Fehérvári Napló, 1949. november (4. évfolyam, 254-278. szám)

1949-11-01 / 254. szám

1949. november 1. FEHÉRVÁRI NAPLÓ A tanulás és a termelés elválaszthatatlan egymástól. Szentes András elmondja az éle­­t és hogy mit köszönhet a Pártnak Szentes András elvtárs a pártis­kola­­Unulószobájában ül és a szovjet mezőgazdaságról tartott előadás anyagát tanulmányozza." Jegyzeteket készít magának a hoz­závaló irodalomból, összenézi az előadással, készül a visszakérde­zésre, a szemináriumra, nem akar lemaradni a felelésnél. — Dehogy maradnék le — mondja — hiszen minden vágyam az volt eddig is, hogy tanulhassak. Ha valaki, hát én tudom, mit je­lent­­a tanulás. Beszélgetünk. Dióhéjban el­mondja az élettörténetét. Rövid ez a történet, hiszen Szentes András mindössze 19 éves. Úgy kezdődik, mint másik sokezer munkás élet­rajza. Apja kőműves volt, ezelőtt 8 esztendővel meghalt. András fia akkor a tizenegyedik évében járt. Egy darabig ment még valahogy az élete, anyja dolgozott látást a vakul­ásig, hogy a gyerek tanul­hasson az iskolában. Aztán az anya is beteg lett és Andrásra várt a kenyérkereset nehéz feladata, így múltak az évek a felszabadulásig. — 17 éves voltam, amikor beléptem a Pártba — meséli tovább — akkor kezd­tem tanulni. Péten dolgoztam eb­ben az időben, nagyon nehéz mun­kám volt, a kazánrevíziós brigád tagja voltam. Minden nap 5 óra­­kor keltem­, de este, ami­kor vége volt a munkának, siettem a Pártba. Tanultam, dolgoztam ott, sokszor éjszakáig is. Akkor kezdtem megismerkedni a marxiz­­mus-leninizmussal. Elvégezte az alapfokú szeminá­riumot, közben végezte tovább a nehéz munkát — és egyszerre azt vette észre, hogy nem is oly­an ne­héz az. Ez pedig így történt: — Sokat hallottam a munkaversenyről, de nem tudtam, mire való az. A szemináriumon megtanultam, hogy ez a saját érdekünk. Nekiláttam erősebben a dolognak, vonzottam magammal a többit is. A telej­­estmény kezdett emelkedni: 105, 110, 120 százalékot mutatott a norma a hét végén. A lógásokat is megszüntettük, lassanként min­denki belátta a mi üzemrészünk­ben, hogy jó is az a munka­ver­seny. Pedig igen kemény munka volt az. Sokszor 80 fokos hőségben kel­lett bent a kazánban javítani, fa­lat bontani. De Szentes András és társai rájöttek, hogyan lehet ezen segíteni. Jobban és gyorsabb­­an dolgoztak, tovább bírta a tü­zelést egy-egy kazán és nem kel­­­lett már üzemközben javítani, így folyt ez mostanáig. Néhány­ hónappal ezelőtt aztán kiemelték Szentest a munkahelyéről. A tanu­lás meghozta az eredményt — a Párt gondolt rá. — Nagyon-nagyon sokat köszönhetek a Pártnak — mondja lelkesülten a fiatalem­ber — először, anélkül, hogy sej­tettem volna előre, megválasztott­ak titkárnak az alsóvárosi szerve­zetben. A péti fáradságos munka mellett neki­láttam a tanulásnak és a pártmunkának. Egy este Gyimóti elvtárs, a vá­rosi párttitkár hivatta a fiatal Szentest. A Párt ismét gondolt rá. 19 éves korában vállalatvezető lett a községesített szikvizüzemnél. — Amikor először leültem az íróasztalomhoz könnyes lett a szemem. Egy válla­lat vezetését bízták rám. Eszembe jutott az eddigi életem. A sok ne­héz munka, a korai árvaság és a többi mind, amin keresztülmen­tem. Rávezetett a helyes útra a Párt. Akkor határoztam el iga­zán, hogy tanulni fogok és a ta­nultakat értékesítem, felhasználom a munkában. Három heti munka után megindítottam a vállalatnál a munkaversenyt. Amit eddig tanul­tam, igyekeztem átvinni a gyakor­latba. Most a Szovjetunió életét tanul­ja. A szocializmus országának ta­pasztalatait csak úgy szívja magá­ra. Tegnap pedig újabb forduló­ponthoz érkezett a tanulásban: előjegyezte Sztálin elvtárs művei­nek most megjelent első kötetét. — Három hét múlva befejezzük az iskolát. Addig gyűjtöm a tapasztalatokat amiket kiviszek az üzembe. Mert a tanulás és a termelés — most lá­tom igazán — elválaszthatatlan egymástól. A leninista tudomány ad alapot és erőt a munkához — ezekkel a szavakkal­­búcsúzik a fiatal vállalatvezető­. „ ’ «A tudás hatalom» — hirdeti a felírás a pártiskola nagytermének falán- A munkásosztály tanulással, a Szovjetunió példájának megisme­résével és követésével szilárdítja meg hatalmát. V. E. Szakszervezeti vonalon 40 szakmaközi és 40 szakmai politikai szeminárium indul a megyében A szervezett dolgozóknak kő lehetőség nyílik a tanulásra Pártunk Politikai Bizottságának a határozata az elméleti színvonal emelése érdekében nem csak a párttagság körében, hanem szakszervezeti vonalon is széles visszhangra ta­lált. A megyei Szakmaközi Bizott­sághoz naponta érkeznek bejelen­tések a megye üzemeiből arra, hogy politikai szemináriumot in­dítanak a szervezett dolgozók ide­ológiai tudásának az emelésére. A megyei Szakmaközi Bizottságtól, nyert értesülésünk szerint a me­gyében 40 szakmaközi és 40 szak­mai polit­ikai szeminárium indul. Eze­ken a szemináriumokon kiinl még egy egész sor tanfolyam in­dul, amelynek az a feladata, hogy az egyes vonalakon dolgozó szer­vezett munkásokat politikai és szakmai vonalon továbbképezze. Kultúrszeminárism­ indul az üzemi kultúrfelelősök számára, a terme­lési felelősök hat napos esti isko­lán vesznek részt, melyen szakmai továbbképzést nyernek. A pedagó­gusok számára két kéthetes elő­adóképző tanfolyam indul 160-as létszámmal. A pedagóguskar ja­vaslatára ezen a tanfolyamon ,40 ipari munkás is részt vesz. Meg­indul állomás mesterképző tanfo­lyamán politikai előkészítő esti is­kolája is, melyen 25 vasmunkást készítenek elő, hogy a tanfolyam elvégzése után szakmai iskolára menjenek. November 10-vel mind az öt járási székhelyen szakszervezeti szabadegyetem nyíl­t, ahol a dol­­gozók­ a napi politikai kérdéseken túl népszerű tudományos előadáso­kat is kapnak. Amint a fentiekből kiderül, szakszervezeti vonalon még nem volt ilyen bőséges tanulási lehető­ség és egészen biztos a dolgozók széles rétegei igénybe is veszik ezt a lehetőséget, hogy kulturá­lis és politikai színvonaluk emelé­sével még­­jobban szolgálhassák hazánk felemelkedését, a szocia­­­­lizmus építését. A HÓHÉR ÉS PRÓKÁTORAI... NEMRÉG WASHINGTONBÓL MADRIDBA repült Mac­Laren amerikai­ szenátor. Ez senkinek se tűnt volna fel, ha Truman egyik sajtófogadásán nem hangsúlyozta volna ki sokatmondóan, hogy a szenátor magánügyben, minden kormányfelhatalmazás nélkül utaz­gat. Aki érti az amerikai diplomá­cia tolvajnyelvét, az ebből a dip­lomatikus nyilatkozatból megérti, hogy éppen­­az ellenkezője igaz. Maga a «kéjutazó» Mac Caren is ,úgy tett, mint általában az im­perialista diplomaták, kikotyogta utazása értelmét. Bejelentette, hogy államköltségen utazik Spa­nyolországba és az a megbízatása,, hogy Franco tábornokkal megbe­szélést folytasson diplomáciai el­ismerése és kölcsönnyújtás céljá­ból. Rövidesen újabb illusztris ven­dég érkezett Madridba. Murphy, a hirhedt kém meglátogatta Franco tábornokot és azt jelentette, hogy 40 percig beszélt a Gaudillo­­val, aki «igen kellemes és szere­tetreméltó gentleman». AZ IMPERIALI­STA SAJTÓ nem sokkal e két nevezetes látoga­tás után újabb «történelmi talál-tozásról» közölt szemétjátíró S'. hitt-t James Farley, a demokrata párt­­ tekintélyes tagja Francánál járt és a találkozó után ama reményét fe­jezte ki, hogy a dollár hazája és Spanyolország között rövidesen helyreáll a­­ normális diplomáciai viszony. A szenátorok és egyéb politikai előkelőségek vizitelése után végül Douglas tábornok, az USA légi­erős vezérkarának európai főnöke tárgyalt Hitler és Mussolini kebel­­barátjával. Mint a «New York Post» Madridból jelenti, az USA békés szándékainak bizonyíték akik­ben rövidesen Johnson honvédelmi miniszter is felkeresi Francot. A LÓGÓNYELVŰ LIHEGŐK között Hitler bizalmasa, Otto Strassen, a hirhedt náci is hallatta véleményét. A Daily Mail» kész­séggel bocsátotta rendelkezésre ha­sábjait ennek a megátalkodott fa­sisztának. Otto Strasser azt taná­csolja hogy létesítsenek új «ten­gelyt» Németország és Spanyol­­ország között. Ez a tengely, véle­ménye szerint, a «lökhárító» sze­repét töltené be. A­­«Daily Mail» azt is megma­gyarázza, mit értsünk a «lökhá­rító» alatt. Az Egyesült Álla­mok — mint írja — a francoista Spanyolországot bástyának tekin­ti a kommunizmus elleni harcban és nem hagyja, hogy a kommu­nisták, vagy a spanyol szélső­bal­oldaliak megdöntsék Franco rend­­­szerét. TERMÉSZETESEN A CAU­­DILLO sem maradt tétlen. sVen­­dent hajlandó megtenni az USA- nak, csakhogy elismerje. Minden egyes amerikai látogatója előtt hangsúlyozza, hogy boldogan ad az USA-nak tengeri támaszpon­tokat Malorca szigetén, vagy egyebütt. Koncessziókat, uránérc­­telepeket ajánlgat és attól sem riadt vissza, hogy népét ágyú­tölteléknek ajánlja Az angol és amerikai néppel persze nehéz lenne elhitetni, hogy Franco elismerése a béke ügyét szolgálja. Ezért Acheson és Be­­vin elhatározták, hogy a madridi hóhérral megállapodnak bizonyos «liberális» reformok tekintetében Ha pedig Spanyolország ily mnkor «demokratizálódik,» semmi akad­á­lya annak, hogy diplomáciai vi­szonyt létesítsenek a népgyilkos bitangokkal. l . m.m.­ m.JOL • • • DOLGOZÓK ÍRJÁK A MÁV műhely november hé 1-ig teljesíti a hároméves tervet Ü­nnepség volt a MÁV-mű­­helyben. Az 5 éves terv első évének terveit ismertették a dolgozókkal, ez valamennyiünk sámára ünnepet jelentett. Tudatában vagyunk annak, hogy a 3 éves terv azt is jelenti: a dolgozók megértették az idők sza­vát. Az 5 éves terv ennek a be­fejezéshez közeledő tervnek a ta­pasztalatain indul el és minden eddiginél magasabb színvonalra emeli a dolgozók életét. Hogy ezt minél jobban tudjuk elkezdeni, elhatározásunkat valóra váltjuk és november 1-re befejezzük három­éves tervünket. A jövőre vonatko­zólag a kiszabás 10-12 százalékos felemelését határoztuk el. Az 5 éves tervben új országot építünk. A felszabadulás után szinte a semmiből indultunk el. A Szovjet Hadsereg meghozta számunkra a szabadságot, mi pe­dig hozzáfogtunk az újjáépítéshez és ma ott tartunk,­­hogy eltüntet­tük a romokat, helyükön pezsgő élet van már. Eredményeinket a Szovjet Hadseregnek köszönhetjük és azoknak, akik az első pillanat­tól kezdve az építőmunka élére állta­k: a kommunistáknak- A mű­helyben is akadtak emberek, akik akkor, amikor minden romokban hevert, kezükbe vették az irányí­tást, csákányt, lapátot fogtak és maguk jártak elől jó példával a munkában is. Ezek voltak a kom­munisták, akik ugyanígy dolgoz­nak azóta is. Az, hogy a műhely felépült és benne munkaverseny folyik, elsősorban a Párt érdeme. Mi, MÁV-műhely dolgozói, a túlí­rom éves tervben bebizonyítottuk a népi demokráciához való hűségün­ket és ígérjük, hogy az ötéves terv idején is megálljuk helyünket a szocializmus építésében. JAKAB OLGA a MÁV műhely dolgozója. HH A népi demokrácia gondoskodik dolgozó fiairól...­ osszú évtizedeknek kellett elmúlnia az életemből mire ezt megérhettem. Itt ülök a Mecsek-szálló terraszán, vagy száz élmunkás, újító és kiváló munkás társammal együtt, nézzük az őszi napsütésben vörösbarna színben pompázó erdőt, tüdőnkre szívjuk a nagyszerű, ózondús hegyi levegőt. 582 méter magasan vagyunk a tenger színe fölött. Mellettem sak­koznak, dominóznak, szórakoznak a többiek, valamennyi arcáról sugár­zik a megelégedettség. A szállóban mindent megtesz­nek kényelmünkre. Szép, világos szobák, hófehér ágynemű, napon­ta­­ötszöri étkezés, kirándulások a közeli gyönyörű vidékekre, estén­ként zene, rádió, a fürdőszobában hideg­, melegvíz — így felnek a lapok a Mecsekben. Mindnyája­n alaposan meghíztunk, a koszt ki­tűnő. Reggelire kávét, mézet, fel­vágottat, utána nemsokára jó tíz­órait kapunk, az ebéd háromfo­gásos, tészta, sajt, gyümölcs van hozzá, uzsonnára megint kávét ka­punk vajaskenyérrel, vacsorára pe­dig sültet körítéssel, utána gyü­mölcsöt. Még italt is választhatunk minden étkezéshez. Teve életkedvvel, új munkalen­dülettel jövünk hiaza és kezdünk újra munkához. Eszünkbe jut most a múlt, amikor a munkást nem üdültették, hanem a tőkésnek dol­gozott szakadatlanul egész éven át. Akkor a­­tőkések üdültek itt, a mi munkánkból­ ők élvezték az életet, a semmittevők, míg nekünk, akik dolgoztunk, az élet szebbik részé­ből semmi sem jutott. A népi de­mokrácia azonban megszüntette az ő hatalmukat és gondoskodik dol­gozó fiairól. STUBER IGNÁC bőrgyári élmunkás. „Nem lehet szabad az a nép, mely más népeket elnyom“­ ­H­alálharangját húzzák Csang- amelyek egyben súlyos vereségek aé Kai-Sek úrnak, az ameri­kai imperialisták kínai Lakájának. Ennek a halálharangnak a vissz­hangja szól világszerte. Elsősor­ban, a mi számunkra, a Szovjet­unió vezette b­éketábor számára fontos ez. A rothadt Csang-Kai- Sek rendszer fölött a halálharan­got a kínai nép húzta meg. Ez a kardcsörtető imperialistákra újabb hatalmas csapást jelent. Ha ezeket a hatalmas győzelme­ket, amelyeket a béketábor arat és az imperialista háborús uszítók számára, mérlegeljük. — Marx sza­vai jutnak eszünkbe: «Nem lehet szabad az a nép, amely más né­peket elnyom!» A kínai nép most egyszerre rázta le hazai és ame­rikai elnyomóit. A kínai nép har­ca világjelentőségű. Harcuk az el­nyomók ellen , a békéért folyik és hozzájárul a népeknek az egész vi­lágon a szabadságért folytatott harcához. SZALAI MIKLÓS. 3 Világítást kérünk a Piac tér és a Korog utca sarkára a n­anoru verzivatara nem­ ■ csak magát a várost ron­gálta meg és tett utcarészeket tel­jesen rommá, hanem a villanyve­­­zetékeket is megrongálta. A fel­­szabadulás után megindult újjá­építés erre is gondolt és rövide­sen újra Tényárban úsztak a fe­hérvári utcák. Azonban meg kell mondani, hogy azokon a terület­­­en, ahol már esténként kevesebb a forgalom , kevesebb gondot fordítottak a villanyvezeté­kek helyreállítására. Hogy csak egy példát említsek meg: itt van a Piac­tér és a Horog utca sa­rok, ahol ugyan megvan a beton villanyoszlop, de a világítást ma­gát elfelejtették felszerelni a trai napig. A Fehérvári Naplón ke­resztül szeretném felhívni az ille­­tékesek figyelmét arra, hogy itas­sanak oda: minél előbb mi is vil­lanyfényhez juthassunk, akárcsak a belváros. ÖZV. SZILÁGYI FERENCNÉ Pike tér 21. Fenti kérésében eljártunk az il­letékeseknél, ahol azt a biztatást kaptuk, hogy november első nap­jaiban helyre­állítják az ön által megjelölt helyen a világitást. Szer­kesztőség. ____­­ * 25 éve cin, férggtab­olt HALÁSZ (Fischer) ősz-u. 9. Telefon 229. Sijh­­arjijok kiállósa. Hitül bdfiiAttal

Next