Fejér Megyei Hirlap, 1956. január (1. évfolyam, 1-26. szám)
1956-01-01 / 1. szám
Vasárnap, 1956. január 1. FEJÉR MEGYEI NÉPLAP A jövő évben több gabonát, takarmányt, húst, zsírt adnak mezőgazdasági nagyüzemeink — Szakemberek tanácskozása Enyingben — Az enyingi járási pártbizottság és a járási tanács mezőgazdasági osztályának kezdeményezésére jöttek össze december 29-én Enyingen a járás vezető beosztásban lévő mezőgazdasági szakemberei, hogy tanácskozzanak a jövő gazdasági és termelési feladatairól. Mintegy 40 szakember — köztük állami gazdaságok igazgatói, vezető mezőgazdászai, községek és termelőszövetkezetek mezőgazdászai — vett részt e jelentős megbeszélésen. A járás mezőgazdasági vezető szakemberei pártunk Központi Vezetősége júniusi határozatának szellemében tárgyalták meg a kenyérgabona termés növelésének, a lucerna és kukorica termesztésének kérdéseit. Az enyingi járásban legfontosabb növény a kukorica. Ezért főképp az állami gazdaságokban foglalkozni kell a Gödöllőn kísérletezés alatt álló ikersoros vetéssel. —* A gazdaságokban fontos még a talajok összetételének megvizsgálása, így lehet csak megfelelően gazdálkodni a műtrágyával és szervestrágyával. Hegedűs elvtárs felhívta még a figyelmet a betakarítás jó megszervezésére is. Amint mondotta, a gazdaságok mindig a cséplésnél maradnak el. Fontos a raktározás is. Az az igazi átlagtermés, ami a raktárból kijön” — mondotta Hegedűs elvtárs. Ezután magáévá tette a járási pártbizottság és a járási tanács felhívását. A mezőszilasi állami gazdaság vállalja a tavalyi termésátlag 3 százalékos túlteljesítését. „A párt megbecsüli a szakembereket, ők is becsülítjk meg az egyszerű dolgozókat“ A beszámolót Kiss elvtárs, a járási pártbizottság végrehajtó bizottságának titkára tartotta. Bevezetőben felhívta a mezőgazdaság vezetőinek a figyelmét, hogy a jövő évben állami gazdaságainkban, termelőszövetkezeteinkben és az egyénileg dolgozó parasztoknál el kell érni a tavalyi termésátlag három százalékos túlteljesítését. Ez járási viszonylatban több, mint ötven vagon többlettermést jelent. Ezt a feladatot csak úgy tudjuk végrehajtani, ha szakembereink tudásuk legjavát adva igyekeznek a termésátlagokat növelni, — mondotta Kiss elvtárs. Majd így folytatta: „A járási pártvégrehajtó bizottság tudomására jutott több esetben, hogy pártunk Központi Vezetőségének 1955. júniusi határozata után egyes mezőgazdasági szakemberek megtorpantak és olyan gondolatokkal foglalkoztak, hogy őket ezután nem becsülik meg munkájuk után. Ez a feltevés alaptalan. A járási pártbizottság és az egész járás dolgozói megbecsülésben részesítik azt az igazgatót, üzemegységvezetőt és mezőgazdászt, akinek irányítása alatt nő a terméshozam, a gazdaság több kenyérgabonát, takarmányt, húst, zsírt ad az országnak. A járási pártvégrehajtó bizottság határozottan visszautasít minden olyan hangot, amely az eredményesen működő szakembert lebecsüli, ugyanakkor határozottan fellép azért is, hogy különösen az állami gazdaságok mezőgazdasági szakemberei becsüljék meg a munkást, az egyszerű embert. Határozottan viszszautasítunk minden olyan nézetet, amely szerint a traktorossal, a fogatossal, a tehenésszel csak goromba szavakkal lehet boldogulni. Ezután Kiss elvtárs kitért még a szakemberek politikai továbbképzésére: „A mi új társadalmi rendünk, a jövő diadalmas társadalmi rendje az egyszerű munkástól kezdve a gazdaságok vezetőiig egyre többet követel. Megköveteli mind a szakmai, mind a politikai továbbképzés fokozását.” hozzászólt a beszámolóban említett szakemberek megbecsülésének kérdéséhez. Elmondta, hogy Marczali Pál üzemegységvezető, — mióta a járási pártbizottság elbeszélgetett vele — nagy ambícióval, lelkesedéssel végzi munkáját. Azóta a tehenészetben egy literrel emelkedett a fejési átlag. Kékesi elvtárs beszámolt még a mezőszilasi állami gazdaság eredményeiről. A kétezer holdas búzatáblából 1800 holdat keresztsorosan vetettek. Ezzel is biztosítani akarják a tavalyi átlagtermés túlszárnyalását. Majd a betakarítási munka, a kombájnolás tökéletes gépesítésére hívta fel a jelenlévők figyelmét. Megjegyezte, hogy ennek viszont legfontosabb előfeltétele az lesz, hogy a búzavetéseket tavasszal elsimítozzák, végtelenítsék. „Pontos, hogy a jövő évben a holdankénti átlagtermés emelkedjen. Tehát egységnyi területeken minél nagyobb termést érjünk el, ez lesz a következő években is a feladat” — mondotta Kékesi elvtárs. „Olcsóbban termeik a bézst“ Majd a hétezer holdas kislángi állami gazdaság főmezőgazdásza számolt be a gazdaság eredményeiről. — Addig, amíg 1952-ben 9,30 mázsa volt kenyérgabonából az átlagtermés, 1955-ben 12,50 mázsát takarítottunk le egy holdról. Ezzel párhuzamosan csökkent a termelési költség. 1952-ben 189 forintot, 1955-ben 143 forintot fordítottunk egy mázsa búza termelésére — mondotta Bajcsai elvtárs. Majd így folytatta: Tavaszszal a legfontosabb munka a fogasolás lesz. Levegő nélkül nincs talajélet. S a fogasolással eltüntethetjük a rögöket és az osztóbarázdákat is. A kukoricatermelésnél legfontosabb kérdés a kukorica alá való trágyázás, amit eddig elhanyagoltunk. Ezután elmondotta, hogy a gazdaság alkalmazza a négyzetes vetést. Azonban az elmúlt gazdasági évben használt négyzetes vetőgépekkel nem lehet csökkenteni a termelési költséget. Jobb gépekre van szükség a következő években. „Biztosítsunk több lucernavetőmagot“ A továbbiakban a lucerna-félék termelésének fontosságáról nyilatkozott: „Az idén nem volt sikeresnek mondható a lucerna magfogás. Legnagyobb gondot valamennyi állami gazdaságban tehát a vetőmag biztosítása jelenti. A lucerna vetésterülete éppen ezért csökkent Kislángon is. De az új vetésekre is nagyobb gondot kell fordítani. Sok a bogár az új telepítésű lucernán. A kislángi állami gazdaság bogárfogót szerkesztett, ennek segítségével, alkalmazásával egy holdnyi lucernáról 50—60 kiló állati kártevőt fogtak össze. Éppen az állati kártevők pusztítják leginkább a vetőmagnak alkalmas lucernát, — fejezte be hozzászólását Bajcsai elvtárs. „télen is ápoljuk a vetést“ A beszámolót számos értékes hozzászólás követte. Először Rozmán László a pélpusztai állami gazdaság főmezőgazdásza számolt be a gazdaság vetési munkáiról. A gazdaság vetésterületét két százalékkal túlteljesítette, s a 970 holdas kenyérgabonavetés 68 százaléka kiváló elővetemények után került elvetésre. Rozmán elvtárs felhívta a jelenlévők figyelmét a vetés téli ápolására. A csapadékos időjárás következtében sok helyen összefut a víz. A hidegebb idő beálltával majd törni kell a jeget, hogy megvédjük a vetést a „kipálás” ellen. Megemlítette még, hogy a rendkívüli időjárás megnehezítette a vetési munkát. A mag nem került elég mélyre, így ki van téve a felfagyásnak. Ezért gondosan ügyelni kell, hogy majd a fagy után nyomban hengerezni kell a vetéseket. Megemlítette még, hogy a tavalyi kísérletek eredményeképpen igen hasznos a vegyszeres gyomirtás. Ha időben alkalmazzák, egy-két mázsás terméstöbbletet jelent Keresztsoros vetéssel növeljük a átlagtermést“ Kékesi elvtárs, a mezőszilasi ál „Három százalékkal növeljük a termésátlagot“ Hegedűs elvtárs, a mezőszilasi állami gazdaság igazgatója arról beszélt, hogy a kenyérgabona termelés nem külön feladat a mezőgazdasági termelés fellendítésében. Ehhez tartozik szorosan az állatállomány gyarapítása, s a Több ilyen tanácskozást A hasznos tanulságokkal, tapasztalatokkal szolgáló tanácskozáson felszólaltak még a termelőszövetkezetek mezőgazdászai is. Elmondták, hogy sokat tanultak a megbeszélésen. A tanultakat igyekszenek majd hasznosítani a termelőszövekezetekben. Az enyingi járás mezőgazdasági szakembereinek tanácskozása azt bizonyította, hogy gazdaságaink, termelőszövetkezeteink vezetői magukénak érzik, s minden erővel megvalósítják pártunk Központi Vezetőségének júniusi határozatát. Az enyingi járás állami gazdaságai és termelőszövetkezetei több kenyérgabonát, takarmányt, húst, zsírt és mezőgazdasági nyersanyagot adnak majd népgazdaságunknak a jövő évben. Kövessék az enyingi kezdeményezést más járások vezetői, mezőgazdasági szakemberei is 3. oldal. A pustavámi kommunisták az új esztendő feladatairól Nagy volt a karra, az évvégi rohammunka Pusztavámon. Aki csak tehette szénre ment, illetve a sokrétű bányamunkából csak egy maradt fontos — de az nagyon — a széntermelés. Szénfal mellett dolgoztak a fenntartók, például Deák Rezső csapata, vagy a meddőfeltárók, mint Farkas János szkréperes brigádjai. A bánya vezetői pedig valóságos őrséget szerveztek maguk között, hogy a termelés legkényesebb pontjain személyesen irányítsanak, sőt egy-egy zökkenő esetén a szállítómunkások helyett is dolgoztak. Nem egy közülük harminckét órát töltött egyfolytában műszakon, hogy ha már az éves terv teljesítése áthúzódik a következő esztendőre, legalább a decemberi előirányzatnál ne legyen adósság. Keserves az ilyen rohamhajrá, de tanulságos is. Mindenki a saját bőrén érzi az egyenletes munka elmulasztásának hatását, a tervlemaradás következményeit , a szégyent, hogy az ország adósai maradtak, s a kisebb keresetet. . . Az évközi hibák okozta keserves év végének tanulságul kell szolgálni az új esztendőre minden tekintetben Pusztavámon. S már a halódó év végnapjaiban mutatkoztak olyan tapasztalatok, tények, hogy a pusztavámiak valóban nem akarnak örökké sereghajtók maradni — s tettek bizonyítják a jobbat akaró szándékot. Itt említendő meg, hogy a széntermelés egyik legkönnyebben szakadó láncszemének — s bizony nagyon gyakran elszakadt ez a láncszem — megerősítésére a DISZ szervezetet bízta meg az üzem pártszervezetének vezetősége. A DISZ fiatalos lendülettel látott hozzá, hogy a jövőben a fiatalok legyenek — és nem akármilyen — gazdái a rengeteg munkaidő-kiesést okozó külszíni szállítópályának. Ezenkívül a fiatalok pezsgésnek indult szervezete például egy DISZ- frontcsapat megalakítására mozgósít. A pusztavámi bányaüzem pártszervezete a napokban kibővített vezetőségi ülést tartott. A vezetőségi ülésre meghívták a bányamestereket, körletvezetőket is, hogy Kusnyér elvtárs főmérnöki beszámolója után minél alaposabb legyen a vita, amelynek tapasztalatai alapján a pártszervezet megszabhatja a következő időszak legfontosabb politikai teendőit és hatékonyan tudja támogatni a gazdasági vezetők munkáját a termelésben. A főmérnök bewimolt az egész esztendő célkitűzésein belül az első negyedév, illetve a januári tervfeladatokról adott alapos, felbontott tájékoztatót. Az éves tervből íme egyetlen sokatmondó szám: összesen majdnem tizenkét kilométer hosszú vágatot, bányafolyosót kell kihajtaniuk szénben, meddőben. Ráadásul az elmúlt év vágatkihajtási tervét sem teljesítették — többek között éppen a gyakori rohammunka, „a nagytermelő napok” miatt, amikor háttérbe szorultak a vágathajtási munkálatok .. . Az idén ne kezeljék mostohagyerekként a vágatkihajtást, a bánya jövőjének előkészítését. Kusnyér elvtárs — mint mondta — szándékosan csak tényközlő tájékoztatója után a bányamesterek nyilatkoztak üzemük helyzetéről és lehetőségeiről Ruzsinszki elvtárs. Az Iker-akna két frontjával és a szénelővájásokkal teljesíteni tudja tervét. Bertalant! elvtárs: Csukatóban biztosított a tervelőirányzat teljesítése, ha a fiatalok beváltják a reményeket a szállító pályán. Segítésükre kidolgozott egy szállítási szabályzatot, amely az eddigi zűrzavar helyén alkalmas a rendteremtésre... Majd sorra szólaltak fel az elvtársak. A jövő feladatait vizsgálták, de a teendők meghatározására az elmúlt év tapasztalataiból indultak. Például bizonyos létszámhiánnyal küzködnek. Ám, ha leszorítják — felvilágosító munkával — ha kell erélyes rendszabályokkal — az igazolatlanul hiányzók számát és ha tervszerű az üdültetés, javul a ..létszámhelyzet”. Másrészt a munkaidő jobb kihasználásával is érhetnek el eredményeket. Ezért a jövőben lent a bányában tartják meg a létszámellenőrző felolvasást. A napokban két kiszakadógépet kap a bánya, és újabb tíz követi majd. S a gépek amellett, hogy megkönnyítik a bányászok munkáját, embereket is pótolnak. De hiába kapnak a pusztavámi bányászok megannyi gépet is ha nem javul a munkafegyelem, a technológiai fegyelem. Sajnos bőven akadtak kirívó példák: az éjjeles váltónak a délutános nem adta tovább az utasítást, s az éppen az ellenkezőjét végezte, mint amit megszabott a műszaki előírás... A szüret óta elharapódzott, hogy egyesek bort csempésznek a bánya területére, s ott árulják. Már számtalan — még szerencse, hogy kisebb — balesetet okozott a „borgős.” Számos tennivaló vár a pártszervezetre. Ahhoz tehát, hogy az új esztendő nagy feladatait megvalósítsák a pusztavámiak, mindenekelőtt fordulatot kell elérnie az egyes határozatok, utasítások és ígéretek végrehajtásánál. A párt és DISZ szervezet, mindkettő a maga módján készülődött, hogy minden körülmények között megvalósuljon a közös pusztavámi cél: a második ötéves tervhez méltóan kezdjék az új esztendőt. S holnap már a tettek következnek... Ferenc Forognak a „szerencsekerekek" — Néhány moxnik a békekölentin-fontolásról — Péntek délután. Özönlik a tömeg a Városi Színház felé. Az első cél (ami igen nehéz) bejutni a már heringes dobozhoz hasonló nagyterembe. A második (vakmerőbb) cél: nyerni! Ez a titkos remény bujkál mindenki szavában, mosolyában. Sőt egyesek azt hí- Tesztelik, hogy — mivel hát Fehérváron rendezték a sorsolást — most bizonyára csak fehérváriak nyernek... De ennyire önzőek ügye, azért mi sem lehetünk .. . — Egy tű se férne már be a színházterembe! — mondja egy terebélyes néni, de a másik pillanatban saját kijelentését megcáfolva betörtet a tömegbe. Retiküljéből gondosan összehajtott irkalapot vesz elő. Hosszú sorszám olvasható rajta. A kidíszített színpad rivaldafényében ott csillog a négy kerék — egyenlőre még mozdulatlanul. De megszólal a hangszóró ... bevonulnak a sorsolási bizottság tagjai ... Három úttörő kislány cul a kerekek mellé. Felcsendül a Himnusz... Elhangzik az ünnepi beszéd, majd az oly nagyon várt bejelentés: „A 111. békekölcsön V. sorsolását megnyitom”... Megforgatják a kerekeket... Csattan az olló... lehullik a kis ajtókat fedő piros viaszpecsét. Kattan a zár, kicsapódnak a kerékajtók és egy apró leánykakéz kicsit tétován, kicsit remegve beletúr a legnagyobb kerék temérdek tekercshalmazába.-Elhangzik az első, a második, a tizedik, s ki tudja hányadik szám. Papírok zizzennek... Mindenki izgatottan böngészi a maga számoszlopát. — Nyertem! — kiált fel a bejárat mellett egy férfi, de hangját újabb örömteli kiáltások nyomják el... Künn a folyosón egy asztalka körül tolonganak az érdeklődők. Régi kötvényeiket mutetják az O. T. P. tanácsadóinak ... Alig néhány perc alatt már 12 régebbi „rejtett” nyeremény gazdájának csillant fel a szeme. Vér Esőverte, ernyő, kapu alá húzódó tömeg lesi, figyeli a hangszóró szavát a színház udvarán, sőt az utcán, és a Szabadság tér védettebb szögleteiben is. Számukra már „egy gombostűnyi” hely sem maradt a színházteremben. De a ritka alkalmat ők sem akarják elmulasztani. Éppen akkor, mikor az egyik ernyő alá már a negyedik asszony próbálkozik benyomulni, felhangzik a mikrofon: „A százezer forintos nyeremény húzása következik”. ■j Egy emberként sóhajt, élénkül fel a terem, az udvar, az utca, a tér tömege és lélegzet visszafojtva figyelik. 14 osztály... 14171 sorozat__22 számú kötvény. Vajon ki lehet a boldog tulajdonos? Félidő. A három úttörő kislány süteménnyel, feketekávéval, szendviccsel megrakott asztal előtt ül a biffiében. Édességekkel enyhítik a húzás nehéz munkájának „fáradalmait". V ér Az első sokból egy türelmetlen férfi, Fülöp Ferenc pénzügyőrszázados kel fel. — Nem tartozom a szerencsés emberek közé.. . Úgy sem nyerek — szól, vissza szomszédjának, aztán hazaindul. Pedig ha tudta volna! Alighogy elhagyta a Szabadság teret, kihúzták a kötvényét. Egyszer 10 ezer, és egyszer 500 Et-ot nyert. Hát érdemes volt türelmetlenkedni? .. . Azóta már rádió, telefon, távíró, újság vitte szerte az országba a nyertesek számait. Reméljük Te is köztük vagy kedves olvasónk. Ha igen, hát — gratuláltunk a szerencséhez! + ★