Fehérvári Hiradó, 1882. január-június (3. évfolyam, 1-27. szám)

1882-03-26 / 13. szám

íz­­ipl­­ar helyzete lapnáyb­­­ni. Ha már egészen őszintén akarunk beszélni, akkor leplezetlenül kimondhatjuk, hogy a rendes eljárás alá tartozó perök száma igen csekély, azok­ból egyáltalában nem igen élhetne meg az ügyvédi kar egy­harmada sem. Miben rejlik tehát azon körülmény, hogy a rendes eljárású pörök száma oly kevés? Talán az 500 frtot meghaladó kere­setek száma oly csekély ? Korántsem, ha járás­bíróság iktató könyveit átnézzük ezer és ezer pörökre találunk, melyeknek substratuma az 500 frtot meghaladja és mégis a járásbíróságok előtt indíttatnak meg. Ennek oka abban keresendő, hogy mainapság minden zugirász, minden szatócs, kereskedő, falusi jegyző és szerződő fél, minden ügyletre nézve a­­bíróság illetőségét már a szerződés vagy meg­állapodás szerkesztése idejében kiköti, és így a kir. tyszékek mint rendes eljárású bíróságok mű­ködését, igen alanti mérvűre leszállítják. Áttérünk az ügyvédeknek, a jelenben igen divatossá vált sommás eljárás szerinti ügyködésére, hogy kimutathassuk mennyi jövedelemre számíthat egy ügyvéd ezen eljárás alá tartozó ügyek veze­téséből. Előre kell bocsátanunk, hogy e sommás el­járású ügyekben a fél jogosítva van személyesen védekezni, vagy pedig bárki által magát védel­­meztetni illetőleg képviseltethetni. Nehogy minket valaki kapzsisággal vádoljon, elmondjuk nézeteinket erre vonatkozólag. Teljesen igazságosnak tarjuk úgy az 1868 . 54. t.­cz., vala­mint az 1881. évi 59. t. cz. azon intenczióját, hogy sommás ügyekben a peres felek személyesen eljárhassanak. Ez nemcsak igazságos, hanem leg­több esetbe méltányos.­­ Hiszen egyszerű ügyek­ben, hol semmi jogbonyodalmak nem fordulhatnak elő, megjelenhet X. és Y. mint fél, a bíró azok­kal úgyis rendbe hozhatja a dolgot. De ha egyik vagy másik fél, komoditásból nem akar megjelenni, vagy magát ügyének keresztülvitelére nézve gyönge vagy járatlannak érzi, hogy­ ilyenkor a törvény jogot ad az ily félnek bárki által magát képvisel­tethetni; ezt roppant mérvű méltánytalanságnak tartjuk az ügyvédi karra nézve. Segített-e a törvényhozás a szegény ügye­­fogyott peres feleken, ha korlátlan martalékává és zsákmányává odadobja az ily zugirászoknak avval, hogy az ilyeket följogosítja a képviseletre ? Nem! — Százszor nem ! — Ez­által csak a rend rendetlenséggé változtatik; az ügyfelek állapota és jogai veszélyeztetnék és az igazságszolgáltatás tekin­télye veszit. Arról nem is beszélünk, hogy az ily szellem­szegény zugirász vagy zugprókátorok mennyi ren­geteg kárt tehetnek a szegény gyakorlatlan peres feleknek, azt sem tudjuk bebizonyítani, hogy meny­nyi pénzt zsarolnak ki ezek a stempli czímén a szegény felektől, csak azt az egyet említjük, hogy vájjon nem-e szégyenkedve kell a bíróság előtt egy diplomatikus ügyvédnek álnia, ha vele tárgyal egy ily zugirász vagy a protokollumot szintén úgy, mint tekinteteddel, a­mivel elszédíted minden legény fejét, a­kire ráveted, én is megbódultam, én is részeg lettem tőle, azt hittem kiszakad a szívem a nagy boldogságtól, a­mit akkor éreztem, nem tudtam tovább parancsolni annak az érzésnek, a­mely annyira erőt vett rajtam, ki kellett önteni szivemnek a legédesebb titkát, átkaroltalak s meg­mondtam azt a mit addig csak gondolni mertem, hogy szeretlek, hogy kész vagyok veled az élet minden örömét és baját megosztani; ha ugyan te is úgy érzesz irányomban, mint én te irántad. Akkor felelted aztán azt, a­mit azóta nem tudok elfelejteni, a­mi folyton előttem volt, a­miért fáradtam, küzdöttem; akkor mondtad, hogy te vonzódol hozzám , szeretsz, de ha azt akarom, hogy az enyém légy, igyekezzem átesni a katona­soron, legyek a magam gazdája és neked nem lesz semmi ellenvetésed. — Nem így volt-e Ágnes? — Én azóta mindig hittem neked, bíztam benned, bíztam az állandó­ságodban, nem háborgattalak soha azzal, hogy itt volna már az idő, eltűrtem, hogy minden legény­nyel épen olyan nyájas vagy mint velem, pedig már a katonasoron is átestem szerencsésen, a ma­gam gazdája lehetek a mikor akarok, mert édes­apám kész kiadni az engem illető just, a­miről tudhatod, hogy hál’ isten meglehetősen van; de vártam rád, hogy mikor elégted meg ezt az álla­potot, hiszen te jól tudhatod, hogy miképen áll a sorom. — A mai estén történt valami, a­mi tovább nem enged várni, a­mi megingatta az irántadi bi­zalmamat; akaratom ellen láttam, hogy a csikós bojtár mikor tőled elvállt megcsókolt, nem hal­lottam mit beszéltél vele, de gyanítom. Az isten szerelmére kérlek Ágnes ne vedd el az eszemet, mond, el akarsz-e veszteni egészen engemet? (Vége következik.) az ügyvéd, vagyis mint „megbízott” írja alá!! Nekünk és az egész ügyvédi karnak tehát csak az ellen van kifogásunk, hogy a képviselet szaba­dossá tétetik; minket az érint fájdalmasan, hogy hivatásunkat a törvényhozás, nem tudni mi okból, de határozottan deprimálja. Ám jó, jelenjék meg minden ügyes bajos fél személyesen a községi, bagatell vagy sommás bíróságnál; engedtessék meg, hogy a családfő a családtagjait képviselje, de azt a rend, az igazság és méltányosság, sőt leginkább a peres félék érdeke hozza magával, hogy a­mint vala­mely peres fél nem személyesen jelenik meg vagy akadályozva van, akkor minden peres képviseletre nézve minden községi, bagatell vagy sommás ügyek­ben az ügyvédi képviselet kényszere hozassék be. Egy ügyvéd.. SZÍNHÁZ, zene, művészet. Színház. Szombaton, márcz. 18-án Med­­gyaszay Evelin jutalomjátékául színre hozatott Benedix szellemes vígjátéka: „Nászutazás.“ A szép számú közönség a jutalmazandót megjelenésekor tapssal s díszes csokorral tüntette ki. A felvoná­sok után pedig kitűnő játékáért sűrü kihívásokban részesítő. Szép sikerrel játszott Vedress. Ezt kö­vette „Szép Galathea“ kis operette, melyben Reiner Antonia mint vendég lépett fel. A kis vígjátékot dr. Faludi Miksa sikerrel fordítá át magyarra. — Vasárnap, márcz. 19-én színre került: „A falu bolondja,“ népszínmű Szathmáry Károlytól. Kevés közönség.—Hé­tfő­n, márcz. 20-án Hegyi Gyula jutalmául színre került Vahot Imre elavult nép­színműve: „Huszárcsiny.“ (A szinlap szerint ka­tonai (?) vígjáték). Közönség kevés számmal.— Kedden, márczius 21-én szinre hozatott: „Pry Pál“ közönségünk által ismert mulattató vígjáték. Az előadás kitünően folyt le; hiba volt azonban, hogy Dobocsányi „Pry Pált“ rosszul fogta fel és bohócz alakot állított elénk. Közönség szép szám-­­ mal.— Csütörtökön, márcz. 23-kán adatott:­­ „Boissy boszorkány“ operette, Reiner Antonia k. a. fölléptével. Közönség kevés. — Uj zenemű. „Früh und Spät,“­polka ifj.­­ Fahrbach Fülöptől. Ára 75 kr. Megjelent s kap­­j ható Táborszky és Porsch zeneműkereske­désében Budapesten. — Uj zeneművek. Rózsavölgyi és Társa zeneműkereskedésében Budapesten megjelentek: „Öt eredeti magyar dal.“ Szerzé Schwarcz Gyula; ára 80 kr. Báró Splényi Ödönnének ajánlva. — „Művész csárdás.“ szerzé Györgyi Kálmán; ára 60 kr. Jankó Jánosnénak ajánlva. — Kőmives Imre, közönségünk által ismert kitűnő komikus színésze hó 15-én ülte meg Hód- Mező-Vásárhelyen huszonöt éves színészi jubileu­mát. Szinre került ez alkalommal „Vén bakan­csos és fia a huszár.“ Az ünnepeltet megjelené­sekor szűnni nem akaró tapssal fogadta a nagy­közönség és pályatársai egy díszes fehér selyem szalagú babérkoszorút nyújtottak neki át: „Kőmi­ves Imre negyedszázados jubileumára pályatársai“ felirattal.____________________________ IRODALOM, TUDOMÁNY. * 2 „Hatszáz magyar nemzeti dal“ czime azon díszes kötetnek, melyet legközelebb Mehner Vilmos budapesti (IV. ker. papnövelde-utcza 8. sz) hír­lap- és könyvkiadótól kaptunk. A czím ellen van csak kifogásunk, mert fáradságot vettünk magunk-­­ nak s megolvasván a költeményeket, azok száma­­ 647-et tesz ki. úgy látszik tehát, hogy a „600“ csak szerény kerekszám akar lenni. A­mi a művet illeti, az úgy kiállításra, mint bértartalomra párat­lan a magyar könyvpiaczon. Van összetákolt, el­avult antológia vers-, dalgyűjtemény elég, de ilyen nagyszabású, tapintattal, helyes érzékkel összeválo­gatott egy sincs. A lyrai, szavaló, hazafias, tréfás, leíró költészet gyöngyein kívül magába foglalja a könyv a régi jó s a legújabb népdalokat, melyek a budapesti népszínház deszkáiról gyújtanak, vagy a nép ajkán termettek. Ezenkívül a repertorron levő valamennyi operette azon dalait is felöleli a mű, melyek népszerűvé váltak; végre vannak benne opera-szövegek s a különféle nemzetek induló. Ezzel még nem mentettük ki a vaskos könyv tartalmát. Azonban ez is eléggé ajánlja. De leginkább ajánlja az, hogy — mert a vállalkozó szellemű kiadó tömeges keletre számít — ára a szép barna vászonba kötött példánynak egy forint; díszpéldányé, aranyos arabeszkekkel 1 frt. 50 kr. egész aranyvágással 2 frt. A ki nem szerezheti meg az egyes köztek műveit külön-külön, továbbá a ki szereti a jóizű dalokat, arra nézve a „Hatszáz magyar nemzeti dal“ kincset ér. Ajánljuk olvasóink figyelmébe. Megrendelhető minden könyvkereskedő-, könyvkötő- és könyvügynöknél. Világhírű utazások könyvtára. E ez­ alatt megjelenő jeles és közhasznú vállalat keretén belül egy újabb munkát bocsátanak közre a kiadók, mely nemcsak, hogy méltán sorakozhatik előde, a „ Gróf Széchenyi Béla keleti utazása” mellé, de azt érde­kességre és megkapó, közvetlen leírási modorra nézve még felül is múlja. Stanley H. M. a világhírű utazó. „Utazásom Közép-Afrikában 11 czímű műve és ez utazás rendkívüli sikerei az egész világon óriási feltűnést keltettek. A magyar kiadása e műnek, mely majdnem valamennyi czivilizált nemzet nyel­vére le van fordítva — még gazdagabban lesz illusztrálva, mint a másnyelvű kiadások és a mi magyar könyvnél nem mindennapi dolog —felével olcsóbb áru lesz, mint az angol vagy német kiadás. A remek kivitelű képek (körülbelül 200 eredeti fa­metszet) bősége és a pompás nyomdai kiállítás valódi remekműve teendik e könyvet. A teljes mű 30—32 füzetben fog megjelenni és füzetekben min­den rendes könyvkereskedés utján valamint közvet­len a kiadóhivatalnál is megrendelhető. Egy-egy füzet ára 30 kr. Havonként 2—3 füzet jelenik meg. Előfizetési ára postai bérmentes szétküldéssel egész évre (26 füzetre) 8 frt., fél évre (13 füzetre) 4 frt. Mutatványt és részletes élőrajzot kívántra ingyen bárkinek küld a kiadóhivatal (Révai Test­vérek könyvkiadóhivatala, Budapest.) Megkaptuk az „Ország-Világ“ 13. füzetét, melynek tartalmáról ezúttal is a legnagyobb elis­meréssel szólhatunk, s el nem mulaszthatjuk, hogy t. olvasóink figyelmébe a legmelegebben ne ajánljuk e legkitűnőbb képes­lapot. Előfizethetni Wilkens s Waidl kiadóhivatalában, előfizetési ár: egész évre 10 frt., félévre 5 frt., negyedévre 2 frt. 50 kr. Az előfizetési felhívásban foglalt a „Jutalom Rejtvé­­nyek“-re vonatkozó felhívást, olvasóink szíves fi­gyelmébe ajánljuk. Előfizetési felhívás a „Pesti Hírlap“ ápri­lis—júniusi negyedére. A mozgalmas politikai események közepette a „Pesti Hírlap“ czélul tűzte ki magának, hogy olvasóit mentől gyorsabban és kimerítőbben értesítse. A harertéren külön tudósí­tója van lapunknak, kinek sürgönyei megelőzik a hivatalos táviratokat. Bécsi levelezőink összekötte­téseiknél fogva azon helyzetben vannak, hogy a fon­tosabb politikai hírekről azonnal és megbízhatóan értesüljenek. Bécsben, Párisban és New­ Yorkban levelezőink vannak, kiknek érdekes tárczaközlemé­­nyeivel gyakorta találkoznak olvasóink. Politikai irányunkat ismeri és méltatja közönség, mely egyre nagyobb számmal csoportosul lapunk körül. Vezér­­czikkeinket a l­ekitűnőbb magyar publicisták írják. Eötvös Károly és Tors Kálmán orsz. képvi­selők, lapunk politikai részének állandó munkatár­sai, ép­­gy Beksics Gusztáv is ki, nagy részét írja társadalmi reformkérdésekkel foglalkozó vezér­­czikkeiknek. Tárczarovatunkban, valamint a „Pesti Hírlap” mellékleteinek nagy részét igénybe vevő közlemények tekintetében főleg változatosságra és sokoldalúságra törekedünk. A „Pesti Hírlap“ e mellett még érdekfeszítő regényt és apró elbeszélé­seket is közöl és az egyetlen magyar napilap, mely hetenkint háromszor díszes kivitelű illustrációkkal és zongorára szerzett zenedarabokkal kedveskedik olvasóinak. Közigazgatási rovatunkban kiterjeszt­jük figyelmünket a gazdasági élet minden ágára. A „Pesti Hírlap “ hétköznapokon rendszerint egy és háromnegyed ivén, vasár- és ünnepnapokon pedig két, esetleg harmadfél ivén jelenik meg. E gazdag és változatos tartalma daczára a „Pesti Hírlap„ a legolcsóbb magyar lap. Előfizetési ára egész évre 14 frt., félévre 7 frt., negyedévre 3 frt. 50 kr., egy hóra 1frt. 20 kr. Mutatványszámokkal megke­resésre szívesen szolgál ingyen a kiadóhivatal. Az előfizetési pénzek a „Pesti Hírlap“ kiadóhivatalá­hoz, Budapest nádor-utcza 7. szám küldendők. A „Képes Családi Lapok“ 25. száma tar­talma: „A lithei harangozó.“ Rajz; irta Vári Z. „A rózsa.“ Sonett; irta Barna Ferencz. „Telje­sült jóslat. “ Novellette ; irta Türr A. Viktor. „ Vilá­gosság és élet. Természettudományi karczolat; irta Tunsch Pál. „Lessing és sakkjáték.“ Irodalom­történeti visszaemlékezés; közli Károlyi Alajos. „Életet életért.“ Keleti kép. Irta R. M. fordította Belladonna. (Vége.) „Egy óra egy novellairónő életéből“ Természet után; irta Sett Hersa. „A szénhordó Rajz; irta Szűcs Endre. „Márczius 15-én. Költemény; irta Zalai R. Soma. — Kép­magyarázat. — Mindenféle. A „Magyar Regény-Csarnok“ Aigner Lajos buzgó tevékenységű kiadónk eme hetenkint meg­jelenő jeles folyóirata 11 -ik füzetét vettük a szokott elegáns kiállításban. Mint ismételve volt alkalmunk hangsúlyozni, e folyóirat úgy változatos gazdag tartalmánál, mint páratlan olcsóságánál fogva való­ban megérdemli a magyar közönség legmelegebb támogatását. — A mű megrendelhető Aigner Lajos budapesti könyvárusnál, valamint Wilckens s Waidl urak kiadóhivatalában. (Budapest koronaherczeg­­utcza 3. szám.) Előfizetési ára egész évre 6 frt. s füzetenkint 12 krajczár. JEi­rek. — Lapunk második negyedévi folyama végefelé járván, figyelmeztetjük olvasóinkat, hogy az előfi­zetést minél előbb megújítani szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldésében akadály merüljön fel. szL Híradóhítvatag. — Azon t. vidéki s hélybélyi olvasóinkat, kik előfizetési hátralékban vannak, tisztelettel kérjük, hogy azokat minél előbb beküldeni szíveskedjenek. jl KK­LÖtöltvcLtcCL. — Azon tisztelt vidéki előfizetőink, kiknek előfizetési idejük e számmal le­­járt lapunk mai számával egy postautal­ványt kapnak, melyet kellőkép kitöltve kérünk minél előbb kiadóhivatalunkhoz beküldeni. — E Szabó Lajost lapunk rendes munka­társát az irak­i művészek társasága egy közelebbi gyűlés alkalmával rendes tagjául választotta meg. Egyúttal örömmel írhatjuk, hogy jeles munkatár­sunknak költeményei rövid idő alatt elhagyják az „Atheneum“ sajtóját. — „Plenczner Jakab emlékezete.“ Ily czím alatt igen jeles emlékbeszédet tartott már­czius 18-án a városi tanítók értekezletén Gőbel János György a tanügyre nézve korán elhunyt derék kartárs fölött. Szeretnénk egész terjedelmé­ben közölni, ha lapunk szűk tere engedné, de így kénytelenek vagyunk csak egyes vonásokat kiemelni. Néptanítói képesítésén kívül egyetemi tanulmá­nyokkal is birt; mint férj, mint ember, mint gyám­apa is mocsoktalan múlttal birt, mint tanító oly mintaalak volt, a kitől társai igen sokat tanulhattak, költekezései csupán könyvtára gyarapítására irá­nyultak mert folyvást tanult és olvasott, hogy ma­gát magasztos hivatására lehetőleg kiképezze; saját­­ könyvtára mellett gazdag iskolai könyvtárt rende-­­­zett be; üres perczeiben a költészettel foglalkozni ; volt legkedvesebb szórakozása; a hazaszeretet­­ hevétől volt áthatva; sőt tanítványai szivébe is azt igyekezet csepegtetni; mint ember kristály­­tiszta jellemű volt, hízelgés vagy kétszínűség nem fért lelkéhez; átérzett vallásosság volt egyik jellem­vonása; az emlékbeszéd azzal végződik, hogy a­kik az ő példáját követik, azoktól az elismerés s dicsőség nem fog elmaradni. Béke lengjen poram­! — Botrányos esetről folyik a beszéd város­szerte. Hogy közönségünk a dologba tisztába jöjjön, annak lefolyását elmondjuk a következőkben: A „Szabadság“ czimű helybeli lap szerdai száma azon újdonságot hozta, hogy F. 1­1. urat a hely­beli színtársulat egyik első rendű tagja a színpa­don szemtelen gazembernek nevezte. Erre F. M. ur a „Székesfehérvár és Vidéké “-ben egy „Nyi­latkozatot“ tett közzé, melyben a színtársulat első rendű tagjai, a többi között Szathmáry Károly, Bihary Béla stb. urak kijelentik, hogy F. M. úrral szemben ama kifejezéseket­ sohasem hasz­nálták s F. M. úr e nyilatkozat alapján a „Sza­badság“ hírét aljas hazugságnak nyilvánította. A „Szabadság“ szerkesztője erre másnap csütörtö­kön kérte F. M. urat, hogy elkerülendő egy nagy botrányt a színészek nyilatkozatát közlés végett neki adja át, ez nem sikerülvén, két küldöttet (Lethenyey Károly és Bogyay Béla urak által) kérte a megjelent „Nyilatkozat“ említett kifejezé­seinek visszavonását vagy elégtételt, ezen törek­vése nem sikerülvén, említett segédei által sértő levelet irt F. M. urnak, ki e levelet elolvasta, de mint mondják „tudomásul nem vette.“ Erre Gáspár Imre ur F. M. urat két tanú jelenlétében a Hübner kávéházban sajátkezüleg megfenyítette. A bonyo­dalmas ügy kimeneteléről még bizonyosat nem tudunk. Ezen ügyre vonatkozólag lapunk mai szá­mának egyik rovatában mi is közlünk egy „Nyi­latkozatot.“ — A „Vaálvidéki gazdasági kör“ hasznos működésének, egyik kiváló fontosságú mozzanata volt az e hó 17-én Gyúrón és 18-án B.-Bicskén tartott szőlészeti és borászati szakoktatás s gya­korlati útmutatás. A tekintélyes számú, érdeklődő közönség — képviselve a gyenge nemet is — osz­tatlan tetszéssel s élénk figyelemmel kisérte Ko­­rizsánszky János szaktanár előadását, melynek vé­geztével délután Balogh György ref. lelkész úr középhegyi szőlőjében a gyakorlati okszerű met­szési mód, zöldoltás, zöldbujtás s a helyes gyom­­lálás lett bemutatva; honnan Berger József ur pinczéjében rövid idei borkóstolás után, a Gala­gonyás szőlőhegyen várakozó nagyszámú szőlős­gazdák előtt ismételte az illető vándortanár úr a fennebbieket; hol és általában mindenütt a leg­őszintébb elismeréssel találkozó érthető, világos és kellemes előadások végeztével, az érdeklődő nagy­közönség azon óhajának adott kifejezést, hogy vajha még ez év folytán lehetne alkalma ismétel­ten— ily okszerű, tanulságos és valóban hasznos oktatásban részesülhetnie. — Tekintélyes egyének, szőlőbirtokosok és gazdák általában a legnagyobb elismeréssel nyilatkoznak ez előadásról; — hogy pedig ez a józan és értelmes szőlősgazdákra mily hatással volt, kitűnik abból, hogy a legnagyobb rész már most az utasítás értelmében, minden táblán 5—6-ik sorban a cser- és csaposmetszési módot megkísérli. — A gazdasági kör hálás kö­szönetét tolmácsolandó a földműv. miniszternek, Szobonya Bertalan jegyzőt az ez iránybani eljá­rásra utasította. — Károlyi Lajos helybeli derék színigaz­gatónk egy uj népszínművet fog legközelebb elő­adni, czime: „Gyémántgyűrű,“ melynek szerzője általunk is ismert fiatal sportsmann — Szekrényesi Kálmán. A darabnak azon egy baja van, hogy a népszinházi pályázatról lekésett s igy kizáratott. Mikszáth Kálmán átolvasta s igen dicsérőleg nyi­latkozott róla; legközelebb pedig Ábrányi Kornél a „Petőfi-társaságban“ fog belőle felolvasást tar­tani Ajánljuk a t. ez. közönség becses figyelmébe. — Búcsúszó. Hosszú öt év óta vagyok sze­rencsés hazánk e legszebb, leggazdagabb s mező­­gazdasági tekintetben egyik legelőre haladottabb megyéi egyikében lakhatni. Viszonyaimnál fogva, a mennyiben a mezőgazdaság állam fenntartó ügyé­nek hűséges szolgája és a „Va­lvidéki gazdasági körnek“ egyik, talán több jó akarattal, mint tehet­séggel működő szerény korharczosává lehetni sze­rencsés valók, — azon előttem mindenkor nagyra­­becsült és szerencsés körülmény közé jutottam, hogy terjedelmes ismerettséggel dicsekedhetem. Minthogy azonban viszonyaim úgy alakultak, hogy pályám s szerény tehetségem az eddigivel hason­lóan ugyan, de más irányban szándékozom érvé­nyesíteni, e kedves megyéből távoznom kell s ez után óhajtok forró köszönetet mondani jó aka­róimnak, barátim és ismerősimnek s általában a „Vaálvidéki gazda­kör,“ előttem igen tisztelt min­den egyes tagjának s mindazoknak, kik rokonszen­­vükkel megtiszteltek, hogy további szives emlé­kükben megtartani méltóztassanak.— Ácsán, 1882. márczius hó. Szobonya Bertalan. — Károlyi Lajos a „Szinészeti Közlöny­ben“ azon nyilatkozatot tette közé, hogy ő a székes­­fehérvári színház elnyeréséért az idén nem folya­modott és pedig azért, mert több évi óriási anyagi áldozatai után belátta, hogy koc­kásztatott kísér­letei egyre kudarc­ot vallanak az ottani lakosság közönyén. Ez okból vonult vissza a pályázattól daczára annak, hogy határozott kilátása volt a színházat megkapni. — Új felfedezés. Mindig azt hittük, hogy Szélinger Ödön keresztény~és ime nevének Sze­merére való változtatása alkalmával tudtuk meg, hiogy zsidó? — Időjárás. 22-dikén estefelé eső kezdett permetezni, azt hittük, hogy megázik földünk a mire oly nagy szüksége volna, de csalódtunk, mert csak a jég hüsült meg. — A pinezérnők száma a következőkkel szaporodott: Kampis Teréz, Reinisch Etel, Jády Emilia. — Jakab Lajos, a­ki színházunkat a jövő színidényre megnyerte, a nyarat Becskereken és Temesváron tölti. Jól teszi, magyarosítsa az ide­gen elemet.

Next