Fejér Megyei Hirlap, 1957. július (2. évfolyam, 152-177. szám)

1957-07-02 / 152. szám

Kedd, 1957. július 7. FEJÉR MEGYEI HÍRLAP A Magyar Szocialista Munkáspárt országos értekezletének határozata­ ­A második oldal folytatása)­megei között népszerűsíteni, magyarázni, megértetni. A kommunisták jó munkájának eredményeképpen válnak a szakszervezetek a proletárdiktatúra rendszerében a munkásállam egyik legfontosabb támaszává. 2. Az országos pártértekezlet jóváhagyja a Központi Bizottság kezdeményezését a KISZ megalakítására vo­natkozóan. Üdvözli a Magyar Kommunista Ifjúsági Szö­vetséget, melynek munkájától nagy eredményeket vár az egész ifjúság és az egész ország javára. A KISZ-ben tömöríteni kell a szocializmus ügyét tá­mogató, a párt célkitűzéseit magukévá tevő ifjakat és lányokat. A párt és az állam előtt igen komoly feladatként áll az ifjúság nevelése. A fiatalok között folytatott nacio­nalista-revizionista demagógia igen komoly eszmei rom­bolást végzett különösen a diákok körében. A fiatalság köreiben fellelhető eszmei zavar felszámolása az egész párt feladata. Ebben a munkában különleges kötele­zettség hárul a kommunista pedagógusokra, úgyszin­tén a fiatalok körében dolgozó ifjú kommunistákra, a kommunizmus odaadó fiatal harcosaira. Az ifjúság ne­velésében a fiataloknak a szocialista építésbe való ak­tív bekapcsolásában, internacionalista, hazafias neve­lésében, éppen ezért különösen fontos szerep vár a KISZ-re. A KISZ feladataihoz tartozik az is, hogy segítse a többi ifjúsági szervezet helyes irányú vezetését, azok felvilágosító munkáját. A KISZ-nek — viszonylag rö­vid idő alatt — a szakszervezetek mellett az ország legfontosabb tömegszervezetévé kell fejlődnie és egy­re növekvő szerepet kell betöltenie az ország társa­dalmi életében. 3. A párt tömegkapcsolatainak igen fontos része az állami szervek útján a lakossággal fenntartott kapcso­lata. Ez mindenekelőtt a tanácsok útján valósul meg. A tanácsok munkájának a tanácstagok, valamint a taná­csi állandó bizottságok választott és meghívott tagjai­nak széleskörű közreműködésére, s a lakossággal való állandó szoros kapcsolatra kell épülnie. A tanácsta­gokkal, úgyszintén a tanácsi állandó bizottságok meg­hívott tagjaival való együttes munka a kommunisták számára különleges jelentőségű azért is, mert a meg­választott tanácstagok mint 220 ezres létszámának na­gyobbik fele és a meghívott állandó bizottsági tagok igen nagy része pártonkívüli. E testületek munkájában tehát a kommunisták és pártonkívüliek együttműködé­sének kell minél jobban kifejlődnie az ország szocia­lista fejlődése érdekében. Olyan közös tevékenység ez, amely igen hasznos a párt, az állami szervek és a la­kosság tömegei közötti gyümölcsöző kapcsolatok fejlő­désében. Minden kommunistának kötelessége, hogy fi­gyelmes magatartást tanúsítson a dolgozó nép minden­napos ügyei iránt. A tanácsokban dolgozó kommunis­táknak sok lehetőségük van arra, hogy segítséget ad­janak a dolgozók ügyeinek gyors, pontos elintézésé­ben­ és leküzdjék a lélektelen bürokráciát. 4. A párt és a tömegek közötti kapcsolatok fejlődé­sének igen fontos területe a Hazafias Népfront. A kom­munisták és pártonkívüliek együttműködésének ezt a formáját széleskörűen ki kell bontakoztatni mind a ta­nácsok, mind pedig a különböző gazdasági, kulturális és tudományos szervek munkájának elősegítése, mind pe­dig az ország általános politikai életének fejlesztése ér­dekében. Ma a Hazafias Népfront-mozgalom lehetőségei nagyobbak, mint e lehetőségek kihasználásának mérté­ke. A hazánkban sajátos egypártrendszer nem zárja ki, sőt az adott körülmények között még fokozottan meg­követeli, hogy a Hazafias Népfrontban a párt irányítá­sa alatt tömörítsük mindazokat a pártonkívülieket és korábban más pártokban tevékenykedő, a népi hata­lomhoz hű személyeket, a nemzet összes haladó erőit, amelyek készek a közéleti,­­ tudományos és kulturális szakmai tevékenységükkel az ország szocialista építé­sében részt vállalni. 5. A Magyar Nők Országos Tanácsa, valamint a me­gyei és helyi nőtanácsok feladata, hogy segítséget nyújt­sanak egyrészt a nőket­ érintő társadalmi, gazdasági és egyéb kérdések megoldásában, másrészt a nők közötti felvilágosító munkában. Elősegíthetik a nők fokozot­tabb bekapcsolását az ország politikai és társadalmi életébe, a szocialista építésbe, a béke védelmének erő­sítésébe. A pártszervezeteknek és a kommunistáknak szerepet kell vállalniuk abban, hogy mindenütt ápolják a szov­jet—magyar barátságot és ennek érdekében a Magyar— Szovjet Baráti Társaságot szélesítsék a népi demokrá­cia minden hívét átfogó tömegmozgalommá. 6. A párt és a tömegek kapcsolatának rendkívül fon­tos eszköze a sajtó és rádió útján való közvetlen agi­táció, továbbá a film, a könyvtárak, a kultúrotthonok nagyértékű nevelési eszközeivel folytatott tömegagi­­táció. Igen fontos szerepe van a pártszervek közvetlen ta­lálkozásainak a tömegekkel. A pártszervezeteknek ál­landósítanak kell a tömegek közötti munka olyan formáit is, mint a pártonkívüliek bevonásával szerve­zett aktívaülések, nyilvános pártnapok, előadások, nagy­gyűlések, gyűlésekkel egybekötött felvonulások, ün­nepségek. Ki kell fejleszteni az eddig kellő mértékben nem alkalmazott agitációs formákat, így az egyéni és csoportos beszélgetéseket, kisebb méretű gyűléseket. Elő kell mozdítani különböző dolgozó rétegek, így pl. a munkások és parasztok, veterán munkásmozgalmi harcosok és fiatalok, katonák és a polgári lakosság, a magyar és más nemzetiségű dolgozók kölcsönös látoga­tásait, találkozásait. A közvetlen tömegkapcsolatoknak e formáin túl a párttagoknak a pártonkívüliekkel a személyes találko­zás és levelezés útján is állandó elvtársi és baráti vi­szonyt kell teremteniük. A párt és a tömegek kapcso­latának erősítésével el kell érni, hogy a kommunisták megismerjék a pártonkívüli tömegek véleményét és ne csak tanítsák a tömegeket, hanem tanuljanak is tőlük. El kell érni azt is, hogy a tömegek jobban ismerjék és értsék a párt politikáját, állásfoglalásait, tanuljanak a párttól, támogassák harcot, amely a nép érdekéért folyik. A tömegekkel való állandó és szoros kapcsolat meg­könnyíti az egyes pártfunkcionáriusoknak és pártszer­veknek különböző hibák elkerülését, és biztosítja a dol­gozók növekvő részvételét, a szocialista építés felada­tainak megoldásában, növeli pártunk és népi demok­ratikus rendszerünk erejét. IV. tiz államhatalom további erősítése Népi demokratikus államunk a proletárdiktatúra funkcióit tölti be. Mint ilyen, a nép túlnyomó többségé­nek diktatúráját gyakorolja a volt és jelenlegi kizsák­mányoló kisebbséggel, a nép ellenségeivel szemben, irányító, szervező és ellenőrző feladatokat tölt be a gazdasági és kulturális élet területén, továbbá védel­mezi az állam szuverenitását és hazánk határait. A párt szerveinek, s az államapparátusban dolgozó kommunistáknak rendszeres munkát kell végezni munkás- és parasztállamunk további erősítése érde­kében. 1. A pártértekezlet megállapítja, hogy az államhatal­mi és államigazgatási szervek, valamint a hadsereg, a határőrség, a rendőrség újjászervezése alapjában véve sikeresen megoldódott. Helyes volt létrehozni a mun­kásőrséget Az újjászervezett és újonnan megszerve­zett fegyveres erők: a hadsereg, a határőrség, a rendőr­ség és a munkásőrség a Magyar Népköztársaság egy­séges fegyveres erői, amelyek elég erősek, hogy elfojt­sanak minden ellenforradalmi kísérletet és szilárd vé­delmezői az országnak minden imperialista támadás­sal szemben. Állami szerveinknek biztosítaniuk kell az államellenes elemek és törekvések fékentartását és elnyomását, az ellenforradalmi bűncselekmények meg­torlását, egyszersmind a törvénytisztelő állampolgárok jogait, érdekeit és nyugalmát. Maradéktalanul érvé­nyesíteni kell azt az elvet, hogy a Magyar Népköztár­saságban ne legyen szabadsága a népköztársaság ellen­ségeinek, mert csak így biztosítható a dolgozó töme­gek, a törvénytisztelő állampolgárok demokratikus jo­gainak és szabadságának védelme. Védelmezni és erő­síteni kell a pártnak, állami szerveinknek és az állam­polgároknak is a törvényességet, mégpedig a törvé­nyesség mindkét oldalát: aki a törvényt megsérti, meg kell büntetni, aki a törvényt tiszteli, azt a törvény védje. A proletárdiktatúra erősítése érdekében a zavarkeltő ellenforradalmi törekvések hatékonyabb elnyomása szükségessé teszi a népellenes elemek kirekesztését bi­zonyos politikai jogok gyakorlásából. A népi demokratikus állam erősítése, az ellenforra­dalom elfojtása semmi esetre sem tekinthető csupán karhatalmi és megtorlási rendszabálynak. Az eszmei és politikai harc, a gazdasági feladatok megoldásáért fo­lyó küzdelem és a törvényes rendnek karhatalmi és büntető eszközökkel való védelme együttesen eredmé­nyezi a népi hatalom további erősítését. Az államhatalom védelmi, gazdasági és kulturális szervei ezt a feladatot csak abban az esetben tölthetik be, ha biztosítva van, hogy e szervek vezetői és mun­katársai olyan emberek, akik hűek a Magyar Népköz­­társaság alkotmányához és törvényeihez, a rendszerhez. 2. A pártszerveknek az állami életben is irányító és ellenőrző szerepet kell betöltenie. E feladat elősegíté­sére biztosítani kell az állami szervekben működő pártszervezetek megfelelő irányítását. Az állami szer­vek munkájának javítása megköveteli az állami szer­vek munkájának építő jellegű bírálatát. Az állami in­tézményekben működő pártszervek munkája és az építő bírálat olyan legyen, hogy az állami szervek vezetői­nek és felelős beosztottainak hatásköre, tekintélye ne csökkenjen, hanem erősödjön. 3. A munkásállam erejének növelése szempontjából különleges jelentőséggel teít a munkás-paraszt szövet­ség erősítése. A marxizmus—leninizmus szerint a prole­tárdiktatúra államának legfőbb politikai alapja a mun­kásosztály által vezetett munkás-paraszt szövetség. A munkásosztály a parasztsággal szövetségben vívta ki 1919-ben a proletárdiktatúrát, harcolt a második világ­háború időszakában a Horthy—Hitler-fasizmus ellen, a felszabadulás után a földreformért, az ipar államosí­tásáért, a hatalomért. A munkás-paraszt szövetségben bizonyos lazulás ál­lott be, egyrészt az egyéni parasztokkal szembeni po­litika hibái, másrészt a termelőszövetkezetek szerve­zése közben és irányítása során előfordult helytelen módszernek, továbbá a beszolgáltatási rendszerben volt hibák következtében. A régi hibák kiküszöbölése és az ellenforradalommal szemben vívott harc eredmé­nyeképpen a munkás-paraszt szövetség ismét erősö­dött. Az ellenséges elemek zavarkeltési kísérletei azon­ban a falun sem szűntek meg. A munkás-paraszt szö­vetség további erősítése tehát megköveteli a munkás­hatalom ellenségeivel szembeni állandó küzdelmet és természetesen a mezőgazdaság fejlesztésének és szocia­lista átalakulásának összefüggő, egymástól elválasztha­tatlan feladatainak megoldásáért való lankadatlan harcot. A népi demokratikus állam egy osztály, a munkás­­osztály hatalmát testesíti meg, de a munkásosztály e hatalom gyakorlásába bevonja szövetségesét, a pa­rasztságot is. A munkáshatalom ezáltal öltött népha­talom — a népköztársaság állama pedig munkás-pa­raszt állam jelleget. E jelleg valósul meg a helyi ta­nácsokban is, s éppen ezért szerették volna az ellen­forradalmárok a népi demokrácia e helyi szerveit is megsemmisíteni. A helyi tanácsok munkájának fejlesz­tése, a munkás-paraszt szövetség továbbfejlesztésének és a néphatalom erősítésének egyik legfontosabb fel­adata. 4. á­llam­unk erősítésében, állami életünk fejlődésé­ben igen fontos szerepet já­tszik az országgyűlés, amely hű kifejezője a népi demokráciának, tevékenységét azonban az eddiginél jobban ki kell fejleszteni. 133 fő párt gazdaságpolitikájának legfontosabb kérdései Népgazdasági terveinknek, e tervek megvalósulásá­nak két alapvető célt kell szolgálniok: biztosítaniok kell a kizsákmányolástól mentes szocialista társadalom fel­építését; és ezzel egyidejűleg a dolgozók életszínvona­lának, anyagi és kulturális igényeinek növekvő színvo­nalú kielégítését a termelőerők állandó fejlesztésének útján. A­ Párt gazdaságpolitikájának lényege e két alap­vető célkitűzés megvalósítása. Ez megkívánja a helyes gazdasági vezetést, az ország gazdasági adottságait fi­gyelembe vevő reális tervezést, mely előtérbe állítja a gazdaságosság szempontjait és ezt az anyagi ösztön­zéssel is előmozdítja. Mindezek csak a dolgozók aktív közreműködésével valósulhatnak meg. 1. Tovább kell folytatni a szocialista iparosítást, ezen belül a nehézipar hazánkban szükséges mértékű fej­lesztését — figyelembe véve és hasznosítva az előző esztendőkben szerzett tapasztalatokat. Csak az ipar fej­lesztése nyújt biztos alapot a mezőgazdasági termelés és a közszükségleti cikkekkel való egyre javuló ellátás­hoz. Az ipar fejlesztésében a hazai adottságoknak leg­jobban megfelelő iparágak fokozott fejlesztésére kell törekedni. Az iparfejlesztés célkitűzéseinek összhang­ban kell lenniök a fejlesztés legfőbb előfeltételeivé (fűtőanyag, villamosenergia- és nyersanyagellátás, beru­házások, a baráti országokkal való együttműködés le­hetőségei stb.) 2. Népgazdaságunkat jelenleg az jellemzi, hogy a szocialista ipar, közlekedés és kereskedelem mellett a mezőgazdaság csak kisebb részében szocialista. Éppen ezért a szocializmus további építésének központi kérdé­se — a mezőgazdaság általános fejlesztésével egyidőben­ és ennek érdekében — a mezőgazdaság szocialista át­alakítása. Ismeretes, hogy ezen a területen a számotte­vő kezdeti eredmények jelentős hibákkal párosultak. A hibák a lenini önkéntesség elvének megértéséből, he­lyenként az anyagi feltételeket meghaladó számszerű­ség hajhászásából adódtak. Ezeket a hibákat, valamint a szövetkezetek belső szervezési hibáit felhasználta és kiélezte a termelőszövetkezeti mozgalom elleni irányuló jobboldali támadás. Nagy Imre 1953-ban meghirdetett jobboldali politiká­ja, a KV helyes határozatának revizionista eltorzítása, majd az 1958 őszén a termelőszövetkezetek ellen is megindult ellenforradalmi terror folytán a magyar ter­melőszövetkezeti mozgalom már két ízben komoly meg­rázkódtatáson ment keresztül. A termelőszövetkezetek egy részét azonban ez sem tudta szétverni, sőt ebben az évben az ellenforradalom által erőszakosan felbomlasz­tott termelőszövetkezetek jelentős hányada újjászerve­ződött. Cáfolhatatlan bizonyítéka ez annak, hogy a szo­cialista mezőgazdaság kitéphetetlen gyökereket eresztett. Most, amikor az ellenforradalmat szétvertük, a ter­melőszövetkezeti mozgalom fejlesztését zavaró régi hi­bákat jórészt kijavítottuk, eltöröltük a kötelező beszol­gáltatást, a piaci értékesítés korlátozásait enyhítettük, a termelőszövetkezeteknek nagyobb önállóságot biz­tosítunk, figyelmünket elsősorban a gazdasági megerő­sítésükre fordítjuk, megteremtődtek a kedvező felté­telek ahhoz, hogy a termelőszövetkezeti mozgalom egészségesen haladjon előre. Ehhez a pártnak és az ál­lamnak minden lehetséges segítséget meg kell adnia. A mezőgazdaság felvirágozásának, a paraszti jólét biztos felemelkedésének egyedüli útja a korszerű mezőgaz­dasági nagyüzem, amit a parasztság szövetkezeti for­mában teremt meg és fejleszt ki. A termelőszövetke­zeti mozgalomban egyesül az egész népgazdaság, az egész nép és a dolgozó parasztság együttes alapvető ér­deke. A termelőszövetkezeti mozgalom a mezőgazdaság igazi fellendülésének, a falu felvirágzásának és a nem­zet szocialista fejlődésének nagy kérdése, amelyet pár­tunk a parasztság elé állított és minden erejével se­gíteni­­ fogja ennek megoldását. A pártértekezlet helyesnek tartja azokat a kedvez­ményeiket biztosító intézkedéseket, amelyek az egyéni­leg dolgozó parasztság helyzetét könnyítették és ter­melési biztonságát növelték, mert ez is előmozdítja a munkás-paraszt szövetség megerősödését, a mezőgaz­dasági termelés fellendülését is, legalább ama korlátok között, ami a kisgazdaságokban még lehetséges. Mező-­ gazdaságunk fejlődése erősen elmaradt az ipar fejlő­dése mögött, ennek az aránytalanságnak megszünte­tése olyan gazdaságpolitikát kíván meg, amely az ál­lami gazdaságok és termelőszövetkezetek mellett az egyénileg dolgozó parasztságot is hozzásegíti ahhoz, hogy termelését növelje. Ez azonban nem csupán gaz­daságpolitikai kérdés, hanem a munkás-paraszt szövet­ség fejlesztésének igen fontos politikai kérdése is. A párt szükségesnek tartja a földművesszövetkezetek tá­mogatását és megerősítését, hogy ezek mindinkább mint a dolgozó parasztság tömegszervezetei működjenek, me­lyek a parasztságot az összefogás előnyeivel megismer­tetik, kollektív szellemben nevelik és így segítik a kö­zös termelés felé vivő úton. 3. Népgazdaságunk másik — nem szocialista­­— ré­sze az a kisiparban és a kiskereskedelemben tevékeny­kedő magántőke, melynek működési körét az utóbbi időszakban­­ a kormányszervek némiképpen bővítették. Ez a magántőke is hasznosan szolgálhatja a közérdeket, különösen­ a kisiparban, kisebb részben a kiskereskede­lemben is, ha olyan területen elégít ki igényeket, ahol az egészségesen kiegészíti a szocialista ipar és keres­kedelem tevékenységét. A párt ebben az értelemben és a negyedik odalon) S. Oldal

Next