Fejér Megyei Hirlap, 1956. március (1. évfolyam, 52-78. szám)
1956-03-01 / 52. szám
4. oldal. Pártélet ★ A helyes módszeren múlik Régi és sokszor hangoztatott igazság, hogy a konferencia színvonala elsősorban a propagandista felkészültségétől függ. Egyesek azonban kétségbe vonják a tétel igazságát, azt mondják, hogy hiába tanulmányozzák az anyagot, hiába készülnek fel alaposan a konferencia vezetésére, ha a hallgatók passzívak, hozzászólásaik általánosak, frázisszerűek. Ezek a propagandisták megfeledkeznek arról, hogy nekik nemcsak megérteni, hanem megértetni kell az anyagot. Ehhez persze az szükséges, hogy az alapos felkészülés után gondos beosztással az anyag nagyobb egységeit részletekre is felbontsa a propagandista és a vezetés során céltudatosan irányítsa a hallgatók hozzászólásait, az anyag lényeges összefüggéseire. Ennek a módszernek helyességét igazolja Radics Imre propagandista politikai gazdaságtan konferenciája is. A hallgatók az előre ismertetett fő és alkérdésekből áttekinthették az anyagot, s így nem is kalandozhattak el a tárgytól. Persze a jó propagandista irányító szerepe ebben még nem merülhet ki. A helyesen megválasztott kérdésekre is lehet hiányosan, vagy rosszul felelni. Szükség van tehát az elvi éberségre, hogy a téves nézeteket a propagandista azonnal észrevegye és a közbe „szúrt” kérdések segítségével a hallgatót is rávezesse a téves nézetre. A gyakorlatban hogy néz ki ez? Radics elvtárs konferenciáján a monopóliumok kialakulásáról volt szó. Az egyik elvtárs elmondotta, hogy a monopóliumok létrehozásával nem sikerült a versenyt megszüntetni. Újabb kérdés következett: „Kik között folyt tovább a verseny?” Az elvtárs elmondotta, hogy az egyes tőkések versenyét a monopóliumok közötti konkurencia váltotta fel. Ez is igaz, de még mindig hiányos volt a válasz. A propagandista újabb kérdést adott fel: „Csak a monopóliumok versenyeztek egymással?” A további hozzászólásokból kitűnt, hogy a monopóliumokon belül, a kívülállók és a monopóliumok között is elszánt versengés folyik. Zavaros, ellentmondásos hozzászólások hangzottak el ezen a konferencián a monopóliumok kialakulásáról. Az egyik hallgató megállapította, hogy a monopóliumok létrejötte szükségszerű. Aztán arról beszélt, hogy a kialakulásuk a tőkések akaratától függ. A propagandista helyesen szembeállította e két ellentétes álláspontot, így késztette hallgatóit arra, hogy az egyik, vagy másik pólushoz csatlakozzanak. A vita során tisztázódott, hogy a monopóliumok objektív, a tőkések akaratától függetlenül alakultak ki. Egy másik példa a konferenciáról. Az egyik elvtárs azt mondta, hogy a gyarmati országok burzsoáziája számára előnyt biztosít a tőke kivitel. Radics elvtárs India mai életén keresztül bizonyította be, hogy ez az állítás nem felel meg a valóságnak. Az indiai burzsoázia éppen azért fordult el a nyugati hatalmaktól, mert az általuk nyújtott „segítség" gúzsba kötötte őket és az egész országot. Azért fordult a Szovjetunióhoz, mert ez a segítség nem veszélyezteti India gazdasági és politikai struktúráját, ellenkezőleg elősegíti a nemzeti ipar fejlődését és erősíti az ország függetlenségét. A konferencián még számos olyan példát soroltak fel, amelyek a mai nemzetközi és a hazai eseményekkel kapcsolatosak. Különösen fontos ezt hangsúlyozni, mert a marxizmus-leninizmus oktatása némely helyen papír ízű, öncélú, csupán a könyvekben megtalálható tételek ismétlésére szorítkozik. Nem gondolnak arra az elvtársak, hogy ez a tudomány a cselekvés vezérfonala, s nem azért kell tanulmányozni, mert azt papírra fektették, hanem mert a mindennapi élet, a szocializmus építésében felmerült problémákat is ennek segítségével tudjuk helyesen megoldani. Radics elvtárs konferenciáját az elvi következetesség, sokoldalúság, az elmélet és a gyakorlat harmonikus egysége jellemezte. Hallgatói végig aktívak voltak. Ennek a konferenciának példája azt igazolja, hogyha a propagandista jól felkészül, hozzáértéssel vezeti le a konferenciát, ott mellébeszélésről, közömbösségről nem lehet szó. Pásztor Bertalan MDP-csoportot alakítottak Perkátán a Hazafias Népfront Bizottságban A Hazafias Népfront bizottságába választott kommunisták Perkátán megalakították az MDP csoportot. A megalakítással a párttagok eleget tettek a szervezeti szabályzatban lefektetett, követelménynek. Az MDP csoport megalakításával és munkájával a népfront bizottság feladatainak megoldását kívánják eredményessé tenni. A csoport vezetőjévé Bodor Ferencelvttársat választották meg. A csoport tagjai az első összejövetel alkalmával elhatározták, hogy a községet érdeklő dolgokban javaslatot terjesztenek: a népfront bizottság elé. Először javasolni fogják, hogy a népfront bizottság behatóbban foglalkozzon a termelőszövetkezeti mozgalommal, amely ezideig jelentős fejlődést ért el Perkátán. Az ősz folyamán a Micsurin Tsz-be 90, az Alkotmány Tsz-be 20 új tag lépett és a belépők száma napról-napra növekszik. A tél folyamán a fejlődés azonban meglassult, kevesebb a belépők száma, ezért szükséges lenne, hogy a népfront segítségével meggyorsítanák a tszmozgalom fejlődését. A népfront bizottság tagjai jó szóval, meggyőző munkával és személyes példamutatással elő tudnák segíteni, hogy Perkáta dolgozó parasztjai mindahányan a közös utat választják. Javasolni fogják azt is, hogy a népfront bizottság a társadalmi munka megszervezésével segítse a községpolitikai terv megvalósítását. Amint az idő engedi, hozzá kezdenek a járdaépítéshez. A járda megépítésével Perkáta dolgozóinak régi vágya teljesül. A tanács azt kéri a népfront bizottságtól, hogy a bizottság tagjai látogassák meg azokat a gazdákat, akiknek háza előtt a járda épül majd és kérjék fel, hogy munkájukkal járuljanak hozzá az építéshez. A tanács az anyagot, cementet, betonlapot, stb. biztosítani tudja. Továbbá a csoport javaslatot tesz a népfront bizottság pedagógus tagjainak, hogy szakmai tudásukkal segítsék a község kultúrcsoportjainak munkáját. Ugyanakkor, a bizottság pedagógus tagjai kérjék fel a többi pedagógust is hasonló munkára. Az MDP csoport tagjai egyöntetűen helyeselték a javaslatok megtételét. Helyes lenne, ha megyénk többi községében a népfront bizottságok követnék a perkátaiak példáját. A kommunisták összefogása és javaslatai bizonyosan újabb eredményekkel gazdagítanák a népfront bizottságok munkáját. ROBBANÁS Suat Dervis török író elbeszélése Az öregasszony a kicsi Tomgu fölé hajolt és így szólt: „- Gyere kisfiam. Elviszlek a kertembe, ott játszhatsz, és annyi szilvát ehetsz, amennyi beléd fér. Tomgu álmélkodva nézett az öregasszonyra. Semmi kétség. Aide mama volt, a szomszédaszszony, akinek háza előtt kis kert van, s abban egy terebélyes szilvafa. Tomgu tudta jól, hogy Aide mama nem nagyon szereti a gyerekeket és olykor még bottal is megfenyegette őket, mihelyt a szilvafa közelébe merészkedtek. Mi ütött hát belé ma? És lám, két kezében fogja az ő kis kezét és gyengéden simogatja. Ez egészen szokatlan. Egyébként is ma minden olyan szokatlan,, mióta azt a robbanást hallotta... A lőszergyár szirénái sokáig bőgtek, az emberek elhagyták házaikat és azóta olyan a máskor néptelen kis utca, mint a megbolygatott méhkas... Tomgut nyugtalanította mindez, mégis felragyogott a szeme a váratlan meghívásra. Az öregaszszony megfogta Tomgu kezét. Miközben lefelé mentek a lépcsőn, a kisfiú így gondolkozott: Elég nagy vagyok már ahhoz, hogy egyedül is le tudjak menni, kinek fogja hát a kezemet? Anyuka ezt soha sem teszi... ő tudja, hogy már nagy vagyok. Ha anyuka a munka után hazajön a gyárból, Tomgu el fogja neki mesélni, hogyan hívta meg őt Aihe mama. Milyen büszkén néz majd rá anyuka... Tomgu is büszke volt,, hogy Aihe mama maga vezeti csodálatos kertjébe és ráadásul az utcán is mindenki vele foglalkozott. Körülvették, megcirógatták az arcát, megcsókolták és megölelték. A sarki fűszeres nagy darab csokoládét adott neki. Tomgu méltóságteljesen vette tudomásul, hogy milyen jelentős ember lett belőle. Aihe mama egyedül hagyta őt a kertben. A kisfiú megállt a szilvafa alatt, igen illedelmesen, nyugodtan, csaknem mozdulatlanul. Félt talán az öregaszszonytól? Hiszen olyan kedvesen hívta őt a kertjébe, ahová mindenki másnak tilos volt a belépés. Nem félt a kis vörösszőrű kutyától sem, hiszen sokszor játszott vele. A kutya láthatólag örült, hogy barátját itt találja, vidáman csóválta a farkát, szinte incselkedett Tomguval : „Gyere, hát játszani! De Tomgunak nem volt kedve... Nem akart játszani, nem akart szilvát enni... Nem kellett neki a csokoládé sem... Ha anyuka hazajön a gyárból, Tomgu pénzt fog tőle kérni és görögdinnyét vesz rajta... Szereti ezt a nagy kerek gyümölcsöt, amely olyan, mint a labda. Szereti zöld és piros színét, szereti az ízét. De mindennél és mindenkinél jobban szereti anyukát. Ma korán reggel, mikor munkába ment, zöld ruha volt rajta, nevetett és olyan szép volt... Tomgu szája lefelé görbült, — maga sem tudta, miért. Már majdnem sírva fakadt, amikor az öregasszony viszszatért a kertbe. Mézes kenyeret hozott magával. — Gyere kicsikém, edd meg... Biztosan szereted... Illedelmesen felelte: — Igen. Igen, Tomgu szerette a mézet, de most nem ízlett neki. És hirtelen megértette, hogy nincs kedve enni. Mikor Aihe mama ismét kiment a kertből, Tomgu odadobta a kenyeret a kiskutyának. IV/ikor megint kinyílt a kert-r ajtó, Tomgu még ugyanezen a helyen kuporgott, de mélyen aludt. Cirógató kéz ébresztette fel. Felugrott és elkiáltotta magát: — Anyuka! Nem, nem az anyja volt, hanem a nagynénje. Meliha, aki nagyon hasonlított édesanyjához. Meliha néni visszahőkölt, kezébe rejtette az arcát és zokogott. Aide mama halkan szólt: — De. .. leányom, nyugodj meg... A gyerek... A fiatalasszony még sírt egy darabig, aztán magához vonta Tomgut. — Gyere kicsikém... hazamegyünk... gyere... És gyengéden ölébe vette a kisfiút. Tomgu mindig megsértődött, ha valaki ölébe vette. De most nem tiltakozott, mint máskor, fejecskéjét nagynénje vállára fektette és behunyta szemét. Melih^ néni magához vette. •LvJ. 'p^ingu nem kérdezte: miért vagyok én nálad? Hol van anyuka? ... Hónapok múltak el. A gyermek még mindig nem kérdezősködött anyja után, közömbös és nyugodt volt. De egy napon, amikor újabb robbanás rázta meg a kis házakat és a gyár szirénái ismét felüvöltöttek, a kisfiú elsápadt, abbahagyta a játékot és komoly hangon szólt nagynénjéhez: — Tudom, hogy anyuka meghalt... Azon a napon halt meg, amikor a szirénák a robbanás után éppen úgy bőgtek, mint most. A gyermek néhány pillanatig mozdulatlanul állt, hogy összeszedje magát, de szája már legörbült és megeredtek a könnyei. Egyszerre megszabadult méltóságának terhétől és felzokogott: — Anyukám!... Anyukám! Fordította: Hegedűs Nándor FEJÉR MEGYEI NÉPLAP Csütörtök, 1956. március 1. „Szakadék” A székesfehérvári Köztársaság Filmszínház új magyar filmalkotást mutat be március 1-én. A filmalkotás Darvas József Szakadék című regénye nyomán készült. A hasonló című filmet március 7-ig játssza a Köztársaság Filmszínház. A humor könyvéből... A SIKER TITKA Stephan Deacock-ot, a hírneves angol humoristát egyszer felkereste néhány tisztességtudó, de tehetséggel csak vékonyan megáldott író. A látogatók arra kérték a mestert, mondja el, hogy tulajdonképpen miben is rejlik boszorkányos sikereinek titka. Leacock vidám könnyedséggel válaszolt: „Egyáltalán nem nehéz mulatságos dolgokat írni. Vegyenek csal, elő tintát, tollat, meg papírt, üljenek asztalhoz és írják, ami eszükbe jut!” „Igen, persze’ — helyeselt szokás szerint az egyik ifjú tollnok, Leacock pedig így fejezte be a tájékoztatást: „ ..írni valóban nem nehéz, csak arra ügyeljen az ember közben, hogy eszébe is jusson valami.” KÉT HANG Bernard Shaw részt vett a „Pygmalion” című film díszbemutatóján, amit hasonló című drámájából készítettek. A bemutatóval elégedett író jobbra-balra osztogatta autogramját, sőt arra is hajlandó volt, hogy az előadás végeztével megmutassa magát a közönségnek az emelvényről. Mikor azonban föllépett a dobogóra, a hátsó sorokból valaki odakiáltott: „Le vele, avval az emberrel!'' Üdvözletét intvén neki Shaw, vidáman visszakiáltott: „Kedves barátom, én teljesen egyetértek magával, de ugyan mit tehetünk mi ketten ennyi rengeteg néppel szemben " AVANTI KÖLTÖZKÖDIK Avanti az ujgur mesék kedvenc alakja, együgyű fickó, de rendszerint megleckézteti azokat, akik ravaszabbnak hiszik magukat nála. Egy éjjel négy tolvaj tört be Avanti házába. Rendkívül óvatosan, nehogy felkeltsék a ház urát, összeszedték a berendezést, a cókmókokat és gyorsan elillantak a házból. Alig voltak fele útjukon, araikor észrevették, hogy egy ötödik ember is jön mögöttük, aki néhány kisebb tárgyat cipelt. „Hát te mit keresel itt“? — csodálkozott riadtan az egyik tolvaj. „Csak én vagyok“ — mondta Avanti — „már régen el akartam költözni ebből a házból, de sohasem kaptam szekeret a holmik elszállításához és nagyon örülök, igazán szép tőletek, hogy most segítetek nekem“. A PÉNZ HATALMA A földesúr megpróbálta, hogy a kertjében levő rózsabokrok termését fokozza, azonban sehogyan sem sikerült neki. Megkérdezte napszámosát, hogy mit tegyen. „Áss el egy rézpénzt minden rózsabokor tövébe!” — tanácsolta a napszámos. — „Meglátod, sikerül”. „Hogyan?” — kérdi meglepetten a földesúr. A napszámos elvigyorodott. „Nem te mondtad mindig, hogy azok, akiknek pénzük van, virágoznak, terebélyesednek, akiknek pedig nincs, megdöglenek.” OKOS ASSZONY SZAVA A járásbíróhoz beállít egyszer egy parasztember s kérdi tőle: — Azt mondja meg nekem kelmed, bíró uram, hallgasson-e a férfiember a felesége szavára? — Na, szép világ is lenne, ha az asszonyok parancsolnának —válaszol amaz. Hát én is éppen ilyenformán gondoltam. Reggel, ahogy újrakészülődtem, azt mondja az aszszony: „Vigyél csak a bíró úrnak egy köcsög rmját!” Én azonban nem hallgattam rá, és úgy látszik jól is tettem. — Ejnye fiam, — csóválta meg fejét a bíró, — az okos asszony szavát azért nem árt néha megfogadni! AHOL A BAJ KEZDŐDIK Az egyszeri embernek kegyetlenül fájt a foga, s ahogy megy az utcán, összetalálkozik jaőveszékelő komájával. — Mi baj, mi ütött beléd? — kérdezi a komát. — Megmart a kígyó, — ordít amaz kétségbeesetten. — És ezért kell úgy istenkedned? Már azt gondoltam, neked is a fogad fáj?