Fehérvári Napló, 1949. december (4. évfolyam, 279-304. szám)
1949-12-01 / 279. szám
1949. december 1, REHÉBVARI NAREó A Kommunista és Munkáspártok Tájékoztató Irodájának határozatai Mint tegnapi számunkban közöltük, a Kommunista és Munkáspártok Tájékoztató Irodája november második felébenti értekezletet tartott Magyarországon. Az értekezleten Szusztov elvtársinak «A béke védelme és harca háborús gyujtogatóik ellen» című beszámolója után Togliatti elvtárs «A munkásosztály egysége és a kommunista és munkáspártok feladatai», majd Gheorghiu-Dej elvtárs «A jugoszláv kommunista párt gyilkosok és kémek hatalmában» címmel tartott beszámolót. Az értekezlet résztvevői véleményük kicserélése után teljes mértékig összeegyeztették nézeteiket és egyhangúlag elfogadták a határozatokat. A munkásosztály egységéről 'és a kommunista és mukáspártok 'feladatairól, továbbá a jugoszláv kommunista pártról szóló határozatot — mint jeleztük — most közöljük. 9 munkásosztály egysége és a kommunista és munkáspártok feladatai . Az új háború előkészítése az angol-amerikai imperialisták részéről, a burzsoá -reakció hadjárata a munkásosztály és a dolgozó tömegek demokratikus jogai és gazdasági érdekei elleni megköveteli, hogy fokozzák a munkásosztály harcát a béke megőrzéséért és megszilárdításáért és elszánt harcot szervezzünk a háborús gyújtogatók és az imperialista reakció támadása ellen. Ebben a harcban a sofcer záloga: a munkásosztály sorainak egysége. A háború utáni tapasztalat azt mutatja, hogy a munkásmozgalom szakításának politikája az imperialisták egyik legfontosabb eszköze és módszere az új háború kirobbantására, a demokráca és a szocializmus erőinek elnyomására,, a néptömegek életszínvonalának nagyfokú leszorítására. A nemzetközi munkásmozgalom egész történetében még sohasem volt olyan döntő jelentőségű a munkásosztály egysége az egyes országokban és világméretben, mintmost. A munkásosztály sorainak egységére szükség van a béke megvédésére a háborús gyafogatok bűnös szándékainak keresztülhúzására, ,a demokrácia és a szocializmus ellen irányuló imperialista összeesküvés meghiási tanára, a fasiszta uralmi módszerek bevezetésének megakadályozására és azért, hogy erélyesen visszaverhessük a monopóltőke hadjátát a munkásosztály létérdekei ellen és, elérhessük a dolgozó tömegek gazdasági helyzetének megjavulását. E feladatokat mindenekelőtt a munkásosztály széles tömegeinek tömörítésével — függetlenül pártállástól, szakszervezeti hovatartozástól és vallási meggyőződéstől — lehet megvalósítani. Egység alulról — ez a legeredményesebb útja annak, hogy az összes munkásokat a béke és országunk nemzeti függetlensége védelmének jegyében, a dolgozók gazdasági érdekei és demokratikus szabadságjogai védelmének jegyében tömörítsük. A munkásosztály egysége teljes mértékben elérhető, tekintet nélkül ama vezető szakszervezeti vagy pártközpontok ellenállására, amelyeknek élén az egység bomlasztói és ellenségei állnak. A háború utáni időszakot a munkásosztály szakadásának felszámolása és az általános demoratikus erők tömörítése terén elért nagy sikerek jellemezték, ám a Szakszervezeti Világszövetség, a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség és a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség megteremtésében, a Béke Hívei Világkongresszusának összehívásában jutott kifejezésre. Az egység sikerei Franciaországban az Általános Szakszervezeti Szövetség (CGT) megerősödésében nyilvánulnak meg, Olaszországban az Egységes Szakszervezeti Szövetség (CGIL) megteremtésében, a franca és olasz proletariátus harci fellépéseiben. A népi demokrácia országaiban a munkásosztály egységének tszve történelmi jelentőségű sikereket ért el — létrejöttek a munkásosztály egységes pártjai, az egységes szakszervezetek, egységes szövetkezetek, ifjúsági, női és más szervezetek. A munkásosztálynak ez az egysége döntő szerepet játszott azokban a sikerekben, amelyeket a népi demokrácia országai a gazdasági és kulturális felemelkedés terén, a munkásosztály államvezető szerepének biztosításaés a dolgozó tömegek anyagi helyzetének gyökeres megjavítása terén elértek. Mindez arról tanúskodik, hogy a munkásosztályban hatalmas a törekvés sorai összekopácsolására, hogy a munkásosztály egységfrontjának megteremtésére reális a lehetőség a reakció egyesült erőivel szemben, az amerikai imperialistáktól a jobboldali szocialistákig. Az amerikai és angol imperialisták s csatlósaik az európai országokban a proletár és általáánes népi erők széttagolására és borlasztására törekszenek s e tekntetben különösen a jobboldali szocialistákra és a reakciós szakszervezeti vezetőkre építenek. Az amerikai és angol sí.npcialisták egyenes utasítására a jobboldali szocialista vezérek és a reakciós szakszervezeti vezetőik felülről szakítják a munkásmozgalmat, arra törekszenek, hogy a munkásosztálynak a háború után megteremtett egységes szervezeteit szétrombolják- Megpróbálták belülről felrobbantani a Szakszervezeti Világszövetséget, Franciaországban megszervezték a «Force Ouvriére» szakadár csoportot, Olaszországban az úgynevezett «Munkaszövetséget» és előkészítik egy szakadár nemzetközi szakszervezeti központ létesítését. Egyes országokban hasonló szakadár kísérletek történtek a katolikus szervezetek vezetői részéről is. Teljes mértékben beigazolódott az az értékelés, melyet a Kommunista Pártok Tájékoztató Irodája első tanácskozása a jobboldali szocialista vezéreknek, mint a munkásosztály egységre leggonoszabb ellenségeinek és az imperializmus szekértolóinak áruló tevékenységéről adott. A jobboldali szocialisták jelenleg nemcsak saját országuk burzsoáziájának ügynökeikéntlépnek fel, hanem az amerikai imperializmus ügynökeiként is és az európai országok szociáldemokrata pártjait amerikai pártokká, az Egyesült Államok imperialista agressziójának közvetlen eszközeivé változtatják. Azokban az országokban, ahol a jobboldali szocialisták részt vesznek akormányban (Angliában Franciaországban, Ausztriában, a Skandináv államokban) — a «Marshall-terv,» a «Nyugati Szövetség,» az «Északatlanti Szerződés» és az amerikai terjeszkedés egyébformáinak heves védelmezőiként lépnek fel. Ezek az ál-szocialisták a legaljasabb szerepet töltik be a munkások és a dolgozók érdekeit védelmező demokratikus szervezetek üldözésében. Egyre mélyebbre sülyedve a munkásosztály érdekeinek, a demokrácia és a szocializmus elárulásában, teljesen megtagadva a marxizmus tanait, a jobboldali szocialisták most az amerikai imperializmus rábbi ideológiájának védelmezőiként és hirdetőiként lépnek fel. Elméleteik a «demokratikus szocializmusról,» a «harmadik erőről » kozmopolita fecsegésük arról hogy le kell mondani a nemzeti szuverenitásról — mindez nem egyéb, mint az amerikai és angol imperializmus agressziójának ideológiai leplezése. Az elevenen elrothadt II. Internacionálé koros szülötte, az u. n. Nemzetközi Szocialista Konferenciák "Bizottsága(COMISCO), a munkásmozgalom leghitványabb szakadárainak és bomlasztóinak gyűjtőhelyévé vált. Ez a szervezet az angol és amerikai imperialista felderítő szervek szolgálatában álló kémközponttá lett. A munkásosztály egysége csakis a munkásmozgalom jobboldali szocialista szakadárai és bomlasztói ellen vívott elszánt harcban valósítható meg. II. A Tájékoztató Iroda a kommunista pártok elsőrendű feladatának tekinti a lankadatlan harcot a munkásosztály összes erőinek egyesítéséért és szervezéséért hogy az angol-amerikai imperializmus hódító törekvéseit erőteljesen vissza lehessen utasítani, új világháborúra irányuló számításait keresztül lehessen húzni, a béke és a nemzetközi biztonság ügyét meg lehessen védeni és meg lehessen szilárdítani a monopoltőkének a dolgozó tömegek életszínvonala ellen folyó támadását kudarcba lehessen fullasztani. A mai nemzetközi helyzetben a kommunista pártok egyenes kötelessége megmagyarázni azt, hogy ha a munkásosztály nem biztosítja sorainak egységét akkor megfosztja önmagát a legfontosabb fegyvertől az új világháború növekvő veszélye és a dolgozók életszínvonalát támadó imperialista reakció ellen vívott harcban. A kommunisták kötelessége, hogy engesztelhetetlen és követezetes harcot folytassanak a jobboldali szocialisták és a reakciós szakszervezeti vezetők elmélete és gyakorlata ellen, könyörtelenül leleplezzék és elszigeteljék őket a tömegektől -** ,ugyanakkor türelmesen és állhatatosan magyarázzák az egyszerű szociáldemokrata munkásoknak a munkásosztály egységének egész jelentőségét, bevon- ják őket a békéért, a kenyérért és a demokratikus szabadságjogokért folyó harcba, a közös cselekvés politikáját folytassák e célok eléréséért. A munkásosztály egysége megvalósításának kipróbált módja különböző osztagainak akcióegysége. Egybehangolt közös akciók egyes üzemekben ésegész iparágakban városi és megyei, országos és nemzetközi méretben a legszélesebb tömegeket mozgósítják a legközvetlenebb és legérthetőbb szükségleteikért és a próletársorok tartós egységének megteremtését szolgálják. A munkásosztály akcióegységének megvalósítása alulról kefejeződhet az üzemekben és hivatalokban létesülő békevédelmi bizottságokban. Tömegtüntetések szervezésében a háborús gyújtogatók ellen, a munkások közös fellépéseiben demokratikus jogaik védelméért és gazdasági helyzetük megjavulásáért. A munkásosztály egységéért folyó harcban különös figyelmet kell fordítani a katolikus munkásokra és dolgozókra, valamint szervezeteikre, szem előtt tartva, hogy a vallási meggyőződés nem akadálya a dolgozók egységének, különösen, amikor a béke megmentéséről van szó. Konkrét közös akciók a gazdasági követelések terén, az osztályszakszervezetek és a katolikus szakszervezetek hazának egybehangolása, stb. — hatékony eszközök lehetnek a katolikus munkások bevonására a békéért folyó harc általános frontjába. A kommunista pártok legfontosabb feladata minden tőkés országban — megtenni minden tőlük telhetőt a szakszervezeti mozgalom, egységének biztosítására. Ma óriási jelentősége van a szervezetlen munkások bevonásának a szakszervezetekbe és az aktív harcba. A tőkés országokban a szervezetlen munkások a proletáriátus jelentékeny része. Ha a kommunista pártok alaposan dolgoznak a szervezetlen piunkák között, akkor komoly sikereket fognak elérni a munkásosztály egysége megteremtésében. A Tájékoztató Iroda nézete szerint, a munkásosztály egységére építve meg kell teremteni valamennyi demokratikus erő nemzet egységét hogy a széles néptömegeket mozgósítsuk az angol-amerikai imperilizmus és a belső reakció ellen. Rendkívüli jelentőségű a mindennapi munka a dolgozók különböző tömegszervezeteiben: a női, ifjúsági, paraszti, szövetkezeti és más szervezetekben. A munkásmozgalom egységére és minden demokratikus erő tömörítésére nem csupán a munkásosztály s a dolgozó tömegek mindennapi folyó feladatainak a meg-oldása érdekében van szükség, hanem azoknaik az alpvető feladatoknak a megoldása érdekében is amelyek a proletáriátus előtt, az előtt az osztály előtt állnak, mely a monopoltőke hatalmának megszüntetéséért, a társadalom szocialista átalakulásáért folyó harcot vezeti. A munkásmozgalom egysége és az összes demokratikus erők egyesítése terén elért sikerek alapján válik lehetővé, hogy a tőkés országokban kibontakozzék a harc olyan kormányok megteremtéséért, amelyek tömörítenék az összes hazafias erőket, mindazokat akik szembehelyezkednek országuk leigázásával az amerikai imperialisták által s amely kormányok a népek közötti tartós béke programját vállalva megszüntetnék a fegyverkezési versenyt és emelnék a dolgozó tömegek életszínvonalát. * A népi demokrácia országaiban a kommunista és munkáspártok előtt az a f feladat áll, hogy még jobban megszilárdítsák a munkásosztály megvalósult egységét, az egységes szakszervezeteket, szövetkezeteket, női, ifjúsági és más szervezeteket.* A Tájékoztató Iroda szerint a munkásosztály egységért és a demokratikus erők tömörítéséért folyó harc további sikere mindenekelőtt a kommunista és munkáspártok egész szervezési és ideológiaimunkájának megjavításától függ A kommunista és munkáspártok számára rendkívül fontos, hogy ideológiailag leleplezzék az opportunizmus minden válfaját és kérlelhetetlen harcot folytassanak az opportunizmus, a szekta-szellem, a burzsoánnacionalizmus minden megnyilvánulása, az ellenség ügynökségének a pártba való behatolása ellen. A Tito—Rankovics-féle kémklikk leleplezéséből eredő tanulságok nyomatékosankövetelik a kommunista ,és munkáspártoktól, hogy a lehető legnagyobb mértékben fokozzák a forradalmi éberséget. A Tito-klikk ügynökei ma a legaljasabb szakadárok a munkás- és demokratikus mozgalomban, akik az amerikai imperialisták akaratát hajtják végre. Ezért elszánt harcot kell folytatni az imperialisták e titoista ügynökségének cselszövési ellen, mindenütt, ahol megkísérlik, hogy a munkás- és demokratikus szervezetekbe furakodva dolgozzanak. A kommunista és munkáspártok szervezeti és eszmei-politikai megerősödése a marxizmus-leninizmus alapján — elsőrendű fontosságú feltétele annak, hogy a munkásosztály minden országban sikeresen folytassa harcát sorainak egységéért, a béke ügyéért, országának nemzeti függetlenségéért, a demokráciáért éa *. szocializmus Jugoszláv Kommunista Párt gyilkosok és kémek hatalmában A Tájékoztató Iroda , a Bolgár Kommunista Párt, a Román Munkáspárt, a Magyar Dolgozók Pártja, a Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártja, a Francia Kommunista Párt, a Csehszlovák Kommunista Párt és az Olasz Kommunista Párt képviselőinek részvételével — megvitatta .A Jugoszláv Kommunista Párt gyilkosok és kémek hatalmában a kérdését és egyhangúlag az alábbi következtetésekre jutott: Míg a Kommunista Pártok Tájékoztató Irodájának 1948 júniusában megtartott értekezlete megállapította, hogy a Tito—Rankovics-kdikk a demokrácia és a szocializmus útjáról a burzsoá nacializmus útjára tért — a Tájékoztató Iroda ezen értekezlete óta eltelt id®,zak alatt a klikk a burzsoá nacionalizmustól végleg eljutott a fasizmushoz Jugoszlávia nemzeti érdekeinek egyenes elárulásához. Az utóbbi idők eseményei megmutatták, hogy a jugoszláv kormány teljesen függő viszonyban van a külföldi imperialista köröktől és azok támadó politikájának is.közévé vált, ami a Jugoszláv Köztársaság önállóságának és függetlenségének felszámolásához vezetett. A Kommunista Párt Központi Bizottsága és Jugoszlávia kormánya teljesen az imperialista körök oldalára állt az egész szocialista és demokratikus tábor ellen, a világ valamennyi kommunista pártja ellen, a népi demokrácia országai és a Szovjetunió ellen. A belgrádi felbérelt kémek és gyilkosok klikkje nyitt megegyezésre lépett az imperialista reakcióval és szolgálatában állt, amit teljes világossággal feltárt a budapesti Rajko Brankov-per is. Ez a per megmutatta, hogy azok, akik ma Jugoszláviában a hatalmat bitorolják, a demokrácia és a szocializmus táborából átszöktek a kapitalizmus és a reakció táborába, az uj háború gyujtogatóinak közvetlen segítőtársai lettek s áruló cselekedeteikkel igyekeznek elnyerni az imperialisták dicséretét és kiérdemelni kegyeiket. Titoék átállása a fasizmushoz nem véletlen, gazdáik — az angol-amerikai imperialisták — utasítására történt, akinek — mint ayhogyan most kiderült — már régen felbérelt ügynökei voltak. Az imperialisták a karatét 5