Fejér Megyei Hirlap, 1958. június (3. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-01 / 128. szám

V­asárnap, 1958. június 1. FEJÉR MEGYEI HÍRLAP A béke követei között Pénteken már a reggeli órákban ünneplőbe öltözött em­berek igyekeztek a városi tanács­hoz, amelynek nagyterme benső­séges ünnepség színhelye volt ezen a napon. Két városunk, az üzemek, falvak békeküldöttei gyülekeztek a megyei békekon­ferenciára. Munkások, parasztok, az értelmiség képviselői, a poli­tikai, a gazdasági, társadalmi és kulturális élet legkiválóbb sze­mélyiségei jöttek el, hogy tolmá­csolják megyénk dolgozóinak bé­­keakaratát és megválasszák az ötödik magyar békekongresszus megyei küldötteit. A konferencia megnyitása előtt számtalan küldött örömmel üd­vözölte egymást. Főleg olyanok, akik már évek óta, vagy éppen egy évtizede vívják közös harcu­kat a békéért. Sok ilyen küldött vett­­ már részt jónéhány találko­zón, békerendezvényen, amit sze­retettel őriznek emlékezetükben. De új színfolt is látható volt ezen a találkozón. A fiatalok szép számmal­ képviseltették magukat. S ezek a fiatalok most ízlelték meg, hogy miyen nagyszerű ér­zés az emberiség legszentebb ügyéért harcolni. Ez volt nekik az első találkozó, amelynek emléke harcuk során végigkíséri őket az életben. Az ünnepélyes béketalálkozót dr. Kispéter István, a Hazafias Népfront megyei bizottságának elnöke nyitotta meg, s üdvözölte a­ megjelent küldötteket. Külön meleg szeretettel köszöntötte a kínai és a román vendégeket, élü­kön Van Ming Jüen elvtársat, a Kínai Béketanács szervezési osz­tásának vezetőjét és Fanhorn Wilhelm elvtársat, a Román Népköztársaság budapesti nagy­­követségének első titkárát, vala­mint Mihál­ffy Ernő elvtársat, az Országos Béketanács tagját, a népsz­övelési miniszter helyette­sét. Ekkor kinyílt a terem ajta­­ja és KISZ-fiatalok vezetésével úttörőig vonultak be a jelenlévő’1- tansától kísérve, akik egyszeri" keresetlen, meleg szavakkal és virágcsokrokkal köszöntötték e konferenciát, a kedves vendége­ket. Az üdvözlések után dr Szász­­György kórházi főorvos, a megyei­ békebizottság elnöke mondott ünnepi beszédet. Szász elvtárs beszéde nyomán meggyőző erővel elevenedett meg az embe­riség eddigi­ harca a béke meg­védéséért. És egymás után cá­folta meg világos érvekkel azo­kat a­­ hazug állításokat, amelyek szerint a háború valamilyen ele­mi csapás, vagy éppen isten ren­delése. Ezek velejéig reakció, ma az imperializmust szolgáló elmé­­lof°k ar-hivek célja világos volt a hitleri fasizmus idején és való­ság ma is a gyarmati háborúk­ban. Nem titkolták, s nem titkol­ják az élettér elméletet, más né­pek kirablását, nyomorbadönté­­séit és a legbrutálisabb legyilko­­lását, amely a m­ másodák világhá­ború során 50 millió ember életé­be került. Az emberiség most is veszély­ben van. Nagy veszélyben! Az atomkorszakot — mint Szász elv­­tára mondotta — ugyanis kétféle­képpen lehet értelmezni. Attól függ, hogy ezt a csodálatos ener­giát mire használják. Ez meghoz­hatja az emberiség ragyogó jövő­jét, de okozhatja végső pusztulá­sát is. Az orvos alaposságával, a tudomány érveivel bizonyította be, hogy csupán a kísérletek to­vábbfolytatása is életveszélyes az emberisésre A sugárzás okozta betegségek öröklődnek és torzszü­lötteket eredményeznek. Rettene­tes még belegondolni is egy ilyen lassú pusztulásba, amely borzasz­tóbb az azonnali halálnál is. Szerencséje az emberi­ségnek, hogy van egy állandó­an növekvő tábor, élén a hatal­mas Szovjetunióval, amely kö­vetkezetes harcot folytat azért, hogy jóvátehetetlen szerencsétlen­ség ne érje az emberiséget. S ez a tábor a békeszerető emberek összefogása azért, hogy az anyák egészséges, szép gyermekeket szüljenek, s az apák békében al­kossanak, építsenek. Nagy figyelemmel hallgatták meg a küldöttek Mihályfi Ernő hozzászólását is, Mihályfi elv­társ részletesen foglalkozott a béke erőinek növekedésével. Na­gyon szemléltető volt­, pedig csak a május hónapban lezajlott , je­lentősebb eseményeket említette meg. Ezek között a harmadik szovjet mesterséges holdat, a görög, majd az olasz választáso­kon a baloldal előretörését. Nixon alelnök Dél-amerikai ku­darcát, a libanoni szabadságsze­rető erők kibontakozását, s nem utolsó sorban a nálunk május­ban sikeresen lezajlott Népek Barátságának Hónapját emelte ki Mihályfi elvtárs. A testvérnépek fiaival történt nagysikerű ta­lálkozók a magyar dolgozó nép­ben tovább növelték és erősítet­ték a testvéri szolidaritás érzé­sét, a különböző világnézetű em­berek békeakaratát és a béke­­harcban való együttműködését. Növelték a béke erőibe vetett mélységes bizalmat. S amikor Van Ming Jüen a tá­voli kínai nép üdvözletét tolmá­csolta, hosszantartó lelkes taps volt a válasz. Ha távol is élünk egymástól — mondotta — közös céljaink, a szocializmus építése és a béke ügye összekötnek ben­nünket. A kínai népet nagy öröm tölti el magyar testvéreik si­kerei láttán és nagyra értékeli a rövid idő alatt elért eredménye­ket. Nem kisebb örömmel és lel­kesedéssel fogadták a küldöttek Einhorn Wilhelm elvtárs fel­szólalását is, akii magyar nyel­ven tolmácsolta a román béke­harcosok forró üdvözletét. A magyar és román nép történelme során sokszor nyújtotta már egy­másnak baráti jobbját. Igaz, hogy Horthy és Antonescu egy negyed évszázadig próbálta a két népet egymás ellen uszítani, de a haladó erők végig kitar­tottak a barátság mellett. Ma, országaink népei együtt harcol­nak nem kis sikerrel a békéért, a barátságért. Mindkét nép jól tud­ja, hogy mi a háború, s el van szánva, hogy minden erejével szembeszáll egy újabb háborús mesterkedéssel. A kedves vendégek fel­szólalása után a konferencia egy­hangúan 16 küldöttet választott az V. Magyar Békekongresszusra, s ezután folytatódtak a fels­zólalá­­sok. Elsőnek Verő István elvtárs sztálinvárosi küldött emelkedett szólásra. Az egykori székesfehér­vári nyomdászinas, vöröskatona, a veterán harcos ma is fiatalos hévvel, tüzes szavakkal beszélt a reakció sok évtizedes mesterkedé­seiről és szenvedélyes hangon kelt a béke védelmére. „Irigylem a mai fiatalokat — mondotta —, akik előtt boldog, szép jövő áll. De boldog vagyok, hogy ezt a jö­vőt segíthetem megvédeni szá­mukra.” Hetényi L­ászlóné rácalmási óvónő községe békés életéről, bé­kevágyáról, a kisgyermekek mo­solyáról, vidám nevetésükről, ked­ves játékukról beszélt. Szilárd el­határozásuk, hogy munkájuk eredményét, gyermekeik békéjét minden körülmények között meg­védik. Horváth Ferencné móri küldött azt hangsúlyozta, hogy az ő községükben is lemérhető az emberek különbözősége, s ennek ellenére is egyben megegyeznek: mindannyian egyet akarnak: a békét nemcsak szavakkal, de tet­tekkel is megvédeni. A különböző nézetű emberek ajkán is egyfor­mán hangzik: „Egy a jelszónk, a béke.” Marása Pál címzetes prépost annak a gondolatnak adott kife­jezést, hogy minden papnak, az egyház minden szolgájának és hí­vének kötelessége a békéért har­colni, imádkozni. De nem elad­ható, nem akármilyen békéért, hanem az emberiség általános és egyetemes békéjéért. Nemrégen szerzett szovjetunióbeli tapaszta­lataiból elmondotta, hogy e nagy szocialista országban nagyon szá­mítanak a vallásos emberek bé­keharcára, s nagyon meg is be­csülik azt. Majd kifejtette, hogy az emberiség többsége békére vá­gyik, de vannak, akik­ a tűzzel játszanak. Ezek a háborús gyújto­­gatók eggyel nem számolnak. Az­zal, hogy „aki kardot ránt, az kard által vész el”. Hegedűs Istvánné Enying kül­dötte arról beszélt, hogy sokan még le sem vetették a háború hozta gyászruhát. S egy harmadik világháború esetén ismét ők, az anyák veszítenének, szenvedné­nek legtöbbet. Ezt nem engedik. Még nagyon sokan szólaltak fel, tolmácsolták választóik béke­akaratát. Megindító, megható volt, amint az édesanyák közül többen nem tudták befejezni hozzászólá­saikat. Sírással küszködve tudtak csak néhány szót szólni, de abban mindent elmondtak. Feltárult a szívük, a lelkük őszinte béke­szándéka. A konferencia végén 36 kiváló békeharcosnak Mihályfi Ernő elvtárs jelvény és oklevél kitüntetéseket adott át, s a forró­hangulatú béketalálkozó az egyik csehszlovák terület békeharcosai­tól jött üdvözlő távirat felolvasá­sával ért véget. A békeharcosok visszamentek falujukba, munka­helyükre, hogy nagyszerű hivatá­sukat tovább teljesítsék. Dege György 3. oldal A Fejér megyei és a városi képzőművészek tárlata A Csók István Képtár már sok meglepetéssel szolgált a műértő — és nem műértő, de a szép után vágyódó — kö­zönségnek. A szocialista rea­lista szemléletű és felfogású képek jelentkezése képzőmű­vészetünkben mindig ünnep, akár egy jó, az új arculatát tükröző , regény megjelenése. Amint a nyilvánosság éltető eleme az írásművészet kibon­takozásának, úgy a képzőmű­vészet minden ága, jelesen a festészet sem nélkülözheti a műértő, kritikus, a szépséget kereső és megtaláló emberek táborát. A június 1-én megnyíló ki­állítás — hisszük — sok ked­ves meglepetéssel szolgál váro­sunk és a vidék közönségének. Új ihletet ad a kiállítóknak, tanulságokat, a művésznek és kulturális élményt a közön­ségnek. Egy ilyen alkalommal nem­csak a közönség ízlése fejlő­dik. Maguk a kiállító művé­szek technikai és felfogásbeli, szemléleti és szerkezeti, kife­­jezésmódbeli és más szempon­tok szerint is értékelik, nem­csak a saját, de más művé­szek képeit is; ez pedig felér egy jó munkaértekezlettel. Gyümölcse sem lehet vackor. Amikor várakozással tekin­tünk a kiállítás elé, üdvözöl­jük művészeink munkakészsé­gét is. Zászlóátadás Besnyőn Jövő vasárnap nagyszerű ünnepségnek lesznek tanúi azok, akik a besnyői Sallai Termelőszövetkezetbe látogatnak el. Ha beszélget­nek az emberekkel, valamennyi jóleső megelégedettséggel nyilatko­zik eddig végzett munkájukról, a várható jövedelemről. S hogy ez nemcsak álom, hanem valóság is, arra bizonyíték, hogy június 6-án kapják meg a Minisztertanács vándorzászlaját, amely együtt jár­ az országos harmadik helyezéssel. Tavaly ősz óta a besnyői Sallai Termelőszövetkezet olyan ered-­­ményes munkát végzett, hogy a verseny értékelésekor országosan a harm­adik helyre került. A június 8-i ünnepélyes zászlóátadáson a kormány és a párt számos vezetője is megjelenik. Kérjük az árjegyzéket! — Ellenőrzésen a boltokban — Sokat beszélgetünk már a tár­sadalmi tulajdon védelméről. So­kat is tettünk az anyagi fegye­lem megszilárdításáért, a cseleke­detek azonban gyakran elvesz­nek a szavak mögött.. A keres­kedelemben még számos olyan légüres tér van, ahol megfullad­hat a becsületesség, a jószándék. A héten éppen a légüres terek felderítésére indultunk el az enyingi járásban. Első utunk Mezőszilasra veze­tett, ahol a csalók, tolvajok az elmúlt években súlyos kárt okoz­tak a földművesszövetkezetnek Az ember azt gondolja, hogy okultak a bűnszövetkezet példá­jából, s mindent a legnagyobb rendben talál. A valóság azonban merőben más. Az 1-es számú fiókbolt, a régiségek „múzeuma“. Túlzás talán így nevezni, de a jelző onnan, származik, hogy több olyan árut, amit már egy­szer kiselejteztek, március 3-án újra leltárba vettek. A boltveze­tő, Horváth József, kérésünkre megmutatott egy dia­filmvetítő­­gépet, amelyet a rozsda már fé­lig elmart. Az ára 240 forint a leltárkönyv szerint. Egyszer már kiselejtezték, illetve értékcsök­kentésre javasolták. A bűnszövet­kezet leleplezése után azonban több ilyen áru visszakerült a boltba. Hogy miért? Ezt az FJK enyingi központja tudná meg­mondani, s talán azt is, hogy mennyi a valódi ára. Árjegyzék nincs, illetve már régi, 1955-ös kiadás. Azóta már sokszor volt árváltozás, ez azonban nincs ve­zetve a könyvben. A kereskedő csak a számlából tudja, vagy a leltárkönyvből, hogy minek meny­nyi az ára. Tudomásunk szerint a filmvetítő gép ára 20 forinttal kevesebb. Nem beszélve arról, hogy ez a rozsdamarta gép még felét sem éri. Találtunk a boltban sok olyan krómkanalat, amelynek a hiva­talos ára darabonként 16.40 fo­rint. Mezőszilason 19,80 forintért adják, mivel árjegyzék nincs és a leltárban ennyiért vették át. Több olyan húskonzervet és pap­rikakészítményeket találtunk, amelyeknek a szavatossági idejük már rég lejárt. Március 3-án, az új boltosnak ezt is át kellett ven­nie. Sem a felújítás, sem a se­,­lejtezés nem történt meg. A raktárban 438 darab, maszek által készített olyan lópatkó van, amire legkevésbé van szükség a fogattartóknak. A patkó da­rabja 9—10 forint, régóta ott áll már. Miért nem lehet leértékel­ni? Vajon több haszon származik abból, ha a raktárban rozsdáso­dik? És ki ezért a felelős? Talán a boltos? Nem. Azok a felelősek, akik megengedték a kevésbé szüksé­ges áruk felhalmozását és lel­tárba vettek olyan cikkeket, ame­lyeket régen kiselejteztek, vagy pedig értékcsökkenésre javasol­tak. A legfőbb hibát azonban, hogy nincs árjegyzék, fentebb kell keresni. Véleményünk szerint elsősorban a SZÖVOSZ felelős azért, hogy a földművesszövetke­zeti boltokban árjegyzék nélkül adják és veszik az árukat. Nem követelik meg az árjegyzék hasz­nálatát és az árjegyzékben lévő új árazási rovatok kitöltését. Az 1. számú fiókboltban történt meg az is, hogy az átadó egy pár ló­szerszámot 300 forinttal többért adott át a boltvezetőnek, amire csak akkor jöttek rá, amikor a vásárlók megmondták, hogy má­sutt mennyivel kevesebbért vet­ték a szerszámot. A boltvezető­nek bele kellett nyugodnia és az átadó bemondása alapján áraznia a szerszámot. " Lajoskomáromban a kisáruház­­ba látogattunk el. Kötött gyer­mekkardigánt „akartunk’­ vásá­rolni. A 4. számú gyermekkardi­gán ára darabonként 41 forint, amelyiken jól látszott a fogyasz­tási ár rovatban a 41-es szám­ú ceruzával nem írtak rá semmit A többi kardigánra azonban 47 Ft volt írva. Tehát ennyiért adták. Az árjegyzékben ezt az árut nem ta­láltuk meg, számlákkal­ sem tud­ták igazolni a valóságot. Ha tör­ténetesen a sok kardigán között nem találunk olyant, amelyiken pontosan fel van tüntetve a fo­gyasztói ár, belenyugszunk a 47 forintba. Pénztár blokkrendszerű — nincs az áruházban. Tág lehe­tőség nyílik tehát a csalásra, ki tudja, mi van a számlán. S külön­ben is a vásárló nem kéri a Szám­lát, sem a leltárkönyvet. Nem tét­telezzük fel, hogy a boltosokat csalási szándék vezette,jóllehet, hogy a számla szerint is annyi az ára. De mivel bizonyítható ? Több más árut is megnéztünk, amelyekre tintával volt ráírva az ár. Leltárba még nem vették, mi­vel nem régen érkezett­ az árt. A számláról nem lehetett ponto­san megállapítani, hogy vajon melyik áru kerül darabonként 58,50 forintba, mert több ilyen té­tel volt. A cikkszámot nem írják rá az árukra, mintegy lehetőséget adva a csalásra. A mezőkomáromi vasboltban az áruk nincsenek beárazva. A vas­bolt vezetője „fejből mondja” az árakat. Amikor azt kérdeztük tő­le: mivel tudja bebizonyítani, hogy ez a pohár 8,75 forint, azt mondotta: mutassák meg az igazolványukat. Vajon a vásárlók kötelesek-e megmutatni az igazolványukat? Mi azért megmutattuk, de a boltvezető csak hosszabb utánjá­rásra az átvételi számlákból tudta bizonyítani, hogy a pohár valóban 8,75 forintba kerül. Itt sincs blokkrendszerű pénztár, sem ár­jegyzék. A csalásra — bár itt sem tételezzük fel — lehetőség van. S ezért nem lehet felelősségre von­ni a boltvezetőt. Ez esetben csak azért felelhet, hogy nem árazta be a különböző cikkféleségeket. Az alapvető és legnagyobb prob­léma, hogy nincs árjegyzék, illet­ve az 1955-ös árjegyzék rovataiba nem írják be az új árakat. Ha a társadalmi tulajdon vé­delméről beszélünk, ha szándé­kunk a kereskedelemben is meg­javítani az anyagi fegyelmet, ak­kor elsősorban a SZÖVOSZ-nak kell megszüntetnie ezeket a hibá­kat és utasítani a földművesszö­vetkezeteket, hogy vezessék az ár­jegyzéket, cikkszám nélküli árut ne vegyenek át és a leértékelt árukat ne vegyék vissza a­ lel­tárba új áruként. Amíg e téren nem teremtenek rendet, a kísér­tés veszélye fennáll és mód van a csalás lehetőségére. Németh Jeni"

Next