Állami gimnázium, Fehértemplom, 1887
Egy német nyelvi házi dolgozatnak az V. osztályban való megbeszélése. Bár a Tantervi Utasítások megkövetelik, hogy az írásbeli dolgozat az iskolai disciplinák köréből vétessék és az előadással a legszorosabb kapcsolatba hozassák , feltűnő mégis, hogy úgy az érettségi, mint az osztályokban feladott themák közt voltak olyanok (még a legutolsó évben is), melyek vagy a legbizarabb gondolatok tárgyalását tűzték ki, vagy oly általános történeti és irodalomtörténeti kérdések fejtegetését jelölték ki, melyek még a szaktudóst is gondolkozóba ejtenék. Azok a tanulók, kik az előbbi themák közül választottak, a locus commusisok közt mozogván, a phrasison túl tovább nem jutottak ; azok pedig, kik az utóbbiakhoz fordultak, legfeljebb a tankönyv illető fejezeteit írták le, hol hűségesen, hol gyarlóan. Hogy ebből, bármily nagy feneket is kerítsen a tanuló a thema számára, bármily szép phrasisokkal beszélje el a történetet, vagy írja le a kijelölt tárgyat, nem lehet a tanuló érettségére következtetni, nem szorul bizonyításra. Úgy az érettségi, mint az évközt feladott dolgozatoknak azt kell kimutatniok, hogy a tanuló az elvégzett tananyag körében nemcsak biztosan tud mozogni, hanem hogy a tanulás ideje alatt szelleme úgy fejlődött, hogy önálló munkára és szigorú logikai gondolkozásra is képes. Ezért a dolgozatnak feladásánál számolni kell a tanuló egyéniségével, tapasztalati körével ; azaz csak oly thema adandó fel, mely a tanuló lelkében termékeny talajra, oly appercipiáló alapra talál, melyben az uj, még kifejtendő gondolatkör száz irányban is összeszövődik a már meglevő ismeretekkel. Ha a léleknek ezen appercipiáló tehetséget czéltudatosan és tervszerűen előmozdítjuk, óvakodni fogunk attól, hogy a tanulónak valamely tételek gyűjteményéből, vagy valamely szabadon választott themát adjunk fel , mi által a tanulót korai productióra szorítjuk és erejének erejével íróvá képezzük. Ezért semmikép sem engedhető meg, hogy a tanuló minden útjába akadó tárgyról írjon, hanem csak arról, a miről képzete van, a mihez ért, a mihez lelke vonzódik ; más szóval, amit appercipiálhat. 1*