farostlemezgyárban. Ennyivel haladták túl az 1967. évre tervezett 44 900 köbméter normál farostlemez-mennyiséget. Még szembetűnőbb a gyár munkájának fejlődése, ha 1966 évi eredményüket, a 39 000 köbméteres nyerslemez-gyártást vesszük alapul. Már bízvást kimondható az értékelés: jól bevált a Mohácsi Farostlemezgyár alapüzemi svéd lépcsőjének 5600 köbméteres bővítése. Ezt a saját erejükből végrehajtott fejlesztést 1967. január eleje óta „kamatoztatják” termelésük szolgálatában. Két százalékkal javult az elsőosztályú lemezek aránya. Felületkezelő — lakkos és laminátos — üzemeik a megrendeléseknek megfelelően 2,8 millió négyzetméter készárut állítottak elő az év végéig. A laminátos üzem év közben sok nehézséggel küzdött, így a tervezett készáru-mennyiségből a lakkos üzem adta a nagyobb részt. A felületkezelő üzemekben végzett munka értékét emeli az itt készült termékek minőségének 1—1,5 százalékos javulása. Sikeresen túljutottak a kísérletezések kezdeti időszakán és a „színesüzemi” dolgozók — így hívják a felületkezelőket — begyakorlottsága elérte a kívánt színvonalat. Ezt jelzi egyébként a felületkezelt áru választékának jelentős bővülése is. A lakkos üzem az elmúlt évben már 14 féle színben, a laminátos üzem pedig 22 féle változatban — színnel és mintázattal — állította elő készáruját. A felületkezelt lemezek közel 50 százaléka az igényeknek megfelelően fautánzatú mintával készült. Az 1966. évi eredményes munkájuk alapján, egyhavi keresetüknek megfelelő nyereségrészesedést kaptak a Mohácsi Farostlemezgyár dolgozói. Elnyerik-e ennek „repetáját” ? Csak éves mérlegük adataiból derülhet ez majd ki teljes bizonyossággal. A jelek szerint azonban nem áll rosszul a „szénájuk” ... Saját tervezésben készítették el ez évi gyártási programjukat. Normál farostlemezből 45 000 köbmétert kívánnak gyártani és 0,5 százalékkal növelik az elsőosztályú minőségű lemez jelenleg is elismerésre méltóan magas arányát. Felületkezelt lemezből a tavalyi tervszámokat írták idei programjukba is, azzal a megjegyzéssel, hogy a kereslethez igazodnak majd. A piac diktálja az iramot... Felkészülésük gerincét a technikai feltételek biztosítása mellett a választék bővítése képezi. December 20-án üzembe helyezték „házilag” készült csempemaró gépüket Ennek segítségével évente félmillió négyzetméter csempe utánzatú felületkezelt lemezt gyárthatnak. Január végére szerelik fel lemezperforáló gépüket. A perforált, lyukacsos farostlemez elsősorban akusztikai célokat szolgál és lakószobák, termek célszerű belső burkolóanyaga lesz. Arra törekszenek, hogy a felületkezelésnél használt import papírt mielőbb hazai gyártású anyag váltsa fel. Méltó segítőtársuknak bizonyul ebben a Szentendrei Papírgyár, ahol gyors ütemben, máris biztató eredmények mellett végzik a különleges minőségű papír kísérleti gyártását. L. J.