Fehérvári Hiradó, 1880. július-december (1. évfolyam, 55-105. szám)

1880-09-11 / 74. szám

Székesfehérvár, 1880. szept. 8. Szerkesztő barátom! Egyszer már volt a világnak egy bo­londja, az hogy minden sertésben trichint látott s inkább koplalt főtt krumplin, mint­hogy sonkát evett volna, habár ott lógyott is az éléstárban, most meg egy uj mánia lepte meg, minden szőlőtében filoxérát látnak a tudósok, még pedig puszta szemmel, ho­lott azt mondják oly parányi állat, hogy ezerszer nagyítva akkora mint egy tetű. — Talán valami nagy sörgyáros gondolta ki ezt a veszedelmes állatot, azért hogy mi orrunknál fogva vezethető magyarkák — mert már magyarok nem igen vagyunk — pusz­títsuk el szőlőinket s a söritalra adjuk árva fejünket. Vagy talán — a mi valószínűbb — néhány úriembernek hivatalra s azzal járó fizetésre volt szüksége s kigondolták a filo­­xera-komiszariatást s most ezekkel is sza­porodott a kormány lekötelezettjei száma. Mégis csak jó az az ur isten, bocsát ránk egy kis csapást s megél abból is nehány szaktudósunk, mint a szóbeliség tanulmá­nyozásából*). Egy bús magyar. KÜLÖNFÉLÉK." — Virág Benedek koszorús költőnk és történetírónk emlékére folyó évi szept. hó 13-kán délelőtt emlék-ünnepély tartatik Budapesten, melynek programmja következő: I. Reggeli 10 órakor ünnepélyes isteni tisz­telet a tabáni katholikus templomban. — A misét nagy segédlet mellett Pauer János fehérvári püspök e­nllga fogja mondani, ki az egyház­megyéjéhez tartozott Virágról röviden meg fog emlékezni. A mise alatt a „budai dalárda“ előadja Becker E. V. es-dur miséjét. Schmidt Ferencz úr énekli a gra­­duale-hoz „O salutaris“ Beliczaytól; az offer­­toriumhoz „O sanctissima“ férfi négyes és kar adatik elő. — II. Felvonulás az 59- ik számú Ajkay-féle házhoz, melyben Virág élt és félszázaddal ezelőtt, 1830 január 23 án elhunyt. — III. A „budai dalárda“ előadja Schweida Rezső karnagyának zenéjével Virág „Öröménekét.“ — IV. Dr. Országh Sándor bizottsági alelnök rövid ünnepélyi beszéde. — V. A házra illesztett emléktábla leleple­zése­— VI. Átadása a „Virág Benedek“ ala­pítványról szóló oklevélnek a fővárosi hatóság képviselője kezeihez. — VII. A „Szózat“ elő­adva a „budai dalárda által. — VIII. Kirán­dulás a krisztinavárosi temetőbe Virág sir­jához, melynek emlékköve uj gránittalap­zattal és vasrácsozattal lett ellátva. — IX. Itt az egyetemi ifjúság egy tagjának rövid beszéde. — A fejérmegyei és Fejérvár városi régiségtárt csütörtökön gr. Zichy Ferencz ur, birodalmunk konstantinápolyi nagykö­vete látogatta meg, s a gyűjteményről igen elismerőleg nyilatkozott. — Előttünk fekszik az „Őszi emlék“ díszes ünnepi lap, oly díszesen kiállítva, hogy minden reményünket fölülmúlta, dí­szítve van József föherczeg s Klotild főher­­czegné által ezen kívül Mészöly Gézának több kitűnő rajza s Than -Mórnak egy váz­lata által. A jeligét Várady Antal irta. A munkálatok között képviselve vannak hazánk kitűnő férfiai: Rómer Flóris, Benczik Árpád, Teleki Sándor, dr. Pados János, dr. Haynald Lajos, Mailáth Gy., Tisza K., id. Szögyény László, id. gr. Zichy Edmund, gr. Zichy Nándor, dr. Pauer János, Jókai Mór, Frak­­nói Vilmos, Pulszky Ferencz, Gyulai Pál, gr. Zichy Ágost, Szász Károly, Türr István, Vahl Stephani, Rákosy Jenő, Greguss Ágost, Tóth Endre, Vohl Janka, Borosa Mihály, Kisfaludy Atala, Lukáts Móricz, Bulyovszky Lilla, dr. Neményi Ambrus, Csitáry Kál­mán, Felekiné Munkácsy Flóra, Komócsy József, Schvarcz Gyula, Feleki Miklós. De Gerendi Antónia, Gáspár Imre,........?........., Szüts Miklós, Modrovich Ignácz, H.... y D....­­, gr. Zichy Jenő. Kézirat diszíti az Albumot. Herczeg Szász Coburg Fülöp, Lujza Szász Coburg herczegnő, gr. Zichy­ Nándorné, Rónay Jáczint, br. Vjay Miklós. Hogy ilyen díszesen sikerült az Őszi emlék, egyedül a szerkesztők buzgó törekvésének köszönhetjük. — A fejérmegyei s városi régiségtár számára Kiss István helybeli lakos­­ dr­. II. Ferdinánd magyar király által veretett ezüst dénárt adományozott. — Virág Benedek koszorúja. A Vi­rág-ünnepély alkalmával az ünnepély ren­dező bizottság egy nagy és díszes koszorút fog az ünnepelt sírjára helyezni. A koszorú — hogy maradandóbb legyen — csinált vi­rágokból készül, és hosszú fehér selyem­­szalaggal lesz ellátva, melynek egyik ágán arany betűkkel a következő hímzések lát­hatók: „Virág Benedek emléké­nek“— a másikon pedig — „a honfiúi kegyelet“. Ezen koszorút az egyetemi ifjúság 3 tagja fogja vinni, és pedig egy középen diszvánkosan a koszorút emeli, két­felöl pedig társai a szalagot viszik. A ren­dező bizottság alelnöke Országh Sándor teg­nap előtt érkezett vissza a fővárosba s a napokban gyűlést tart s a bizottság, melyen az ünnepély egyes részleteit vitatják meg. — Hazai üvegiparunk legszebb ké­szítményeit volt alkalmunk a múlt évi ki­állításon láthatni s ezek közt méltán feltűnt Tuszkay Mór helybeli üveges kiállítása, a­melyért kitüntetést is nyert. Azonban nem elégedett meg az akkori eredménynyel, ha­nem folyton működik e téren. Jelenleg gyö­nyörű üvegtárgyakkal rendezte be üzletét, hol nemcsak fényűzési czikkek, hanem a háztartáshoz szükséges mindennemű üveg­edények a lehető válogatott összeállításban megszerezhetők. Nem pusztán a használha­tóságra fekteti a súlyt, hanem az ízlésre, a tárgyak művészies kivitelére, melyek e mel­lett még igen jutányos árakon is kaphatók. A derék üzletembert s üzletét őszintén ajánl­hatjuk közönségünk figyelmébe. — A rosz nyelvek beszélik, a „Ma­gyarország“ hasábjain, hogy hirhedt szél­­bali agitator 200. o. é. forint napidijat fize­tett magának azért a fáradságért, hogy a vidéken peczérdús szónoklatokat tart. Ol­csóbbért nem izgat. És mert egyik dunán­túli város függetlenségi kom­pheusai nem valának hajlandók 200 o. o.­irtot küldeni a nagy férfiúnak s mert ez a nagy férfiú függetlenségi firmáknak egyátalán nem hi­telez : a jeles város szélbali népsége minap apostol nélkül tüntetett. — Merőben hihetet­len dolog azzal a mennytiszta és önzetlen hazafisággal szemben,­ melyet a szélsőbali honfiak oly szívesen ráfognak saját magukra. — Arany János nagy költőnk, ki je­lenleg gyönge egészséggel a Margit szigeten időzik, egy sajátkezüleg irt levelet küldött Szeged város polgármesteréhez, melyben az uj Szeged egyik utczájának nevére tett ke­resztelését tudomásul veszi s a derék vá­rosnak sok szépet és jót kiván. Levele szó­ról szóra igy hangzik: „Igen tisztelt polgár­­mester ur! Becses soraiból értesültem, hogy Szeged szab. kir. város tanácsa, a város uj utczái rendezése alkalmával, azok egyikét nevemről méltóztatott elnevezni. A görög hitrege beszél egy Am­hionról, a ki lantja pöngetésével várost épített, vajha ezt tehet­ném én legalább a nevemet viselendő ut­­czával! De sem Amphion lantja nem az enyém sem a regék korát nem éljük, s én csak óhajtásomat fejezhetem ki, hogy — mint phoenixmadár a tüzböl, úgy Szeged városa a vizböl minél előbb megifjodva, megépülve, megszépülve keljen elő. Tiszte­lettel maradván tisztelt polgármester urnak, Margit-sziget, 1880. szeptember 5. Alázatos szolgája Arany János. — Nagy szerencsétlenség. Folyó hó 6­kán délután 5 órakor Gulyás József tabajdi lakos és jómódú gazda mintegy 10 éves leánykája csépléssel foglalkozó atyja körül fürgélkedvén a gépezet annak egyik lábát magához ragadván térden felül elsza­­kasztotta, minek következtében esti 10 óra­kor nagy kínok közt meghalt. — Testvérgyilkos. Borzasztó gyilkos­ságot követett el — mint a „Sárrét“ írja — néhány nap előtt Esztáron egy 18 éves hajadon; alig 8 éves kis­fiú testvérét ki­csalta a falu alatti cserébe , ott elébb meg­fojtotta, azután kezeit, lábait elvagdalta. Ször­nyű tettének indokául azt adja elő, hogy a gyermek gátul szolgált kedvesével folyta­tott szerelmi viszonyában. A szerencsétlen leány most a b.-ujfalui kir. járásbíróság börtönében a legnagyobb kétségbeesés és őrjöngések között tölti napjait. — Megszökött rabok. Két fegyenczet szállítottak tegnap a Ferencz József vasúton Steinba. Ezek egyike 7, a másika egy Schmidt nevezetű 9 évre van elítélve. Az absdorfi állomás közelében, amint a vasút legsebesebben robogott Schmidt, noha ke­zein bilincsek voltak, oly gyorsasággal ki­ugrott a kocsi ablakán, hogy az őrnek már nem volt ideje fegyvere használatára. — Nagy Perkátán folyó hó 3-án reg­gel Basticz J. jó módú gazdaember re­volverrel agyonlőtte magát; tettének indoka őrültség. — Tolvajlás. Magyaródi András távirda-utczai lakosnak tegnap virradóra 18 tyúkját ellopták, a tettesek ismeretlenek. — Eltűnt nő. Vázsonyi Antal fő­városi szolga neje szül. Guttenberg Emilia vasárnap e hó 5-én reggel öt órakor für­dőbe ment, hová kis gyermekét is elvitte. Nem sok időre visszatért s gyermekét be­küldötte a lakásba, hogy ott időközben dol­gai miatt eltávozott atyját várja meg. A nő azóta eltűnt. Vázsonyiné, ki 42 éves magas barna nő, eltávozásakor szürke szövetru­­hát, s uj evelasztin czipőt viselt. Fejét fe­kete selyem kendő takarta. A ki valamit tudna róla, legyen szives a férjét akár az uj városházán, akár molnár­ utcza 13. sz. alatti lakásán értesíteni. — Népszerű Orvosi Tanácsadó vagy házi lexikon az egészséges és beteg ember­ről. Irta dr. Ziffer Károly, az összes gyógy­­tudományok tudora és gyakorló orvos, Meh­ner Vilmos kiadása. Mehner ezen újabb élet­revaló vállalatának egy család asztaláról sem volna szabad hiányozni, a­mennyiben e könyv nem csak ott megbecsülhetetlen, hol nem áll rögtöni orvosi segély rendel­kezésre, különösen vidéken, hol az orvost gyakran mérföldnyi távolságtól kell hozatni, de az egészségesek is haszonnal olvashatják, mert igen sok tanács­sal szolgál arra nézve, hogy az egészségesek miképen vehetik ele­jét egyes apró bajoknak. A betegségeket szerző úgy írja le, hogy a laikus is képes annak megismerésére, vájjon könnyű vagy súlyosabb baj keletkezik-e, minek folytán ismerni fogja a beteggel való bánásmódot az orvos érkeztéig. Különös súlyt fektet e műben a gyermekbajokra, kimerítően fog­lalkozik a gyermekek nevelésével, ápolásá­val és azok betegségeivel és ezekre nézve hasznos tanácsokat ad a szülőknek, azon­kívül az állatországból nyert anyagokat, a gyógyfüveket, ásványokat és gyógyforráso­kat leírja, s a növényeket megismerteti. A „Népszerű Orvosi Tanácsadó“ finom papí­ron, igen díszes kiállítású, nagy nyolczad­­rétű 30 füzetben fog kiadatni, melyeknek mindegyike 48 lapot foglal magában. Az egész művet a szöveg közé nyomott és 250-nél több művészi kivitelű kép fogja díszíteni s ezeken kívül külön még 16 ábrás táblázat is adatik hozzá. Kéthetenkint jelenik meg egy-egy füzet, melynek ára 30 kr. Megren­deléseket elfogad minden könyvkereskedés, könyvkötő és könyvügynök, és Mehner Vil­mos könyv- és műkiadó Budapest, IV. Ka­lap utcza 6. sz.“ MYEIAPAn" A ki nem tud ur lenni. (Folytatás.) Pál ur azon urak közé tartozott, a kik kiadásaikat nem szokták jegyezgetni s bevételeikkel összemérni. Bevételeit fölösle­ges lett volna jegyezgetni azon igen egyszerű okból mert nem voltak, ha csak az adósság­­csinálást is bevételnek nem nevezzük. Neki sajátságos gazdálkodási elve volt s ettől a világért el nem tért volna, mert a megszokás által vérévé vált. Költött mig pénzében tartott s ha elfogyott... adósságot csinált s lett pénz... punktum. Fentebb leirt kaland után néhány nap múlva a városba látjuk kocsizni egyenesen Áron úr szállásához. A tőzsér szokott nyá­jassággal , de azért nem minden savanyúság nélküli arczczal fogadta, leültette, két kraj­­czáros szivarral megkinálta, de teljességgel nem volt kedve megkérdeni, hogy mi já­ratban van. Végre megtörte a csendet. — Nagysád annyira megkedvelte a falusi életet, hogy szerencséseknek mond­hatjuk magunkat, ha díszes fogatát láthatjuk. — Kedves Biutenger! — mert ez volt az uzsorás becsületes neve — nagyon meg­akadva kezdő Pál, a helyett, hogy a tőzsér hálálkodását viszonozná. — Sokat beleöltem az angol kertbe s néhány forintra volna szükségem. — Nagyságos uram ! ha az égig húz­nak is s onnan visszaejtenek mint a dögöt, még akkor sem adhatok egy garast sem, mert nincs. — Nem sok kell, csak négyezer pengő. — Négyezer pengő ?... aztán az nem sok? annyi mintha azt kívánná nagyságod, hogy mind a négy vagy akarom mondani, két szememet engedjem kitolatni. — Hát mennyit adhat ? — Sülyedjünk a föld alá, ha egy fo­rintot is adhatok. — Én pedig nem mozdulok pénz nél­kül, itt, a négyezer forintos váltó. Áron igen ellentéte volt a mi Pálunk­nak. Ő számítás nélkül semmit sem tett. Különösen értette a fejbeli számolást, pedig sem nem tanulta, sem nem tanították, hanem vele született tudomány. Csak míg jobb hüvelyk ujja körmét megvakarta, összeadta magában, hogy először adott 4000 forintot az tesz 6000 irtot, azután 8000-et, az tesz 12000 forintot, ez már tizennyolcz ezer, ha most ad a négyezer helyett két­ezeret, az sem több, sem kevesebb mint 22,000. A kastély megér 16,000 frtot, a bútor 2000 irtot, a falusi­­ak négyezer forintot, tehát fedezet van. — Áron gondoljon valamit mert unat­kozom. — Nagyságos uram! nem segíthetek máskép, ha csak magam is kölcsön nem veszek, de azt előre mondhatom, hogy azok a vérszopó uzsorások rettenetes kamatot vesznek, nem olyan izgalmas ám mint én. Én nem nyúzom a szegényt de az urat sem. ... Tessék próbára délután ide fordulni. — mondá Áron s kezét nyújtotta a gerebenen ülő nagyságosnak. (Folyt. köv.) Fel. szerkesztő s laptulajdonos: Boross Mihály, mán, Varga Zsigmond urrali becsületbeli ügyem elintézése, hold, nem halála, úgy annak okozata és egyéb tisztán családi dol­gok iránt, oly újdonságokat közöltek a mik nem egyebek rászakarólag költött hazugsá­goknál és rágalomnál, mint nevezetessen az , „hogy én a kérdéses becsületbeli ügy vég­elintézésére kitűzött helyen ellenfelemtől, az az által nekem adott nyilatkozása után bűn­bánó arczczal bocsánatot kértem, ő azt ne­kem nagylelkűen megadta, s arra mi egy­más karjaiba dőltünk volna, stb. En ime, midőn az itteni helybeli két lap f. évi augusz. 14-én megjelent számai­ban közzétett, ezen ismert becsületbeli ügyünk lovagiás után történt elintézése iránti rendes és hivatalos nyilatkozatra, úgy az azt kiállított négy úrra, mint közreműködött segédeinkre hivatkozom. Egyúttal kényszerítve látom magamat, komolyan kijelenteni, hogy a fővárosban megjelenő e néhány heti lapban ez ügyre vonatkozóan fennebb közölt újdonságaiban előadottak valótlanságok, mert én, midőn Varga Zsigmond úrnak a kérdéses becsü­letbeli ügy végeldöntésére kitűzött helyen, nekem az összes Segéd urak élet becsület­szavával erősített oly nyilatkozatot adott, minek következtében a kérdéses ügyet rám nézve elégtételt adóan befejezettnek kellett tekintenem; valamint az, hogy én bűnbá­nólag kértem, és ellenfelem nagylelkűleg adott volna nekem bocsánatot, ami ismét egy senzátios ölelést szült volna részünkről, egyenesen a légből kapkodott vagy szánt­­szándékosan és rászakarólag költött ha­zugság. De kényszerítve érzem magamat itt még annak is kifejezést adni, miszerint na­gyon megütköztem a felett, hogy ez ügyben volt elenfelem, értesülvény ezen hírlapi va­lótlan közleményről s bár a valót ép úgy ismeri mint én és segédeink, nem c­áfolta meg ezen sértő hírlapi kacsákat. Amidőn az előrebocsájtottak után ad­dig is, míg a fővárosban megjelenő kérdé­ses, a szabad sajtóval illetén visszaélő és a családi szentélybe tartozó dolgokat kímélet­lenül sértő napi­lapok felelős szerkesztői ellen a kellő törvényes lépéseket megteen­­dem, komoly határozottsággal kijelentem, hogy úgy az idézett fővárosi lapok szer­kesztőit, valamint bárkit a ki ezen szemé­lyemet jogtalanul sértő hazug koholmányi híreket terjeszti kíméletlenül felelőségre vo­­nandom, azon egyéniséget pedig, a ki is­mét a kérdéses fővárosi lapokhoz ama rosz­­akaratról tanúskodó valótlan tudósításoka­­beküldötte, aljas hazugnak és gaz rágal­mazónak nyilvánitom; s ha ezt tőlem, a rágalmazók illő jutalma kíséretében szemé­lyesen is hallani óhajtja, tudassa velem diszes nevét és én egy perczig sem fogok késni neki mindezt jogos követelmeként személyen is átadni. Székesfehérvár, szept. 6. 1880. Szinovácz Gyula. Hirdetések. ^ *) Van­ a filoxéra, nincs-e nem tudom, de min­denesetre helyén volna, ha filoxera-biztosok bemutatás által meggyőznék a közönséget. Szerk.­­ FEHÉRVÁRI HÍRADÓ. 1ST 37-11 ttér *). Nyilatkozat. T. Varga Zsigmond megyei főorvos úrral fennforgott becsületbeli ügyemnek lo­­vagiás után tett befejezése után azonnal, az­az 1. évi augusztus hó 14-én elutazván, ide vissza­érkezésemkor értesültem az iránt, hogy egynéhány a fővárosban megjelenő napi­lapok közül, ismét vett tudósítás nyo­m­ E rovat, alatt közlöttekért nem vállal felelős­séget a Szerk. 297 Dr. Schmidt G. főorvos F­ü­l-o­l­aj­a. Mindennap ij meg uj nyilvános köszönőlevelek és hálóiratok érkez­nek, melyek a fül-olajnak fülbetegsé­­gekben, mint fülkatharásokban, fül­zúgásban, fülszúrásban, fülfájásban, nehéz hallásban s időszerű süketség­ben való sikeres használatáról tanúskodnak. Épen azért az orvos urak szíves figyelmébe ajánljuk a dr. Schmidt G.-féle fül-olaj használatát. Újabban egy megyei főorvos dr. Ham­merschmidt következőleg nyilatkozik fül-olajunk hatásáról:" Tisztelt uram! Sietek Önnel tisztelettel tudatni, hogy az ön által küldött dr. Schmidt G. főorvos „va­lódi“ fül-olaját fülbetegeimnél különösen fülzú­gásokban, fülhasogatásokban, visszatérő süket­ségben s nagymérvű nagyothallásban, mint leg­kitűnőbb gyógyszert használtam. Nem fogok késni további működésemben szenvedő fülbeteg­emet e hathatós gyógyszer által gyógyítani és tartozó kötelességemnek is­merem a kitűnő hatású fül-olajat a föntebbi fül­betegségekben mindenkinek is lelkiismeretesen ajánlani. Sillein, 1880. márt. 5. tisztelettel: Br. Hammerschmidt, m. kir. honvéd-főorvos s megyei főorvos. Dr. Schmidt Gr. főezredorvos s fül­olaj­a csak akkor valódi, ha minden üvegen s a piros papirburkolaton a­­ védjegye látható. Máskü­lönben hamisítvány. Tehát óvatosságot ajánlunk a bevásárlásnál. Ára üvegenként használati utasítással 2 frt. Főraktár: Budapesten Török József gyógyszerésznél.

Next