Famunkás, 1969 (69/64. évfolyam, 1-13. szám)

1969-07-12 / 8. szám

« „Nem félünk az unalomtól“ Százezernyi órával több szabad idő a BUBIV-nál Bőséges nyalábokban hull a napfény a nagy csarnokba, fél­­részporszem­cséket táncoltat a fénynyaláb. Az anyagtéren Szabó István fölnéz a nyári égre, megtörüli a homlokát, és azt mondja: — Tavaly éppen ilyenkor készültem Balatonfüredire. Bi­zony, nagy rábeszélés után szántam rá magam életem első üdülésére, még Dorogi Imre, a vállalati szakszerveze­ti bizottság titkára is lejött hozzám, hogy hát „Pista, ma­ga szakszervezeti bizalmi, tudja, hogy minél több fizi­kai dolgozót szeretnénk üdül­­tetni, aztán így mutat pél­dát?” Aztán ne is mondjam tovább: ahogy nem akaródzott az elindulás, úgy szerettem volna halogatni a hazajöve­telt is. Tófalvi néni üdülése — De itt volt a Tófalvi né­ni — emlékezik mosolyogva Tüttő Imréné, üdülési ügyin­téző. — Amikor hazajött a vállalat siófoki üdülőjéből, csak a nyakamba borult: jaj, lelkem, de gyönyörű az a Ba­laton. Csak mégegyszer lát­hatnám, mielőtt meghalok. Tófalvi néni az idén ment nyugdíjba, jó egészségben, s a múlt nyáron is gyönyörköd­hetett a­ Balatonban. S miután így belecsöppen­tünk a nyári témákba, itt, a Budapesti Bútoripari Válla­lat újpesti központjában, foly­tatjuk is: — Hányan és hol üdülnek most a vállalat dolgozói kö­zül? — A vállalati és a SZOT- beutalókat számítva össze­sen körülbelül 400 nyári he­lyünk van — mondja Tüttő Imréné —, ezenkívül mintegy 30 gyermekbeutalónk. A­­ BUBIV-nak a Velencei-tónál, Gárdonyban két üdülője van, ezenkívül Siófokon és Mis­kolc-Tapolcán van saját üdü­lőnk. Miskolc-Tapolcán télen is tudunk üdültetni, s a dol­gozóink szívesen mennek oda télen is. — Elég ez a 400 hely? — Nem, hiszen a vállalat 9 gyáregységében majdnem há­romezren dolgoznak, és az igények minden évben nőnek. A csökkentett munkaidővel 300-an jelentkeztek hét végi üdülésre, de csak 30 helyet kaptunk. — Tudniillik csak az an­gyalföldi gyáregységet vették számításba — jegyzi meg Dorogi Imre vszb-titkár —, ugyanis csak ott vezették be tavaly a 44 órás munkaidőt, nálunk és vidéki gyáregysé­geinkben csak most, július 1-től került bevezetésre.­­ Mindenesetre a vállalat igyekszik lépést tartani a növekvő igényekkel, Miskolc- Tapolcán még egy telket vá­sárolt, ahol egyelőre fa üdü­­lőházak­at állít fel, később ta­lán építkezik is, s tervezünk egy közeli, Duna melletti üdü­lőtelepet is, ahová főleg hét végén mennének ki a dolgo­zóink. Több szabad idő - több kultúra — A csökkentett munkaidő bevezetése több munkát ad a kulturális bizottságnak is? — fordulunk Varga Gyöngyihez, a vszb kulturális bizottságá­nak egyik legaktívabb tagjá­hoz, a szakszervezet könyvtá­rosához. — Bízunk abban, hogy a több szabad időből többet ál­doznak a dolgozók művelődés­re, a hasznos szórakozásra is. Minden gyáregységben van könyvtár és sportkör, a vál­lalati sportélet fejlesztésére, újabb felszerelésekre most 23 ezer forintot kaptunk, de ha kevés lenne, a vszb megtold­ja az összeget. A könyvtár fejlesztésére minden évben 19 ezer forintot fordítunk, ebből körülbelül 700 új könyvet tudnak vásárolni. Központi könyvtárunk, ahonnan a gyáregységek könyvtárait is ellátjuk, most 6500 kötetes, s állandó olvasók száma min­den évben növekszik. Tavaly előtt 702, tavaly már 800 ál­landó olvasónk volt, s az idén már eddig többen jelentkez­tek, mint tavaly az egész év­ben. A csökkentett munka­idővel biztosan méginkább megnő az érdeklődés, nem­csak a könyvek, hanem az iro­dalmi és ismeretterjesztő ösz­­szejövetelek iránt is. Éven­ként átlag 7—8 író—olvasó találkozót, irodalmi estet rendezünk, nemcsak a köz­pontban, hanem a gyáregysé­geknél is. Ezenkívül gyako­riak a brigád klubestek, ame­lyeken a brigádok tagjai sze­repelnek verssel, előadással, ők maguk ismertetik egy-egy író, költő életét, műveit és adnak elő verseiből. Olyan kitűnő és lelkes Ady-, József Attila-interpretálónk van, mint Kóczián György, aki majdnem minden klubesten „fellép”. Kibérelték a Nemzeti Színházat . A 44 órás munkahét be­vezetésével csupán itt, az új­pesti gyárban 48 ezer órával több szabad ideje lesz dolgo­zóinknak. Ezenkívül ott van a többi gyáregység, hogy csak a legnagyobbalait, a gyulait és az egrit említsük. Százezernyire rúg a felsza­baduló órák száma, ezeknek jó részét a kulturális bizott­ságnak kell kitölteni. Nagyon népszerű nálunk az üzemi la­punk, a Bútommunkás rend­szeres szellemi rejtvénypályá­zata, amelynek a sorsolását nyilvánosan szoktuk megtar­tani és értékes díjakat sorso­lunk ki. Minden évben leg­alább egyszer összvállalati ün­nepséget tartunk, az idén pél­dául április 4-e előtt kibé­reltük az egész Nemzeti Szín­házat, vidéki dolgozóink közül is sokan feljöttek, s az ünnep­ség, a jutalmak kiosztása után végignéztük a színház előadá­sát. — Most, a kettős szünna­pokkal arra is több alk­alom lesz — teszi hozzá befejezé­sül Dorogi Imre —, hogy na­gyobb kirándulásokat, ország­járásokat rendezzenek a gyáregységek. Mi, újpestiek például legközelebb Egerbe utazunk, meglátogatjuk otta­ni gyárunkat is, s még a nyár­ra egy dunaújvárosi kirándu­lást is tervezünk. Egyáltalán nem félünk tehát attól, hogy a megnövekedett szabad időnk alatt unatkozni fogunk. B. K. Reluxa-szerva létesül Az­ első félévben 15 ezer négyzetméter Reluxa redőny gyártásával maradt adós az Épületasztalos- és Faipari Vál­lalat redőnygyára. A jelentős lemaradást az import lamella szállítmányok késése okozta A redőnygyárban egyébként most arra készülnek, hogy a jelentkező igényeknek megfe­lelően megszervezik a Reluxa szervizt. Az utóbbi öt eszten­dő folyamán mintegy 350—400 ezer négyzetméter reluxa re­dőny került forgalomba. Cél­szerű, ha ezek karbantartását, javítását a gyártó üzem végzi. FAMUNKÁS Építők—III. kerület 2:1 A SPORTROVAT HELYETT nem tévedésből került ide ez a riport, mert a találkozóra Balatonszabadin a gyereküdü­lőben került sor. Július 3-án csütörtökön in­dult a második turnus az épí­tők székházából, s a gyerekek jó része akkor látta egymást először. Idegenkedve mustrál­­gatták egymást. Mire vasár­nap viszontláttam őket, már jó barát volt a 150 gyerek. Ez az újdonsült barátság ve­zetett a nyomukra, mert az üdülőt keresve, harsány „Haj­rá, Építők!” buzdítás vezetett hozzájuk. A pályán hat „vörös ördög”, vagyis piros mezbe öl­tözött gyerek csatázott a fehér inges III. kerületiekkel, körü­löttük pedig az egész tábor, a pedagógusokkal az élen szur­kolt a mieinknek. Bemutatom a csapatot, hadd büszkélkedjenek otthon a szü­lők fiuk ügyességével. Kiss Farkas Tibor, édesanyja a Csongrádi Bútoripari Vállalat­nál dolgozik, Szanyi Istvánnak és Berka Istvánnak édesapja Tatabányán, a Komárom me­gyei Építőipari Vállalatnál munkás. Odavaló Ladányi László és Gyurics Róbert is, míg a kapus, Németh Pisti szegedi, édesapja dolgozik a Falemezgyárban. A MÉRKŐZÉS UTÁN „Ve­ra nénivel”, aki csak a fiúk­nak neni, mert csinos fiatal lány, beszélgettünk a kéthetes programról. Kezdődött az is­merkedési tábortűzzel, folyta­tódik a tihanyi és siófoki ta­nulmányi kirándulással, majd megrendezik a Tanácsköztár­saság emlékére az akadályver­senyt. Ez szellemi vetélkedő­ből és ügyességi játékokból áll. Megrendezik a hagyomá­nyos öttusa versenyt: tekéből, pingpongból, sakkból, futás­ból és ugrásból. Nagyszabású számháborút, amelyet ismét a harmadik kerületi tanács üdü­lőjében levő gyerekekkel vív­nak és a záró tábortűz fejezi majd be a nyaralást Mindez leírva, csak néhány mondat. De a két hét minden perce nagyszerűen telik és mindennap új élményeket nyújt. Egy prózai kérdés Ve­ra nénitől: „Mi volt a mai reggeli és mi lesz az ebéd?” Reggel kakaót ittak a gyere­kek kaláccsal, ebédre pedig húsleves lesz, rántott hússal, burgonya körítéssel, savanyú­ság és torta. Az üdülés nemcsak a jó ét­kezés és a vidámság két he­te, hanem szellemiekben is gazdagítja őket. Különösen a vidékről, tanyavilágról érke­zett fiúk tanulnak sokat ne­velőiktől és társaiktól. Az első dolog a helyes étkezés megis­merése és az étkezés után né­hány nappal már minden gye­rek szabályosan használja a kész villát Bizony itt szigo­rúan veszik a fogmosást is, és aki otthon elmulasztotta, itt úgy hozzászokik, hogy a jö­vőben nem mulasztja el. ÉRDEKES HALLGATNI a fiúk beszélgetését észrevétle­nül teszem, mintha nem fi­gyelnék rájuk." A rádióból tánczene szól és ők kommen­tálják. Talán azért mert a beat-kor előtt vannak, de igen kritikusan gúnyolják az együ­gyű szöveget és szigorúan mé­rik az előadók értékét is. Bár csak megőriznék ezt a kritiká­jukat a későbbiekben is. Még egy megfigyelés. Amint az utazáshoz készültek, mint Pesten, saját ruhájukban gyü­lekeztek. Itt egyforma ruhá­ban járnak, de a „civil” öltö­zetükből sem derült ki hon­nan jöttek, s kinek, milyen foglalkozást űznek szülei. Egy­formán jól öltözött volt min­den gyerek, legyen bár édes­apja segédmunkás, vagy fő­könyvelő. A gyerekek tehát jól van­nak, s amíg lapjuk megérke­zik,­ az újságon keresztül üd­­vözlik szüleiket, családjukat és tanáraikat V. E. Új gyártmányok bemutatója Az Iskolabútor- és Sportszergyár június 16-tól 22-ig tar­tó kiállítást rendezett legújabb gyártmányaiból Óbudán, a Bláthy Ottó Technikumban. A kiállítást sok érdeklődő és a kereskedelem számos képviselője tekintette meg. Nagy sike­rük volt a legújabb négyszemélyes házsátraknak, a mini­­ugróasztalnak és a sírobogón­ak. Kertekben, nyaralókban kellemes pihenőhely ez a tet­szetős kivitelű hintaágy. 1969. JÚLIU­S 12. Minden lehetőséget megragadnak, hogy sportolhassanak ÁNGY­ALFÖLD, a XIII. ke­rület egyik „legromantiku­­sabb” vidéke a vizafogói rész. Itt künn, az egyko­ri Újpesti rakparton — ma Népfürdő utca — van a Fű­rész- és Hordóipari Vállalat egyik üzemegysége. Csábráski László munkaügyi előadóval beszélgettünk az üzemegység sportéletéről. A fiatal, jó felépítésű férfi azon­ban most nem munkaügyi előadói minőségben társalgot­t, hanem mint a kis sportkör já­tékosa, intézője és — ez a be­nyomásunk — mindenese. — Labdarúgó-csapatunknak — mondja elég szép múltja van, noha önállóan csak a má­sodik éve szerepel. Kispályás csapatunk tavaly megnyerte a Fások Kupát, a XIII. kerületi bajnokságban az ötödik helyen végzett, a kerületi TL által rendezett Alkotmány Kupában bronzérmet szereztünk. Idén? Mehetne jobban is. ARRÓL BESZÉL, hogy a tavalyi­t idézzük: „Elég jó gárda” — szétesett. Mindössze ő, a középpályás Csábráki és a hátvédet játszó Kosik Imre maradt meg a tavalyi csapat­ból. A többiek szétszéledtek, mert ennél a vállalatnál is elég nagy a vándorlási láz. A munkaügyi előadó az új mun­kások felvétele során igyeke­zett sportolókat is találni. Né­hány ügyes játékos akadt is az újak között, dehát még ezek­nek össze kell szokniok. Azért így sem kell szégyenkezniök a szereplésükért: a Fás Kupában a 4. helyen végeztek, a kerü­leti TS „Május 1.” kupaküzdel­mében 10 csapat között az 5. helyet szerezték meg, a baj­nokságban jelenleg a közép­mezőnyben találhatók. — Mehetne jobban is — ezt mondotta. — Hogyan? — Ha a Soroksári úti 1-es számú telep játékosai, akik ná­lunk vannak leigazolva, el is jönnének a mérkőzésekre. Belátom, a Soroksári út mesz­­sze esik Angyalföldtől. De ha ezek a játékosok a rendelkezé­sünkre állnának, akkor min­den bajnokságban, tornán jó­val előbb végezne a csapatunk. Örömmel beszél arról a lel­kes, fiatal sportember, hogy jó felszereléssel rendelkezik a csapat. Igaz, hogy a jó felsze­reléshez úgy jutott, hogy a ta­valyi kupagyőzelem után az ünnepi vacsorára kapott ösz­­szeget felszerelés vásárlására fordították. Most hát van kitű­nő szerelésük, legfeljebb lab­dagondjaik vannak. — Labdagondjaik? — Igen. Egy labdánk van, eléggé elnyűtt már, jó volna új labdát szerezni. Tudom, a szakszervezeti bizottsághoz kellene fordulnunk segítségért De hát magam is szakszerve­zeti bizalmi vagyok, ismerem, hány helyre kell a pénz. Nő­nap, gyermeknap, télapó, kü­lönböző segélyek és így to­vább. Mind a jóléti keretből. Sportra kevés jut. NEM PANASZKÉNT emlí­ti mindezt, hiszen mindjárt másik példával is előáll. Az­­zal, hogy a sakkélet megala­kulását a szakszervezet köz­pontja — nyomban a megala­kulás után, külön kérés nélkül — két komplett felszereléssel támogatta. Ebből kiderül, hogy a „Fűrészeseknél” sakkélet is féljük. — Méghozzá igen élénk — büszkélkedik Csábráki László. — Télen vetődött fel a sakko­zás lehetősége, és mindjárt meg is szerveztünk egy üzemi bajnokságot, amelyre 16-an jelentkeztek. — Ez nagyon szép szám..­. — Éppen ez a „szépség” okozta a bajt. Két műszakban dolgozunk, még ma sem tud­­tuk befejezni a versenyt, amely maratoni versennyé hú­zódott el. De most már a haj­rához érkeztünk. Jelenleg — kérdezés nélkül mondja — én állok az első helyen pontvesz­teség nélkül. De mögöttem mindössze fél pont vesztesége van Kiss László anyagmozga­tónak, ak­ivel még nem mér­kőztem. Turfi­ Antal műveze­tőnek is mindössze 1 pont vesztesége van, tehát az első üzemi sakkbajnokságunk ko­ránt sincs lefutva. A SPORTOLÓK — labdarú­gók és sakkozók egyaránt — túlnyomó részt a telep fizikai munkásaiból kerülnek ki. Fű­részgépen dolgozó, villanysze­relő, lakatos szakmunkások, segédmunkások. Egészséges, kollektív szellem a jellemző a sportolókra is. Az őszi idény­re a felkészülést, a sakkbaj­nokságban való részvételt úgy tervezik, hogy a nyári szünet­ben egy közös hajókirándulá­son beszélik meg. Ez a jó szel­lem a legfőbb biztosítéka an­nak, hogy feljövőben van a sportéletük. Vedres József Csábráki László, a sportkör „mindenese” Megértéssel, együtt a gondok ellen A társadalmi munka becsü­letéről, rangjáról szerettem volna újabb híreket szerezni a győri Cardo bútorgyrár szb-tit­kárától, Horváth Kornél elv­társtól. Szb-ülésre érkeztem. „Vagy vegyek részt vagy jöj­jek vissza egy óra múlva” — mondotta. Az ülésen fontos, a gyár, a munkások, s a népgazdaság számára jelentős kérdésekről esett szó. Nagyon helyesen meghívtak erre a gyár gazda­sági vezetői közül is néhányat, hogy összevetve a sajátos ér­dekeket, hozhassanak döntést, amit a szakszervezeti taggyű­lésen a dolgozók elé terjeszte­nek, kérve a kollektíva, a szer­vezett munkások segítségét. A meghívott gazdasági veze­tők közül a termelési osztály vezetője adott ismertetőt az első félév várható termelés­­alakulásáról. Elmondta, hogy az idei év első negyedében egy sor váratlan, zömében ob­jektív körülmény miatt, lema­radtak a maguk által terve­zett termelési értéktől. Keve­sebb export munkájuk akadt a vártnál, idő hiányában nem tudtak megfelelően felkészül­ni a hazai piac ellátására. Akadtak anyagellátási zava­rok is. A második negyedév­ben sikerült jócskán pótolni a korábbi elmaradásból, de az előzetes számok alapján a fél­évet így is némi mínusszal zárják. Elmondta, hogy bár nincs ok túlzott optimizmusra, de ha mindenki csak egy kicsivel tesz többet a közösség aszta­lára, már nem lehet különö­sebb baj a Cardoban. Különös hangsúlyt kapott az szb-ülés folyamán a munka- és technológiai fegyelem meg­szilárdítása. A szakszervezeti tisztségviselők, aktivisták fel­adata, hogy okos, meggyőző, felvilágosító szóval hassanak a dolgozókra: a maguk és a gyár becsületét növelik azzal, hogy csak minőségi árut bo­csátanak ki a kezükből. Bá­torság és jószándék — ha e kettő megvan a brigádokban, s ez egyesül a műszakiak jó hozzáállásával — már nyert ügyük van a bútorgyáriaknak. Horváth Kornél szb-titkár sorra adott szót a résztvevők­nek. Többen hangsúlyozták, hogy a szocialista brigádokat hívják segítségül, az ő révü­kön nyerjék meg a gondosabb, lelkiismeretesebb munkának a gyár valamennyi dolgozóját A műszakiakkal is tanácskozni fognak. A brigádok pedig mer­jék szóvá tenni, ha valaki a szűkebb közösségen belül fe­lületes munkát ad ki a kezé­ből. A munkaidő jó kihaszná­lása, a minőségi termelés már egymaga fél siker. Többen szóvá tették: a dol­gozók óhaja, hogy a szabad szombatok áthelyezésével szüntessék meg a szombat éj­szakai műszatot. Az­­szb ismét tárgyal a gazdasági vezetőkkel, és minden lehetőséget megra­gad e kérés teljesítésére. Be­vezették — ugyancsak a min­­káskollektíva kérésére — a módosított étkezési időt. Almási Kálmán is a közös erőfeszítésekben látja a gon­dok megszüntetésének lehető­ségét Steiner László, a tatai gyáregység műhelybizottsági titkára egyetértett az szb ha­tározati javaslatával, miszerint a munkafegyelem, a minőségi termelés gondját szakszerveze­ti taggyűlésen vitassák meg, és kérjék a szervezett munkások segítségét a bizalmiak, szocia­lista brigádvezetők személyes példamutatását, hogy túl az anyagellátás zökkenőin, ex­portképes, kitűnő minőségi áruk hagyják el továbbra is a győri Cardo bútorgyár kapu­ját FAMIXKAL az Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezetének lapja, az Építők Lapja talpad száma Szerkeszti a szerkesztő bizottság Felelős szerkesztői Lehoczky Oszkár Szerkesztőség: Bp. VI., Dózsa György út M/A. Telefon: 425—980 Kiadja és terjeszti a Népszava Lapkiadó Vállalat Bp. VII., Rákóczi út 54. Telefon: 224—818 Csekkszámlaszám: TS 915 Ml—4€ Felelős kiadó: Gábor Márton, a Népszava Lapkiadó Vállalat igazgatója Szikra Lapnyomda, Budapest

Next