Famunkás, 1969 (69/64. évfolyam, 1-13. szám)
1969-07-12 / 8. szám
« „Nem félünk az unalomtól“ Százezernyi órával több szabad idő a BUBIV-nál Bőséges nyalábokban hull a napfény a nagy csarnokba, félrészporszemcséket táncoltat a fénynyaláb. Az anyagtéren Szabó István fölnéz a nyári égre, megtörüli a homlokát, és azt mondja: — Tavaly éppen ilyenkor készültem Balatonfüredire. Bizony, nagy rábeszélés után szántam rá magam életem első üdülésére, még Dorogi Imre, a vállalati szakszervezeti bizottság titkára is lejött hozzám, hogy hát „Pista, maga szakszervezeti bizalmi, tudja, hogy minél több fizikai dolgozót szeretnénk üdültetni, aztán így mutat példát?” Aztán ne is mondjam tovább: ahogy nem akaródzott az elindulás, úgy szerettem volna halogatni a hazajövetelt is. Tófalvi néni üdülése — De itt volt a Tófalvi néni — emlékezik mosolyogva Tüttő Imréné, üdülési ügyintéző. — Amikor hazajött a vállalat siófoki üdülőjéből, csak a nyakamba borult: jaj, lelkem, de gyönyörű az a Balaton. Csak mégegyszer láthatnám, mielőtt meghalok. Tófalvi néni az idén ment nyugdíjba, jó egészségben, s a múlt nyáron is gyönyörködhetett a Balatonban. S miután így belecsöppentünk a nyári témákba, itt, a Budapesti Bútoripari Vállalat újpesti központjában, folytatjuk is: — Hányan és hol üdülnek most a vállalat dolgozói közül? — A vállalati és a SZOT- beutalókat számítva összesen körülbelül 400 nyári helyünk van — mondja Tüttő Imréné —, ezenkívül mintegy 30 gyermekbeutalónk. A BUBIV-nak a Velencei-tónál, Gárdonyban két üdülője van, ezenkívül Siófokon és Miskolc-Tapolcán van saját üdülőnk. Miskolc-Tapolcán télen is tudunk üdültetni, s a dolgozóink szívesen mennek oda télen is. — Elég ez a 400 hely? — Nem, hiszen a vállalat 9 gyáregységében majdnem háromezren dolgoznak, és az igények minden évben nőnek. A csökkentett munkaidővel 300-an jelentkeztek hét végi üdülésre, de csak 30 helyet kaptunk. — Tudniillik csak az angyalföldi gyáregységet vették számításba — jegyzi meg Dorogi Imre vszb-titkár —, ugyanis csak ott vezették be tavaly a 44 órás munkaidőt, nálunk és vidéki gyáregységeinkben csak most, július 1-től került bevezetésre. Mindenesetre a vállalat igyekszik lépést tartani a növekvő igényekkel, Miskolc- Tapolcán még egy telket vásárolt, ahol egyelőre fa üdülőházakat állít fel, később talán építkezik is, s tervezünk egy közeli, Duna melletti üdülőtelepet is, ahová főleg hét végén mennének ki a dolgozóink. Több szabad idő - több kultúra — A csökkentett munkaidő bevezetése több munkát ad a kulturális bizottságnak is? — fordulunk Varga Gyöngyihez, a vszb kulturális bizottságának egyik legaktívabb tagjához, a szakszervezet könyvtárosához. — Bízunk abban, hogy a több szabad időből többet áldoznak a dolgozók művelődésre, a hasznos szórakozásra is. Minden gyáregységben van könyvtár és sportkör, a vállalati sportélet fejlesztésére, újabb felszerelésekre most 23 ezer forintot kaptunk, de ha kevés lenne, a vszb megtoldja az összeget. A könyvtár fejlesztésére minden évben 19 ezer forintot fordítunk, ebből körülbelül 700 új könyvet tudnak vásárolni. Központi könyvtárunk, ahonnan a gyáregységek könyvtárait is ellátjuk, most 6500 kötetes, s állandó olvasók száma minden évben növekszik. Tavaly előtt 702, tavaly már 800 állandó olvasónk volt, s az idén már eddig többen jelentkeztek, mint tavaly az egész évben. A csökkentett munkaidővel biztosan méginkább megnő az érdeklődés, nemcsak a könyvek, hanem az irodalmi és ismeretterjesztő öszszejövetelek iránt is. Évenként átlag 7—8 író—olvasó találkozót, irodalmi estet rendezünk, nemcsak a központban, hanem a gyáregységeknél is. Ezenkívül gyakoriak a brigád klubestek, amelyeken a brigádok tagjai szerepelnek verssel, előadással, ők maguk ismertetik egy-egy író, költő életét, műveit és adnak elő verseiből. Olyan kitűnő és lelkes Ady-, József Attila-interpretálónk van, mint Kóczián György, aki majdnem minden klubesten „fellép”. Kibérelték a Nemzeti Színházat . A 44 órás munkahét bevezetésével csupán itt, az újpesti gyárban 48 ezer órával több szabad ideje lesz dolgozóinknak. Ezenkívül ott van a többi gyáregység, hogy csak a legnagyobbalait, a gyulait és az egrit említsük. Százezernyire rúg a felszabaduló órák száma, ezeknek jó részét a kulturális bizottságnak kell kitölteni. Nagyon népszerű nálunk az üzemi lapunk, a Bútommunkás rendszeres szellemi rejtvénypályázata, amelynek a sorsolását nyilvánosan szoktuk megtartani és értékes díjakat sorsolunk ki. Minden évben legalább egyszer összvállalati ünnepséget tartunk, az idén például április 4-e előtt kibéreltük az egész Nemzeti Színházat, vidéki dolgozóink közül is sokan feljöttek, s az ünnepség, a jutalmak kiosztása után végignéztük a színház előadását. — Most, a kettős szünnapokkal arra is több alkalom lesz — teszi hozzá befejezésül Dorogi Imre —, hogy nagyobb kirándulásokat, országjárásokat rendezzenek a gyáregységek. Mi, újpestiek például legközelebb Egerbe utazunk, meglátogatjuk ottani gyárunkat is, s még a nyárra egy dunaújvárosi kirándulást is tervezünk. Egyáltalán nem félünk tehát attól, hogy a megnövekedett szabad időnk alatt unatkozni fogunk. B. K. Reluxa-szerva létesül Az első félévben 15 ezer négyzetméter Reluxa redőny gyártásával maradt adós az Épületasztalos- és Faipari Vállalat redőnygyára. A jelentős lemaradást az import lamella szállítmányok késése okozta A redőnygyárban egyébként most arra készülnek, hogy a jelentkező igényeknek megfelelően megszervezik a Reluxa szervizt. Az utóbbi öt esztendő folyamán mintegy 350—400 ezer négyzetméter reluxa redőny került forgalomba. Célszerű, ha ezek karbantartását, javítását a gyártó üzem végzi. FAMUNKÁS Építők—III. kerület 2:1 A SPORTROVAT HELYETT nem tévedésből került ide ez a riport, mert a találkozóra Balatonszabadin a gyereküdülőben került sor. Július 3-án csütörtökön indult a második turnus az építők székházából, s a gyerekek jó része akkor látta egymást először. Idegenkedve mustrálgatták egymást. Mire vasárnap viszontláttam őket, már jó barát volt a 150 gyerek. Ez az újdonsült barátság vezetett a nyomukra, mert az üdülőt keresve, harsány „Hajrá, Építők!” buzdítás vezetett hozzájuk. A pályán hat „vörös ördög”, vagyis piros mezbe öltözött gyerek csatázott a fehér inges III. kerületiekkel, körülöttük pedig az egész tábor, a pedagógusokkal az élen szurkolt a mieinknek. Bemutatom a csapatot, hadd büszkélkedjenek otthon a szülők fiuk ügyességével. Kiss Farkas Tibor, édesanyja a Csongrádi Bútoripari Vállalatnál dolgozik, Szanyi Istvánnak és Berka Istvánnak édesapja Tatabányán, a Komárom megyei Építőipari Vállalatnál munkás. Odavaló Ladányi László és Gyurics Róbert is, míg a kapus, Németh Pisti szegedi, édesapja dolgozik a Falemezgyárban. A MÉRKŐZÉS UTÁN „Vera nénivel”, aki csak a fiúknak neni, mert csinos fiatal lány, beszélgettünk a kéthetes programról. Kezdődött az ismerkedési tábortűzzel, folytatódik a tihanyi és siófoki tanulmányi kirándulással, majd megrendezik a Tanácsköztársaság emlékére az akadályversenyt. Ez szellemi vetélkedőből és ügyességi játékokból áll. Megrendezik a hagyományos öttusa versenyt: tekéből, pingpongból, sakkból, futásból és ugrásból. Nagyszabású számháborút, amelyet ismét a harmadik kerületi tanács üdülőjében levő gyerekekkel vívnak és a záró tábortűz fejezi majd be a nyaralást Mindez leírva, csak néhány mondat. De a két hét minden perce nagyszerűen telik és mindennap új élményeket nyújt. Egy prózai kérdés Vera nénitől: „Mi volt a mai reggeli és mi lesz az ebéd?” Reggel kakaót ittak a gyerekek kaláccsal, ebédre pedig húsleves lesz, rántott hússal, burgonya körítéssel, savanyúság és torta. Az üdülés nemcsak a jó étkezés és a vidámság két hete, hanem szellemiekben is gazdagítja őket. Különösen a vidékről, tanyavilágról érkezett fiúk tanulnak sokat nevelőiktől és társaiktól. Az első dolog a helyes étkezés megismerése és az étkezés után néhány nappal már minden gyerek szabályosan használja a kész villát Bizony itt szigorúan veszik a fogmosást is, és aki otthon elmulasztotta, itt úgy hozzászokik, hogy a jövőben nem mulasztja el. ÉRDEKES HALLGATNI a fiúk beszélgetését észrevétlenül teszem, mintha nem figyelnék rájuk." A rádióból tánczene szól és ők kommentálják. Talán azért mert a beat-kor előtt vannak, de igen kritikusan gúnyolják az együgyű szöveget és szigorúan mérik az előadók értékét is. Bár csak megőriznék ezt a kritikájukat a későbbiekben is. Még egy megfigyelés. Amint az utazáshoz készültek, mint Pesten, saját ruhájukban gyülekeztek. Itt egyforma ruhában járnak, de a „civil” öltözetükből sem derült ki honnan jöttek, s kinek, milyen foglalkozást űznek szülei. Egyformán jól öltözött volt minden gyerek, legyen bár édesapja segédmunkás, vagy főkönyvelő. A gyerekek tehát jól vannak, s amíg lapjuk megérkezik, az újságon keresztül üdvözlik szüleiket, családjukat és tanáraikat V. E. Új gyártmányok bemutatója Az Iskolabútor- és Sportszergyár június 16-tól 22-ig tartó kiállítást rendezett legújabb gyártmányaiból Óbudán, a Bláthy Ottó Technikumban. A kiállítást sok érdeklődő és a kereskedelem számos képviselője tekintette meg. Nagy sikerük volt a legújabb négyszemélyes házsátraknak, a miniugróasztalnak és a sírobogónak. Kertekben, nyaralókban kellemes pihenőhely ez a tetszetős kivitelű hintaágy. 1969. JÚLIUS 12. Minden lehetőséget megragadnak, hogy sportolhassanak ÁNGYALFÖLD, a XIII. kerület egyik „legromantikusabb” vidéke a vizafogói rész. Itt künn, az egykori Újpesti rakparton — ma Népfürdő utca — van a Fűrész- és Hordóipari Vállalat egyik üzemegysége. Csábráski László munkaügyi előadóval beszélgettünk az üzemegység sportéletéről. A fiatal, jó felépítésű férfi azonban most nem munkaügyi előadói minőségben társalgott, hanem mint a kis sportkör játékosa, intézője és — ez a benyomásunk — mindenese. — Labdarúgó-csapatunknak — mondja elég szép múltja van, noha önállóan csak a második éve szerepel. Kispályás csapatunk tavaly megnyerte a Fások Kupát, a XIII. kerületi bajnokságban az ötödik helyen végzett, a kerületi TL által rendezett Alkotmány Kupában bronzérmet szereztünk. Idén? Mehetne jobban is. ARRÓL BESZÉL, hogy a tavalyit idézzük: „Elég jó gárda” — szétesett. Mindössze ő, a középpályás Csábráki és a hátvédet játszó Kosik Imre maradt meg a tavalyi csapatból. A többiek szétszéledtek, mert ennél a vállalatnál is elég nagy a vándorlási láz. A munkaügyi előadó az új munkások felvétele során igyekezett sportolókat is találni. Néhány ügyes játékos akadt is az újak között, dehát még ezeknek össze kell szokniok. Azért így sem kell szégyenkezniök a szereplésükért: a Fás Kupában a 4. helyen végeztek, a kerületi TS „Május 1.” kupaküzdelmében 10 csapat között az 5. helyet szerezték meg, a bajnokságban jelenleg a középmezőnyben találhatók. — Mehetne jobban is — ezt mondotta. — Hogyan? — Ha a Soroksári úti 1-es számú telep játékosai, akik nálunk vannak leigazolva, el is jönnének a mérkőzésekre. Belátom, a Soroksári út meszsze esik Angyalföldtől. De ha ezek a játékosok a rendelkezésünkre állnának, akkor minden bajnokságban, tornán jóval előbb végezne a csapatunk. Örömmel beszél arról a lelkes, fiatal sportember, hogy jó felszereléssel rendelkezik a csapat. Igaz, hogy a jó felszereléshez úgy jutott, hogy a tavalyi kupagyőzelem után az ünnepi vacsorára kapott öszszeget felszerelés vásárlására fordították. Most hát van kitűnő szerelésük, legfeljebb labdagondjaik vannak. — Labdagondjaik? — Igen. Egy labdánk van, eléggé elnyűtt már, jó volna új labdát szerezni. Tudom, a szakszervezeti bizottsághoz kellene fordulnunk segítségért De hát magam is szakszervezeti bizalmi vagyok, ismerem, hány helyre kell a pénz. Nőnap, gyermeknap, télapó, különböző segélyek és így tovább. Mind a jóléti keretből. Sportra kevés jut. NEM PANASZKÉNT említi mindezt, hiszen mindjárt másik példával is előáll. Azzal, hogy a sakkélet megalakulását a szakszervezet központja — nyomban a megalakulás után, külön kérés nélkül — két komplett felszereléssel támogatta. Ebből kiderül, hogy a „Fűrészeseknél” sakkélet is féljük. — Méghozzá igen élénk — büszkélkedik Csábráki László. — Télen vetődött fel a sakkozás lehetősége, és mindjárt meg is szerveztünk egy üzemi bajnokságot, amelyre 16-an jelentkeztek. — Ez nagyon szép szám... — Éppen ez a „szépség” okozta a bajt. Két műszakban dolgozunk, még ma sem tudtuk befejezni a versenyt, amely maratoni versennyé húzódott el. De most már a hajrához érkeztünk. Jelenleg — kérdezés nélkül mondja — én állok az első helyen pontveszteség nélkül. De mögöttem mindössze fél pont vesztesége van Kiss László anyagmozgatónak, akivel még nem mérkőztem. Turfi Antal művezetőnek is mindössze 1 pont vesztesége van, tehát az első üzemi sakkbajnokságunk koránt sincs lefutva. A SPORTOLÓK — labdarúgók és sakkozók egyaránt — túlnyomó részt a telep fizikai munkásaiból kerülnek ki. Fűrészgépen dolgozó, villanyszerelő, lakatos szakmunkások, segédmunkások. Egészséges, kollektív szellem a jellemző a sportolókra is. Az őszi idényre a felkészülést, a sakkbajnokságban való részvételt úgy tervezik, hogy a nyári szünetben egy közös hajókiránduláson beszélik meg. Ez a jó szellem a legfőbb biztosítéka annak, hogy feljövőben van a sportéletük. Vedres József Csábráki László, a sportkör „mindenese” Megértéssel, együtt a gondok ellen A társadalmi munka becsületéről, rangjáról szerettem volna újabb híreket szerezni a győri Cardo bútorgyrár szb-titkárától, Horváth Kornél elvtárstól. Szb-ülésre érkeztem. „Vagy vegyek részt vagy jöjjek vissza egy óra múlva” — mondotta. Az ülésen fontos, a gyár, a munkások, s a népgazdaság számára jelentős kérdésekről esett szó. Nagyon helyesen meghívtak erre a gyár gazdasági vezetői közül is néhányat, hogy összevetve a sajátos érdekeket, hozhassanak döntést, amit a szakszervezeti taggyűlésen a dolgozók elé terjesztenek, kérve a kollektíva, a szervezett munkások segítségét. A meghívott gazdasági vezetők közül a termelési osztály vezetője adott ismertetőt az első félév várható termelésalakulásáról. Elmondta, hogy az idei év első negyedében egy sor váratlan, zömében objektív körülmény miatt, lemaradtak a maguk által tervezett termelési értéktől. Kevesebb export munkájuk akadt a vártnál, idő hiányában nem tudtak megfelelően felkészülni a hazai piac ellátására. Akadtak anyagellátási zavarok is. A második negyedévben sikerült jócskán pótolni a korábbi elmaradásból, de az előzetes számok alapján a félévet így is némi mínusszal zárják. Elmondta, hogy bár nincs ok túlzott optimizmusra, de ha mindenki csak egy kicsivel tesz többet a közösség asztalára, már nem lehet különösebb baj a Cardoban. Különös hangsúlyt kapott az szb-ülés folyamán a munka- és technológiai fegyelem megszilárdítása. A szakszervezeti tisztségviselők, aktivisták feladata, hogy okos, meggyőző, felvilágosító szóval hassanak a dolgozókra: a maguk és a gyár becsületét növelik azzal, hogy csak minőségi árut bocsátanak ki a kezükből. Bátorság és jószándék — ha e kettő megvan a brigádokban, s ez egyesül a műszakiak jó hozzáállásával — már nyert ügyük van a bútorgyáriaknak. Horváth Kornél szb-titkár sorra adott szót a résztvevőknek. Többen hangsúlyozták, hogy a szocialista brigádokat hívják segítségül, az ő révükön nyerjék meg a gondosabb, lelkiismeretesebb munkának a gyár valamennyi dolgozóját A műszakiakkal is tanácskozni fognak. A brigádok pedig merjék szóvá tenni, ha valaki a szűkebb közösségen belül felületes munkát ad ki a kezéből. A munkaidő jó kihasználása, a minőségi termelés már egymaga fél siker. Többen szóvá tették: a dolgozók óhaja, hogy a szabad szombatok áthelyezésével szüntessék meg a szombat éjszakai műszatot. Azszb ismét tárgyal a gazdasági vezetőkkel, és minden lehetőséget megragad e kérés teljesítésére. Bevezették — ugyancsak a minkáskollektíva kérésére — a módosított étkezési időt. Almási Kálmán is a közös erőfeszítésekben látja a gondok megszüntetésének lehetőségét Steiner László, a tatai gyáregység műhelybizottsági titkára egyetértett az szb határozati javaslatával, miszerint a munkafegyelem, a minőségi termelés gondját szakszervezeti taggyűlésen vitassák meg, és kérjék a szervezett munkások segítségét a bizalmiak, szocialista brigádvezetők személyes példamutatását, hogy túl az anyagellátás zökkenőin, exportképes, kitűnő minőségi áruk hagyják el továbbra is a győri Cardo bútorgyár kapuját FAMIXKAL az Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezetének lapja, az Építők Lapja talpad száma Szerkeszti a szerkesztő bizottság Felelős szerkesztői Lehoczky Oszkár Szerkesztőség: Bp. VI., Dózsa György út M/A. Telefon: 425—980 Kiadja és terjeszti a Népszava Lapkiadó Vállalat Bp. VII., Rákóczi út 54. Telefon: 224—818 Csekkszámlaszám: TS 915 Ml—4€ Felelős kiadó: Gábor Márton, a Népszava Lapkiadó Vállalat igazgatója Szikra Lapnyomda, Budapest