Fehérvári Hírek, 1947. március (3. évfolyam, 51-68. szám)

1947-03-23 / 68. szám

Ш. évfolyam 68. szám­ára 40 fillér 1947. március 23. Vasárnap A « ¡1 \ L E К t: S I’ E И £ К V А к ЕS FEJ E К велтэтаиш* M E n Y t y\) E M~OK R­A TIKUS N A­P 1 L A P J A • tгздЭДЯЗДÍ--ЯшаШйШвВиШКШШШтШЯ/ШвNoЛЯШЖЛЮ&В1ШNoЯ1ШМвШШШШаШЯШ A fakultatív hitoktatás kérdésében Harold E. Stassen amerikai megbízott érdekes nyilatkozatot tett. Csü­törtökön délelőtt fogadta a magyar újság­írókat, akik megkérdezték, van-e kötelező hitoktatás Amerikában ? Stassen azt felelte, hogy Amerikában kötelező vallásoktatás nincs, az egyházi iskolákban is a­­szülők választhatnak, akarják-e vagy sem. «»И&^-КЮВЯЬ» Ж& йШЖЗNoЯШЯШNo^'-тТ9;>!1В^^гы я/В50ЯШШ19ШВШЯВЯШиавЩ(ШВШШЯЩ/>» ; |Г ^ Fi­l­jen a felszabadító szovjet hadsereg, a szegények és elnyomottak védelmezője ! штатшат шшшяштшватшвшшйштвт Március 23. (S. A.) Két esztendeje annak, hogy a meggyötört, rommálőtt Székesfe­hérvár falai közül a szovjet hadsereg csapatai véglegesen és visszavonha­tatlanul száműzték a háborút és a hi­degen könyörtelen náci megszállókat, akik történelme legnagyobb szeren­csétlenségét hozták az ősi városra. Legyünk őszinték : ez a felszaba­dulás kétféle Székesfehérvárt ért és két Székesfehérvár reagált is rá. Az egyik számára győzelem volt, a má­sik számára vereség. A munkások és szegény parasztok Székesfehérvára felszabadult, harcos múltú szakszer­vezetei, napszámos Sorban igáz húzó parasztjai győztek egy évtizedes hosszú küzdelem után. Ennek a fel­szabadulásnak megvoltak a maguk vértanúi is, akiket dühöngő­­náciter­­ror és a nyilas csőcselék pusztított el a harc hullámzása során. Van azonban egy másik Székesfe­hérvár is, amely nem érezte és nem érzi ma sem, hogy felszabadult. „Az ősi város“ falai között, mint a püs­pöki palota aljában a baglyok, ott ül és ott huhog az „ősi“ reakció. Beszél­­jünk-e többet erről ? Nem érdemes. Úgy is tudja mindenki, miről van szó és azt is tudja, hová tartozik. Mert míg másutt csak a demokraták öntudatosak, a reakciósok közömbö­sek vagy öntudatlanok, addig .Fehér­váron nemcsak a demokraták öntu­datosak, de öntudatos a reakció és öntudatosak a fasiszták is. Székesfehérvár minden utcaszög­lete vádol. Nemcsak a német gyil­kosokat, nemcsak az ámokfutó nyi­lasokat, hanem azokat is, akik a ■banditák és őrültek kezébe adták a várost s az egész országot. A fel­­szabadulás azonban hatalmas lehető­ségeket nyitott meg a megsebzett vá­ros előtt a felemelkedésre. És mégis : a városon tétlen, visszatartó, fékező, pesszimista szellem ül, amely csupán akkor éledezik, ha a rádió vagy a kábelek valamilyen amerikai nagy­tőkés kardcsörtetés hírét hozzák vagy amikor lakásokon és rendház­ban vagy püspök!* palotában „Ma­gyar Közösség“-avatások folynak. Ebből a szellemből születnek a demo­kráciát rágalmazó suttogások, a de­struktív sziszegések, amelyek az újjá­építő akaratot is megbénítják. Ennek a városnak sokszáz felszabadult épí­tőmunkása követeli "a fehérvári re­akció gyökeres" kiirtását, hogy meg­történjen a lelki felszabadulás és meg­kezdődjék a valóságos építés is. Szombathely, a másik elpusztult du­nántúli város a saját erejéből építi újjá önmagát. Ez azt jelenti, hogy a haladás erői ott győzedelmeskedtek a rothadó múlt rosszindulatú miazmái felett. Székesfehérváron is győzniük kell. Ennek az úri szellemnek el kell tűn­nie, a demokrácia gyűlölői és a kor­látolt gőgösök exkluzív körének fel kell bomlania. Munkásokat és pa­rasztokat a város közéletébe és irányí­tásába ! Munkások és parasztok el­lenőrizzék a hivatalok tevékenységét! Munkások és parasztok foglaljanak helyet a bizottságokban és különböző szervekben ! Munkások és parasztok állapítsák meg a ν-lista revízió ered­ményét és hozzák nyilvánosságra, kik azok a reakciósok és fasiszták, akiket meghagytak állásukban vagy a ć-lista revízió során visszacsem­pésztek. A társadalmi osztálytagozó­dás szűnjön meg, a városban most már csak dolgoké paraszt, dolgozó munkás, dolgozó kisiparos, dolgozó kiskereskedő, dolgozó értelmiség van. Aki nem dolgozónak, hanem arnak érzi magát, annak nincs helye a dol­gozók Magyarországában. Ezt jelenti a felszabadulás. Ezt véghez is kell vinnünk, a demokrácia erőinek győzedelmeskedniök kell. Ez­zel tartozunk nemcsak magunknak, hanem az értünk, jövőnkért, szabad­ságunkért életüket áldozott szovjet hősök emlékének is, annak a Szovjet Hadseregnek, amely nem csupán szép szavakat érdemel, hanem megérdemli azt a tudatot, hogy nem küzdött,­­nem szenvedett és nem győzött hiába. Az egyes miniszteri tárcák külön részt vállalnak Székesfehérvár újj­­­áépít­ésében ? A vármegye és­ a város küldöttsége Veres Péter építésügyi miniszternél Pénteken ,6 óra tájban Fejér me­gye és Székesfehérvár város küldött­sége kereste fel az ország új közmun­ka- és építésügyi miniszterét, Veres Pétert, hogy feltárja előtte a­ megye és a város szomorít helyzetet. Fejér megye küldöttségét­ Kis­­péter István dr. alispán, a város küldöttségét Gáspár János dr. pol­gármester vezette. A küldöttség­ben részt vettek az ipari, főleg az építőipari munkások küldöttei, hogy munkalehetőségek megte­remtését beszéljék­­ meg az épí­tésügyi miniszterrel. A miniszter előtt 10 óra után néhány perccel érkezett még Veres Péter, kísére­tében Palásthy Sándorral, a Nem­zeti Parasztpárt megyei titkárával, aki még a reggeli órákban kereste fel Veres Pétert és tájékoztatta a küldöttség kívánságairól, továbbá felvilágosítással szolgált a város és megye helyzetéről. Veres Péter miniszteri osztály­, főnökének, mint szakreferensnek jelenlétében fogadta a küldöttsé­get. Megrendülten hallgatta Kis­­péter, István dr. alispán beszám­o­­­lóiéiból a siralmas helyzetet, a vár­megye szegényparasztságának küz­­ködését és nyomorúságát. Ugyan­így teljes együttérzést mutatott a székesfehérvári munkássággal is, amikor előadták, hogy a rossz lakásokban milyen körülmények között élnek és az építőmunkások munka nélkül vannak. Két paraszt kezet fog — Fejér megye, bátran mondhat­juk, ma az ország koldusa! — mondotta Kispéter István dr. alis­pán. Aki ezt a jelenetet látta, annak felejthetetlen nyomot hagyott a lelké­ben és jó reménységet ébresztett ben­ne Magyarország jövője iránt. Jó volt látni, azránt egymással kezet fo­gott két magyar parasztember, a kommunista alispán és a parasztpárti vezér­miniszter. Megértették egymást, h­iszen mind a ketten a Tisza vidékéről valók, mind a ketten végig élték a magyar parasztsors minden nyomorú­­ságát és verését, az a kérdés, amiről beszéltek, nem kívül állt rajtuk, ha­nem az ő saját problémájuk volt, hi­szen ők a népből nőttek ki és nem szakadtak el a néptől. Veres Péter elmondotta, hogy teljes mértékben átérzi ezt a­ nyo­morúságot, hiszen ő is, amíg a kötelesség a közösség munkaterü­leteire nem szólította, egyszobás paxilsztházban lakott családjával együtt. A küldöttség munkástagjait unkástan­véreim"-nek­­szelhette és megmutatta minden szavával, hogy mélységesen ragaszkodik né­péhez Fehérvár újjáépítése valamennyi minisztérium feladata! Ivánka István, a városi mérnöki hivatal vezetője kifejtette, hogy Szé­kesfehérvár­­ újjáépítésében valameny­­nyi miniszteri tárca érdekelt. Kérte Lakatos László miniszteri osztályfő­nököt, hogy lépjen érintkezésbe az érdekelt tárcákkal és igyekezzék el­érni, hogy azok saját tárcahitelük keretében hozzák helyre az őket ér­deklő épületeket, így például a hon­védelmi tárca a laktanyákat, a kul­tusztárca az iskolákat, a földműve­lésügyi tárca a mezőgazdasági iskolá­kat és a félbemaradt gabonatárházat, az igazságügyminisztérium a tör­vényszéket és a javítóintézetet, a pénzügyminisztérium a pénzügy­­igazgatóságot, a közlekedésügyi mi­nisztérium a vasúti felvételi épületet, raktárakat, a sűtőházat és a motor­kocsiszint, a vasúti műhelyt és a fe­lüljárót, az iparügyi minisztérium pedig a középfokú ipari tanintézetet és a létesítendő tanoncotthont állítsa fel. ... , Lakatos miniszteri osztályfőnök megígérte, hogy érintkezésbe lép az egyes tárcákkal és mindent megtesz a kitűnő javaslat megvalósítása érdeké­ben. A magánépítési hitelre vonat­kozólag nem tudott határozott ígé­retet tenni. A fehérvári munkanélkü­liség megoldásáról azt mondotta, hogy ez nemcsak egy városnak, ha­nem az egész országnak problémája és ezért az újjáépítési minisztérium hatáskörében ezt a kérdést elintézni már nem lehet. A Gazdasági Főta­nács és a minisztertanács elé­ ter­jeszti majd az építésügyi miniszter a munkanélküliség kérdését és nagyobb hitel kiutalását kéri. Amennyiben ezt a hitelt megkapja a­ minisztérium, ebből jelentős összeget adhat Székes­­fehérvárnak. Veres Péter feltűnően tájékozva volt Székesfehérvár és Fejér megye helyzetéről. A küldöttség meghallga­tása előtt is rámutatott a város és a megye éles problémáira és (hogy az ő stílusát alkalmazzuk) „fején találta a szöget“. — Székesfehérvár és Fejér megye az ország legjobban tönkretett terü­lete. Más városoknak mégis megma­radt­ valamilyen ipara, mezőgazdasá­­gi hátterületét sem pusztította el an­­­­nyira a háború. Esetleg különleges helyzetben vannak, mint például a határmenti „csempészvárosok“. De Székesfehérvár nagyon sokat szenve­dett és nagyon tönkrement. Ezt tud­juk és mindent megteszünk, hogy se­gítsünk rajta — mondotta a gyep­sorról elindult építésügyi miniszter. íj* Bízunk benne és hiszünk neki. Felhívás | A magyar államrendőrség szé­kesfehérvári kapitányságának államvédelmi osztálya felkéri Székesfehérvár és Fejér megye közönségét, hogy eki tud Ács Ferenc vaskereskedő háborús­­ és népellenes cselekedeteiről,­­ jelentse a rendőrségen (Nagy Sándor­ u. 13.).

Next