Fehérvári Napló, 1949. október (4. évfolyam, 228-253. szám)

1949-10-02 / 228. szám

2 ■ BHiíBVÁHÍ NAULA 1949. októb­er 2. Éljen a Nemzetközi Békenap, a világ békeszerető népeinek harcos seregszemléje! — Fény derült arra is, h­ogy­­ Mindszinty és társainak­­ demokráciaellenes műkö­dése nem volt valami el­szigetelt jeleség, hanem szerves része volt az ame­rikai imperialisták és jugoszláv bé­renceik közös űzelmeinek. — Ha Rajkék, Titéék és ameri­kai gazdáik terve sikerült vo­la, akkor a magyar dolgozó nép nya­kára nem egyszerű vasjárom került volna vissza, hanem vasjárom éles szögekkel kiverve. Ezt ma már felismeri nemcsak a Párt, de felismeri a magyar dol­gozó nép is és Rajk bandájának leleplezéséből nem az a legkisebb haszon, hogy minden hazafi meg­érti: hova vezet az az út, amelyre a nyugati imperialisták szerették volna országunkat átdobni. — Mi is megjegyezzük magunk­nak az áruló Pálffy szavait: „Nincs langyos középút — vagy vagy.“ — De le kell vonnunk egyéb ta­nulságokat is. Elsősorban a mun­kásosztály, a dolgozó nép pártjának jelentőségéről A Rajk-banda lelep­lezése azt bizonyítja, hogy nemcsak . Végül fény derült arra is,, hogy mi lett volna a következmé­nye, ha az amerikai imperialisták, ha Titoék és Raj­kék terve sikerül. A kép, amely így kialakul, való­ban megdöbbentő. Ha a terv si­kerül, m­i Magyarország afelé ame­lni ismertük a Kommunista Párt döntő jelentőségét, de ismerték a jugoszláv árulók is. Rankovics világosan és félreért­hetetlenül megmagyarázta Rajknak, hogy ők azért nyomják el a Kom­munida Pártot, mert az ilyen párt feltétlenül kristályosodási pontja, gyűjtőm­edencéje a forra­dalmi, szocialista erők­nek és ilyesmire természetesen a jugo­szláv árulóknak és Gestapo-kémek­nek nem volt szükségük Nekünk most az ellenség tet­tein keresztül kell újra megtanul­nunk, hogy népi demokráciánk szociális la­építésünk ge­rince Pártunk, a Magyar Dolgozók Pártja,­rikai gyarmattá valt vol­na, amelyet Tito és a belgrádi csa­torna egyéb szemete albérletbe kapott volna meg. Lényegében azt a vérgőzös, népellenes, fasiszta­ rendszert akarták visszaállítani, amelyet 1944—45 telén a felsza­badító Szovjet Hadsereg elsöpört. minél erősebb ez a Párt, annál erő­sebb, egészségesebb a népi de­mokrácia Újra megtanultuk azt is hogy őriznünk kell Pártunk egysé­gét, mint a szemünk világát. — Meg kell tanulnunk ennek a pörnek a fényénél, hogy szoró­sabbra kell vonni Pártunkban a fe­gyelmet, a tudást, az elméleti színvonalat emelni kicsi ) és hogy amit ezen a téren eddig tettünk, az nem elegendő. Nem sza­bad tűrnünk a jövőben sem a párt­munka, sem a termelés terén sem­miféle pongyolaságot, lazaságot, liberalizmust és nem szabad meg­engedni, hogy a világnézeti fronton a legkisebb rés, vagy repedés is legyen, arra, hogy szakítsunk azzal a mun­kamódszerrel, amely egyik napról a másikra dolgozott és elvesztette szem elől a szocializmus építésének széles perspektíváit, különösen a szocializmus építését falun És kü­lön hálával kell megemlékeznünk nagy tanítónkról, Sztálin elvtársról, aki azzal, hogy a jugoszláv árulók­ról kíméletlenül lerántotta a leplet és biztos kézzel mutatott rá a ten­nivalóra, bennünket is a helyes útra vitt. Nem véletlen, hogy a Tájékoz­tató Iroda határozatának nyilvános­ságra hozatala után öt héttel Rajkót leváltottuk a belügyminisztériumból . Egyszóval, ha kezdetben nem is voltunk elég éberek, azután igye­keztünk alapos munkát végezni. A választások május 15 én voltak, az összeesküvők Mar tűz­falasa május 16-án kezdő­dött. A munka, amit ezzel kapcsolatban Államvédelmi Hatóságunk Péter Gábor elvtárssal az élen végzett, nem volt rossz. Sikerült felderíte­­nünk az ellenség szervezetének je­lentékeny részét, sikerült rávilágí­tani magyar és nemzetközi aljas ter­veikre és ráirányítani a magyar és nemzetközi dolgozók figyelmét az amerikai imperialisták és jugoszláv­ kémeik üzelmeire. A legfőbb tanulság: úgy vigyázzunk Pártunk egységére, mint a szemünk világára A lelki terror minden eszközével támad a fekete reakció . Ezekre a lazaságokra vonat­kozóan éppen az utóbbi hetekben kaptunk újra szemléltető példát a szabad vallásoktatással kapcsolat­ban. Mi tartottuk magunkat ahhoz az elvünkhöz, hogy ezt a kérdést maguk a szülők, minden befolyás­tól menten, szabadon oldják meg Ezért nem jelent meg a magy­r sajtóban egyetlen cikk, vagy utalás sem, amely a szülőket befolyásolni igyekezett volna. Pártunk és a népi demokrácia kormánya ezzel bebizo­nyította, hogy Valóban a teljes vallás­­szabadsági alapján áll. — És mi lett az eredmény? A katolikus püspöki kar ahelyett, hogy két kézzel kapott volna ezen ő­­maga is hasonlóképpen viselkedett volna, nem tudott okosabbat tenni, minthogy kiadott egy harcias kör­levelet, megspékelve Mindszenty idézettel, átlátszó célzásokkal a pócs­­petri esetre és egyben mozgósított minden erejét. A hívőket megrohan­ták a papok és apácák, elkezdődött a nyomás, a fenyegetés minden formája. Újra az történt, hogy erőn­két és megegyezési készségünket gyengeségnek tekintették. Ez odáig ment hogy egyes iskolákban ma a demokrácia ötödik évében üldö­zik azokat a gyermekeket, akik nem járnak hittanra és eddig 14 peda­gógust kellett rövid uton kivágni az iskolából, mert az ilyen üldözés­ben részt vettek. — Világos, hogy ezen a téren hibát követtünk el, amikor figyel­men kívül hagytuk, hogy a reakció visszaél a lehetőségekkel. Ezt a hibát most gyorsan jóvá kell tenni azzal, hogy változtatunk eddigi módszereinken. Most Rajk vallom­á­sai és Rankovics közlései alapján látjuk, hogy az eddigi módszerek nem vezettek eredményre. A ma­gyar dolgozók, benne a magyar katolikus demokraták is megértik, hogy maguk alatt vágják a fát hogy egyik kezükkel lerombol­j­á­k azt, amit a másikkal építenek, ha tűrik, hogy gyermekeiket az is­kolákban a demokrácia külföldről mozgósított ellenségei neveljék. Meg­értik, hogy ezen a helyzeten vál­toztatni kell és megérti a Párt is, amelynek, mint mindenütt, ezen a téren is az élen kell járnia. Mi ter­mészetesen változatlanul a vallás­­szabadság alapján állunk, de éppen ezért nem tűrjük azt a lelkiis­mereti terrort, amelyet újra tapasztalnunk kel­lett. Megnézzük, hogyan viszonyulnak Pártunk funkcionáriusai ehhez a kérdéshez, hogyan foglaltak állást vele kapcsolatban. Megmagyarázzuk nekik a Rajk per alapján is, hogy a reakció a vallásoktatáson át is harcol ellenünk, hogy itt nem leh­et helye a közömbösségnek és gon­doskodni fogunk róla, hogy Pár­tunk és rajta keresztül az egész magyar dolgozó nép ebben a kér­désben helyesen foglaljon áll­st. Ezt a rést is, mely eddig szellemi frontunkon tátongott, most fokoza­tosan be fogjuk tömni. azelőtt sem haboztunk Amikor Rajkot tavaly augusztus első nap­jaiban eltávolítottuk a belügymi­nisztériumból, ez nem valami vélet­lenség volt, mint a váratlanul elsült puska lövése, hanem hosszú hóna­pok érlelték meg A hadsereget sem vétetle­ül vettük kézbe tavaly szep­temberben Éberségünk fokozására felbecsülh­etetlen szolgá­­latot jelentett a Kommu­nista Pártok Tájékoztató Irodájának tavaly júniusi határozata. Ez a határozat felrázett bennünket önelégültségünkből és megnyugvá­sunkból Rákényszerített bennünket Fokozzuk az éberséget az ellenséggel szemben — A legfontosabb tanulság azon­ban számunkra, hogy fokozni kell az éberség­et az ellenséggel szemben. Meg kell vallanunk őszintén, hogy ezen a téren, Rajk áruló bandájává­­szemben, mi magunk, a Párt veze­tői is, hibáztunk. — Nem egyszer elnézőek voltunk Rajk és társai „pártszerű­tlenségei­vel“ és „hibáival“ szemben. Ezek­­ben nem az ellenség kezét gyaní­tottuk, hanem az illetők tapaszta­latlanságát, járatlanságát, művelet­lenségét. Túlságosan türelmesei­ voltunk velük szemben, mert nem gyanítva, hogy árulókkal van dol­gunk, meg akartuk nevelni őket, módot akartunk nek­ik adni arra, hogy hibáikat kijavítsák.­­ Amellett a Rajk ügy leleple­zéséig ilyen esetünk még nem volt és elképzelhetik az elvtársak, hogy magunk is meg voltunk döbbenve az aljasság és árulás e feneketlen mértékétől. Nem volt gyakorlatunk az ilyen ügyek felgöngyölítésében és tudtuk, hogy nem lehet könnyel­műen hozzáfogni Nem volt könnyű a felgöngyölítés kidolgozá­s és meg­vallom, hogy sok álmatlan éjsza­kámba került, míg a végrehajtás terve alakot öltött.­­ De amint felismertük Rajkék bandájának árulását, az ügy körvo­nalait, jelentőségét, nemzetközi összefüggését, akkor megszűnt a türelmesség, a tépelődés, akkor az­zal a gyorsasággal, kemény kézzel és vas következetességgel nyúltunk hozzá, amely Pártunk döntő akcióit jellemzi és amelyet joggal tanul­ meg félni az utolsó öt esztendő fo­lyamán az ellenség. — Mindjárt hozzátehetem, persze Több termeléssel felelnek a munkások az árulóknak • Most az a feladatunk, hogy tanuljunk a saját kárunkból, ha már a közmondás okos emberének a példájára nem tanultunk a más ká­rából Tanuljuk meg elsősorban az éberség gyakorlását és tanuljuk meg, hogy az éberség nemcsak a Poli­tikai Bizottság, a Pártvezetőség, a Központi Ellenőrző Bizottság, vagy az Államvédelmi Hatóság ügye hanem egész pártunk?. Legyen éber Pártunk minden szer­vezete, minden funkcionáriusa, min­den tagja és ezen túlmenően legyen éber az egész do­gozó nép, figyel­jen fel a legkisebb ellenséges hangra, vagy tettre, nem lehet eléggé éber az, akinek nincs meg a kellő szocialista elméleti fel­készültsége, mert nem veszi észre, ha az ellen­ség a nacionalizmus, faji gőg, sovi­nizmus, antiszemitizmus fegyverét használja, ha az ellenség a dolgo­zókat úgy befolyásolja, hogy a régi, reakciós világból bennük maradt szocialistaellen­i ösztönökre, az egyéni haszon keresésére, önzésre, kényelemre apellál.­­ Ne csak a politika terén le­gyen éber a kommunista, hanem a termelés frontján is. Értse meg, hogy a hanyag, rossz munka, a sok selejt, az anyagpocsékolás, a gép­törés, a rossz minőség, a normala­­zitás, bércsalás, OTI csalás, nem­csak gazdaságilag árt demokráci­ánknak, a dolgozó népnek, hanem politikai jelentősége is van. Mindez politikai akció is, amelyre ugyanúgy fel kell figyelni, s amelyet ugyan­úgy ki kell vizsgálni, mint a suttogó propagandát, a szabotázst, vagy a kémkedést. És fel kell figyelni nem­csak arra, aki ilyesmit elkövet, ha­nem arra is, aki támogatja, vagy elnézi.­­ A magyar dolgozó nép poli­tikai érettségének biztató jele, hogy ezt az összefüggést a Rajk per nyo­mán azonnal fel is ismerte. Száz- és száz üzemből, műhelyből Rajkék árulására több t­er­­meléssel, jobb munkával felelnek. Ezt üzenik a gyárak, ezt üzeni a falu, amely a maga részéről a ter­més jó beadásával, a vetés jó el­végzésével felel az árulóknak. — Mindenesetre elmondhatjuk a régi közmondással, hogy a kár ha­szonnal jár. Rajk és áruló bandája nagy károkat okozott, de nagy a lecke is, amellyel megtanítottak bennünket arra, hogy sikerrel és éberebben folytathassuk minden szakaszon a szocializmus építését. A Rajk-ügy felszámolása olyan ta­pasztalat­okkal gazdagított bennün­ket, amelyekkel eddig nem rendel­keztünk. Végeredményében az el­lenség kezdeti sikereit visszájára fordítottuk és egy veszélyes csatát győzelmesen vívtunk meg. Az egész világ munkásmozgalma tanult a Rajk-ügyből­ ­ A Rajk-banda tanulságait nemcsak mi vontuk le, d­e­z az egész világ mun­kásmozgalma. Az összeesküvők leleplezésének fé­nyében kiderült, hogy az amerikai imperialisták és jugoszláv béren­ceik valamennyi népi demokráciá­ban a miénkhez hasonló aljas ter­veket szőttek. Rajk, Pálffy, Bran­­kov részletesen leleplezték ezeket a terveket. Leleplezték benne a a katolikus reakció és a Vatikán szerepét, amelyet Magyarországon kív­ül Csehszlovákiában és Lengyel­­országban játszott a demokráciák megdöntésére. Brankov elmondot­ta, hogy Rankovics egyszer kor­holta őt azért, mert Magyaror­szágon nem megy olyan ]­5* az összeesküvés munkája, mint Cseh­szlovákiában. Rajk felfedte­, hogy Bulgária, Albánia, Románia, Len­gyelország pártellenes elemei ösz­­szeköttetésben álltak Timp bandá­jával. Azt is elmondott, hogy­­tervükben az is szerepelt: a ma­gyar kommunista vezetők meggyil­kolásával és a Tito-hadsereg be­avatkozásával egyidejűleg zavargásokat szerveztek volna a népi demokráci­ákban, hogy segítségünkre ne jöhessenek. Kiderült a per folyamán, hogy az összes nagy Kommunista Pártok­ban, a jugoszláv árulók segítségé­vel, romboló kémtevékenység fo­lyik. A magyar kémbanda lelep­lezése nemcsak általános tanulság a többi ország Kommunista Pártjai számára, nemcsak arra a­d nekik módot, hogy a mi kárunkon ta­nuljanak, de ezen túlmenőleg az általunk felgöngyölt összeesküvés . De talán rajtuk kívül a leg­nagyobb tanulságot a sokat szen­vedett és most is szenvedő jugo­szláv dolgozó nép vonhatja le az összeesküvés felszámolásából. A jugoszláv dolgozó nép, elsősorban a jugoszláv kommunisták és pat­rióták, most láthatják lemeztele­nítve és leleplezve eddigi veze­tőiket. — Mi, mint­­szomszédnép, na­gyon jól ismerjük a hősi, szor­galmas, hazáját szeretői, szabad­ságát szeretői jugoszláv dolgozó népet. Ez a dolgozó nép a m­i szövetségesünk marad, Tito és bandájának minden árulása elle­nére. Mi változatlanul nagyra be­csüljük azt a szabadságharcot, melyet Jugoszlávia népei Hitler és Mussolini hordái ellen vív­­­tak. Tudjuk, hogy a jugoszláv dolgozó nép zömje ma is a békeláború­­val, a szocializmust építő nagy Szovjetunióval, a nem­ demokráciákkal, a kínai és görög szabadságharcosokkal érez. Mi jól felfigyeltünk, amikor a Gestapo-ügynök Rankovics panasz­kodva magyarázta­­Rajknak, hogy Tito és cinkosainak meglepetésére és bosszankodására meg kellett álllapítaniuk, az esztendőkön átt folytatott aljas és kétszínű szov­jetellenes propaganda ellenére a jugoszláv dolgozó népben milyen mélyen gyökerezik a szeretet, a tisztelet a felszabadító Szovjetunió és nagy vezére, Sztálin iránt.­­­ Mint tíz évvel ezelőtt a fa­siszta Jugoszlávia, úgy Tito Jugo­szláviájának külképviseletei az im­perialistákkal, a délamerikai fasisz­tákkal egységfrontban küzdenek a Szovjetunió ellen. " Számunkra nem kétséges hogy­­az a jugoszláv dolgozó nép, amely a második világháború alatt bát­ran felvette a "harcot két fasiszta nagyhatalom terrorjával és véres ,"nyomásával, szét fo­gja zúzni azt a jármot, amelyet most az ame­rikai imperialisták érdekében Ti­to és bandítja raktak a nyakukra. Mi tudjuk, hogy egyre erősebb és egyre nyíltabb a dolgozó nép el­lenállása Titoék janicsárdiktatúráj­á­­val, rendőrterrorjával szemben és i­zt az ellenállást fűti az a tudat, hogy mögöttük áll, velük érez az egész haladó emberiségi, élén a hatalmas Szovjetunióval.­­— De addig is, amíg a jugo­szláv dolgozó nép ügye győz, ne­künk tudomásul kell venni, hogy déli határainkon egy mindenre el­szánt kalandor banda áll ugrásra­ készen. Olyan ellenség, a kalan­dorok, spiclik, provokátorok, pép­­árulók olyan­ hada, amelyet az amerikai imperialisták tartottak pórázon, mint a láncos kutyát és amely, akárcsak Ryjk és bandája, (Folytatás a 7-ik oldalon) más országokba átnyúló szálai se-­ amerikai "és egyéb imperialisták: hitenek abban, hogy ott is felfed-­ és a jugoszláv provokátorok ké­­sek és ártalmatlanná tegyék az I­mert. A jugoszláv dolgozó nép szövetségesünk marad

Next