Fehérvári Napló, 1949. december (4. évfolyam, 279-304. szám)

1949-12-01 / 279. szám

1949. december 1, REHÉBVARI NAREó A Kommunista és Munkáspártok Tájékoztató Irodájának határozatai Mint tegn­api számunk­ban közöltük, a Kommunis­ta és Munkáspártok Tájé­­­koztató Irodája november második felébenti értekez­letet tartott Magyarorszá­gon. Az értekezleten Szusz­­tov elvtársinak «A béke védelme és harc­a hábo­rús gyu­jtogatóik ellen» cí­mű beszámolója után Tog­liatti elvtárs «A munkás­­­osztály egysége és a kom­munista é­s munkáspártok feladatai», majd Gheor­­ghiu-Dej elvtárs «A ju­goszláv kommunista párt gyilkosok és kémek hatal­mában» címmel tartott be­­­számolót. Az érteke­zlet résztvevői véleményük ki­cserélése után teljes mér­tékig összeegyeztették né­zeteiket és egyhangúlag el­­fogadták a határozatokat. A munkásosztály egységé­ről 'és a kommunista és mukáspártok 'feladatairól, továbbá a jugoszláv kom­munista pártról szóló hatá­rozatot — mint jeleztük — most közöljük. 9 munkásosztály egysége és a kommunista és munkáspártok feladatai­ ­. Az új háború előkészítése az an­gol-amerikai imperialisták részéről, a burzsoá -reakció hadjárata a munkásosztály és a dolgozó töme­gek demokratikus jogai és gazda­sági érdekei elleni megköveteli, hogy fokozzák a munkásosztály harcát a béke megőrzéséért és megszilárdításáért és elszánt har­cot s­zervezzünk a háborús gyújto­gatók és az imperialista reakció támadása ellen. Ebben a harcban a sofcer záloga: a munkásosztály sorainak egysége. A háború utáni tapasztalat azt mutatja, hogy a munkásmozgalom szakításának politikája az imperia­­listák egyik legfontosabb eszköze és módszere az új háború kirob­­bantására, a demokrác­a és a szo­cializmus erőinek elnyomására,, a néptömegek életszínvonalának nagyfokú leszorítására. A nemzetközi munkásmozgalom egész történetében még sohasem volt olyan döntő jelentőségű a munkásosztály egysége az egyes országokban és világméretben, mint­­most. A munkásosztály so­rainak egységére szükség van a béke megvédésére a háborús gya­­­fogatok bűnös szándékainak ke­­resztülh­úzására, ,a demokrácia és a szocializmus ellen irányuló impe­rialista összeesküvés meghiási taná­ra, a fasiszta uralmi módszerek bevezetésének megakadályozására és azért, hogy erélyesen vissza­verhessük a m­onopóltőke hadjá­­tát a munkásosztály létérdekei el­len és, elérhessük a dolgozó tö­megek gazdasági helyzetének meg­­javulását. E feladatokat mindenekelőtt a munkásosztály széles tömegeinek tömörítésével — függetlenül párt­állástól, szakszervezeti hovatarto­zástól és vallási meggyőződéstől — lehet megvalósítani. Egység alulról — ez a legeredményesebb útja annak, hogy az összes mun­kásokat a béke és országunk nem­zeti függetlensége védelmének je­gyében, a dolgozók gazdasági ér­dekei és demokratikus szabadság­­jogai védelmének jegyében tömö­­rítsük. A munkásosztály egysége teljes mértékben elérhető, tekintet nélkül ama vezető szakszervezeti vagy pártközpontok ellenállására, amelyeknek élén az egység bom­­lasztói és ellenségei állnak. A háború utáni időszakot a mun­kásosztály szakadásának felszámo­lása és az általános dem­oratikus erők tömörítése terén elért nagy sikerek jellemezték, ám­ a Szak­­szervezeti Világszövetség, a Nem­zetközi Demokratikus Nőszövetség és a Demokratikus Ifjúsági Világ­­szövetség megteremtésébe­n, a Bé­ke Hívei Világkongresszusának összehívásában jutott kifejezésre. Az egység sikerei Franciaország­ban az Általános Szakszervezeti Szövetség (CGT) megerősödésé­ben nyilvánulnak meg, Olaszor­szágban az Egységes Szakszerve­zeti Szövetség (CGIL) megterem­tésében, a franca és olasz prole­­tariátus harci fellépéseiben. A népi demokrácia országaiban a munkásosztály egységének tszve történelmi jelentőségű sikereket ért el — létrejöttek a munkás­­osztály egységes pártjai, az egy­séges szakszervezetek, egységes szövetkezetek, ifjúsági, női és más szervezetek. A munkásosztálynak ez az egysége dö­ntő szerepet ját­szott azokban a sikerekben, ame­lyeket a népi demokrácia országai a gazdasági és kulturális fel­emelkedés terén, a munkásosztály államvezető szerepének biztosítása­­és a dolgozó tömegek anyagi hely­zetének gyökeres megjavítása te­rén elértek. Mindez arról tanúskodik, hogy a munkásosztályban hatalmas a törekvés sorai összekopácsolására, hogy a munkásosztály­ egység­frontjának megteremtésére reális a lehetőség a reakció egyesült erőivel szemben, az amerikai im­perialistáktól a jobboldali szocia­listákig. Az amerikai és angol imperia­listák s csatlósaik az európai or­szágokban a proletár és általáánes népi erők széttagolására és bor­­­lasztására törekszenek s e tek­n­­tetben különösen a jobboldali szo­cialistákra és a reakciós szakszer­vezeti vezetőkre építenek. Az ame­rikai és angol sí.npci­al­isták egye­nes utasítására a jobboldali szo­cialista vezérek és a reakciós szakszervezeti vezetőik felülről sza­kítják a munkásmozgalmat, arra törekszenek, hogy a munkásosz­tálynak a háború után megte­remtett egységes szervezeteit szét­rombolják- Megpróbálták belülről felrobbantani a Szakszervezeti Vi­lágszövetséget, Franciaországban megszervezték a «Force Ouvriére» szakadár csoportot, Olaszország­ban az úgynevezett «Munkaszö­vetséget» és előkészítik egy sza­­kadár nemzetközi szakszervezeti központ létesítését. Egyes orszá­gokban hasonló szakadár kísérle­tek történtek a katolikus szerve­zetek vezetői részéről is. Teljes mértékben beigazolódott az az értékelés, melyet a Kommu­nista Pártok Tájékoztató Irodája első­ tanácskozása a jobboldali szocialista vezéreknek, mint a munkásosztály egységre leggono­szabb ellenségeinek és az impe­rializmus szek­értolóinak áruló te­vékenységéről adott. A jobboldali szocialisták jelen­leg nemcsak saját országuk bur­zsoáziájának ügynökeiként­­lépnek fel, hanem az amerikai imperializ­mus ügynökeiként is és az euró­pai országok szociáldemokrata pártjait amerikai pártokká, az Egyesült Államok imperialista agressziójának közvetlen eszközei­vé változtatják. Azokban az országokban, ahol a jobboldali szocialisták részt vesz­­nek a­­kormányban (Angliában Franciaországban, Ausztriában, a Skandináv államokban) — a «Mar­­shall-terv,» a «Nyugati Szövet­ség,» az «Északatlanti Szerződés» és az amerikai terjeszkedés egyéb­­formáinak heves védelmezőiként lépnek fel. Ezek az ál-szocialisták a legaljasabb szerepet töltik be a munkások és a dolgozók érdekeit védelmező demokratikus szerveze­tek üldözésében. Egyre mélyebbre sülyedve a munkásosztály érdekeinek, a de­mokrácia és a szocializmus el­árulásában, teljesen megtagadva a marxizmus tanait, a jobboldali szocialisták most az amerikai im­perializmus rábbi ideológiájának védelmezőiként és hirdetőiként lépnek fel. Elméleteik a «demo­kratikus szocializmusról,» a «har­madik erőről » kozmopolita fe­csegésük arról hogy le kell mon­dani a nemzeti szuverenitásról — mindez nem egyéb, mint az ame­rikai és angol imperializmus ag­ressziójának ideológiai leplezése. Az elevenen elrothadt II. Inter­­nacionálé koros szülötte, az u. n. Nemzetközi Szocialista Konferen­ciák "Bizottsága­­(COMISCO), a munkásmozgalom leghitványabb szakadárainak és bomlasztóinak gyűjtőhelyévé vált. Ez a szervezet az angol és amerikai imperialista felderítő szervek szolgálatában ál­ló kémközponttá lett. A munkásosztály egysége csak­is a munkásmozgalom jobboldali szocialista szakadárai és bomlasz­­tói ellen vívott elszánt harcban valósítható meg. II. A Tájékoztató Iroda a kommu­nista pártok elsőrendű feladatának tekinti a lankadatlan harcot a munkásosztály összes erőinek egyesítéséért és szervezéséért hogy az angol-amerikai imperia­lizmus hódító törekvéseit erőtelje­sen vissza lehessen utasítani, új világháborúra irányuló számítása­it keresztül lehessen húzni, a bé­ke és a nemzetközi biztonság ügyét meg lehessen védeni és meg lehessen szilárdítani a monopol­tőkének a dolgozó tömegek élet­színvonala ellen folyó támadását kudarcba lehessen fullasztani. A mai nemzetközi helyzetben a kommunista pártok egyenes kö­telessége megmagyarázni azt, hogy ha a munkásosztály nem biztosít­ja sorainak egységét akkor meg­fosztja önmagát a legfontosabb fegyvertől az új világháború nö­vekvő veszélye és a dolgozók élet­színvonalát támadó imperialista re­akció ellen vívott harcban. A kommunisták kötelessége, hogy engesztelhetetlen és követe­ze­te­s harcot folytassanak a jobb­oldali szocialisták és a reakciós szakszervezeti vezetők elmélete és gyakorlata ellen, könyörtelenül le­leplezzék és elszigeteljék őket a tömegektől -** ,ugyanakkor türel­mesen és állhatatosan magyarázzák az egyszerű s­zoci­ál­demokrata m­un­­kásoknak a munkásosztály egysé­gének egész jelentőségét, bevon-­­ ják őket a békéért, a kenyérért és a demokratikus szabadságjo­gokért folyó harcba, a közös cse­lekvés politikáját folytassák e cé­lok eléréséért. A munkásosztály egysége meg­valósításának kipróbált módja kü­lönböző osztagainak akcióegysége. Egybehangolt közös akciók egyes üzemekben és­­egész iparágakban városi és megyei, országos és nemzetközi méretben a legszéle­sebb tömegeket mozgósítják a legközvetlenebb és legérthetőbb szükségleteikért és a próletársorok tartós egységének megteremtését szolgálják. A munkásosztály ak­cióegységének megvalósítása alul­ról kefejeződhet az üzemekben és hivatalokban létesülő békevédelmi bizottságokban. Tömegtüntetések szervezésében a háborús gyújto­gatók ellen, a munkások közös fel­lépéseiben demokratikus jogaik vé­delméért és gazdasági helyzetük megjavulásáért. A munkásosztály egységéért fo­lyó harcban különös figyelmet kell fordítani a katolikus munkásokra és dolgozókra, valamint szerve­zeteikre, szem előtt tartva, hogy a vallási meggyőződés nem akadá­lya a dolgozók egységének, kü­lönösen, amikor a béke megmen­téséről van szó. Konkrét közös akciók a gazdasági követelések te­rén, az osztályszakszervezetek és a katolikus szakszervezetek ha­zának egybehangolása, stb. — hatékony eszközök lehetnek a katolikus munkások bevonására a békéért folyó harc általános frontjába. A kommunista pártok legfonto­sabb feladata minden tőkés or­szágban — megtenni minden tőlük telhetőt a szakszervezeti mozg­alom, egységének biztosítására. Ma ór­i­á­­si jelentősége van a szervezetlen munkások bevonásának a szakszer­vezetekbe és az aktív harcba. A tőkés országokban a szervezetlen munkások a proletáriátus jelenté­keny része. Ha a kommunista pár­tok alaposan dolgoznak a szerve­zetlen piunká­­k között, akkor ko­moly sikereket fognak elérni a munkásosztály egysége megterem­tésében. A Tájékoztató Iroda nézete sze­rint, a munkásosztály egységére építve m­eg kell teremteni vala­mennyi demokratikus erő nemzet egységét hogy a széles néptöme­geket mozgósítsuk az angol-ame­rikai imperilizmus és a belső re­akció ellen. Rendkívüli jelentőségű a mindennapi munka a dolgozók különböző­ tömegszervezeteiben: a női, ifjúsági, paraszti, szövetke­zeti és más szervezetekben. A munkásmozgalom egységére és minden demokratikus erő tömö­rítésére nem csupán a munkás­­osztály s a dolgozó tömegek min­dennapi folyó feladatainak a meg-­­oldása érdekében van szükség, ha­nem azoknaik az alpvető felada­toknak a megoldása érdekében is amelyek a proletáriátus előtt, az előtt az osztály előtt állnak, mely a monopoltőke hatalmának meg­szüntetéséért, a társadalom szocia­lista átalakulásáért folyó harcot vezeti. A munkásmozgalom­ egy­sége és az összes demokratikus erők egyesítése terén elért sikerek alapján válik lehetővé, hogy a tő­kés országokban kibontakozzék a harc olyan kormányok megterem­téséért, amelyek tömörítenék az összes hazafias erőket, mindazokat akik szembehelyezkednek országuk leigázásával az amerikai imperia­listák által s amely kormányok a népek közötti tartós béke prog­ramját vállalva m­egszüntetnék a fegyverkezési versenyt és emelnék a dolgozó tömegek életszínvona­lát. * A népi demokrácia országaiban a kommunista és munkáspártok előtt az a f feladat áll, hogy még jobban megszilárdítsák a munkás­­osztály megvalósult egységét, az egységes szakszervezeteket, szövet­kezeteket, női, ifjúsági és más szervezeteket.* A Tájékoztató Iroda szerint a munkásosztály egységért és a demokratikus erők tömörítéséért folyó harc további sikere minde­nekelőtt a kommunista és munkás­pártok egész szervezési és ideoló­giai­­munkájának megjavításától függ­ A kommunista és munkáspártok számára rendkívül fontos, hogy ideológiailag leleplezzék az oppor­tunizmus minden­ válfaját és kér­lelhetetlen harcot folytassanak az opportunizmus, a szekta-szellem, a burzsoá­nnacionalizmus minden meg­nyilvánulása,­ az ellenség ügynök­ségének a pártba való behatolása ellen. A Tito—Rankovics-féle kém­klikk leleplezéséből eredő tanulsá­gok nyomatékosan­­követelik a kommunista ,és munkáspártoktól, hogy a lehető legnagyobb mérték­ben fokozzák a forradalmi ébersé­get. A Tito-klikk ügynökei ma a leg­aljasabb szakadárok a munkás- és demokratikus mozgalomban, akik az amerikai imperialisták aka­ratát hajtják végre. Ezért elszánt harcot kell folytatni az imperialis­ták e titoista ügynökségének csel­­szövési ellen, mindenütt, ahol megkísérlik, hogy a munkás- és demokratikus szervezetekbe fura­­kodva dolgozzanak. A kommunista és munkáspártok szervezeti és eszmei-politikai meg­erősödése a marxizmus-leninizmu­s alapján — elsőrendű fontosságú feltétele annak, hogy a munkás­osztály minden országban sikere­sen folytassa harcát sorainak egy­ségéért, a béke ügyéért, országá­nak nemzeti fü­ggetlenségéért, a demokráciáért éa *. szocializmus ­ Jugoszláv Kommunista Párt gyilkosok és kémek hatalmában A Tájékoztató Iroda , a Bolgár Kommunista Párt, a Román Munkáspárt, a Ma­gyar Dolgozók Pártja, a Szov­jetunió Kommunista (bolse­vik) Pártja, a Francia Kom­munista Párt, a Csehszlovák Kommunista Párt és az Olasz Kommunista Párt képviselői­nek részvételével — megvitat­ta .A Jugoszláv Kommunista Párt gyilkosok és kémek ha­talmában a kérdését és egy­hangúlag az alábbi következ­tetésekre jutott: Míg a Kommunista Pártok Tájékoztató Irodájának 1948 júniusában megtartott érte­kezlete megállapította, hogy a Tito—Rankovics-kdikk a­ de­mokrácia és a szocializmus útjáról a burzsoá nacializ­­mus útjára tért — a Tájékoz­tató Iroda ezen értekezlete óta eltelt id®,­zak alatt a klikk a burzsoá nacionalizmustól végleg eljutott a fasizmushoz Jugoszlávia nemzeti érdekei­nek egyenes elárulásához. Az utóbbi idők eseményei megmutatták, hogy a jugo­szláv kormány teljesen füg­gő viszonyban van a külföldi imperialista köröktől és azok támadó politikájának is­.kö­zévé vált, ami a Jugoszláv Köztársaság önállóságának és függetlenségének felszámolá­sához vezetett. A Kommunis­ta Párt Központi Bizottsága és Jugoszlávia kormánya tel­jesen az imperialista körök oldalára állt az egész szocia­lista és demokratikus tábor ellen, a világ valamennyi kommunista pártja ellen, a népi demokrácia országai és a Szovjetunió ellen. A belgrádi felbérelt kémek és gyilkosok klikkje nyitt megegyezésre lépett az impe­rialista reakcióval és szolgá­latában állt, amit teljes vilá­gossággal feltárt a budapesti Rajko Brankov-per is. Ez a per megmutatta, hogy azok, akik ma Jugoszláviában a hatalmat bitorolják, a de­mokrácia és a szocializmus táborából átszöktek a kapita­lizmus és a reakció táborába, az uj háború gyujtogatóinak közvetlen segítőtársai lettek s áruló cselekedeteikkel igye­keznek elnyerni az imperia­listák dicséretét és kiérdemel­ni kegyeiket. Titoék átállása a fasizmus­hoz nem véletlen, gazdáik — az angol-amerikai imperialis­ták — utasítására történt, akinek — mint ayhogyan most kiderült — már régen felbé­relt ügynökei voltak. Az imperialisták a karatét 5

Next