Állami gimnázium, Fehértemplom, 1875
2 legyen és az is maradjon a tantárgyak között, azon latin nyelv, melyet rövid három évtized előtt a 4 vagy 6 osztályt végzett növendék még folyékonyan beszélt, és mely nyelv a magyart egyéb — valódi vagy képzelt- jeles tulajdonaitól eltekintve, a külföldelit itt annyira feltűnővé tette. Három évtizede annak, hogy a latin nyelv a reá mért súlyos csapás alatt az utolját nyögte ! Súlyos csapás volt az, mert hódolnia kellett és helyet adnia azon iránynak, mely távol a humanisticától csakhamar a reáliák felé terelte a nagyobb rész figyelmét. Emez a nemzetre nézve egyébként kedvező és előnyös tanrendszer- változás már az első évötöd után némává tette a latinra kiválóan alkalmas magyar ajkakat. A hanyattlás és kézzelfogható visszaesés állott be e téren és csak fokozta a par force germanizálás folytán szükségkép beállott reactiot, mely a vérig sértett önérzet természetes kifolyása volt. Az ifjú ugyanis a lezajlott idők és szomorú események kínzó emlékétől felháborodott szülők gyűlöletét örökölte a német nyelv iránt; a systema német tankönyveket adott kezébe, melyeket vagy nem értett vagy nem akart érteni; a magyar származású tanár pedig- hogy a németeket cseheket sat, ne említsem- a bécsi gutgesinni illatú tudománynyal nem örvendett vallami nagy népszerűségnek, mert az akkori germanizáló főigazgatók Haas,Pressner. Feszti eszközeinek tekintettek: mindezek természetes következménye az von, hogy a német nyelv feldicsőítése és erőltetése a latinnak megrontására vált. A kényszer folytán szélsőség lett az átmeneti korszak, valamint szélsőség volt az előbbi latin more patria időjárás is, ebben cél, amabban pedig az eszköznél is kevesebb lévén a latin nyelv, az új doctrinürek jelszava ugyanis az volt, hogy csak szabály nélkül és csak keveset kell végezni. Tehát breviter * A franczia és angol egészen a saját nyelve szabályai szerént olvassa és ejti ki a latint, a német pedig rész kiejtése mellett még a dagályosságig mennyiségessé teszi azt, mintha csak a Gregoriaimm - ból énekelne.