Fejér Megyei Hirlap, 1958. június (3. évfolyam, 128-152. szám)
1958-06-01 / 128. szám
Vasárnap, 1958. június 1. FEJÉR MEGYEI HÍRLAP A béke követei között Pénteken már a reggeli órákban ünneplőbe öltözött emberek igyekeztek a városi tanácshoz, amelynek nagyterme bensőséges ünnepség színhelye volt ezen a napon. Két városunk, az üzemek, falvak békeküldöttei gyülekeztek a megyei békekonferenciára. Munkások, parasztok, az értelmiség képviselői, a politikai, a gazdasági, társadalmi és kulturális élet legkiválóbb személyiségei jöttek el, hogy tolmácsolják megyénk dolgozóinak békeakaratát és megválasszák az ötödik magyar békekongresszus megyei küldötteit. A konferencia megnyitása előtt számtalan küldött örömmel üdvözölte egymást. Főleg olyanok, akik már évek óta, vagy éppen egy évtizede vívják közös harcukat a békéért. Sok ilyen küldött vett már részt jónéhány találkozón, békerendezvényen, amit szeretettel őriznek emlékezetükben. De új színfolt is látható volt ezen a találkozón. A fiatalok szép számmal képviseltették magukat. S ezek a fiatalok most ízlelték meg, hogy miyen nagyszerű érzés az emberiség legszentebb ügyéért harcolni. Ez volt nekik az első találkozó, amelynek emléke harcuk során végigkíséri őket az életben. Az ünnepélyes béketalálkozót dr. Kispéter István, a Hazafias Népfront megyei bizottságának elnöke nyitotta meg, s üdvözölte a megjelent küldötteket. Külön meleg szeretettel köszöntötte a kínai és a román vendégeket, élükön Van Ming Jüen elvtársat, a Kínai Béketanács szervezési osztásának vezetőjét és Fanhorn Wilhelm elvtársat, a Román Népköztársaság budapesti nagykövetségének első titkárát, valamint Mihálffy Ernő elvtársat, az Országos Béketanács tagját, a népszövelési miniszter helyettesét. Ekkor kinyílt a terem ajtaja és KISZ-fiatalok vezetésével úttörőig vonultak be a jelenlévő’1- tansától kísérve, akik egyszeri" keresetlen, meleg szavakkal és virágcsokrokkal köszöntötték e konferenciát, a kedves vendégeket. Az üdvözlések után dr SzászGyörgy kórházi főorvos, a megyei békebizottság elnöke mondott ünnepi beszédet. Szász elvtárs beszéde nyomán meggyőző erővel elevenedett meg az emberiség eddigi harca a béke megvédéséért. És egymás után cáfolta meg világos érvekkel azokat a hazug állításokat, amelyek szerint a háború valamilyen elemi csapás, vagy éppen isten rendelése. Ezek velejéig reakció, ma az imperializmust szolgáló elmélof°k ar-hivek célja világos volt a hitleri fasizmus idején és valóság ma is a gyarmati háborúkban. Nem titkolták, s nem titkolják az élettér elméletet, más népek kirablását, nyomorbadöntéséit és a legbrutálisabb legyilkolását, amely a m másodák világháború során 50 millió ember életébe került. Az emberiség most is veszélyben van. Nagy veszélyben! Az atomkorszakot — mint Szász elvtára mondotta — ugyanis kétféleképpen lehet értelmezni. Attól függ, hogy ezt a csodálatos energiát mire használják. Ez meghozhatja az emberiség ragyogó jövőjét, de okozhatja végső pusztulását is. Az orvos alaposságával, a tudomány érveivel bizonyította be, hogy csupán a kísérletek továbbfolytatása is életveszélyes az emberisésre A sugárzás okozta betegségek öröklődnek és torzszülötteket eredményeznek. Rettenetes még belegondolni is egy ilyen lassú pusztulásba, amely borzasztóbb az azonnali halálnál is. Szerencséje az emberiségnek, hogy van egy állandóan növekvő tábor, élén a hatalmas Szovjetunióval, amely következetes harcot folytat azért, hogy jóvátehetetlen szerencsétlenség ne érje az emberiséget. S ez a tábor a békeszerető emberek összefogása azért, hogy az anyák egészséges, szép gyermekeket szüljenek, s az apák békében alkossanak, építsenek. Nagy figyelemmel hallgatták meg a küldöttek Mihályfi Ernő hozzászólását is, Mihályfi elvtárs részletesen foglalkozott a béke erőinek növekedésével. Nagyon szemléltető volt, pedig csak a május hónapban lezajlott , jelentősebb eseményeket említette meg. Ezek között a harmadik szovjet mesterséges holdat, a görög, majd az olasz választásokon a baloldal előretörését. Nixon alelnök Dél-amerikai kudarcát, a libanoni szabadságszerető erők kibontakozását, s nem utolsó sorban a nálunk májusban sikeresen lezajlott Népek Barátságának Hónapját emelte ki Mihályfi elvtárs. A testvérnépek fiaival történt nagysikerű találkozók a magyar dolgozó népben tovább növelték és erősítették a testvéri szolidaritás érzését, a különböző világnézetű emberek békeakaratát és a békeharcban való együttműködését. Növelték a béke erőibe vetett mélységes bizalmat. S amikor Van Ming Jüen a távoli kínai nép üdvözletét tolmácsolta, hosszantartó lelkes taps volt a válasz. Ha távol is élünk egymástól — mondotta — közös céljaink, a szocializmus építése és a béke ügye összekötnek bennünket. A kínai népet nagy öröm tölti el magyar testvéreik sikerei láttán és nagyra értékeli a rövid idő alatt elért eredményeket. Nem kisebb örömmel és lelkesedéssel fogadták a küldöttek Einhorn Wilhelm elvtárs felszólalását is, akii magyar nyelven tolmácsolta a román békeharcosok forró üdvözletét. A magyar és román nép történelme során sokszor nyújtotta már egymásnak baráti jobbját. Igaz, hogy Horthy és Antonescu egy negyed évszázadig próbálta a két népet egymás ellen uszítani, de a haladó erők végig kitartottak a barátság mellett. Ma, országaink népei együtt harcolnak nem kis sikerrel a békéért, a barátságért. Mindkét nép jól tudja, hogy mi a háború, s el van szánva, hogy minden erejével szembeszáll egy újabb háborús mesterkedéssel. A kedves vendégek felszólalása után a konferencia egyhangúan 16 küldöttet választott az V. Magyar Békekongresszusra, s ezután folytatódtak a felszólalások. Elsőnek Verő István elvtárs sztálinvárosi küldött emelkedett szólásra. Az egykori székesfehérvári nyomdászinas, vöröskatona, a veterán harcos ma is fiatalos hévvel, tüzes szavakkal beszélt a reakció sok évtizedes mesterkedéseiről és szenvedélyes hangon kelt a béke védelmére. „Irigylem a mai fiatalokat — mondotta —, akik előtt boldog, szép jövő áll. De boldog vagyok, hogy ezt a jövőt segíthetem megvédeni számukra.” Hetényi Lászlóné rácalmási óvónő községe békés életéről, békevágyáról, a kisgyermekek mosolyáról, vidám nevetésükről, kedves játékukról beszélt. Szilárd elhatározásuk, hogy munkájuk eredményét, gyermekeik békéjét minden körülmények között megvédik. Horváth Ferencné móri küldött azt hangsúlyozta, hogy az ő községükben is lemérhető az emberek különbözősége, s ennek ellenére is egyben megegyeznek: mindannyian egyet akarnak: a békét nemcsak szavakkal, de tettekkel is megvédeni. A különböző nézetű emberek ajkán is egyformán hangzik: „Egy a jelszónk, a béke.” Marása Pál címzetes prépost annak a gondolatnak adott kifejezést, hogy minden papnak, az egyház minden szolgájának és hívének kötelessége a békéért harcolni, imádkozni. De nem eladható, nem akármilyen békéért, hanem az emberiség általános és egyetemes békéjéért. Nemrégen szerzett szovjetunióbeli tapasztalataiból elmondotta, hogy e nagy szocialista országban nagyon számítanak a vallásos emberek békeharcára, s nagyon meg is becsülik azt. Majd kifejtette, hogy az emberiség többsége békére vágyik, de vannak, akik a tűzzel játszanak. Ezek a háborús gyújtogatók eggyel nem számolnak. Azzal, hogy „aki kardot ránt, az kard által vész el”. Hegedűs Istvánné Enying küldötte arról beszélt, hogy sokan még le sem vetették a háború hozta gyászruhát. S egy harmadik világháború esetén ismét ők, az anyák veszítenének, szenvednének legtöbbet. Ezt nem engedik. Még nagyon sokan szólaltak fel, tolmácsolták választóik békeakaratát. Megindító, megható volt, amint az édesanyák közül többen nem tudták befejezni hozzászólásaikat. Sírással küszködve tudtak csak néhány szót szólni, de abban mindent elmondtak. Feltárult a szívük, a lelkük őszinte békeszándéka. A konferencia végén 36 kiváló békeharcosnak Mihályfi Ernő elvtárs jelvény és oklevél kitüntetéseket adott át, s a forróhangulatú béketalálkozó az egyik csehszlovák terület békeharcosaitól jött üdvözlő távirat felolvasásával ért véget. A békeharcosok visszamentek falujukba, munkahelyükre, hogy nagyszerű hivatásukat tovább teljesítsék. Dege György 3. oldal A Fejér megyei és a városi képzőművészek tárlata A Csók István Képtár már sok meglepetéssel szolgált a műértő — és nem műértő, de a szép után vágyódó — közönségnek. A szocialista realista szemléletű és felfogású képek jelentkezése képzőművészetünkben mindig ünnep, akár egy jó, az új arculatát tükröző , regény megjelenése. Amint a nyilvánosság éltető eleme az írásművészet kibontakozásának, úgy a képzőművészet minden ága, jelesen a festészet sem nélkülözheti a műértő, kritikus, a szépséget kereső és megtaláló emberek táborát. A június 1-én megnyíló kiállítás — hisszük — sok kedves meglepetéssel szolgál városunk és a vidék közönségének. Új ihletet ad a kiállítóknak, tanulságokat, a művésznek és kulturális élményt a közönségnek. Egy ilyen alkalommal nemcsak a közönség ízlése fejlődik. Maguk a kiállító művészek technikai és felfogásbeli, szemléleti és szerkezeti, kifejezésmódbeli és más szempontok szerint is értékelik, nemcsak a saját, de más művészek képeit is; ez pedig felér egy jó munkaértekezlettel. Gyümölcse sem lehet vackor. Amikor várakozással tekintünk a kiállítás elé, üdvözöljük művészeink munkakészségét is. Zászlóátadás Besnyőn Jövő vasárnap nagyszerű ünnepségnek lesznek tanúi azok, akik a besnyői Sallai Termelőszövetkezetbe látogatnak el. Ha beszélgetnek az emberekkel, valamennyi jóleső megelégedettséggel nyilatkozik eddig végzett munkájukról, a várható jövedelemről. S hogy ez nemcsak álom, hanem valóság is, arra bizonyíték, hogy június 6-án kapják meg a Minisztertanács vándorzászlaját, amely együtt jár az országos harmadik helyezéssel. Tavaly ősz óta a besnyői Sallai Termelőszövetkezet olyan ered-ményes munkát végzett, hogy a verseny értékelésekor országosan a harmadik helyre került. A június 8-i ünnepélyes zászlóátadáson a kormány és a párt számos vezetője is megjelenik. Kérjük az árjegyzéket! — Ellenőrzésen a boltokban — Sokat beszélgetünk már a társadalmi tulajdon védelméről. Sokat is tettünk az anyagi fegyelem megszilárdításáért, a cselekedetek azonban gyakran elvesznek a szavak mögött.. A kereskedelemben még számos olyan légüres tér van, ahol megfulladhat a becsületesség, a jószándék. A héten éppen a légüres terek felderítésére indultunk el az enyingi járásban. Első utunk Mezőszilasra vezetett, ahol a csalók, tolvajok az elmúlt években súlyos kárt okoztak a földművesszövetkezetnek Az ember azt gondolja, hogy okultak a bűnszövetkezet példájából, s mindent a legnagyobb rendben talál. A valóság azonban merőben más. Az 1-es számú fiókbolt, a régiségek „múzeuma“. Túlzás talán így nevezni, de a jelző onnan, származik, hogy több olyan árut, amit már egyszer kiselejteztek, március 3-án újra leltárba vettek. A boltvezető, Horváth József, kérésünkre megmutatott egy diafilmvetítőgépet, amelyet a rozsda már félig elmart. Az ára 240 forint a leltárkönyv szerint. Egyszer már kiselejtezték, illetve értékcsökkentésre javasolták. A bűnszövetkezet leleplezése után azonban több ilyen áru visszakerült a boltba. Hogy miért? Ezt az FJK enyingi központja tudná megmondani, s talán azt is, hogy mennyi a valódi ára. Árjegyzék nincs, illetve már régi, 1955-ös kiadás. Azóta már sokszor volt árváltozás, ez azonban nincs vezetve a könyvben. A kereskedő csak a számlából tudja, vagy a leltárkönyvből, hogy minek menynyi az ára. Tudomásunk szerint a filmvetítő gép ára 20 forinttal kevesebb. Nem beszélve arról, hogy ez a rozsdamarta gép még felét sem éri. Találtunk a boltban sok olyan krómkanalat, amelynek a hivatalos ára darabonként 16.40 forint. Mezőszilason 19,80 forintért adják, mivel árjegyzék nincs és a leltárban ennyiért vették át. Több olyan húskonzervet és paprikakészítményeket találtunk, amelyeknek a szavatossági idejük már rég lejárt. Március 3-án, az új boltosnak ezt is át kellett vennie. Sem a felújítás, sem a se,lejtezés nem történt meg. A raktárban 438 darab, maszek által készített olyan lópatkó van, amire legkevésbé van szükség a fogattartóknak. A patkó darabja 9—10 forint, régóta ott áll már. Miért nem lehet leértékelni? Vajon több haszon származik abból, ha a raktárban rozsdásodik? És ki ezért a felelős? Talán a boltos? Nem. Azok a felelősek, akik megengedték a kevésbé szükséges áruk felhalmozását és leltárba vettek olyan cikkeket, amelyeket régen kiselejteztek, vagy pedig értékcsökkenésre javasoltak. A legfőbb hibát azonban, hogy nincs árjegyzék, fentebb kell keresni. Véleményünk szerint elsősorban a SZÖVOSZ felelős azért, hogy a földművesszövetkezeti boltokban árjegyzék nélkül adják és veszik az árukat. Nem követelik meg az árjegyzék használatát és az árjegyzékben lévő új árazási rovatok kitöltését. Az 1. számú fiókboltban történt meg az is, hogy az átadó egy pár lószerszámot 300 forinttal többért adott át a boltvezetőnek, amire csak akkor jöttek rá, amikor a vásárlók megmondták, hogy másutt mennyivel kevesebbért vették a szerszámot. A boltvezetőnek bele kellett nyugodnia és az átadó bemondása alapján áraznia a szerszámot. " Lajoskomáromban a kisáruházba látogattunk el. Kötött gyermekkardigánt „akartunk’ vásárolni. A 4. számú gyermekkardigán ára darabonként 41 forint, amelyiken jól látszott a fogyasztási ár rovatban a 41-es számú ceruzával nem írtak rá semmit A többi kardigánra azonban 47 Ft volt írva. Tehát ennyiért adták. Az árjegyzékben ezt az árut nem találtuk meg, számlákkal sem tudták igazolni a valóságot. Ha történetesen a sok kardigán között nem találunk olyant, amelyiken pontosan fel van tüntetve a fogyasztói ár, belenyugszunk a 47 forintba. Pénztár blokkrendszerű — nincs az áruházban. Tág lehetőség nyílik tehát a csalásra, ki tudja, mi van a számlán. S különben is a vásárló nem kéri a Számlát, sem a leltárkönyvet. Nem téttelezzük fel, hogy a boltosokat csalási szándék vezette,jóllehet, hogy a számla szerint is annyi az ára. De mivel bizonyítható ? Több más árut is megnéztünk, amelyekre tintával volt ráírva az ár. Leltárba még nem vették, mivel nem régen érkezett az árt. A számláról nem lehetett pontosan megállapítani, hogy vajon melyik áru kerül darabonként 58,50 forintba, mert több ilyen tétel volt. A cikkszámot nem írják rá az árukra, mintegy lehetőséget adva a csalásra. A mezőkomáromi vasboltban az áruk nincsenek beárazva. A vasbolt vezetője „fejből mondja” az árakat. Amikor azt kérdeztük tőle: mivel tudja bebizonyítani, hogy ez a pohár 8,75 forint, azt mondotta: mutassák meg az igazolványukat. Vajon a vásárlók kötelesek-e megmutatni az igazolványukat? Mi azért megmutattuk, de a boltvezető csak hosszabb utánjárásra az átvételi számlákból tudta bizonyítani, hogy a pohár valóban 8,75 forintba kerül. Itt sincs blokkrendszerű pénztár, sem árjegyzék. A csalásra — bár itt sem tételezzük fel — lehetőség van. S ezért nem lehet felelősségre vonni a boltvezetőt. Ez esetben csak azért felelhet, hogy nem árazta be a különböző cikkféleségeket. Az alapvető és legnagyobb probléma, hogy nincs árjegyzék, illetve az 1955-ös árjegyzék rovataiba nem írják be az új árakat. Ha a társadalmi tulajdon védelméről beszélünk, ha szándékunk a kereskedelemben is megjavítani az anyagi fegyelmet, akkor elsősorban a SZÖVOSZ-nak kell megszüntetnie ezeket a hibákat és utasítani a földművesszövetkezeteket, hogy vezessék az árjegyzéket, cikkszám nélküli árut ne vegyenek át és a leértékelt árukat ne vegyék vissza a leltárba új áruként. Amíg e téren nem teremtenek rendet, a kísértés veszélye fennáll és mód van a csalás lehetőségére. Németh Jeni"